Szerző: jagyu

Igértem, kihasználjuk az uj helyet, itt már fotókat is fogtok látni…

A Balinéz kapuk csodásak számomra, faragottak, festettek, jelképesek, szimbolumokkal teliek, s a keritések is. Ime néhány példa…

   

 

Ezen kapuk mögött ahogy eddig láttam, ha nyitva vannak, jobbra s balra lehet haladni, szemben ugyanis a szentély van, ami megakadályozza a démonok, démoni erők belépését, a kapun kivül adnak áldozatot a démoni erők számára, helyeznek ki számukra élelmet, a kapun belül a jó erők, jó szellemek szzámára… Igy bizony nagyon kell figyelnünk a lábunk elé, ahol a járdán vannak a gonosz erőknek szánt áldozati felajánlások, mert nagy szerencsétlenséget jelent a háziak számára, ha rálépünk… persze Ubud már elég turistás, hozzászoktak hogy a turisták belelépnek, belegyalogolnak. De mégis igyekszünk erre is figyelni.

Nos, Napsi még mindig igen fáradt a magyar útja s előtte való hetek sűrű programjai miatt, igy megint én – aztán ha kipihente magát, tényleg ő jön.

 

Először is, a balinézeknek eredetileg nincs vezetékneve, csak a magas kasztbelieknek. Az első gyerek minden családban ugyanazt a nevet kapja, akár fiú, akár lány, a második is, a negyedikig. Az ötödik gyerek ha van, ismét az első nevét kapja… s igy tovább.

A balinézek nem szivesen mennek innen sehova, jól érzik magukat saját szigetükön. A tengert nem nagyon szeretik, onnan mindig a veszély jön, a támadók, a cunamik, a nagy hullámok s viharok… Nekik a sziget belseje s hegyei a szentek.

Nagyon kedvesek, barátságosak. A megszállók túlereje ellen öngyilkos kollektiv, nyilt szemtől szembeni ellentámadással válaszoltak mindig, elszántan menve a halálba, igy legyőzőjük meg is rettent tőlük, s inkább hagyta őket egyfajta önkormányzatként működni – s az iszlám Indonéziában is mai napig igy van.

Egész életük szakrális, hajnaltól lefekvésig. A szertartásokat nem mereven végzik, hanem kecsesen, elegánsan, teljes átszellemültséggel. Az ő isteneik tényleg itt élnek velük, érezhető.

Az egész sziget kb. Békés megye nagyságú, 4.2 millió ember él rajta jelenleg.

Az ételeik nem annyira csipősek mint a thai ételek, nagyon különlegesek, változatosak. Sok a vegetáriánus étel, találtunk egy warungot a mellettünk lévő kis utcában, s minden étel hihetetlen finom náluk… s a reszelt kókuszt is búven tartalmazó kókuszjuiceuk számomra verhetetlen…  Ettem náluk a vegetáriánus ételeket, a csirkéseket, a disznóból készültet, s minden húst fantasztikusan készitenek el, a mogyoró szószuk nagyon különleges.

 

Hétvégére is maradt az időtlenség… s tart azóta is, amit csak az szakit meg, ha magyar hivatali ügyintézés kell – Napsinek se egyszerű a saját magyar bankjával.

Pár napja beadtuk a ruháinkat a szomszéd mosodába szombat kora délután, vasárnap visszakaptuk őket, nemcsak tisztán, hanem hihetetlen illatosan… Mind összehajtva, tiszta, fantasztikus munkát végeztek.

Napsi megkapta második gyűrűjét is vasárnap, találtunk egy csodálatos s olcsó ezüstékszerboltot. Sokáig csodálta, próbálgatta a csodás gyűrűket s egy nagyon szépet választott ki.

Még pár napig fél kettő – három körül megjött a trópusi eső, én nagyon szeretem, elviszi a hőséget… De már 4 napja nem esik. Még mindig szomszéd utcai warungban ebédelünk ha nyitva van, ma disznóhúst kértem, ami olyan volt mint nálunk a lecsós szelet, s nagyon izletes, s utána kókuszos palacsintát ettem… a reggelink továbbra is a banános illetve ananászos palacsinta gyümölcssalival, egyenlőre nem tudjuk megunni…

Még mindig nem pihentük ki magunkat, pedig ma is 10.30-ig aludtunk, akkor muszáj volt kelni mert csak 11 óráig van reggeli…

 

Hogyan lehetne elmondani, valóban Bali egy másik világ? Archaikus, szakrális, teljes szöges ellentéte az Orbanisztáni képmutató kereszténységnek, ahol csak a látszódás a fontos, a hazudozás, lopás természetes sőt megbecsülik a tolvaj hazug árulókat, talpnyalókat?  Vastag rinocéroszbőrű orcák ott, itt sima, szép arcok.

