Kategória: Uncategorized

Nos, elég jó itt Amedben két hét után. Egyre nagyobb távolságokra megyünk robogóval ketten, tegnap elmentünk a „fehér homokos” partra is snorkolni délután 5-6 között, s utána az Enak warungban ettünk. Még jókor érkeztünk, kemence begyújtás előtt öt perccel, 10 perccel később már telt ház volt. Napsi evett ott egy Nasi Csampurt, ami rizs mindenféle zöldséggel, s egy különleges, tempe nevű kiegészítővel. Én ananászos csirkét, Ayam Nanas-t kértem, amit kókusztejben, csilivel készítettek el, fahéj is volt benne, köretnek főtt rizs s nagyon nagyon finom volt, szinte mint egy thai étel… Szinte minden nap lemegyünk a közelebbi snorkos helyre, a korallzátonyhoz 1-2 órára, néha fél napra, s nézegetjük a gyönyörű halakat. Napsi fog majd részletesebben írni róla, ha utoléri magát időben. Hamarosan elmegyünk a japán hajóroncshoz is, ami 7 km-re van innen. Ha valaki szerint ez nem távolság, tengerparti útkezdetről van szó, hatalmas emelkedőkkel-lejtőkkel s hajtűkanyarokkal, kavicsfelhordásokkal útközben, s mindenféle rejtett csapdákkal. Ráadásul lehet rá számítani,szembejövők épp beláthatatlan kanyarban előznek, vagy egymás mellett megy épp 3 robogó, vagy index nélkül elindul az épp kikerült autó s rád húzza a kissé vaksi sofőr a kormányt, szóval minden út kalandos. Végre jók viszont a snork  felszereléseink is, mert ami Thaiföldön bevált, itt nem sajnos. De vettem egy másik készletet, amelynek a pipája már tökéletes volt, majd egy maszkot amit egy búvár ajánlott, s azzal már nagyon jól érzem magam a víz alatt, nem folyik bele a víz kicsit sem.

Ami rossz, kívülről jön: a magyar bankok, erste s cib ügyfél-ellenessége, butaságai. Szerencsére nekem van már máshol is bankszámlám, s ott megkapom amire szükségem van. Viszont az ő bankkártyájuk meg nem használható sikerrel eddig Amedben…  De azért megvagyunk.

Reggelire 10 000 rúpiáért finom ételeket lehet venni utcai árusoktól, kifőzdéktől, van nasi goreng és nasi champur általában, néha sült csirke is. A robogóval hordom a 20 literes vizesbödönt már én kis, 2-3 naponta. Napsi végre ihat kotyogósból kávét.

 

Áramszünetek vannak, van amikor fél napig is eltart, van amikor pár perc. Tényleg csodás látvány volt, ahogy a panorámás étteremnél láttuk az egész partot fél percre besötétedni este, majd újra kivilágosodni egy kis áramszünet esetén, amit egy hosszabb, pár perces követett s minden rendben volt ismét.

Nagyon nagy élmény a csillagos égbolt, rengeteg a csillag… fenséges látvány esténként. S itt 12 óra nappal, 12 óra este.

Nehézfém méregtelenítésem a végére ér úgy tűnik, ma végigaludtam az éjszakát, pedig a huminiqum-alga-koriander hármas eddig eléggé megviselt mindig, igaz pár napig mindennap még Napsi készített fokhagymás pirítóst nekem, ami még szintén sokat segített. Kb. 5 hónap óta először aludtam végig egy éjszakát…  Tovább tartott a folyamat, mert egy hétig nem lehetett koriandert venni, de végre van megint, s holnap készítem az utolsó adagot…. sajnos még mindig nem kávézhatok majd, se sör, se bor, mert 6 hetes utókúra jön, ezalatt a huminiqummal ásványi anyagokkal töltöm a szervezetem, sok gyümölcs, zöldség kell ami itt van is, sok vitamin és a candida gomba visszaszorítása, amihez még 2 hétig grapefruitmagcseppeket szedek, majd utána 4 hétig még lapacho teát iszom. Ha nem elég, folytatom tovább utóbbiakat.

