Szerző: jagyu

Ahogy ígértem, most a maszkmúzeumról írok nektek.

Ubudban van, kevesen ismerik. Magángyűjtemény, s a tulajdonos nyilvánossá tette, látogatható napközben a gyűjteménye.

Lássuk, miket lehet itt látni – több száz fotóból válogattam.

 

 

A Jó szimbóluma Balin, az erdő védelmező szelleme, istensége.

 

Ő pedig 2x olyan nagy, mint egy ember, az előadó magára veszi, belebújik, s így óriásnak is látszik előadáskor.

 

Rengeteg maszk van a múzeumban, s nincs két egyforma.

 

 

Ilyenekből is sok van:

 

Az Istenségek sokféle formában, arc felöltésével  jelenhetnek meg:

 

 

Ez pedig a híres árnyékszínház, a wayang kellékei. Egyszer írok majd bővebben róla.

 

 

A Wayang előadásokhoz zene is tartozik, íme a hangszerek:

 

 

Igény esetén szívesen bővítem még több fotóval, információval a bejegyzést, most csak annyit említenék meg, hogy a gyűjtemény nem csak Balira s Indonéziára terjed ki, hanem a Dajákokra, Japánra, Kínára, Koreára, Fülöp szigetekre, de dél-amerikai törzsek maszkjai is szerepelnek a hihetetlen gazdag maszkgyűjteményben.

Sziasztok!

 

Idő hiányában a maszkmúzeumi beszámoló még tolódik későbbre, de talán nem is baj, mert annyi mindenről tudok irni…

1,  Szegény Napsinak Ubudból költözés idején 3 napos hasmenése lett, de a költözés napján semmi gond nem volt, hála a japán gyógymódnak, pedig hosszú volt ide az út… Hogy mi okozta nem tudjuk, de azt hallottam, néhol hamisítják az ivóvizet, csapvízzel töltik fel a palackokat, talán ilyesmi lehetett.

2, ez pedig még Ubudban történt: életem legjobb kezelése volt e csodálatos szigeten, a magyar segítőnk M.  bérleményének kertjében, természetben, teraszon, japán módra. Tatamin feküdt M, s Napsival kezeltük együtt… Körülöttünk mókusok, madarak, van valami nagyobb piros virág, amiből a madarak imádnak nektárt inni, rájártak, majd egyszercsak előbukkant egy mókus s elvitte magával az egyik virágot.  Hihetetlen béke s nagyszerű élmény volt. E mindössze fél méter széles kertben történt korábban a dráma, hogy egy nagy béka jelent meg menekülve, mögötte a ház hátsó fala s kerítés közötti 20 cm-es résből előkígyózva egy kobra kigyó, s M-től s élettársától, akik a verandán ültek alig 1.5 m-re zajlott a 10 perces küzdelem, mire a Kobra megölte a békát majd otthagyta. Néhány felvételt megmutattak róla. Hát nem semmi lehetett…  A kezelés után nagyon jót ettünk egy M. által ajánlott helyen, mind a hárman, ahol hatalmas adag s nagyon finom ételeket ehettünk. Amúgy az indonéz-balinéz ételek nekem nem jönnek be annyira, mint a japán vagy thai ételek. Nem is túl változatos a konyhájuk, gyakorlatilag szinte mindenhol ugyanaz az 5-7 féle étel van, s grill halak még – viszont egyre több helyen az olasz konyha is teret kap, sok helyen lehet olasz tésztákat és vagy pizzákat is enni.

3, A kertünkből is látható Agur vulkán valóban felséges látvány… szeretjük nézni, szinte mindig felhők borítják a tetejét…

4, élővilág: Találkoztunk tehát itt is már mókusokkal, gekkókkal, egy hatalmas példány, a vezérük pont a mi házunk tetejéből szokott a veranda felett előjönni – vannak gyönyörű gyíkok, nagy és kicsi békák, egy kicsi rákra a fürdőben bukkantam rá, másnap már a mosogatónkon masírozott büszkén, akkor kitettem a kertbe nehogy éhen haljon – a tulajdonos épp itt volt, s mondta, szerinte vissza fog menni a csatornába s újra a fürdőnkbe – de eddig még nem történt meg.

