Az élet s viharai és…

Azt hiszem, a vizisportok megtanitanak az életre, hogyan kellene élnünk… A motor nélküli sportokra gondolok itt.

Egy idő után mindenkiben megfogalmazódnak életcélok. Keresi az élet értelmét. Olyan országban, olyan népben születtem, melyben a HIT régi értelmében már nem játszott szerepet. Szertartásai kiüresedtek, a Hit feleslegesnek, ósdinak tűnt, öreg emberek ragaszkodása tartotta fenn, úgy tűnt egy kisgyerek számára. Közvetlen családomban senki nem járt templomba, talán egy bp-i rokonunk se -néhány más városban élő nagynéném igen. Állami iskola, s a HIT a Tudományban volt, mint Végső Igazságban.

„Az élet s viharai és…” bővebben

FIGYELEM! Blogköltözés!

Figyelem figyelem! Szolgálati Közlemény!

Minden kedves olvasónknak aki könyvjelzőt használ, javasoljuk módositsa, ugyanis bár át van irányitva a régi cimről, de változik a blog elérhetősége:

Erre: https://sztereokatapult.usuispirituallernejo.org/

Köszönjük hogy velünk maradtok, s hétvégén elkezdjük pótolni az igért beszámolókat, sok sok fotóval, s elmeséljük mi minden történt velünk a sok közösségi munkán kivül is!

Na jó, addig is itt egy rövid sztori, még mindig a MI megélése a thai népnél…

Napsiért indultam a Robival, mikor a lakóparkból a főútra kikanyarodva 150 m után a Robi lelassult, majd teljesen leállt… Inditom újra, köhög de más semmi, azaz köszörülés hang – de indulni nem indul. Akksi rendben, próbálom megint hátha olyan mint a MS Windows… de nem indul. Felhivom Napsit, sétáljon át gyalog a Plázába mert Sali bár nap volt s nincs messze a munkahelyétől, én hazatolom a Robit és hivok Grabet s azzal megyek majd, de késni fogok. Azzal nekiállok a megvalósitásnak, áttolom a másik oldalra visszafordulva Robikát, ott egy autószerelő műhely van. Mindent láttak, s egyből felajánlják a segitséget. De nem tudják mi lehet a baj, egyikük Robira pattan s elindul valakiért, aki 3 perc múlva érkezik. Fiatal ember, áttolja a Robit vissza oda ahonnan hoztam, én is követem. Ott próbálgatja, nem indul. Felnyitja az űlést, ott is minden vezeték rendben. Beszél egy idősebb úrral akitől a Colát szoktam venni a kisboltjából, az mond valamit thai nyelven amit nem értettem. A fiatal leszereli az egész űlést s hamarosan diadalmasan mutat egy vezetékre ami szomorúan lóg… Azt is tudja hova kell kötni, megteszi, beinditja, működik! Visszaszereli az űlést, mosolyog. Szeretnék fizetni de semmit nem fogad el, mosolygunk, köszönetet mondok neki s a szerelőknek – majd hivom Napsit, megyek én is, méghozzá a robival! Az egész nem tartott 20 percig, itt sokan értenek a robikhoz… Olyan jó… S finom volt a Salibárban is minden!

Viszlát Szombaton vagy Vasárnap tehát!

Vegyes vágott, vágod?

Szóval a cím arra utal, ez egy gyors poszt lesz.

Sziasztok, a projectek tartanak, a csapat odatette magát, főleg a tesztelők dolgoznak csodásan, szorgalmasan és a fejlesztő. Odateszik magukat, nyúzzák a scripteket, listánként javitja a fejlesztő a hibákat, mindenhogy megpróbálják elérni hogy minden hibalehetőség derüljön ki a napokban, ami csak előfordulhat a jövőben. Mert élesben már nem robbanhat le semmire.

„Vegyes vágott, vágod?” bővebben

Hol boldogabbak a kutyák?

Készült egy felmérés arról, hogy hol élnek boldogabb életet a kutyák?

Itt van ugye a mi nyugati esetünk, ahol a kutya évtizedek óta házi kedvenc, családtag a városokban. Benn lakhat velünk a lakásban, az ágyunkban alszik akár velünk, s láthatóan nagyon boldog. Kap enni, elvisszük sétálni s vannak helyek ahol lekerülhet róla a szájkosár, a póráz, és szabadon rohangálhat, sok másik kutyával együtt. Láthatóan nagyon boldogok, képen nyalják a gazdit, látványosan örülnek neki… De vannak hosszú időszakok mikor nincs otthon a gazdi, senki a családból, s ilyenkor általában csak fekszenek, hevernek… vagy ha nélkülük utazik el a család, a falkájuk hetekre….

„Hol boldogabbak a kutyák?” bővebben