Japánból származó szellemi utunknak is a gyakorlása itt teljesen más… még Thaiföldön se sikerült olyan könnyedén, mint itt. Láttam, a balinézek milyen keecsesen végzik el napi szertartásaikat, teljes átéléssel, átszellemülten… az ékszerbolt tulajdonosnője is.  Én is, mikor reggel a lakás számára kérek áldást, teljesen más állapotban tudom megtenni, mint Orbanisztánban…  Itt élnek a szertartások, élnek még itt Istenek, magas szellemiségek. Ahogy japánban is. Magamtól térek vissza az ételek, italok megáldásához, s a gyakorláshoz, minden nap legalább egyet elvégzek. S hatalmas öröm végezni itt, nagyobb mint eddig bárhol, bármikor – kivéve a japán szent hegyet.

Mások itt a madárhangok is, mint Thaiföldön. S itt is vannak fecskék. A napi többszöri ételáldozat a madaraké, kóbor kutyáké, stb. Tart az ünnepség sorozat, a Barong felvonulások amikben sokszor csak gyerekek vesznek részt… még milyen kicsik s már milyen pontosan játsszák a tradicionális balinéz zenéket… jó hallani,látni. S mindezt teszik lazán, könnyeden, de nem felületesen. Balinéz lánykák az utcán is a tánclépéseket gyakorolják sokszor. A Balinéz nők a fejük tetején viszik a nehéz árukat is.

Itt is van mókus, a kertben egy aranyos példányt szeretek elnézegetni, estefelé itt is megjelennek a denevérek mint Thaiföldön, s nappal vannak fecskék is, de más fajta mint otthon.

Itt most nem eszek annyi gyümölcsöt mint Thaiföldön, de élvezem a sokféle zöldséget. Voltam már reggel 7 órakor a piacon is, ott vettem koriandert a kúrámhoz…  a tanulást elkezdtem, egyenlőre a japánt, indonézt de jön a thai, olasz, malgas, esperanto gyakorlása is természetesen.

Mellettünk a hangos angol lányok után thai családok váltották egymást, egyik igen hangos volt éjfélig, de az utánuk érkezett thai család halk volt, tudtunk aludni. Most valami északi szőke lányok vannak a szomszédban, ők se hangosak.

Egyik nap egy balinéz férfi jött fel az emeletre ahol a szállásunk van, elmondta angolul hogy a háziak barátja, művész, s szeretné megmutatni amitke készitett. Nagyon szép vallásos rajzok voltak, a Mahabharata, Ramayana hires jelenetei, a tudás istennője, a hold istennője, stb.  Mondta, lehet alkudni, nem sértjük meg, elsőnek egy kép árának ő 400 000 rúpiát mond. Napsi kérésemre 100 000 rúpiát mondott, amire barátságosan fejet rázott, összetette kezét tisztelettel s mondta, az túl kevés. Igy kezdődött első balinéziai alkunk… végül két képet vettünk meg, 500 000 rúpiáért, amivel láthatóan elégedett volt a művész is, megtanitott nekünk 3 balinéz kifejezést is. Remélem, még látjuk majd…

Én mindössze 3 pólóval érkeztem, mert itt nem éreztem volna megfelelőnek a thai pólókat. Így vettünk a piacon pólókat, összesen hármat. Első árus 190 000 rúpiáról inditott, végül ennyiért kettő pólót vettünk nála, majd egy másik árus máshol 350 000 rúpiáról inditott, s mikor már elmentünk volna, akkor szólt hogy ok, 100 000 rúpiáért adja a pólót… igy lett három pólóm. 100 000 rúpia kb. 2 200 ft, szóval még fejlődhet az alkutechnikánk…  Itt csak akkor szabad alkuba bocsátkozni, ha  valóban akarunk vásárolni, nagy tiszteletlenség alkudni keményen majd nem vásárolni.

