Normális napirend felé…

Hogy milyen volt Napsi első önálló tanitási napja, arról ő fog irni. Gyengébb idegzetűeket kérem, majd hagyják ki a bejegyzés megtekintését – én szóltam előre! 

Nekem megvolt Pattayán az első 3 nyelvórám. Először is, itt az adminisztrációt maguk a tanárok végezték, hihetetlen profin. Bangkokban nagyon felületesek voltak – itt bizony minden ment mint karikacsapás, kaptunk tankönyveket, minden órán lefotóznak hogy dokumentálják tényleg bejárok tanulni, és nem csak az ABC-t vettük, de máris belecsaptunk a közepébe, nekem is betüznöm kellett és csak K betűből 7-féle van nekik, ilyen néven kell mondani, egy név egy K betú: Kókai, Kophun, Kórakkan, Kókua, Kókwai.. a Kág szavukat igy betűzzük például: Kókai, szara Á, Gógai.  A szara magánhangzót jelent. A nehéz itt az ABC jeleit megtanulni és hogy hogyan mondjuk a szót, mert egy szó hanglejtéstől függően lehet rizs vagy halálos sértés… A nyelvtan már nagyon egyszerű lesz. Csoportomban 3 francia, egy kanadai, két kinai és egy orosz (nem hússaláta) van rajtam kivül. Akik 2 héttel korábban kezdték, már profin betüznek és olvasnak! Jó suli lesz ez! 

A tanárok odafigyelnek mindenkire, nekem mutogatták, melyik betűt kell betüznöm. 

Suli után éhes voltam, szemben volt egy ételbár, ahol kértem egy spagettit, olyan bolognais félét. Hoztak hozzá 8 féle szószt: halszószt – itt gyakran élnek vele, valami alkoholost, francia mustárt, olasz paradicsomszószt, szójaszószt, és só is volt, itt láttam először… és: SRIRACHA szósz! A tulaj ijedten mondta, ahogy nyúltam érte: Csipős! Bólintottam, de meg kellett kóstólnom…  Mivel hosszú távra tervezem kapcsolatom, mély érzelmekkel e szósszal, és tisztelem – három kis cseppet tettem az egész ételre!  És azt jól tettem, első találkozásnak ez épp elég volt. A szósz érezte vágyamat, vonzódásomat irányába, de azt is, tudok várni – lépésről lépésre vagyok hajlandó haladni, mig majd feltárja magát teljes valójában…  Első találkozásnak ez kiváló volt. Megmutatta, milyen tűz lakik benne….  Legközelebb kicsit többet kérek belőle…  

Ha már étel, ma ebédre az áruházban Tom Yam Kung levest kértem – gondoltam itt nem lesz olyan csipős mint a városban a kedvenc helyünkön. Hát tévedtem!  Nem csak piros chili volt benne, hanem a zöld is, amiket nem is vettem észre. A zöld chili hajlamos magát pártalmatlan óréhagymafélének álcázni, és az ember igy harap rá….

Sikerült még Bangkokban egy másik ételre abból a gonosz mini zöld chilis mártásból szórnom, ami itt a legdurvább. A fent emlitett chilik akkor csipnek, mikor eszed. Én holnapra már nem leszek náthás, az biztos – a légkondi az előző szálláson kikészitett mindkettőnket, Napsinak nemrég vittem be a suliba 1000 mg C vitamin tablettát és teát, mézet. Nos, visszatérve,  kis gonosz zöld chili mikor eszed, alig csip.. igy ettem. Aztán egy napig semmit gyakorlatilag. A kis gonosz fél óra múlva kezdi munkáját. Ma egy thaiföldön már tanitott magyar blogján olvastam, macskakakának nevezik itt ezt a fajtát – nekem persze sikerült vele megismerkednem hamar. 

Az időjárást szokjuk, már a 27 fok olyan hideg, hűvös…

Végre beáll a napirendünk, nekem tanulás, napi bevásárlás, heti három alkalommal 3 nyelvóra, hetente 9…  Napsi tanit napi 4 órát az iskolában, de 9-17 között bent kell lennie… de erről majd ő. 

Megyek tanulni. 