Ez például egy pók…

Egy idős balinéz ember azt mondta, ha balinéz gyerek ekkora pókot lát, lekapja s viszi is BBQ-zni…

 

Ez pedig egy szép itteni lepke.

 

Nagy rákot is láttunk hazafelé egyik nap már sötétben, este… nem volt nagyon félénk, hatalmas ollója is volt.

5, árak, vendéglők: Itt jobban tudunk spórolni, 15 000 rúpia a 19 literes víz, 10 000 rúpiáért reggelit s vacsorát is kapunk út menti árusoktól, s nagyon finomakat. Ez mai árfolyamon 26 baht, illetve 214 ft.  Kedvenc Amedi éttermünkben 25-30 000 rúpiáért eszünk egy-egy adag ételt. S megtaláltuk a híres Enak vendéglőt is, az drágább, csak este nyit ki, de sok a vendég mert nagyon jó a konyhájuk. Kedvenc éttermünkben kértem egy balinéz palacsintát, ami kókuszos csokis karamellízált öntettel érkezett s nagyon nagy adag volt – a tulajdonosnő nevetve mondta, nagy pénz, nagy adag. Alig bírtuk étel után ketten megenni… Napsinak a zöldségestől 15 000 rúpiáért hoztam 1 kg paradicsomot, 10 000-ért veszem a csokor koriandert a méregtelenítéshez.

6, Bérlünk már robogót is,

először egy étteremtől vettem bérbe 50 000 rúpiáért egy napra, az normális ár itt, de havi árat nem akartak adni, 1 500 000 rúpiát akartak egy hónapra, s a robi se volt jó állapotban. Figyelmeztettek – a háziak egy barátja, akitől bérlünk egy Yamaha robogót, hogy itt egy nap bérlés reggeltől estig tart, ha másnap reggel viszem vissza, akkor 2 nap díjat kell fizetnem. Amit a tulaj barátjától bérlünk Yamahát, az sokkal jobb, a lengéscsillapítása is, erősebb, jobb a fékje, s csak 800 000 rúpia, azaz 17 107 ft, illetve 2 082 baht egy hónapra a bérleti díja. Thaiföldön 2 000 baht egy hónapra, szóval lehet alkudni még tanulnunk kell, a benzin, fél tank 15 000 rúpia volt. Szóval a benzin nem drága.

 

Ilyen itt egy benzinkút..

 

 

A robogó bérbe adója nagyon jókedvű ember, 1 perc alatt mindent elmagyarázott a kezelésről. Hozott hozzá másnap reggelre két bukósisakot is. A robogóval első utam egy tengeröbölhöz vezetett, később megtaláltam a korallos öblöt, felette egy csodás panorámájú étteremmel,

 

majd a „fehér homokos”-nak nevezett tengerparti részt, – ez volna –

 

 

ahol úszni is lehet állítólag. Első közös robogózásunk is megvolt, a szemétszedés volt az első utunk, majd együtt mentünk a kedvenc étterembe, majd már elmentünk a korallos helyre egy du. snorkolni – nagyon nagy élmény volt, már 2 lépés után hatalmas halakkal találkoztunk a viz alatt, színesekkel… mert egyből ott van egy kiterjedt korallzátony. Sőt, egy ma már vízalatti szentélyt is találtunk a korallzátony egyik részén…. külön posztot megér, szerintem Napsit rá lehet venni…  mert később M-el együtt is voltak lent, és akkor vitte a víz alatti kamerát s csodás képek készültek…

7, Még mindig tart a fáradt időszakunk, a nehézfém kivezetés nekem a vége felé tart, sajnos a vége bedurvult, erről majd később írok még.