Két napja nagyon sok nehézfém kezdett ürülni a szervezetemből, leálltam kb. egy hónapra a korianderről, sőt elhagytam a grapefruitmag kivonat szedését is – maradt a lapacho tea és a huminiqum, meg az immunrendszerre az emoció. Lehet igy tovább tart, mig a nehézfémek kiürülnek a szervezetemből, de nem lesz megterhelő. S persze algalapokat eszem még…

Az indonéz nyelv nem túl bonyolult eddig, nincs névmás annyi mint a thai nyelvben, s akárcsak a thai nyelvben, a múlt idő, jövő idő egy szó, itt egyszerűbb mert mindig az ige elé helyezve használják az igeidő jelét. Láthatóan nincs igeragozás sem.

Végre ismét nézzük a kedvenc sorozatainkat. Meglepetésként ért, a Fekete Vitorlák utolsó évada pár napja teljesen lement… eddig 2 nap alatt három részt néztünk meg, most nem tetszett hogy nem történeti hűséggel mentek tovább. Feketeszakáll a valóságban nem adta meg magát, kisebb hajóhad keritette be, s hajójával együtt pusztult, azt választotta, egy hősi küzdelem után. Most a filmben Jack Rackham is vele van s Ann Bonnie is, csapdába esik az üldözött hajón, s Jack megadja magát, mentse Feketeszakállt, de a kormányzó aki csapdát állitott, egyenként akarja kivégezni őket, elsőnek Feketeszakállt akit áthuzat a hajó alatt, s mivel túléli, újra s újra… majd agyonlövi, mert még a harmadik után is él s kineveti… de addigra saját emberei rosszul vannak kegyetlenségétől. Vajon Rackham s Bonnie története valósághűen ér majd véget? Szeretném remélni…   Eddig a sorozat nagy erénye számomra a valósághoz hű bemutatása volt a kalózoknak, életeseményeiknek.

Napsival tegnap beszéltünk róla, ideje foglalkozni vele, hova menjünk majd tovább, mert főszezon van… Megbeszéltük, mely városok lehetnek az érdekesek, s Napsi a tradicionális területhez közel, ahová nagyon szeretnénk eljutni ha majd meghivnak, talált szállást, s az se semmi, ki adja ki… de arról majd később, ha már megtörtént. Hát vezetve vagyunk az biztos, nyitottak a kapuk számunkra itt egyenlőre…  Holnap véget ér a balinéz ünnepségsorozat, ma már nem volt nyitva a mosoda, holnap se lesz, mert az ünnep lezárása nagy esemény, mi is láthatjuk majd… s vasárnap s hétfőn M. magyar barátnőnk lehet csoportjával együtt, akik ma este érkeznek hozzá tanulni, elvisz minket pár különleges helyre… Kedden pedig megnézzük lehetséges új szállásunkat, amit akár több időre mint egy hónap. vennénk ki. Napsi mindent lelevelezett, letelefonált, még autót kell bérelnünk majd sofőrrel a fél napra, vagy egyre… Örömmel látom, Napsi egyre jobban kinyilik itt, ahogy piheni ki az elmúlt évek fáradalmait.

Szeretem a levegő frissességét, s a csendet, ami itt van, hogy alhatok tényleg reggelente, nincs kis hülye kutya, se hangos kakas, se kukásautó hajnalban, se fűnyirás reggel 5 órakor, a reggeli gyümölcsös palacsintákat, a balinéz emberek mosolyát, csendességét. Szeretem hogy végre ismét sokat vagyunk együtt Napsival…  Finomak a fagyik is, Napsinak bejön az a hely, ahol helyben sütik a tölcséreket is. De Ubud nekünk túl drága, itt tényleg max. egy hónapot lehetünk.

Vettünk s ettünk kigyógyümölcsöt is, hasonlitott egy thai gyümölcsre, de kissé más, s finom…

Találtunk egy fantasztikus kemencés pizzériát is Napsi nagy örömére, s még csak nem is drága…

Szeretem Balit, itt máris otthon vagyok.