Új bérleményben

Hát, itt vagyunk az új bérleményben, méghozzá kétszobás, wi-fis, van nagy szekrény, asztal két székkel, fésülködő asztal, tv asztal, tv, légkondi( nem használjuk), kis erkély, fürdőfülke wc-vel. Vizet itt venni kell, egy automatából, mármint ivóvizet. A bérlemény csendes helyen van, Napsi iskolájának hátsó bejáratánál. Előtte a horror árú apartmenben az észt kolléganőjével laktunk egy helyen, most az új-zélandival, ő is nagyon kedves és barátságos. Az észt lány holnap költözik, segitünk neki benne. Napsi most ment el takaritószereket venni, 15.00 órakor szerződéskötés, utána még vásárolunk párnákat, ágynemát, vizforralót, evőeszközöket, tányérokat… Vasalónk ugye már van, és hűtő van a bérleményben. 

Az előző apartmenben most olyan szobánk volt, ahol a légkondi horror volt, de a vezetőnő nem engedte hogy másik szobába költözzünk. Igy ismét alig aludtunk napokig, Napsi torka készült ki, nekem a fejem fáj nagyon és az orrom dugult el. 

Előtte két napot szántunk keresésre, mig Napsi dolgozott, bejártam a suli környékét, de ezt a helyet pont kihagytam – találtam 3 500 bahtosat, 2 900 bahtosat, mind egy szobás volt, meleg vizzel, klimával. Akartak 6 000-ért kiadni meleg viz és légkondi nélkülit is. Ahol a japánok élnek, azt is megtaláltam, ott 36 000 baht egy apartmen, sok sok szolgáltatással – azok nélkül 17 000 baht. De találtam 50 000 bahtos apartmenházat is… Napsi egyik kollégája mondta, van egy thai hölgy, aki szivesen segit a nyugati embereknek, ő mutatta meg ezt nekünk. mondták, óriási szerencse, a 2 szobás most kivehető – 5 200 baht internettel együtt/hó, és egy hónapra is bérelhető. 

Igaz, a wifi nem mindig máködik, de akkor ha igen, gyors. 

Ma még takaritás, vásárlás, berendezkedés, és végre jöhet egy napi ritmus. Hétfőn kezdek a pattayai nyelviskolában, pénteken nem tudtam bemenni, albérletet kerestem. Napsi első önálló tantói óráit adja, én meg a japán nyelvet végre folytathatom, középfok kanjik ismétlését és nyelvtant. 

Ez zöldövezetibb rész, nem olyan forró, mint a másik apartmen volt. És hamarosan jön az egyhébb évszak, kb. 6 hónapig 🙂 Veszünk ma ventillátort is, ha a klima nem válna be. 

Az új-zélandi lány innen már lakásba költözik, nem sokkal többért – mi is, ha adódik rá alkalom és megfizethető ár, azt is figyelemmel kisérjük. 

 Most egyenlőre ennyi, Sriracha bejön, úgy néz ki! 

 Update: Nem volt Wifi, igy nem tudtam elküldeni a postot. Napsi mellettem a holnapi első önálló óráira készül, én kitakaritottam a fürdőt, balkont, kimostam a szekrényeket, asztalt és székeket takaritottam. Napsi kimosott és kiteregetett (a mosógép 20 baht/alkalom a használata és kiirja, hány percig mos majd, teljesen automatán beállitja magát a ruhák alapján mint japánban is… és most Npsi készül bőszen. Holnap nagy napja lesz. Megvolt tegnap este a nagy bevásárlás, vettünk evőeszközöket, két ventillátort – nagyon jó japán és olcsó masinák,  van asztalteritőnk, bögrénk, poharunk, tányérunk, szemetesünk, felmosó és takaritó készletünk, egy bárdunk amivel a kókuszdiót lehet felvágni, mert itt az egész diót lehet megvenni – nem olyanokat mint magyarországon, ezek óriásiak azokhoz képest. Napsi ismerkedik a papaya salátákkal,  én végre mertem enni halgolyókat chilis mártással…  Megvan a bérleti szerződés is, jó itt nagyon! 