Elírtam korábban a vulkán nevét, Agung a helyes neve… Nagyon szép látvány, ma például nagyon tisztán látható, még a tetején lévő tűzhányó is látszik, mert általában felhők veszik körül vagy a tetején takarják el…

Egyik nap mikor egy panorámás vendéglőben ettünk, onnan gyönyörködve a naplementében, szokás szerint Napsi elindult a műútra, ott veszem fel, mert a parkoló sóderes, köves, s még nem vagyok elég gyakorlott ezen körülmények között… egy idős házaspár hölgy tagja is várta, férje kiálljon a robogóval, de ő még szöszmötölt, én kitolattam, s ekkor éreztem valaki felül a robogóra mögém … az idős hölgy!  Mondtam sorry, mire észbe kapott, de percekig nem bírta a nevetését abbahagyni, s leszállni a robogóról. A férje is jót mulatott. Mondtam Napsinak, meglepődött volna, elszáguldok mellette a hölggyel a robogón mögöttem 🙂

Sok a dudálás, ami itt annyit jelent, vigyázz…. dudálnak előzés előtt, dudál aki kiáll beláthatatlan kanyarban, de ezek nem harag dudálások, hanem jelzés – vigyázz, jövök. Vigyáznak egymásra.

A szomszédék állást találtak, a kedves perui származású  amerikai hölgy egy hotelben lesz menedzser, a fiú ugye búvároktató, s eldöntötték, itt maradnak Amedben, itt. így a kismacskát befogadták, már náluk eszik nem a két ház között, már ritkán jár át hozzánk.

 

Örülök neki hogy boldogulnak, fiatal házasok.

Ismét meggyűlt a bajunk a hangyákkal, vannak ilyen nagy hangyák erre, lassúak, aranyosak, ha nem lépek rájuk nem csipnek meg. A lakásban egyet láttunk először, majd többet, s egyik este mikor hazajöttünk, Napsi ágyrészénél bandáztak. Néhányat véletlenül össze is tapostunk. Elkezdtük kitenni őket, söprűvel, kézzel, papírlapra felvéve… több mint 40 hangyát tettünk ki, sajnos 5 el lett taposva. Másnap még 17 nagy hangyát tettünk ki, harmadik napon csak egyet, s addig örültünk, míg nem sikerült Napsinak végre kihúzni az éjjeliszekrénye fiókját – ekkor egy jézusom hallatszott, majd gyorsan visszatolta a fiókot s közölte – tele van óriáshangyákkal s tojásaikkal. Mondtam, nyisson ajtót, mert futnom kell majd… Kinyitotta, egy hirtelen kirántottam a fiókot s kifutottam vele a kiskertbe, s kiöntöttem a tartalmát ott, majd a fiókot egy nagy kőre tettem.  Másnap már csak pár hangyát kellett kitessékelnünk a lakásból, de megjelentek a fürge rohangálós hangyák is, s a gonosz csípős hangyák is, amiket Thaiföldről már jól ismerünk..

Moszkitók vannak, de az ágy körüli moszkitó háló teljes védelmet ad.

Itt is mosoda van, nincs mosógép a házban. Jó itt lenni, de még nem ez az a hely, ahol hosszabb időn át el tudnám magunk képzelni, keresünk még tovább.

Thaiföld tengerpartjai csodásak, homokosak, simán úszás közben le lehet bukni a viz alá…  de itt sziklás, köves, korallos, úszni lehet felettük, de lebukni víz alá itt nem tanácsos.  Ugyanakkor Thaiföldön egyre több volt a medúza, itt eddig semmi ilyen nincs, de vannak helyette veszélyes víz alatti állatok, nem is kevés – ha Napsi megírja a bejegyzést, kiderül, mifélék ezek, milyen veszélyek vannak.

Az időjárás most csodás, ilyenkor kell kihasználni a tengerparti lehetőségeket, mert esős évszakban reggel 5 órán át esik azt mondják, majd eláll, s később megint esik. Békés, csendes itt, s találtunk egy olyan helyet, ahol élő zene van. Napsinak bejött, én fáradt voltam s majd elaludtam, mert csak lassú számokat játszottak, vacsora alá aláfestő zenét, de este 10 óra után már jöttek gyorsabb számok is.

