Visszatértünk Bali mesés, varázslatos szigetére!
A reptéren megint az történt Denpasarban, mint először mikor megérkeztünk – kiállítottak a poggyászellenőrző sorból, hogy mehetünk, minket nem vizsgálnak át. Csak minket engedtek így el. A helyiek azt mondják, arcunkon látszik, hogy jó emberek vagyunk.
Először Ubudban töltöttünk el egy hetet, még a sebem miatt óvatosnak kellett lennünk, sokszor felszakadt – felszakadt míg mentünk barátainkhoz Bangkokba, majd utolsó bevásárlós napunkon Bangkokban, majd Ubudban mikor egy barátunkat látogattuk meg s egy vega étteremhez hívott minket, hogy csak pár lépcső… nem is volt sok, de ahhoz elég, a műtéti seb megint felszakadjon. S ha felszakad, mindig minimum egy hét, míg visszagyógyul mert rossz helyen van, az ujjhajlatban és ott elég sok elhalt szövetet kellett kivágni.
De azután visszatértünk Amlapurába, s végre gyógyulhat a sebem lassan. Itt se volt sima a visszatérés, a ház beázott, a tulajdonos nem nagyon foglalkozott vele míg vissza nem tértünk.
Akkor leszigeteltette, elsőre nem sikerült tökéletesen, de másodjára igen. Kezdenek kiszáradni a falak, sajnos sok ruhánk tönkrement, ám itt nem kerül sokba pótolni őket. Hamarosan visszamegyünk Ubudba egy hétre. Napsi is kapott tetanuszt mert egy durian pár tüskéje a lábába fúródott ahogy megérkeztünk, Rómeó barátunk jött érte s vitte orvoshoz mert még nem volt robogónk. Ő is hozott el minket Ubudból autóval.
G. úrral az első napokban sokat találkoztunk, majd remélhetőleg Niqivel, daják barátunkkal is fogunk találkozni.
És DURIAN-szezonra érkeztünk, 10-15 000 rúpia, azaz kb. 200-300 ft egy egész durian jelenleg… Minden reggel azt reggelizek. Elmegyek robogóval Durianért, kettőt szoktam venni mert Napsi is szereti természetesen, hazahozom s egy kővel ránehezedek, megreped, kiszedem a Dúrian belsőket s hűtőbe tesszük, ott másnapig eláll. Reggelire nagyon finom! Miután megettük, megint megyek Durianért, most sok helyen árulják.
Nem láttuk a német szomszédot, de azt igen hogy ég náluk a villany, mégsem jött az autójával ahogy szokott naponta többször. A tulajdonos kérdésemre elmondta, két hónapja meghalt. Cukorbeteg volt s valami a tüdejével is történt s két nap alatt meghalt. Elhamvasztották, felvette korábban a hindu vallást. Remélem, jól érezte itt magát azért Balin. Most nagyon nem tetszene neki, az utcában mindenki tárolja az úton a robogókat, hisz autóval csak ő járt erre ezen a szűk utcán…
Jó érzés ismét végezni a felajánlásokat. Még nagyon kimerültek vagyunk, ismét végzem a nehézfém kivezetést s hajnalonta felébredek s órákig nem tudok visszaaludni, igy az alváshiány még megvan. De néha tudok szundítani du. is egy órát. A müezzinek mintha halkabbak lennének, s a kisgyerek se bömböl már annyit a szomszédban.
A piac nincs nyitva a kicsi, csak egy része, de pont ott van az egyetlen árus, akitől tudtam venni a koriandert. Most is volt neki. Thai barátainktól kaptunk Tom Yam leveshez csilisűrítményt és a Zöld Curryhez is. Napsi olyan finom Tom Yam levest főzött, hogy csak a Srirachai Tom Yam étteremben ettem jobbat, pedig sok thai helyen próbáltam, ettem már! Tett bele krumplit is, más zöldségeket is, nagyon finomra sikerült már elsőre!
Még nem sikerül korán kelnem magamtól, de bizony kénytelenek voltunk, mert amikor a szigetelést szerelték, már kora reggel jöttek napokon át… Az első hét így elég fárasztó volt itt Amlapúrában.
Dolgozni még nem nagyon tudunk, túl fáradtak vagyunk főleg agyilag mindketten, de fizikailag is. Most talán pár nap múlva visszarámolhatunk a szekrénybe, és akkor még Ubudba visszatérünk pár látnivalót megtekinteni s ügyintézni, s utána valamikor március közepén csak visszatérünk a kerékvágásba.. de valószínű egy darabig, míg ezt a pár hónap alig alvást kiheverjük, még nehezen lendülünk bele, mert sok pihenésre is szükségünk van.
Van bankszámlánk viszont végre helyi! A lakás tulajdonosa kiemelt ügyfél egy itteni Bankban s ő lett a kezesünk. Nagyon hálásak vagyunk érte. Hozott nekünk Duriant többször is, saját termését, s bizony az ő kisméretű Durianjai voltak eddig a legfinomabbak!
A ház nem álmaink háza, nagyon sötét, csak a tetőn jó lenni igazán, ki is használjuk ha lehet. Van ismét netünk, sőt a tulajdonos felesége kitakarította a lakást, mielőtt megjöttünk. Szóval nem olyan rossz itt, de nem az, ahol élni szeretnénk sokáig. Ez évben eldöntjük, hol telepedjünk le, legalábbis pár évre. Ha Indonézia s Bali nyer, akkor valami délebbi rész lehet, ami megoldást jelentene.
Ujabb gyümölccsel ismerkedtünk meg, a csak Balin termő fehér mangóval… egyenlőre nekem nem jött be, Napsinak igen.
S egy Centipede is volt a wc helységben – egyik éjjel a méregtelenítés miatt ki kellett mennem s ott mászott… ez az, amitől a thaiok is tartanak mert a mérge nagyon erős s fájdalmas-ritkán halálos, de a fájdalom nagyon kegyetlen ha megcsíp. Megpróbáltam elkapni de bemenekült egy fali résbe-így ideiglenesen azt eltorlaszoltam fültisztító pálcákkal. Nappal ki akartam engedni hogy elviszem innen messzire, de nem jött elő… lehet meghalt, azt nem akartam pedig. Mindenesetre visszatorlaszoltam a rést.
Egészségem hát nem túl jó, még sebgyógyulási szakasz van, napi 6 000 mg C vitamint szedek, a candidára még két hétig Grapefruit cseppeket, a nehézfém-kivezetésre Huminiqumot szedek, algatablettákat s havonta egyszer egy hétig sok koriandert eszek, s olyankor az algatabletta háromszoros adagát kell beszedni.
Nyelvtanulásban sajnos nagyon elmaradtam, nem tudtam tanulni ilyen állapotban, most is csak a thai nyelv amivel haladok, abban felsőfoknál tartok nyelvtanban. Most ismétlem az utolsó 35 leckét a 105 leckés tananyagból, s mellette olvasok még természetesen hamarosan ismét, az indonéz nyelvet tudom mindennap gyakorolni, most vissza kell állnom arra, amit eddig tudtam. A japán kanjik ismétlését végeztem míg tudtam, de el vagyok nagyon maradva vele.
Valahogy utol kellene érnem magam a kanjik tanulásával is, de ahhoz nyugalmasabb idők kellenek s tisztább fej. Méregtelenítés közben nem a legjobb az agyi kapacitás, főleg ha pont onnan jönnek ki a nehézfémek főleg…
Hát, lesz ahogy lesz, amint lesz erőm, nekiállok.
Hamarosan akkor visszaállok a heti jelentkezésre, remélem lesz miről írnom!