Na igen, bár még csaknem másfél hónapig érvényes a vizumunk, a költözés miatt még itt szerettük volna megoldani… elmentünk egy ügynökséghez, ahol mondták, első szakasz ötödikére van kész, utána kell mennünk a fővárosba ujjlenyomatot adni, s utána kell még három nap… azaz május 8-9, mire készen lesz. De mi 4.-én költöznénk…. Ráadásul itt Bali Time van, ez Indonézia, ahol semmi se biztos, minden ráér, a határidők nem nagyon játszanak szerepet… De egy felutazás nem olcsó (most már majd igen, mert az immigrationben találkoztunk 20 éve itt élő hölggyel, aki beavatott pár titokba, hogy lehet spórolni) ráadásul legalább kettő kell, lehet megéri akkor tovább itt maradni de a szállást már kifizettük, stb. Mindenesetre szóltunk a szálláson, lehet tovább maradunk pár napot.
Aztán, mint a mesében, tegnap este jön SMS, holnap mehetnénk ujjlenyomatot adni – hurrá, magunkra kaptuk a z utcai ruháinkat s este kerestünk sofőrt, meg is állapodtunk egy utcai irodán keresztül, ahol először 550 000 rúpiát mondtak, de már tudtuk, a maximális ár még taxi esetén is 300 000 – ennyiért lett is autó. Ma reggel hát ismét korán kelés, s már meg is jött a sofőr értünk, lazán megitta a maradék kólámat amit még félretettem hogy koffeinem legyen s kipezsegjen a bubu, végig mosolygott nagyokat, elvitt Denpasarba.
Ott várt minket az iroda vezetője, s másokat is, hozta nekünk a sorszámokat, reggel kilencre érkeztünk meg, fél tizkor kezdték hivni be az embereket, mi 42-43-k számot kaptuk. Mig vártunk, megismerkedtünk a fent emlitett hölggyel, aki reiki mester is, s néha kezel betegeket, ha egy másik reiki mesternek túl sok van, átad neki néhányat… ő már nyugdijas vizummal van itt. Sokat segitett, megadta egy nagyon jó közjegyző elérhetőségét aki képben van mindig a törvényekkel, mert 6 havonta változnak… ő már 20 éve itt él, előtte élt Magyarországon Kecskeméten s Székesfehérváron, USA-ban, két évet Jáva szigetén is, Csehországban, Vietnamban… Amúgy Skóciában született. Javasolta, Denpasarba helyi járattal jöjjünk a városba, majd motoros taxival, ami neki 8 000 rupia volt mindössze, a helyi járat meg akár 60 000 rupiáért visz, szállit… szóval fogunk tudni még spórolni, csökkenteni a költségeinket.
Elmondta, sokat változott sajnos már Bali, mióta az Itek, Imák, Szerelmek könyv megjelent meg a filmes változat s elözönlötték Balit a turisták, főleg Ubudot – korábban művészek jöttek ide, de ma már bezárnak a galériák. Régebben Bali gyógyitóit keresték, ma Joga van sokfelé, nyugati reflexológia, stb. Talán még időben jöttünk, még láthatunk valamit az igazi Baliból is… mondta. Mi 11 órakor kerültünk sorra, elköszöntünk újdonsült ismerősünktől, s a sofőr hazafelé próbálkozott,hátha valahol vásárolunk…megállt velünk ezüstboltnál, hogy „tradició” – a hatalmas bolt előtt ült pár asszony, ott készitettek ezüst ékszert, ez lett volna a sofőr szerint a tradició – benéztünk a hatalmas üzletbe, s repkedtek a milliós árak, Napsi megnézett egyetlen gyűrűt, mondták 1 500 000 rúpia, de ma akció, 900 000 – mondtuk drága, erre ők, mondjunk árat… mondtuk 200 000, mondta hogy 600 000, elköszöntünk. Utánunk jött, hogy beszélt a főnökével, 450 000 rúpiáért vihetjük – de 200 000 szokott lenni az ára, nem kértük. A sofőr még megpróbálkozott volna hogy elvigyen vásárolni, hogy „tradició” – de Napsi határozottan mondta, mi csak Ubudba kivánunk visszamenni. Van itt ezüst tradició, de egy másik, távoli településen, ez olyan volt, mint mikor a Váci utcába viszik a turistákat szuvenirozni… Ubudban ebédeltünk aztán még egy finomat, a valódi családi tradicionális helyi étteremben, ahol Karangaszemi Csirkelevest ehettem, megosztozva a húson egy vemhes leendő anyamacskával, szegény igen éhes volt. Ebben az éttermebn, de másokban is, lehet párnán ülni, feküdni, nincsenek székek, ilyen helyeket is lehet választani. Voltunk egy nagyon felkapott étteremben, ahol rengetegen állnak sorba – de nekünk nem jött be, sokkal jobb helyeket találtunk már.
Tehát, mindössze egy nappal maradunk itt többet, csak egy napot csúszunk… Szuper!
Nekem megy tovább a méregtelenités, ám egyik nap elég rosszul lettem… kedvet kaptam pár napja Avokádó juice-t inni, s a májamat nagyon megdolgozta a sok hónapos méregtelenités terhelése mellé, s éjjel ébredtem fel hogy nem vagyok jól, hasmenés lett majd hányinger, Napsi még ébren volt, azonnal kezelni kezdett. Gyorsan vizet forraltam s megettem egy japán algalevest, tele volt a szám a fémizzel, nagyon rádobott a méregtelenitésre az avokádó juice… Másnap reggelig csak pár órát aludtam, bagyon melegem volt, majd ismét algaleves s két napig nem ettem koriandert, nem ittam lapacho teát se, s volt még egy igen nehéz éjszakám erős gyomorfájással, majd jött ma a Denpasari út, s nagyon remélem, ma este már tudok aludni, most délután sikerült egy órát már..
Befejeztük a Fekete Vitorlák utolsó évadát, most a Wachowskyék Sense8 sorozat első évadát néztük meg, nekünk bejött… most fogják több év után folytatni. És akkor jöhet az egyszervolt sorozat, melynek szintén az utolsó évada megy… Ezen kivül már csak a Trónok Harca, amit nézünk majd meg a Kártyavár. S jön persze a Twin Peaks folytatása, amit nagyon várok szintén…
Pár balinéz irásjegyet megtanultam már, s remélem behozom a rosszullét miatti kimaradást a tanulásban.
Hogy Napsi mikor kap kedvet a blogiráshoz ismét, nem tudom, de remélem hamarosan. Még van itt kb. egy hetünk, hamarosan ismét találkozunk magyar barátnőnkkel is, s amennyit lehet, pihenünk még… S tanulunk, már Napsi is elkezdte az Indonéz nyelv tanulását.