Persze irhatnék arról is, az utcán látható egér, patkány, vagy hogy nem valami tiszták az utcák –  de budapesten sem. Viszont van szúnyogháló, segitett a tulaj fia összerakni a ventillátorokat és 2 perc volt neki, a ruhaszáritót már össze tudtam szerelni mert azt is vettünk, Napsi a 2. ventillátort 5 perc alatt összerakta…  Segitettünk az észt lánynak költözni, hálából meghivott kávéra minket… Megismertem én is Napsi amerikai kolléganőjét is, aki hamarosan Kinába megy tovább…  Világjárók között vagyunk. És egyre többször hallom: Welcome to Thailand!  Például, mikor Napsi elmeséli kolléganőinek, hogy vagy 170 hangyát sikerült ennem egy falat süteménnyel… vagy hogy az előző apartmenben az észt lánynak sok egyéb költséget felszámoltak és a kaucióból alig kapott vissza – vagy hogy taxisok, tuk-tukosok hogy próbálnak sok pénzt szerezni a Farangtól… 

 De mégis jó…  Szeretek itt lenni.  Ma például Kiwi juicet ittam… És nagyon kedvesek az idegennel. Segitettek behozni a sok cuccot a lakásba, kicserélték a matracot mert foltos volt és felcipelték nekünk amit Napsi helyette választott, az árusok is barátságosak ha nem veszünk semmit akkor is…    Stephen, egy angol tanár azt mondta róluk: Idegenként meghiv, elhiv a lakásába, mindene a tied is – de az utcán vezetéskor neki kell előbb átmennie a kereszteződésben! Valóban, még zebrán is nehéz itt átjutni. Ma Napsi azt mondta, mikor hazalátogat, Budapesten kacagva cikázik majd már a kocsik között gyalogosan, csúcsforgalomkor is…

Hát – Welcome to Thailand!

 

Apróságok

Hát bizony, Napsinak hamar lett állása, és most sok a dolga, igy most én irogatok. 

Például arról, hogy amikor összeválogattuk a ranbután gyümölcsöket a Macro áruházban, és bele került igy is egy rossz gyümölcs, a pénztáros a kasszánál kiszedte a már túlérettet, csak jó gyümölcsöt kaptunk…  Vagy hogy a már csak pár napig jó mangót pár bahtért adták az áruházban…  csaknem egy kilót vett Napsi hihetetlen olcsón. És hogy itt vidámak az emberek a munkahelyükön. 

A Bangkoki kakasokról, amire minden hajnalban ébredtem: Napsi szerint kifejlesztették azt a különleges képességet, hogy a Bangkoki óriási forgalom zaját a túloldalról túlüvöltsék – és ez igy is van. 

Vagy arról is irhatok, hogy mikor Srirachanban először voltunk Napsi állásának ügyében, elmentünk thai masszázsra és egyszer csak látom, egy kiselefánt jön az ajtóhoz… Szóltam Napsinak, ő már tudta miről van szó, vettünk az elefánt gazdájától ételt számára és Napsi megetethette. Tegnap azután este összefutottunk megint az elefánttal de Napsi most nem akarta etetni, még sok dolgunk volt – de a kis ravasz az ormányával megragadta a karom, jelezve most én adjak neki enni – hát megtettem. 