Napsi még nem pihente ki magát, igy megint én…

Hát, megvolt a kiköltözés. C barátunk 10 órára igérte magát, de ezt már nem vettem komolyan, délt mondtam a háziaknak, s ez jött be. Mi 10 órára készen voltunk, s aztán vártunk, de miután megjött a feleségével, hamar berámoltunk s mentünk Bangkokba, ahol a lakásuknál behordtuk a csomagokat, s végre pihenhettünk kicsit. Nagyon meleg volt éjjel is, de 2 ventillátorral ki lehetett birni. Én hajnali 4 órakor már fent voltam, noha éjfél után tudtam csak elaludni. Másnap reggel kimentünk a reptérre, előtte búcsú egy időre a barátainktól… a repülőgépünk egy órás késéssel szállt fel. A gépen kaptunk ebédet, nem volt egy nagy durranás a Nasi Goreng, azaz az indonéz sült rizs, de jóllaktunk, mert szendvicseket is adtak hozzá… Napsinak volt vega étel. A szállásról előző este irtak, hogy kijönnek elénk, elég normális viteldijat ajánlottak, igy elfogadtuk. A repülőtéren azt tervezzük, veszünk sim kártyát, havi  pár gigabájt netet majd, s utána megyünk a szállásra.  Most a repülőről irok. Teljesen más következik életünkben, új szakasz, s másokra is hatással lesz, ezt tudom. Még 3 óra a repülés, igy kaja után, s alig várom, meglássam majd Balit a repülőről….

És megláttuk, előtte még Borneo félelmetes-gyönyörű hegyei, vulkánjai felett repültünk el. Kellemes energia, friss energia érződött. Leszállás után vizumellenőrzés volt, majd a sok bőröndért mentünk – kicentiztük a 80 hozható kg-ot, de csak úgy hogy az elvileg max. 7 kg-os kézipoggyászom valójában 11 kg volt. Utána bőröndellenőrzés következett. Egy kutyás határőr szaladt végig a kutyájával, s mindenkit megszaglászott, mármint a kutya… s sok embert bőröndvizitre küldtek. Minket nem, mi mehettünk tovább. Kint már várt a hotel  kisbusza, kijöttek elénk. De még pénzt vettem fel az Erste kártyával, s utána jött az üzenet a hülye magyar módi szerint – zárolták a kártyámat, hivjam majd fel a bankot – hát persze, hogyne….  majd ha fagy. Alig 5 napja jelentettem a netbankon át, hogy Indonéziában fogom használni a kártyát, ennyi idő alatt nem voltak képesek feldolgozni…  Látszólag az Erste is egy bank, minden van a neten mint más banknál, lehet üzenni nekik, csak nem olvassák, nem dolgozzák fel. Szerencsére Napsi ismeri a figurát, aki  a bankban ezen a helyen dolgozik, már előre megbeszélték, ha gond van szóljunk. Megtettük, válaszolt, hogy mikor legközelebb dolgozik, utánanéz. Minden magyar hivatal, szolgáltató a f.s szóval irható le kb. De Bali tényleg szép, noha este érkeztünk, igy is látható volt. Már maga a reptér épülete is csodálatos, mint a hotelből elénk jöttek mondják, 3 éve épült, addig kis reptér volt. Egyik ámulatból a másik bámulatba esünk. Csodás alkotások, szép házak, s mindenhol sok zöld. A thai forgalom után nekem nem tűnt félelmetesnek a Balis közlekedés. Kb ugyanaz, csak itt nem 4-6 sávos utak vannak, hanem 2 vagy egy, szembe-forgalommal, de mindenki igyekszik vigyázni a másikra. Ugyanakkor tényleg elénk kanyarodnak mellékútról, lassan kell menni a vezetőnk szerint, s ilyenkor dudál, a másik ne csináljon semmit. Dudál az is, aki előzni fog. Már Thaiföldön is látszott, mennyire más az emberek viszonya egymáshoz. Amikor C felesége vezetett s egy autó mellett nem fért el mert nyitva volt az ajtó s a sofőr sehol, dudált. Azonnal előkerült a sofőr, bocsánatot kért, becsukta az ajtót s kivezényelt integetéssel a szűk helyen. Itt igy megy. A kb egy órás út közben Ubudig a sofőr s felesége halkan beszélgetnek egymással, balinéz tradicionális zene szól  az autóban, de szintén halkan. Másnap délelőtt az angol szállásszomszéd nők igen hangos beszéde szöges ellentét a balinézek csendességével szemben. Megérkezésünk után megkapjuk a szobánk, segitenek az emeletre felvinni a bőröndjeinket, majd elmegyünk vacsorázni. Balinéz helyre mennénk, de sok már zárva, mert másnap ünnepség lesz… Ünnepre érkeztünk, Galungan fesztiválra, minden balinéz család saját templomában ünnepli majdholnap. Igy hát egy nyugatias szórakozóhelyen eszünk, ahol egy helyi zenekar játszik, ütött-kopott gitárokon, egy db dobon, de olyan jazzt-bluest nyomnak, hogy ihaj,  s egy turista hölgynek, aki idősebb, csodás hangja van s ő is énekel pár számot, fantasztikus a hangja ehhez a zenéhez, nagy tapsot is kap. Napsi  eszik egy zöldséges rizst, én meg balinéz kacsát, ropogóst.. nagyon nem jön be a kacsa. De Napsi ételében van karamellizált öntetes szójakocka is, csodás ize van. Gyömbér üditőt iszunk, 146 000 volt a számlánk, az út a szállásig 300 000, de IDR, indonéz rupia. Ma például vettem 8 tekercs Wc papirt, kb 40 000-ért, ami 100 bahtnak felel meg, tegnapi vacsoránk kb. 300 baht volt. Mivel fáradtak vagyunk, visszamegyünk a szállásra s  lefekszünk, én hamarosan alszom mint a bunda, másnap negyed tizkor ébredek fel, Napsi is.