A balinéz palacsinta szerintem zseniális, nagyon finom, banánnal töltött s egy karamellizált csokiöntetet kapunk hozzá, kókusszal, hát isteni….  De azért egy jó szomtám vagy pad-thai vagy tom jam kung vagy thai sült rizs nagyon jól tudna esni… itt nincsenek thai vagy japán éttermek, s az indonéz-balinéz ételek valahogy nekem nem annyira karakteresek.

Vannak olcsó tengerparti warungok is, ott tényleg az a jó hogy olcsó, mert nem nagyon ízletesek az ételek, kivéve a kedvenc helyünket, ahol a néni nagyon nagyon jól főz…

Már három fős a helyi gyakorló közösségünk, M. barátnőnk becsatlakozott hozzánk, most visszament Ubudba de hamarosan visszatér, s gyakorlunk együtt tovább, a japán gyógymódot.

Meghoztuk a döntést is, itt fogunk megpróbálni letelepedni, de úgy, hogy szeretnénk minden évben visszajutni Thaiföldre is, ott pihennénk, amikor itt esős évszak van, ott csodaszép idő…

 

Megismerkedtünk egy balinéz úriemberrel, aki segít nekünk szállást találni olcsón, hosszú távra. Azzal biztat, 20 millió rúpia éves díjért találunk, mutat ő nekünk lehetőségeket innen kb. 15-20 km-re, s  értünk jön, elvisz, megmutat mindent s hazahoz ide Amedbe, egy nap alatt. 20 M rúpia, az havi egymillió hatszázhetvenhét rúpia, azaz kb. 35 000 ft… az már kedvező ár, olyan mint Thaiföldön volt. Ehhez persze jön még a rezsi, ami kb. 450 000 rúpia egy hónapban. Meg a mosodai költségek, internet, de akkor is kedvezőnek tűnik… ráadásul azt ígéri, kertes házakat fog mutatni.

Lehetséges, hogy meg fogjuk találni, amit keresünk? Egy olyan helyet, mely nincs túl messze a tengerparttól, van a közelben piac, bolt, de az utcai árusok is, mosoda, minden ami kell, s van szép kertje, s kellemes otthon lehet csendes környezetben? Álmomban láttam egy sziklán házikót, a tenger felett vagy 40-50 méterrel, s vannak ilyenek is persze, de még annyi minden lehetséges… nyitottan várom, mit mutat majd ismerősünk, mit ajánl… Lehet, még nem ez lesz a tuti-igazi, de lehet megtaláljuk, ahol egy évet már el tudnánk tölteni.

 

Eddig minden csodásan alakul. S végre tudunk aludni is, pihenni is. Jó pihenést mindenkinek…

 

 

 

 

Ahogy ígértem, most a maszkmúzeumról írok nektek.

Ubudban van, kevesen ismerik. Magángyűjtemény, s a tulajdonos nyilvánossá tette, látogatható napközben a gyűjteménye.

Lássuk, miket lehet itt látni – több száz fotóból válogattam.

 

 

A Jó szimbóluma Balin, az erdő védelmező szelleme, istensége.

 

Ő pedig 2x olyan nagy, mint egy ember, az előadó magára veszi, belebújik, s így óriásnak is látszik előadáskor.

 

Rengeteg maszk van a múzeumban, s nincs két egyforma.

 

 

Ilyenekből is sok van:

 

Az Istenségek sokféle formában, arc felöltésével  jelenhetnek meg:

 

 

Ez pedig a híres árnyékszínház, a wayang kellékei. Egyszer írok majd bővebben róla.

 

 

A Wayang előadásokhoz zene is tartozik, íme a hangszerek:

 

 

Igény esetén szívesen bővítem még több fotóval, információval a bejegyzést, most csak annyit említenék meg, hogy a gyűjtemény nem csak Balira s Indonéziára terjed ki, hanem a Dajákokra, Japánra, Kínára, Koreára, Fülöp szigetekre, de dél-amerikai törzsek maszkjai is szerepelnek a hihetetlen gazdag maszkgyűjteményben.