 

8, Van meleg vizünk is, a hűtő is  szuper hogy van. Első napokban itt is megjelentek a hangyák, de mióta külön adok nekik a kertben enni, béke van. Napsi talált a neten egy veszélyes hangyaféle állatot ami itt él, megfogni se szabad, azonnal le kell fújni ha meglátjuk s kisöpörni, mert a nyoma is mérgező…De azt mondják, nem valószínű, találkozik vele az ember. A másik házat egy perui származású amerikai lány s barátja bérli, nagyon kedves emberek, a férfi búvároktató. Van egy kismacskájuk, s mivel ők sokszor későn jönnek haza, átlátogat hozzánk s fárasztják egymást Napsival órákon át. Meghívtak szemétszedésre a tengerpartra, mentünk is de már alig volt szemét, olyan sok önkéntes szedte.

9, Nyelvtanulás elég döcögősen megy, mert sokszor vagyok nem jól a méregtelenités miatt, a vége annak intenzív lett… ugyanis elmentünk a csodás panorámás helyre enni,

 

pont mikor már alig jött ki nehézfém a kúra alatt, jelezve a végén járunk, s én ettem grillezett Mahi-Mahit – delfinhalat, ami nem delfin, hanem egy róla elnevezett hal. Nagyon finom volt s nagyon fokhagymás, ami ugye nehézfém kivezető – a fokhagyma – s csak rosszullétem után jöttem rá, néztem utána, a Mahi Mahi tartalmaz higanyt… szóval felülmérgeztem magam s a májam nem igazán volt elragadtatva, s mivel a japán algalevesek elfogytak s csak egy adag miszó levesem maradt, a higanyt a veséim igyekeztek a fokhagyma hatására kiüríteni… a második éjszaka volt a legkeményebb, szinte semmit nem aludtam, hússzor voltam kint Wc-n, kis hasmenésem is lett  s egész nap kb. 7 l folyadékot megittam, éjjel hármat, főleg vizet meg egy kókuszdió levét. Viszont a jó hír, ha ennek vége, valószínű vége a nehéz fém méregtelenítésnek is, ugyanis már fokhagymás pirítósra se voltak válaszreakciók előtte. Viszont még jön hat hét utókezelés, ásványi anyagokkal a nehézfémek helyetti feltöltése a szervezetnek, a candida gomba háttérbe szoritásában támogatni az immunrendszert, s végül a candida visszavonulása után probiotikumokkal az immunrendszer megerősítése. A máj tisztulását segíteni, például avokádó juice ivásával majd, Aztán már majd lehet kávézni, sörözni megint… kb. júliusra várom. A tanulásban volt egy nagyon jó napom, mielőtt a mahi mahit ettem volna, kitisztult a fejem annyira, elsőre lefordítottam egy cikket az aznapi japán hírekből a narai őzikékkel kapcsolatban, meg egy másikat a francia elnökválasztással kapcsolatban.

Amúgy egy nap tanulás most így néz ki:

Balinéz irásjegyek tanulása, japán kanjiösszetételek, japán olvasás, japán szókincsfejlesztés, olasz nyelvlecke napi 1 ismétlés, olasz nyelvtan napi 1 tanulása, olasz szavak ismétlése, új olasz szavak tanulása, thai szavak ismétlése, egy thai lecke ismétlése, új thai szavak gyakorlása, malgas nyelv mondat összeállitások, eszperantó szókincs ismétlése napi kb 150 szó, s indonéz nyelvlecke napi egy.

S minden nap van egy fő tanulandó nyelv, akkor aznap azon a nyelven nézek meg egy egy fimből negyed órát.

Naponta marad kb. 1.5 óra szabadidő, néha 2.5, akkor ha lehet, megyünk a víz alatti világot felfedezni…  vagy kora reggel, vagy szieszta idő után. A nap itt 6.30 körül kel s nyugszik…

Emellett haladnak az informatikai feladatok is, ami nem az én érdemem főleg, hanem elsősorban G. barátunké USA-ból.

És a naplementék itt is szépek…

Hát, most ennyi egyenlőre, nagyon nagy emlék az Ubudi kezelés s nagy élmény, de a viz alatti világ csodálata is… Végre élőben láthattam tengeri csillagot is, Napsi le is fotózta. Hamarosan itt is látható lesz… más képekkel együtt, a tengeri világból.