Napsi megrendeli a reggelit s már esszük is amiről eddig csak olvastunk, a balinéz banános illetve ananászos palacsintát, gyümölcssalátával… mennyei, s benne van a szállás árában. Már megy az ünnepség, én sétálok később, eszem egy indonéz csirkelevest, s felderitem a környéket, egy szentélybe be is mehetek, fotózhatom is az ünnepséget. Még minden új, de fantasztikus érzés itt lenni. Nincs az a hatalmas hőség mint Thaiföldön volt most, noha itt is meleg van s párás az idő. De a szállás hideg falu, tradicionális épitészet…  A Balinézek ma mind népvieletben az utcákon, egy étteremben ahol szerettem volna enni mondták hogy ma csak délután kettő után, mert az ünnepség van… igazuk van, s itt tényleg ünnepek vannak, minden balinéz ünnepel, s a gyerekek részt vesznek benne. S a balinézek tényleg csendes emberek, kedvesek ők is nagyon. Napsival elindulunk ebédelni, majd utána netet intézni… nem olyan egyszerű mint kiderül, ma legalábbis… Megvan a Sim kártya, pénz is kerül rá, de utána mikor netre töltenénk fel, már nem fogadja a rendszer délután, egy órán át próbálkozik az eladó hölgy, de nem sikerül. Este is megpróbáljuk másik helyen,megint nem megy a rendszer, talán holnap…. Erste bank ir, regisztrálták hogy Indonéziában vagyok – süthetem, mert a kártyám letiltották ugye, irtam állitsák helyre amit elrontottak. A másik bank kártyájával veszek fel pénzt, igy ki tudjuk fizetni a dijat majd a szálláson, 5 millió rupiát vettem fel… Még vacsorázunk egyet, ez az étel bejön, rizs, zölsdégek, banánlevélbe tekert hal, finom, Napsi meg olasz ételeket eszik. Ezen a héten úgy tűnik, még mindig ügyekre kell figyelni, s csak jövő héttől lehet hát pihenni kezdeni, mert a net még nem tudni hány napig tart, mig lesz a szálláson kivül is, s a bankokban is vannak függő ügyek…. De erről nem Bali tehet.