Sziasztok!

 

Idő hiányában a maszkmúzeumi beszámoló még tolódik későbbre, de talán nem is baj, mert annyi mindenről tudok irni…

1,  Szegény Napsinak Ubudból költözés idején 3 napos hasmenése lett, de a költözés napján semmi gond nem volt, hála a japán gyógymódnak, pedig hosszú volt ide az út… Hogy mi okozta nem tudjuk, de azt hallottam, néhol hamisítják az ivóvizet, csapvízzel töltik fel a palackokat, talán ilyesmi lehetett.

2, ez pedig még Ubudban történt: életem legjobb kezelése volt e csodálatos szigeten, a magyar segítőnk M.  bérleményének kertjében, természetben, teraszon, japán módra. Tatamin feküdt M, s Napsival kezeltük együtt… Körülöttünk mókusok, madarak, van valami nagyobb piros virág, amiből a madarak imádnak nektárt inni, rájártak, majd egyszercsak előbukkant egy mókus s elvitte magával az egyik virágot.  Hihetetlen béke s nagyszerű élmény volt. E mindössze fél méter széles kertben történt korábban a dráma, hogy egy nagy béka jelent meg menekülve, mögötte a ház hátsó fala s kerítés közötti 20 cm-es résből előkígyózva egy kobra kigyó, s M-től s élettársától, akik a verandán ültek alig 1.5 m-re zajlott a 10 perces küzdelem, mire a Kobra megölte a békát majd otthagyta. Néhány felvételt megmutattak róla. Hát nem semmi lehetett…  A kezelés után nagyon jót ettünk egy M. által ajánlott helyen, mind a hárman, ahol hatalmas adag s nagyon finom ételeket ehettünk. Amúgy az indonéz-balinéz ételek nekem nem jönnek be annyira, mint a japán vagy thai ételek. Nem is túl változatos a konyhájuk, gyakorlatilag szinte mindenhol ugyanaz az 5-7 féle étel van, s grill halak még – viszont egyre több helyen az olasz konyha is teret kap, sok helyen lehet olasz tésztákat és vagy pizzákat is enni.

3, A kertünkből is látható Agur vulkán valóban felséges látvány… szeretjük nézni, szinte mindig felhők borítják a tetejét…

4, élővilág: Találkoztunk tehát itt is már mókusokkal, gekkókkal, egy hatalmas példány, a vezérük pont a mi házunk tetejéből szokott a veranda felett előjönni – vannak gyönyörű gyíkok, nagy és kicsi békák, egy kicsi rákra a fürdőben bukkantam rá, másnap már a mosogatónkon masírozott büszkén, akkor kitettem a kertbe nehogy éhen haljon – a tulajdonos épp itt volt, s mondta, szerinte vissza fog menni a csatornába s újra a fürdőnkbe – de eddig még nem történt meg.

Ez például egy pók…

Egy idős balinéz ember azt mondta, ha balinéz gyerek ekkora pókot lát, lekapja s viszi is BBQ-zni…

 

Ez pedig egy szép itteni lepke.

 

Nagy rákot is láttunk hazafelé egyik nap már sötétben, este… nem volt nagyon félénk, hatalmas ollója is volt.

5, árak, vendéglők: Itt jobban tudunk spórolni, 15 000 rúpia a 19 literes víz, 10 000 rúpiáért reggelit s vacsorát is kapunk út menti árusoktól, s nagyon finomakat. Ez mai árfolyamon 26 baht, illetve 214 ft.  Kedvenc Amedi éttermünkben 25-30 000 rúpiáért eszünk egy-egy adag ételt. S megtaláltuk a híres Enak vendéglőt is, az drágább, csak este nyit ki, de sok a vendég mert nagyon jó a konyhájuk. Kedvenc éttermünkben kértem egy balinéz palacsintát, ami kókuszos csokis karamellízált öntettel érkezett s nagyon nagy adag volt – a tulajdonosnő nevetve mondta, nagy pénz, nagy adag. Alig bírtuk étel után ketten megenni… Napsinak a zöldségestől 15 000 rúpiáért hoztam 1 kg paradicsomot, 10 000-ért veszem a csokor koriandert a méregtelenítéshez.