Maradjatok hát velünk továbbra is, érdemes lesz!

 

 

Sziasztok,

 

Időhiány miatt (informatikai feladatok, nyelvtanulás elmaradás költözés miatt) most csak az új szállásunkat mutatom be Amedben. Természetesen majd bemutatom első napjainkat is itt. Ime tehát a szállás, ahol egy hónapot fogunk eltölteni:

 

 

Nagyon örülünk neki, van 20 literes ballonos víznek kiöntő-tároló, s a 20 literes ballon ugyanannyiba kerül itt, mint Ubudban az 5 literes… azaz tudunk a víz árán spórolni, s nem is keveset. Van mosogató, kézmosó, ami itt nem látszik, egy kis gázfőző, s edények, s egy modern, igen jó hűtőszekrény, ami jelentősen könnyebbé teszi itteni életünket.

Fürdő és wc

 

Kádunk sajnos nincs, de van melegvíz a zuhanyzóban, és a wc modern, nyugati változat, külön kis s nagy öblítési lehetőséggel.

 

Ez pedig a

Van már ruhásszekrény is, nem kell bőröndből élnünk.

És itt van a

Egyenlőre csak pakolunk rá.

 

És íme, a

 

Védettek vagyunk a moszkitók ellen is, az ágy nagyon kényelmes, hatalmas.

 

Lássuk akkor a

Ahol sok időt töltünk, most például már dél van, forróság, de kihoztuk a ventíllátort, és így egész kényelmes árnyékban lenni, s szelet élvezni a szélcsendben.

A teraszon van még ami érdekes:

 

Négy ilyen hatalmas bambuszroló véd minket az erős széltől ha van, esőtől esős évszakban ha az lenne, s persze a tűző naptól, ami most igen barátságos tőle.

 

 

Ami nem sok, mert ez a sövény választ el a szomszéd rizsföldjétől.

Ez pedig a teraszon van szintén, kettő is van belőle:

és van ruhaszárító is.

Végül a fő teraszi bútor:

 

Ilyen, mikor nem vagyunk benne.

 

Hát, mára ennyi, itt a vége el ne fuss véle, maradjatok velünk, mert legközelebb jön a maszkmúzeumi beszámoló, sok sok szép képpel…

 

Na igen, bár még csaknem másfél hónapig érvényes a vizumunk, a költözés  miatt még itt szerettük volna megoldani… elmentünk egy ügynökséghez, ahol mondták, első szakasz ötödikére van kész, utána kell mennünk a fővárosba ujjlenyomatot adni, s utána kell még három nap… azaz május 8-9, mire készen lesz. De mi 4.-én költöznénk…. Ráadásul itt Bali Time van, ez Indonézia, ahol semmi se biztos, minden ráér, a határidők nem nagyon játszanak szerepet… De egy felutazás nem olcsó (most már majd igen, mert az immigrationben találkoztunk 20 éve itt élő hölggyel, aki beavatott pár titokba, hogy lehet spórolni) ráadásul legalább kettő kell, lehet megéri akkor tovább itt maradni de a szállást már kifizettük, stb. Mindenesetre szóltunk a szálláson, lehet tovább maradunk pár napot.

Aztán, mint a mesében, tegnap este jön SMS, holnap mehetnénk ujjlenyomatot adni – hurrá, magunkra kaptuk a z utcai ruháinkat s este kerestünk sofőrt, meg is állapodtunk egy utcai irodán keresztül, ahol először 550 000 rúpiát mondtak, de már tudtuk, a maximális ár még taxi esetén is 300 000 – ennyiért lett is autó. Ma reggel hát ismét korán kelés, s már meg is jött a sofőr értünk, lazán megitta a maradék kólámat amit még félretettem hogy koffeinem legyen s kipezsegjen a bubu, végig mosolygott nagyokat, elvitt Denpasarba.