Csütörtökön Napsi ismerőse helyreállitotta az Erste kártyát. E nap eddig  a legjobb, először is sokat tudtunk aludni, majd jött a gyümölcsös palacsinta reggeli… aztán visszatértünk szundikálni, s ébredés után elmentem egy dobozos levesért hogy a koriandert ehessem valamivel. Utána elindultunk körbenézni, s a mellettünk lévő kis utcában egy ottani kis warungban ebédeltünk, de milyen istenit…  S olyan kókusz juice-t kaptam, amibe bele volt reszelve a kókusz húsa is…  aztán ettünk még egy balinéz kókusztekercset közösen, ami konkrétan kókuszos palacsinta volt….  Aztán elindultunk, a túrista infohoz, közben megnéztük a helyi piacot, ami árukat jelentett, ruhákat főleg, s utána az információnál  elmondták, merre van az elektronikai áruház, s hol tudunk biztosan net megoldáshoz jutni. Igy is lett, előbb a netünk lett meg s telefonszámunk, másik szolgáltatót választottunk, választhattunk vagy 20 telefonszám közül, melyiket szeretnénk. Utána elmentünk az elektronikai áruházba, s vettünk teafőzőt, s mivel ez szupermarket is, vettünk gyümölcssalátát is. Hazafelé Napsi megkapta első Balin vásárolt gyűrűjét, aquamarin kővel… Hazafelé a Bali Buda organikus étteremben ettünk vacsit, én csirkelevest, Napsi  szendvicset aszalt paradicsommal. Aztán itt a szállás verandáján elfogyasztottuk a gyümölcssalit. Ez az első nap, hogy megjelent nekünk is az időtlenség, lassan sétáltunk, sehova nem siettünk, mégis sokkal többet intéztünk mint előző nap… Felvettük a Bali tempót!  Tegnap is esett eső, mai is, de kellemes trópusi záporok voltak. Itt jobb idő van mint Thaiföldön egyenlőre, igaz párásabb, de nagyon kellemes. Este se kell légkondi, ventillátor van a plafonon, 5 fokozatú, de nagy szükség nincs rá, szellőztetéskor használjuk inkább. Szúnyogok se nagyon támadnak, s bár vannak hangyák, egyenlőre béke van velük is. Itt más az idő, s olyan jó ebben benne lenni… Most este  kis jazz zenét hoz a szél távolról, kellemes aláfestése az estének, s már alig várom a holnapi napunkat Balin… Ma terveztük a majomerdőt megnézni, de pont indulásunkkor jött eső, igy holnapra vagy későbbre halasztottuk.  Megyünk majd a Bali Zoo-ba is valamikor, Orangutánokkal reggelizni, s lehet lovagolni tanulni is itt…   Sok csoda vár még ránk, egyenlőre a nyelvtanulást is halasztom, mig kipihenem magam alaposan.

Pénteken hajnalban ébredek, fontos mail jön, megválaszolom majd visszaalszom. Erste bankkártyám helyrehozták, próbaképp fizetek egy boltban vele, sikerrel. A másik bankban is némi levelezés után most béke van. Kezdenek egyenesbe jönni a dolgok.

Ma csak reggeliztünk, majd ebédeltünk, feltöltöttük a vizkészletünket s máris mentünk találkozóra egy kedves magyar hölggyel, akit személyesen még nem ismertünk, de sokat segitett nekünk. Hoztunk neki kis ajándékot, s ő elmesélte igen spirituális  ideútját, amit pár hónapra tervezett – évekkel ezelőtt. S itt találta meg élete párját is, aki szintén érdekes módon került ide. Kapunk hasznos tanácsokat, ez egy hosszú barátság lesz, érezhető máris. Nagy az összhang. Ha minden jól megy, jövő hét vége felé vagy utána elvisz egy itteni szent forráshoz is….

Sokat beszélgetünk, 6 órán át… repül az idő… megbeszéljük mennyire más a nyugati világ s a keleti, s hogy az emberek nem értik nyugaton, amig a biztosra várnak, azt keresik, nem is élnek még…  Fejest kell ugrani az ismeretlenbe, elfogadni a sok sok nehézséget, küszködést.. neki is volt benne része bőven, sok sok éven át, s utána jött a célbaérés… ma már nincs semmi amire még vágyna, amit elérnem felajánlotta magát, hátralévő életét a magasabb erők szándékainak, jöjjön aminek jönnie kell. Ez az út…

Mintha rég ismernénk, olyan….

Holnap már kellene mosni, s piacra menni kora reggel…. Böröndöket elrendezni, van mit tenni, de olyan jó hogy semmi nem sürgős most….

A Chromebookra is megérkezett a Chrome 57 system, de az Android alkalmazások elérhetősége még nem, de már közeledik… jó itt lenni, jó itthon lenni.

 

 

 

 

Sriracha… benne maradnak a szivünkben az itteni emberek.