6, Bérlünk már robogót is,

először egy étteremtől vettem bérbe 50 000 rúpiáért egy napra, az normális ár itt, de havi árat nem akartak adni, 1 500 000 rúpiát akartak egy hónapra, s a robi se volt jó állapotban. Figyelmeztettek – a háziak egy barátja, akitől bérlünk egy Yamaha robogót, hogy itt egy nap bérlés reggeltől estig tart, ha másnap reggel viszem vissza, akkor 2 nap díjat kell fizetnem. Amit a tulaj barátjától bérlünk Yamahát, az sokkal jobb, a lengéscsillapítása is, erősebb, jobb a fékje, s csak 800 000 rúpia, azaz 17 107 ft, illetve 2 082 baht egy hónapra a bérleti díja. Thaiföldön 2 000 baht egy hónapra, szóval lehet alkudni még tanulnunk kell, a benzin, fél tank 15 000 rúpia volt. Szóval a benzin nem drága.

 

Ilyen itt egy benzinkút..

 

 

A robogó bérbe adója nagyon jókedvű ember, 1 perc alatt mindent elmagyarázott a kezelésről. Hozott hozzá másnap reggelre két bukósisakot is. A robogóval első utam egy tengeröbölhöz vezetett, később megtaláltam a korallos öblöt, felette egy csodás panorámájú étteremmel,

 

majd a „fehér homokos”-nak nevezett tengerparti részt, – ez volna –

 

 

ahol úszni is lehet állítólag. Első közös robogózásunk is megvolt, a szemétszedés volt az első utunk, majd együtt mentünk a kedvenc étterembe, majd már elmentünk a korallos helyre egy du. snorkolni – nagyon nagy élmény volt, már 2 lépés után hatalmas halakkal találkoztunk a viz alatt, színesekkel… mert egyből ott van egy kiterjedt korallzátony. Sőt, egy ma már vízalatti szentélyt is találtunk a korallzátony egyik részén…. külön posztot megér, szerintem Napsit rá lehet venni…  mert később M-el együtt is voltak lent, és akkor vitte a víz alatti kamerát s csodás képek készültek…

7, Még mindig tart a fáradt időszakunk, a nehézfém kivezetés nekem a vége felé tart, sajnos a vége bedurvult, erről majd később írok még.

 

8, Van meleg vizünk is, a hűtő is  szuper hogy van. Első napokban itt is megjelentek a hangyák, de mióta külön adok nekik a kertben enni, béke van. Napsi talált a neten egy veszélyes hangyaféle állatot ami itt él, megfogni se szabad, azonnal le kell fújni ha meglátjuk s kisöpörni, mert a nyoma is mérgező…De azt mondják, nem valószínű, találkozik vele az ember. A másik házat egy perui származású amerikai lány s barátja bérli, nagyon kedves emberek, a férfi búvároktató. Van egy kismacskájuk, s mivel ők sokszor későn jönnek haza, átlátogat hozzánk s fárasztják egymást Napsival órákon át. Meghívtak szemétszedésre a tengerpartra, mentünk is de már alig volt szemét, olyan sok önkéntes szedte.

9, Nyelvtanulás elég döcögősen megy, mert sokszor vagyok nem jól a méregtelenités miatt, a vége annak intenzív lett… ugyanis elmentünk a csodás panorámás helyre enni,

 