Az állásról: Mikor megvolt hogy megyünk állásinterjúra, egyből azt az energiát éreztem – minden sinen van!  Nyilegyenes az utunk itt, jó az irány. Főleg, mikor már azt kérdezték, Pattayan is dolgozna-e, a közelében? Kiderült, az ajánlott fizetés is jó, igy hát másnap már jöttünk is Srirachanba, eltöltöttünk 2 éjszakát elég drágán egy panzióban, megnéztük a várost, és Napsi mondta, neki jobban bejön mint Bangkok, megnéztük az iskolát, bolyongtunk kicsit a városban. Van egy csodás parkja a tengerparton, afféle sport park, ott futnak, van gördeszka pálya, sok sport lehetőség. Elmentünk egy mólóra, ott egy tóban óriási, hatalmas teknősök élnek.  Találtunk egy csodálatos házias étkezdét, ahol olyan finom Tom Jan Kung (garnélás) levest adtak, hogy Napsinak is izlett a leve nagyon. Azóta vissza is tértünk oda, és a rákokat én kaptam meg az ő leveséből, de ő is azt kért enni. Beszéltünk még egy kedves kollégájával aki sokat segitett, és Napsi döntött, ez az állás jó lesz neki. Visszatértünk vendéglátónkhoz, épp akkor érkezett meg a lánya, Napsi fogadott húga Japánból, és kiderült, nekünk 2 nap múlva mennünk kell vissza, mert Napsinak szinte azonnal kezdenie kell. Megértették. Napsi most első munkanapját tölti éppen. Ja, elutaztunk még Bangkoki visszatértünk előtt Pattayába, elintéztük a nyelviskolában az átjelentkezést, Pattayán és Bangkokban is. Bangkokban még vásároltunk Napsinak munkához kardinágokat, egy cipőt, titokzoknit, hajgumit, én kaptam jó pár thai inget (fantasztikus minőségűek), fehérneműt, zoknikat,  Napsi még korábban kapott egy szép kalapot is. Vettünk első háztartási felszerelést is, vasalót. És megvan a smaragd buddha is. Bangkokban utolsó éjszakánkat a bőröndökkel egy indiai motelben töltöttük, ahol látványfürdőszoba volt, a franciaágytól egy üvegfal választotta el a kádat. 

Bizony túlléptük a havi keretünket, de már az állás miatt költöttünk el  többet, a havi keretünk 143 500 ft.-ra volt megállapitva, + ruhakeret 36 000 ft összesen és mobilra havi 6 000 ft (internet és hivás). A ruhakeretet szinte teljesen elhasználtuk, de nagyon megérte, vettünk a vendéglátónk családjának ajándékot, a szállás a szállodában és Srirachanban a panzióban önmagában még 30 000 ft-ra jött ki, és terven felüli kiadás a buddha szobor amibe beleszerettem és máris van vasalónk is! 

Beszéltünk az ügynökséggel, Napsi átbeszélte a teendőket, az iskolában hétfőn elmodták neki, mi vár rá, kedden-szerdán Bangkokban mindent elintéztünk, kedd este ünnepeltünk egy olasz étkezdében (figyelem, Balatonlelle! Napsi szerint a pizza tészta Lellén a Favágóban jobb!!!) és szerdán a Bangkoki nyelviskolában végeztünk az ügyintézéssel és légkondis nagybusszal már a bőröndökkel megérkeztünk Srirachanba, feenként kb 150 bahtért! Este ismét sétáltunk, Napsi a buszon már felkészült első napjára, és most hát itt vagyunk. Lesz még vizum ügyintézés, holnap de. már én is megyek Pattayaba a nyelviskolába tanulni, 3×3 óra egy héten az oktatás. 

Hogy mi szól Srirachan mellett? 

– Például, itt a tenger. Jobb, kellemesebb az idő. 

– Csendes szállást találhatunk, az iskola, Napsi munkahelyének közelében. 

– Olcsó a thai masszázs! 

– Vannak áruházak is, csaknem 30 000 fős városban vagyunk. 

– Finom helyi tengeri ételek, amelyekről a város hires. 

– Helyi közlekedés 0 ft szinte, pattayaba 100 baht az út oda-vissza egy nap, sokkal olcsóbb mint a Bangkoki közlekedés és főleg nem tart órákig… Pattaya 30 km ide. 

– Van uszoda és szauna is állitólag… 

– Jó fizetést kap Napsi.

– Itt iható a viz, ami megint kiadáscsökkentést is jelent.

– Sok itt a japán ember, nyelvgyakorlási lehetőség adódhat.

– Sok a japán étterem is 🙂

– Vannak itt is kirándulóhelyek, szemben egy sziget, ahol strand is van.