Mennyi kedves embert ismertünk itt meg… A háziak, akik bármikor segitettek, a szomszéd fiú aki amig itt lakott, rendszeresen elvitt a robogóján… A Szomtámot készitő néni, s bizony sokan mondták már, a legjobb szomtámot nála lehet enni… A varrógépes bácsi s családja… Mellettük árul Nóri egyik thai barátnője, aki az utolsó napokban sokat segitett nekünk. A sarkon a vegyes boltot vezető család, velük szinte szemben a kis étterem ahol egy másik család finomakat főz, a sült rizsük isteni…  a fiatal fiu aki egy kis számitógépes boltot vezet s nála nyomtattam sokat, sokáig… a vidám japán ujdonsült ismerősöm, aki szintén egy fénymásoló-nyomtató szalont nyitott az aeon plázával szemben… a kolbászárus, akivel először tudtam thaiul beszélgetni… a motorszerelő aki szabadidejében angolul tanul s focizik a városi csapatban, akárcsak a szomtámos néni férje… a Durian árus fiatalasszony, akinél már kapható ismét mától durian…kezdődik a durian szezon…

Durva, de 2.5 év alatt több kedves ismerősöm lett itt, mint mikor 7 évig laktam Magyarországon egy kisvárosban…

Nagyjából már összerámoltunk, utolsó esténk következik ebben a városban, ahol gyönyörűek voltak a Naplementék, akárcsak máshol Thaiföldön… Vajon Balin hasonló lesz?

Nem jutottunk már el együtt a kis szigetre, se a Tom Jum Kungot enni, nem maradt rá idő… Holnap reggel érkezik C, thai barátunk a feleségével és a kis teherautójukkal, s irány Bangkok… Ott kezdődött, s egyenlőre ott fejeződik be thai kalandunk.

3 bőrönddel megyünk, s két kistáskával meg a számitógépekkel. Ahogy ide jöttünk. C.-nek tudunk adni hálából a sok segitségért egy kis sütőt, a wokot, a vizforralót, ventillátorokat, kisszekrényeket, alvó tatamikat, párologtatót s ezt a HP nagyképernyős androidos számitógépet, amin most irok, szintén utoljára.

S visszük magunkkal a kis Ko-Sichang szigeti hétvégék, pihenések emlékét, a Koh-Changi karácsonyokat s ujévet, a Koh-Lantai pihenés emlékeit, élményeit, a finom thai, japán s olasz ételek izeit, a lédús mézédes gyümölcsökét, s egyben véget ér Napsi sivár, pár ételes vegetáriánus vegetálása – mert Balin rengeteg vegetáriánus étel vár rá…

Még persze vár ránk egy nagytakaritás ma este s holnap reggel befejezés, most még csomagolás, egy kis indonéz nyelv gyakorlás – ja igen, ma egyenlőre befejeztem a 105 éeckés thai nyelvlecke sorozatot, de bizony a 71-105 körüli leckéket még egyszer vagy kétszer át fogom ismételni, gyakorolni – jót fog tenni.

Csodálatos 2.5 év volt ez, köszönjök Thaiföld, thaiföldi emberek, s ide mindig szivesen jövünk vissza.

Napsi szép búcsúajándékot kapott kollégáitól, egy igazán szép ezüstgyűrűt – s kiderült, csak 2 tanár marad még idén a nyári szünet (most van itt a nyári szünet) után, a többiek szintén elmennek.

Mi is indulunk hát holnap, egyenlőre Bangkokba, ott még vár ránk egy meleg itteni nyári nap, de au utolsó… igy könnyebben elviselhető. Hálisten az időjárás kegyes volt, nagy esők voltak a száraz évszakban s lehült több nap is a levegő, ami kellemes volt nagyon.

Szia, Sriracha! És kösz mindent!

 

 

Napsi meghozta a jó időt, egész nap esett az eső, s ő 2 napon át aludt jó sokat. Hozott könyvet nekem, megszerezte a Bali, az Istenek szigete cimű könyvet, amit ifjúkoromban olvastam utoljára. S igen, oda fogunk utazni – Indonézia egyik gyöngyszemére…
Jelenleg csomagolunk, készülődünk. Már csak 3 estét alszunk itt, egyet Bangkokban s utána már, ha minden jól megy, Balin hajtjuk álomra fejünket… Valószinű, ez az utolsó Thaiföldön irt bejegyzésünk egy ideig. Viszlát, kis hülye kutya, többet nem akadályozod az alvásom, pihenésem meg!