Ott várt minket az iroda vezetője, s másokat is, hozta nekünk a sorszámokat, reggel kilencre érkeztünk meg, fél tizkor kezdték hivni be az embereket, mi 42-43-k számot kaptuk. Mig vártunk, megismerkedtünk a fent emlitett hölggyel, aki reiki mester is, s néha kezel betegeket, ha egy másik reiki mesternek túl sok van, átad neki néhányat… ő már nyugdijas vizummal van itt. Sokat segitett, megadta egy nagyon jó közjegyző elérhetőségét aki képben van mindig a törvényekkel, mert 6 havonta változnak…  ő már 20 éve itt él, előtte élt Magyarországon Kecskeméten s Székesfehérváron, USA-ban, két évet Jáva szigetén is, Csehországban, Vietnamban…  Amúgy Skóciában született. Javasolta, Denpasarba helyi járattal jöjjünk a városba, majd motoros taxival, ami neki 8 000 rupia volt mindössze, a helyi járat meg akár 60 000 rupiáért visz, szállit… szóval fogunk tudni még spórolni, csökkenteni a költségeinket.

Elmondta, sokat változott sajnos már Bali, mióta az Itek, Imák, Szerelmek könyv megjelent meg a filmes változat s elözönlötték Balit a turisták, főleg Ubudot – korábban művészek jöttek ide, de ma már bezárnak a galériák. Régebben Bali gyógyitóit keresték, ma Joga van sokfelé, nyugati reflexológia, stb. Talán még időben jöttünk, még láthatunk valamit az igazi Baliból is…  mondta. Mi 11 órakor kerültünk sorra, elköszöntünk újdonsült ismerősünktől, s a sofőr hazafelé próbálkozott,hátha valahol vásárolunk…megállt velünk ezüstboltnál, hogy „tradició” – a hatalmas bolt előtt ült pár asszony, ott készitettek ezüst ékszert, ez lett volna a sofőr szerint a tradició – benéztünk a hatalmas üzletbe, s repkedtek a milliós árak, Napsi megnézett egyetlen gyűrűt, mondták 1 500 000 rúpia, de ma akció, 900 000 – mondtuk drága, erre ők, mondjunk árat… mondtuk 200 000, mondta hogy 600 000, elköszöntünk. Utánunk jött, hogy beszélt a főnökével, 450 000 rúpiáért vihetjük – de 200 000 szokott lenni az ára, nem kértük. A sofőr még megpróbálkozott volna hogy elvigyen vásárolni, hogy „tradició” – de Napsi határozottan mondta, mi csak Ubudba kivánunk visszamenni. Van itt ezüst tradició, de egy másik, távoli településen, ez olyan volt, mint mikor a Váci utcába viszik a turistákat szuvenirozni…  Ubudban ebédeltünk aztán még egy finomat, a valódi családi tradicionális helyi étteremben, ahol Karangaszemi Csirkelevest ehettem, megosztozva a húson egy vemhes leendő anyamacskával, szegény igen éhes volt.  Ebben az éttermebn, de másokban is, lehet párnán ülni, feküdni, nincsenek székek, ilyen helyeket is lehet választani. Voltunk egy nagyon felkapott étteremben, ahol rengetegen állnak sorba – de nekünk nem jött be, sokkal jobb helyeket találtunk már.

Tehát, mindössze egy nappal maradunk itt többet, csak egy napot csúszunk… Szuper!

Nekem megy tovább a méregtelenités, ám egyik nap elég rosszul lettem… kedvet kaptam pár napja Avokádó juice-t inni, s a májamat nagyon megdolgozta a sok hónapos méregtelenités terhelése mellé, s éjjel ébredtem fel hogy nem vagyok jól, hasmenés lett majd hányinger, Napsi még ébren volt, azonnal kezelni kezdett.  Gyorsan vizet forraltam s megettem egy japán algalevest, tele volt a szám a fémizzel, nagyon rádobott a méregtelenitésre az avokádó juice…  Másnap reggelig csak pár órát aludtam, bagyon melegem volt, majd ismét algaleves s két napig nem ettem koriandert, nem ittam lapacho teát se, s volt még egy igen nehéz éjszakám erős gyomorfájással, majd jött ma a Denpasari út, s nagyon remélem, ma este már tudok aludni, most délután sikerült egy órát már..

