Hát megvolt az első NYEPI, amit átéltünk…
Ez a hindu újév előtti nap gyakorlatilag, kapcsolódik eredetileg a tavaszfordulóhoz. Itt a NYEPI napja előtt felvonulások, ünnepségek vannak, most Szaraszvati ünnepe is ekkorra esett. Amit mi láttunk, hogy hatalmas bábukat hoznak létre, amik főleg a Gonoszt ábrázolja sok formában:
Március 9.-re végre begyógyult az utolsó műtéti seb is teljesen. Előtte már voltunk Amedben egy napot, pótoltuk a snork felszerelést s kicsit napoztunk is.
Visszatértünk Bali mesés, varázslatos szigetére!
A reptéren megint az történt Denpasarban, mint először mikor megérkeztünk – kiállítottak a poggyászellenőrző sorból, hogy mehetünk, minket nem vizsgálnak át. Csak minket engedtek így el. A helyiek azt mondják, arcunkon látszik, hogy jó emberek vagyunk.
Sziasztok!
Oka volt nem írtam – Thaiföldön egy kis sebem karácsonykor elfertőződött, de mivel vendégem volt, szilveszterig kitartottam, majd fel kellett vágni a sebet Bangkokban, egy nagyon modern kórházban – majd másnap műtét következett s befektettek jó pár napra, majd rendszeresen kellett járnom kötözésre.
Megjöttek thai barátaink, és 4 napot velünk töltöttek. C. és felesége látogatott meg, nagy örömünkre. Néha kimentünk a strandra, de a thai emberek annyira nem strandolnak, bár C. úszott velem kicsit, míg a felesége Napsival beszélgetett. Egyik nap bementek Krabira, mi maradtunk mert már sok munka a körmömre égett és rengeteg mailt is kellett írnom, de délután ismét lementünk velük a partra. C. szervezett egy tuk-tukot, ami körbevitt az Aonang-beachen s igy tudtuk meg, van egy másik beach is a közelben, ami nagyon be is jött nekünk – ugyanis apálykor át lehet gyalogolni szemben egy kis szigetecskére, s ott különleges csigákat lehet a part menti vízben találni…