pont mikor már alig jött ki nehézfém a kúra alatt, jelezve a végén járunk, s én ettem grillezett Mahi-Mahit – delfinhalat, ami nem delfin, hanem egy róla elnevezett hal. Nagyon finom volt s nagyon fokhagymás, ami ugye nehézfém kivezető – a fokhagyma – s csak rosszullétem után jöttem rá, néztem utána, a Mahi Mahi tartalmaz higanyt… szóval felülmérgeztem magam s a májam nem igazán volt elragadtatva, s mivel a japán algalevesek elfogytak s csak egy adag miszó levesem maradt, a higanyt a veséim igyekeztek a fokhagyma hatására kiüríteni… a második éjszaka volt a legkeményebb, szinte semmit nem aludtam, hússzor voltam kint Wc-n, kis hasmenésem is lett  s egész nap kb. 7 l folyadékot megittam, éjjel hármat, főleg vizet meg egy kókuszdió levét. Viszont a jó hír, ha ennek vége, valószínű vége a nehéz fém méregtelenítésnek is, ugyanis már fokhagymás pirítósra se voltak válaszreakciók előtte. Viszont még jön hat hét utókezelés, ásványi anyagokkal a nehézfémek helyetti feltöltése a szervezetnek, a candida gomba háttérbe szoritásában támogatni az immunrendszert, s végül a candida visszavonulása után probiotikumokkal az immunrendszer megerősítése. A máj tisztulását segíteni, például avokádó juice ivásával majd, Aztán már majd lehet kávézni, sörözni megint… kb. júliusra várom. A tanulásban volt egy nagyon jó napom, mielőtt a mahi mahit ettem volna, kitisztult a fejem annyira, elsőre lefordítottam egy cikket az aznapi japán hírekből a narai őzikékkel kapcsolatban, meg egy másikat a francia elnökválasztással kapcsolatban.

Amúgy egy nap tanulás most így néz ki:

Balinéz irásjegyek tanulása, japán kanjiösszetételek, japán olvasás, japán szókincsfejlesztés, olasz nyelvlecke napi 1 ismétlés, olasz nyelvtan napi 1 tanulása, olasz szavak ismétlése, új olasz szavak tanulása, thai szavak ismétlése, egy thai lecke ismétlése, új thai szavak gyakorlása, malgas nyelv mondat összeállitások, eszperantó szókincs ismétlése napi kb 150 szó, s indonéz nyelvlecke napi egy.

S minden nap van egy fő tanulandó nyelv, akkor aznap azon a nyelven nézek meg egy egy fimből negyed órát.

Naponta marad kb. 1.5 óra szabadidő, néha 2.5, akkor ha lehet, megyünk a víz alatti világot felfedezni…  vagy kora reggel, vagy szieszta idő után. A nap itt 6.30 körül kel s nyugszik…

Emellett haladnak az informatikai feladatok is, ami nem az én érdemem főleg, hanem elsősorban G. barátunké USA-ból.

És a naplementék itt is szépek…

Hát, most ennyi egyenlőre, nagyon nagy emlék az Ubudi kezelés s nagy élmény, de a viz alatti világ csodálata is… Végre élőben láthattam tengeri csillagot is, Napsi le is fotózta. Hamarosan itt is látható lesz… más képekkel együtt, a tengeri világból.

Maradjatok hát velünk továbbra is, érdemes lesz!

 

 

Sziasztok,

 

Időhiány miatt (informatikai feladatok, nyelvtanulás elmaradás költözés miatt) most csak az új szállásunkat mutatom be Amedben. Természetesen majd bemutatom első napjainkat is itt. Ime tehát a szállás, ahol egy hónapot fogunk eltölteni:

 

 

Nagyon örülünk neki, van 20 literes ballonos víznek kiöntő-tároló, s a 20 literes ballon ugyanannyiba kerül itt, mint Ubudban az 5 literes… azaz tudunk a víz árán spórolni, s nem is keveset. Van mosogató, kézmosó, ami itt nem látszik, egy kis gázfőző, s edények, s egy modern, igen jó hűtőszekrény, ami jelentősen könnyebbé teszi itteni életünket.

Fürdő és wc

 

Kádunk sajnos nincs, de van melegvíz a zuhanyzóban, és a wc modern, nyugati változat, külön kis s nagy öblítési lehetőséggel.

 

Ez pedig a

Van már ruhásszekrény is, nem kell bőröndből élnünk.

És itt van a

Egyenlőre csak pakolunk rá.

 

És íme, a

 

Védettek vagyunk a moszkitók ellen is, az ágy nagyon kényelmes, hatalmas.

 

Lássuk akkor a

Ahol sok időt töltünk, most például már dél van, forróság, de kihoztuk a ventíllátort, és így egész kényelmes árnyékban lenni, s szelet élvezni a szélcsendben.