Most irnék arró, hogy Deja Vu-m volt…. Amikor a tengerhez értünk és kiderült, itt nincs strand, nem lehet fürödni, ez kikötő-halász városka inkább – beugrott, hogy még Balatonlellén láttam magam egyszer, hogy blogot irok arról, tengerparti városban vagyunk, de mielőtt nagyon irigykedne bárki – itt nem lehet fürödni… Ezt irom. Csak ezt az intuiciót egy időre, eddig elfelejtettem. És igy lett…

Sok itt a gyümölcs, mint a rambután, a mongusztán, és persze már megkóstoltam a Duriant, ami szerintem is a gyümölcsök császára! Az biztos, első alkalommal hogy ettem, takaritott, rengeteg benne az ásványi anyag és a rákkeltőket kipucolja a bélrendszerből. Nekem bejött, bár Napsi gondolkodik azon, ki lesz tiltva a szállásról, mert valahányszor bármiért kinyitom a hűtőt, bizony az illata (szaga) azonnal elárasztja a lakást. Van egy olyan gyümölcs is, ami a thaiok szerint savanyú – itt nagyon édesek a gyümölcsök – de nekem az is bejött.

Itt már végre kialhatom majd magam.

Tegnap este a sok gyaloglás után ismét thai masszázsra mentünk. Ahol először voltunk, kedvesek voltak, jó volt a masszázs is, de most kipróbáltunk egy másik helyet, amit Napsi választott ki – és itt nagyon profik voltak, én elég kimerülten érkeztem és azóta se volt sok nyugodt éjszakám – hát a masszázs megmutatta, vannak izom problémáim is, és olyan masszázst kaptam, hogy még életemben soha. Izomlazitó kenőccsel is bekenték a hátam, és nagyon megdolgozta a masszőr – jó is volt! 

Bangkokban egyébként most menő az olasz tészta thai szószokkal.  

Még a bangkoki taxikról: Szállásadónk hozott nekünk, mikor a hotelbe indultunk. A sok csomaggal nem lehetett másnap reggel nyelviskolába menni, ezért kellett utolsó estét szállodában tölteni. Most az indiai taxis  230 bahtért vitt be minket, taxiórával. Adtunk neki még 70 bahtot, mert becsületes volt, megérdemelte. Máskor egy taxis 100 bahtért vitt minket pár utcasarkot. Amúgy Srirachanban is megfizettük a tanulópénzt, mikor érkezésünkkor a panzióba 60 bahtért mentünk Tuk-tukkal – 2 utcasarkot, annyira volt a panzió, azt simán legyalogolhattuk volna a 2 táskánkkal , ha tudjuk, merre van. 

Most már vannak tapasztalataink. 

Megnéztünk egy éttermet egy mólón – drága volt, nem jött be, de amit spontán találtunk – ahol azt a finom Tom Jan Kung levest ettük – az csodás és olcsóbb is jóval. 

Bizony nézni kell, a helyiek hol esznek, és ha másik országban vagyunk, nem lehet finnyásnak lenni – azt kell elfogadni, ami éppen van, túltenni magunkat a kezdeti bosszúságokon, mosolyogni, és helyi segitséget találni. És örülni annak, ami éppen van.  A VAN-t élni. 

Vár ránk most a szálláskeresés, és majd a felszerelése ami szükséges – de tudjuk, utána már sokkal könnyebb, hónapokig. 

Tanulunk is!

Bizony, a nyelvtanulással is foglalkozunk. A Thai ABC nem tűnt először nehéznek, a mássalhangzóit már ismerjük általában, de azután bemutatták a magánhangzókat és azokat az aranyos kis megoldásokat, amiktől valahogy minden más lesz… Aki tanult tibeti vagy szanszkrit írást, már ismeri az elé, mögé, fölé írt betűk kifejezését…  És van amikor egy betű felett 3 jel is van, abba még belegondolni se szeretnék, mi mit mire módosít. 

Megvolt az első igazi bangkoki csúcsforgalom élményünk is, hazafelé 40 perc után még csak 1 megállót tettünk meg – ugyanis nagy eső volt, és ilyenkor Bangkok egy jó része víz alá kerül, sokfelé nem lehet közlekedni, így nagyon bedugul a város bizony. Nem véletlenül hívják ezt esős évszaknak. 

És egyik este, mikor Napsinak vegetáriánus vacsorát kerestünk, végre láttuk a falon a gekkokat. Kis ügyesek, ahogy kapaszkodnak. 