Napsi a kollégáitól búcsúzik ma este, ez az ő búcsúestje.

A bankokkal a helyzet: Az e-pénztárcát nem nyitották meg, rosszul vitték fel az adataim, thai állampolgárnak, s automata üzenezek kérik, küldjem a thai személyimet, ami nincs. Mivel ember nem ir nekem, én se nekik, csá. Az Erste végül ügyesebb volt, miután átvettem a bankkártyát, már jött is a pin kód boriték, s telefonos beazonositás után élesitették is. Ez legalább rendben. Viszont most a karibi bankkal lett vitám, mert elcseszték az egyik utalás feldolgozását, időben kétszer anyi ideig tartott, s emiatt erre a cimre már késve jön a kártya, de levelezési cimre nem akarják kiküldeni. Szegény Napsi levelezett velük angolul, végül az lett a megoldás, ideküldik s egy thai barátja Napsinak utánunk fogja küldeni. Hát ez se az a bank, amit keresek…

A postai csomagot végre felvehettem, az volt a baj, V. barátnőm aki feladta, nem irt cimzettet.. csak cimet. Itt meg sokan lakunk. Végül az lett a megoldás, a ház tulajdonosa irt egy meghatalmazást, hogy bármely, e cimre érkező küldeményt átvehetek. Aztán mehettünk robogótaxival s minibusszal a kikötői vámhivatalba. Azért sikerült igy, mert Napsi egyik kulönórás diákjának anyukája ott dolgozik, ő segitett rengeteget, hogy megkapjuk a csomagot. Már vártak minket mikor odaértünk, a csomag is elő volt készitve. Nem vámot kellett fizetni, hanem a csomag raktározásáért gijat, de a lényeg, időben megjött!

Még Pattayára is be kellett mennünk a nyelvsuliba, ahol megirták a  vizumtörléshez az igazolást, utána robogóval a tűző napon 20 peces út várt ránk az immigrationbe, majd onnan vissza. A hivatalban hamar ment, húztunk sorszámot, de előre vettek, felismertek hogy V.I.P ügyfelük lennék, igy hát soron kivül elintézték, az általunk kért dátumra átirták a vizum érvényességét.

A koriandert elkezdtem szedni, szedi is ki érezhetően a nehézfémeket, szóval kb. június végéig tart majd a méregtelenitési programja a szervezetemnek. Pattayáról mire hazaértünk tegnap délután, már enni se tudtam, nagy fejfájásom, hányingerem volt – napszúrást kaptam jó erőset… Napsi 3 órán át kezelte a fejem tetejét főleg, igy megusztam hányás, keményebb tünetek nélkül s persze ma már tanulok, rámolok is tovább, kis fejfájással kisérve.

Hamarosan egy időre hát búcsúzunk Thaiföldtől, nagyon jól éreztük itt magunkat… Rendszeresen vissza fogunk ide járni… Hiányozni fog a szomtám, a szomtámos néni, a thai emberek barátságosága, kedvessége, hogy a hivatalokban mindig minden el van rendben intézve… A tom jam kung, a pad-thai – de máris tudjuk hogy vár ránk a Nasi Goreng, reggelire édes palacsintát ehetünk ott, s új kalandok… S ott is vannak finom gyümölcsök.

És hatfajta halálos mérgű kigyó, mint a királykobra vagy a köpködő kobra s még négy másik, egyik tengerparton szeret lenni, szóval óvatosan ott is, a másik tengeri kigyó amit nem lenne jó megsimogatni, egy pálmafákon, ültetvényeken szeret lenni a fákon s nem lehet észrevenni… szóval ébernek kell lenni nagyon. S még van egy kigyó két változatban, amelyik bárhol lehet, akár a lakásba bejön.

Ja, Napsi hozott két ugynevezett tengerjáró cipőt ha strandra mennénk, mert tengeri sünös, korallos a parti rész, nem jó rálépni akármire…

 

Maradjatok hát velünk, mert hamarosan Indonéziából folytatjuk, ott már Napsi aktiv blogiró lesz!