Befejeztük a Fekete Vitorlák utolsó évadát, most a Wachowskyék Sense8 sorozat első évadát néztük meg, nekünk bejött… most fogják több év után folytatni. És akkor jöhet az egyszervolt sorozat, melynek szintén az utolsó évada megy…  Ezen kivül már csak a Trónok Harca, amit nézünk majd meg a Kártyavár.  S jön persze a Twin Peaks folytatása, amit nagyon várok szintén…

 

Pár balinéz irásjegyet megtanultam már, s remélem behozom a rosszullét miatti kimaradást a tanulásban.

Hogy Napsi mikor kap kedvet a blogiráshoz ismét, nem tudom, de remélem hamarosan. Még van itt kb. egy hetünk, hamarosan ismét találkozunk magyar barátnőnkkel is, s amennyit lehet, pihenünk még… S tanulunk, már Napsi is elkezdte az Indonéz nyelv tanulását.

 

 

 

 

Selamat Pagi!

Volt egymás után három igen kimeritő napunk… amik egyben csodásak, fontosak voltak nagyon, élvezetesek, ám annyira kimeritőek, hogy ismét nagyon fáradtak vagyunk, Napsinak biztos ismét több nap még, mire kipiheni magát. Én viszont ma reggel nem tudtam aludni, hiába kellene még, majd dél körül fogok… igy tudok irni.

Összesen hat csodálatos helyet tekintettünk meg Ubud környékén:

A maszkmúzeumot, melyről sok fotóval illusztrált külön beszámoló lesz majd.

 

 

 

A sziklafalra rajzolt ábrákról hires Ubud környéki régi szentélyt,  a Yah Puluht,

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Elefánt-Barlangot s környékét,

 

Elefánt barlang

 

Egy titkos, turisták előtt nem ismert szent vizesést, ahol egy tisztitó szertartáson vehettünk részt, itt természetesen nem készitettünk fényképeket sem,

Egy 10 kapus szentélyt is meglátogattunk, a Gunung Kawi-t, ami hires arról, itt van 10 kapu, mind egy-egy átjáró a másik világba, mind sziklafalban van persze.

 

 

 

Gunung Kawi részlet

És a hires és leirhatatlanul csodálatos Tegalalangi rizsteraszoknál is jártunk órákon át. Ez utóbbiról egész biztosan Napsi készit majd külön beszámolót.

 

 

 

Tegalalangi rizsterasz részlet

 

Itt találkoztam a rizsföld szélén Bali hat mérges kigyója közül az egyikkel, ami fán él, én meg beálltam a fa alá árnyékot keresni…  de nem lett baj.

 

Mindezeken kivül pedig megvettük életünk első szárongjait, nekem a napszúrás ellen egy tradicionális kalapot, megalkudtunk egy szimpatikus sofőrrel az Amedi útra, majd el is jutottunk oda. És vissza. És hogy ott fogunk-e lakni vagy sem, kiderül majd az arról az útról szóló beszámolóból… S Napsinak ismét van egy különleges gyűrűje, s persze a magyar bankkal a története nem heppiendes, szép szóval nem sokra ment sajnos, pedig a bank munkatársa hibázott, nem is egyszer.

 

Most a szárongról irok…

 

Ez a ruhadarab gyakorlatilag egy szines, mintás nagykendő, amit az ember magára teker. A derekán a férfiak, a nők akár a vállaikat is takarják vele, sokféle méretben létezik. Alsóneműt nem hordanak alatta. Szent helyeken ilyet kell viselni általában. Van, ahol elég a térd alatti nadrág s a vállak takarása, a mellkasé, de ez a ritkább. Gyakoribb, főleg az olyan tradicionális helyeken ahová mi szeretünk eljutni, hogy afféle szoknyaféleként a férfiak is maguk köré tekerik. Kissé fura elsőre viselni, járni benne, de hozzá lehet szokni. Nagyon sokféle szinben, mintában van, s az áruk is különböző.  Természetesen alkudni kell, s  lehet is. Mi végül két szárongot 150 000 rúpiáért vettünk meg egy templom előtt. De nem muszáj venni, aki rövidebb ideig tartózkodik itt, kap a templomban mindig szárongot amit utána vissza kell adni, ezek mindig ugyanolyan szinűek, felismerjék hogy a templomé.