Házigazdánkat faggattuk a veszélyekről: Malária, kígyómarás, stb. Nevetek a feleségével: Malária? Thai ember lecsapja a szúnyogot! Kígyómarás? Kígyó meglátja az embert, menekül, mert a thai ember megeszi! 

Visszatérve az esős évszakhoz: pár éve házigazdánk háza is fejmagasságig víz alá került, még jó hogy több emeletes az otthona – de bizony hetekre csónakot kellett bérelnie! Mutatta a fotókat is – még akkor is mosolyogtak a fotókon. 

És közben kipróbáltuk a Tuk-tukot utazáshoz, ami fantasztikus élmény volt, és ma Napsugárnak megvolt az első állás interjúja is. Hogy hogyan sikerült, később visszatérünk rá, még feldolgozzuk az élményt… Mindenesetre, közben került sor a robogó taxi kipróbálására váratlanul, ami újabb élményekkel gazdagított – nagyon biztonságos és gyors megoldás volt. És Napsi olyanokat énekel nekem, hogy „fiam maga kifogta Dél-Amerikát, egy ilyen kislánnyal csupa öröm a világ” . 

A thai ételek annyira bejönnek, hogy kis szumóssá kezdek válni. Főleg a gyümölcsök miatt, amiből itt végre sokat ehetek – itt futja rá.  

Házigazdánk is bizony sokféle földi jóval ellát, főleg gyümölcsökkel, még nem tudom melyik melyik, de a mangót már felismerem, és van itt mangusztán is ha jól emlékszem a nevére, licsi is és még sok sok minden. Vannak itt pirinyó banánok, és én már többféle rákkal is megismertettem pocikámat.

Sok itt a japán étterem is, egyben sem voltunk, itt elég drága szintén. Viszont máris többször ettünk pad-thai-t, és ma kipróbáltam a gyömbéres csirkét is. 

A mangó üdítőként is nagyon finom…  Kipróbáltam a thai sört is, a japánhoz hasonlít számomra, nekem bejön.

Megtaláltuk az MBK bevásárló központot, ott is olcsón, jó áron lehet finomakat enni, ruhákat venni (nem sokat hoztunk ki) zoknik, ingek, szoknyák, szép cipők, műszaki cikkek, szóval minden van. Kinéztem egy smaragd-buddha szobrot, már egész jó áron odaadták volna, de még várok… 

A metrón kívül pedig már a Sky Trainnel is megismerkedtünk.  

Házigazdánkkal eredetileg szombaton Bangkokban egy parkba kirándultunk volna, de közbejött egy gyors házfelújítási részlet, hétvégére így a tengerpartra megyünk Napsival, ne legyünk itt útban és elég zajos is a hadművelet. Tehát jön pár nap beach, ma dőlt el délután hogy megyünk, így mindjárt csomagolunk is. Vár a tenger! És odafelé a minibuszt próbáljuk ki, az is jár arrafelé. Végre egy kis nyári fíling!   

Szép hétvégét mindenkinek! 

Első önálló, kalandos utunk

Ideje volt bemenni Bangkokba. Napsi volt, aki először dőlt ki korábban, hajnalig hősiesen küzdött csak akkor keltett fel, hogy rosszul van. Átvirrasztottuk az estét szinte, másnap délelőtt szállásadónk segített, készített meleg vizet amit ihatott,  és késő du. már kis séta is jöhetett. Este már én éreztem, nem vagyok rendben, kezeltem magam, mondtam Napsinak aludjon, elleszek – de hajnalban én se bírtam tovább. Most ő ápolt és én kaptam a meleg vizet inni, estére kis séta…  El voltunk, annak örültünk nagyon, nem egyszerre dőltünk ki. Utána egy napot pihentünk, lábadoztunk, és úgy döntöttünk, szombaton templomokat, Whatokat nézünk – azaz irány Bangkok belvárosa, helyesebben az óvárosa.

