Hogy milyen volt Napsi első önálló tanitási napja, arról ő fog irni. Gyengébb idegzetűeket kérem, majd hagyják ki a bejegyzés megtekintését – én szóltam előre!
Nekem megvolt Pattayán az első 3 nyelvórám. Először is, itt az adminisztrációt maguk a tanárok végezték, hihetetlen profin. Bangkokban nagyon felületesek voltak – itt bizony minden ment mint karikacsapás, kaptunk tankönyveket, minden órán lefotóznak hogy dokumentálják tényleg bejárok tanulni, és nem csak az ABC-t vettük, de máris belecsaptunk a közepébe, nekem is betüznöm kellett és csak K betűből 7-féle van nekik, ilyen néven kell mondani, egy név egy K betú: Kókai, Kophun, Kórakkan, Kókua, Kókwai.. a Kág szavukat igy betűzzük például: Kókai, szara Á, Gógai. A szara magánhangzót jelent. A nehéz itt az ABC jeleit megtanulni és hogy hogyan mondjuk a szót, mert egy szó hanglejtéstől függően lehet rizs vagy halálos sértés… A nyelvtan már nagyon egyszerű lesz. Csoportomban 3 francia, egy kanadai, két kinai és egy orosz (nem hússaláta) van rajtam kivül. Akik 2 héttel korábban kezdték, már profin betüznek és olvasnak! Jó suli lesz ez!
A tanárok odafigyelnek mindenkire, nekem mutogatták, melyik betűt kell betüznöm.
Suli után éhes voltam, szemben volt egy ételbár, ahol kértem egy spagettit, olyan bolognais félét. Hoztak hozzá 8 féle szószt: halszószt – itt gyakran élnek vele, valami alkoholost, francia mustárt, olasz paradicsomszószt, szójaszószt, és só is volt, itt láttam először… és: SRIRACHA szósz! A tulaj ijedten mondta, ahogy nyúltam érte: Csipős! Bólintottam, de meg kellett kóstólnom… Mivel hosszú távra tervezem kapcsolatom, mély érzelmekkel e szósszal, és tisztelem – három kis cseppet tettem az egész ételre! És azt jól tettem, első találkozásnak ez épp elég volt. A szósz érezte vágyamat, vonzódásomat irányába, de azt is, tudok várni – lépésről lépésre vagyok hajlandó haladni, mig majd feltárja magát teljes valójában… Első találkozásnak ez kiváló volt. Megmutatta, milyen tűz lakik benne…. Legközelebb kicsit többet kérek belőle…
Ha már étel, ma ebédre az áruházban Tom Yam Kung levest kértem – gondoltam itt nem lesz olyan csipős mint a városban a kedvenc helyünkön. Hát tévedtem! Nem csak piros chili volt benne, hanem a zöld is, amiket nem is vettem észre. A zöld chili hajlamos magát pártalmatlan óréhagymafélének álcázni, és az ember igy harap rá….
Sikerült még Bangkokban egy másik ételre abból a gonosz mini zöld chilis mártásból szórnom, ami itt a legdurvább. A fent emlitett chilik akkor csipnek, mikor eszed. Én holnapra már nem leszek náthás, az biztos – a légkondi az előző szálláson kikészitett mindkettőnket, Napsinak nemrég vittem be a suliba 1000 mg C vitamin tablettát és teát, mézet. Nos, visszatérve, kis gonosz zöld chili mikor eszed, alig csip.. igy ettem. Aztán egy napig semmit gyakorlatilag. A kis gonosz fél óra múlva kezdi munkáját. Ma egy thaiföldön már tanitott magyar blogján olvastam, macskakakának nevezik itt ezt a fajtát – nekem persze sikerült vele megismerkednem hamar.
Az időjárást szokjuk, már a 27 fok olyan hideg, hűvös…
Végre beáll a napirendünk, nekem tanulás, napi bevásárlás, heti három alkalommal 3 nyelvóra, hetente 9… Napsi tanit napi 4 órát az iskolában, de 9-17 között bent kell lennie… de erről majd ő.
Megyek tanulni.