A teraszon van még ami érdekes:

 

Négy ilyen hatalmas bambuszroló véd minket az erős széltől ha van, esőtől esős évszakban ha az lenne, s persze a tűző naptól, ami most igen barátságos tőle.

 

 

Ami nem sok, mert ez a sövény választ el a szomszéd rizsföldjétől.

Ez pedig a teraszon van szintén, kettő is van belőle:

és van ruhaszárító is.

Végül a fő teraszi bútor:

 

Ilyen, mikor nem vagyunk benne.

 

Hát, mára ennyi, itt a vége el ne fuss véle, maradjatok velünk, mert legközelebb jön a maszkmúzeumi beszámoló, sok sok szép képpel…

 

Sziasztok!

Itt vagyok újra. 🙂 Sokáig nem írtam a blogba, még amikor Thaiföldön voltunk, a tanítással telt hétköznapok után már nem volt kedvem bekapcsolni a gépet otthon, az utolsó hónapokban már haza sem vittem a laptopot, hanem a suliban hagytam. Most már viszont eltelt elég idő ahhoz, hogy szívesebben üljek gép elé. 🙂

Kicsit több, mint 3 hete vagyunk itt Ubudban. Éjjel érkeztünk, mint Pataky Attila (bocsi 😀 ), Balit először sötétben láttuk, az autó ablakán át, amikor a szállásadóink elhoztak minket a reptérről. Érdekes volt másnap reggel újra rácsodálkozni.

A szállásunkat először nem éreztem túl otthonosnak, nem tudtam elképzelni, hogyan fogunk itt egy hónapot eltölteni, de pár nap után megszerettem. Van egy nagyobb ágy, amin alszunk és egy kisebb, amire pakolunk, alattuk pedig a bőröndjeinket tároljuk, mert szekrény nincs. A bőröndökből élünk, de átrendeztük őket úgy, hogy nem kell mindig mindet kinyitogatni, amikor valamit keresünk, hanem van egy külön bőrönd a gyakrabban használt cuccoknak. A fürdőszobában hidegvizes zuhany van, de ehhez már hozzászoktunk a thaiföldi utazásaink során, ott is mindig szerény szállásokon szálltunk meg. Van egy kis teraszunk, ahol tudunk reggelizni, és majdnem közvetlenül mellettünk egy másik szoba, ahová pár naponta mindig új vendégek jönnek.

Az első héten találkoztunk egy magyar lánnyal, aki itt él már negyedik éve, és Gy. levelezett vele már egy jó ideje. A blogját találta meg anno, ami Baliról szól. Már az ideutazásunk előtt is segített sok információval, és nagyon jó volt vele találkozni, tök jól elbeszélgettünk, felajánlotta, hogy csatlakozzunk be a nemsokára Balira érkező 4 fős magyar csoportjához, ha kedvünk van. Úgyhogy 2 napon át mi is velük tartottunk és megnéztük az ubudi és Ubud-környéki nevezetességeket, ezekről Gy. írt lentebb.

Engem a legjobban  a tegalalangi rizsteraszok látványa varázsolt el, nem is lehet szavakba önteni azt az érzést, ami ott hatalmába kerített. Teljesen ámulatba ejtett az a hatalmas tér és szépség ami a teraszok tetejéről elénk tárult. Akkora a tér, hogy az agyam nem tudta feldolgozni. Teljesen álomszerű volt az egész látvány, valószínűtlen, és elképesztően gyönyörű. A dombtetőre leülve néztem a sok kis apró embert, ahogy mászkált a rizsteraszokon fel s alá, mint ahogyan mi is 5 perccel azelőtt. Előttem a mélység, távolabb az élénkzöld rizsteraszok, kókuszpálmákkal tűzdelve. Próbáltam lefotózni, de nem adják vissza azt a hatalmas teret a képek. És a zöldnek azt a számtalan árnyalatát sem, amit csak szabad szemmel látni.