Amúgy regenerálódunk, tanulgatok indonéz szavakat, tudom a köszönéseket, a számlát vagy elnézést kérni, az ágyneműk s alapbútorok neveit, alap családi kifejezéseket.

Továbbra is élvezem az időtlenséget, néha meglepő mennyi az idő… Túl vagyunk az első hetek tanulópénzein, már tudjuk hol lehet olcsóbban 5 literes ballonnal vizet venni, a huszliteres még olcsóbb, de nincs hozzá edényünk még. Tudjuk, mennyi az út ára Denpasarba, Amedbe, s hogy a piacon még mindig nem tudunk jól alkudni – tegnap is próbálkoztunk, de annyira nem sikerült a valódi árat elérni, hogy ismét megsajnált a gyümölcsárus hölgy minket pancsereket, s a kigyógyümölcs s maracuja mellé adott még 2 köteg banánt is. Pedig Napsi már azt is kiszúrta, mikor a maracujákra azt állitotta, az egy kg, s persze fél kg se volt… Van még hova fejlődnünk!

Ma ki fogom próbálni a balinéz fodrászatot, s találtunk egy nem olcsó de tradicionális balinéz családi éttermet, ahol én remek grillezett makrélát ehettem, Napsi meg vegetáriánus különleges ételt, s ivott hozzá avokádó smoothyet, amit kis csokoládéval a pohár oldalán szerviroznak, s kipróbáltunk egy kókusztejes gyümölcstálat, s Napsi a sült kókuszt is.

Eszünk már itteni dobozos leveseket is, főleg én, Napsi a koreai kimchyt próbálta ki s egy másik koreai Yamjun levest, én a helyi izeseket, amik csak 4 000 rúpiába kerülnek, ami kb. 88 ft. Az 50 000 rúpiás makréla amit ettem, 1100 ft-ba került. Amikor kb. 200 000 rupiáért ebédelünk ketten, üditőkkel, palacsintával, pizzákkal elitebb helyen, az 4 400 ft kettőnknek, de sokkal gyakoribb hogy 100 000 rupiáért eszünk-iszunk, ami pedig 2 200 ft két személyre. Egész barátságos árak hazai viszonylatban. S ez Ubud, drágább város mint a nem turistásak.

1960-as évek előtt a balinézek még természetesen éltek, a nők is félmeztelenül jártak, s mai napig nem csinálnak abból gondot, hogy akár Ubud városban, egy egy folyóban meztelenül tisztálkodjanak, fürödjenek, már több alkalommal beléjük botlottunk, ami nekik semmi problémát nem jelent. Nekünk külföldieknek furcsa.

 

A gyerekek az iskolában balinéz, indonéz s angol nyelveket tanulnak, egy nap 3-4 órájuk van. Nem nagyon hallunk gyereksirást, csak turisták esetében, ugyanis a balinéz gyerekeknek sincs hiányérzetük – fél éves korukig nem teszik le őket, végig anyjukon vannak vagy apjukon vagy más rokonokon, fél éves kora előtt nem érintkezik a földdel… akkor végeznek egy szertartást, ami után már leteszik akár a földre.

Kissé sokáig tartott ez a bejegyzés megjelenjen, de majdnem egy nap volt a sok fotó, kisfilm átmásolása a külső winchesterre a mobiltelefonomról.

Maradjatok velünk, mert hamarosan rizsteraszról, maszkmúzeumról, s akár a wayangról lesz tematikus oldal, sok fotóval!