Egy busszal indulunk, a Victory Monumentalhoz, amit a magyar kézikönyv demokrácia emlékműnek fordított. Ott egy másikra át kellett szállni, mert a What Po még mesze van… Van túrista rendőrség, ők igazítanak útba. Újabb buszra szállunk, mindkettő légkondis volt. Napsi majd ír arról, a buszok itt hogyan kérdezik meg a megállóban, van-e felszálló, illetve mi történik ha van..  mindenesetre, nyugalom van, biztonság érzet. sokan barátságosak, útbaigazítanak a buszon.

És gyűjtjük a tapasztalatokat. Hogy amikor 1 000 bahttal fizet a Farang (gazdagnak gondolt fehér ember) akkor megpróbálnak 100 bahtból visszaadni – mikor szólsz, kedvesen mosolyogva bocsánatot kér és megkapod a teljes visszajárót. Hogy utcai árusnál, ha nincs kint ár, ne kérj árút mert dupla áron adja a Farangnak…  hogy igaz, hogy ha mész egy templomhoz, akár a mellékbejáratnál állók állítják, a templom sajnos zárva (nem igaz) de van a nagy buddha (nincs ilyen) amit helyette ajánlanak és megpróbálnak elvinni ékszerboltba vagy ruhaboltba…  Ez utóbbit én már olvasásból ismertem, Napsi mondta még ilyennel nem találkozott – mert akkor thai ismerőssel volt és így nem próbálkoztak. De itt akadt, aki Royal Thai Police igazolvánnyal kívánta nyomatékosítani hogy igazat mond – ennek ellenére kitartottunk eredeti céljaink mellett, és mind nyitva is volt… 

Egy általam már japánból ismert 7 eleven boltban iszom egy jó presszó kávét, Napsi felfedezi a vörösbabos sütit aminek a java nekem jut.   

Utána megnéztük először a What Phra Kaeo-t, főleg a Smaragd Buddha templomot benne. Itt elég sok időt töltöttünk, mert a tűző nap miatt a templom ventillátorai mellett sok időt töltöttünk, csak 15.00 óra után mentünk ki, mikor már jöttek a felhők. A templomokban az ivóvíz ingyen van. Még maradt időnk a What Po templomra, ettem utcai árusnál krumpli tekercset, amikor úgy sütik ki a krumplit, hogy pálcikára van hámozásos technikával vágva, Napsi ivott Kókuszdióból kókusztejet és mangót evet még.

Hazafelé történt a női Aha élmény, mivel felfedeztem, a bent álló buszon az a városrész van kiírva, ahol a szállásunk van, és a kalauz megerősítette, ez jó. A Victory emlékműnél nem is volt gond, a piacnál sem, még félóra, és otthon vagyunk – örültem, ráadásul olcsóbb, mint két másik busszal menni.

Igen ám, de… a piactól valahogy másfelé mentünk, és keresztülutaztuk még Bangkok belvárosát… Rengeteg Tesco is volt útközben, és már letelt az idő, de a városnegyed hangulatának nyoma sincs…

Napsinak olyanokat mondok, most csúcsforgalom van, lassabban megyünk.. Aha – jött a válasz.     

Lényeg az, a busz végül is jó volt, csak előbb várost néztünk és csak az utolsó  pár km-nél fordult  rá az általunk ismert útra. Sikerült 40 perccel hosszabb utat találnom haza – igaz, olcsóbban. Igen nagy örömmel láttuk az ismerős részt,   

Szállásadónk jókat nevetett buszválasztásomon, lerajzolta melyik merre jár, adott útba igazítást holnapi programjainkhoz, kaptunk még vacsorára finom gyümölcsöket , és szóba került hogy mivel foglalkozunk. A házigazda egyből megkért, feleségét kezeljem, fáj a háta – örömmel megtettem, és mikor vége volt a 30 perces kezelésnek, azt mondta, varázslatos volt. Mindennap fogom kezelni, és a szállásadónk is kér kezelést. Máris két embert kezelhetek. 

Azután mentünk aludni az autópálya melletti szobánkba. Aki azt gondolja, egy magyar autópálya hangos, jöjjön ide, ahol hajnalban is hatalmas a forgalom, kakasszóra ébredünk reggel korán, és éjjel is bevilágítanak az autópályák fényei – így alszunk, mint a mormoták. Holnap új nap, új kalandok.