Felfelé az út könnyebb volt mint lefelé, mert a csapat a meredekebb lejutási útvonalat választotta. Itt számomra el is jött egy pont, ahol úgy gondoltam, letáborozom ott az egyik terasz szélén és nem megyek tovább, majd egy helikopteres mentőcsapat lejuttat. 😀 Na jó, nem volt olyan vészes, legalábbis a többiek ezzel biztattak végig, amikor megpróbáltak rávenni, hogy lemásszak azon a domboldal-szakaszon, aminek a földjébe jelzésértékkel ún. lépcsőfokok voltak belesimítva, az élek eltompulva, csúszósan. Mint mikor homokvárat építesz és vizes kézzel lesimítod az éleket, hogy jó gömbölyűek legyenek. Mindenki idősebb volt nálam a csapatban, ki tízzel, ki hússzal, és semmi gondjuk nem volt a lejutással, csak én álltam ott a „lépcső” tetején, mint egy tök, feltartva mögöttem a gyalogosforgalmat. Mentségemre szóljon, flip-flop papucsban voltam. Ahogy kb. mindenki más is egyébként. 🙂 De erőt vettem magamon, és halált megvető bátorsággal, apait-anyait beleadva … szép lassan és óvatosan leültem a lépcső tetejére. 😀 Majd fenéken kúszva egyesével meghódítottam a lefelé vezető lépcsőfokokat.

Másnap egyébként a sokszáz lépcső megmászásától olyan izomlázam volt a combjaimban, mint még soha. Egész nap lépcsőztünk, nem csak itt, hanem minden nevezetességnél, ahová ellátogattunk. Így aztán bárhová mentünk másnap (és igazából harmadnap is), Gy. minden lépcső alján egyértelműen visszafojtott nevetéssel várta, hogy leevickéljek fájdalomtól gyötört ábrázatommal és robotmozgásommal. De most már érti, miért mindig olyan vicces az, amikor megbotlik az utcán, ez számomra percekig nevetés forrása tud lenni. Tudom, nem szép tőlem, de olyan kreatívan csinálja mindig. A kedvencem az, amikor Thaiföldön a bevándorlási hivatal előtt konkrétan kirepült a tuktukból és a bejárat előtt landolt. Máig nem tudom, hogy csinálta. 😀 (Írás közben újraélve az eseményeket könnyesre nevetem magam épp, amire Gy. megszólal „rólam lesz szó”.)

Visszatérve a beszámolóra: itt Ubudban egyébként meglepően sok a turista (mi is azok vagyunk, tudom), első este sétálva a főutcán szinte elsodort a tömeg a járdákon. Rengeteg minden van, sokféle étterem, fagyizó, nyugati dolgok, de a kis helyi éttermek, a warungok is megvannak még szerencsére. Kipróbáltam a híres fűszeres földimogyoró szószt, amit zöldségekhez adnak, és többféle vega helyi ételt is. Pizzáztam is párszor, vannak egész olcsón tök jó pizzák. A smoothiekat is nagyon szeretem, tegnap papaya-menta kombinációt ittam, de a kedvencem az avokádó smoothie, tök nagy újdonság édes verzióban fogyasztani az avokádót, jéggel összeturmixolva, csokiöntettel.

Nagyon sok a taxis az utcán, akik fuvart ajánlanak úton-útfélen, meg a jegyárusok, akik balinéz táncra hívnak, sokszor mondogatjuk, ha elindulunk bármerre, hogy „nem, köszönöm, nem, köszönöm”. Az árakat már valamennyire megszoktunk, pár dologra már tudunk alkudni, de azért még sokat kell tanulnunk. Továbbra is úgy tudjuk csak megítélni, hogy valami drága, vagy nem, hogy átváltjuk fejben thai bahtba vagy forintba. A mindennapi költségekkel és a bolti árakkal jobban képben vagyunk, ha a bahthoz viszonyítunk. Nagy összegek repkednek itt, mert gyenge a rúpia. A legnagyobb értékű bankjegy a 100.000-res címlet, ami kb. 2.000 Ft-nak felel meg.

Most megyek, mert ma még nem indultunk útnak és már délután 4 óra felé jár, hatkor pedig sötétedik. Remélem most már rendszeresebben fogok jelentkezni beszámolókkal, azon leszek. 🙂

N.