Figyelem figyelem! Szolgálati Közlemény!
Minden kedves olvasónknak aki könyvjelzőt használ, javasoljuk módositsa, ugyanis bár át van irányitva a régi cimről, de változik a blog elérhetősége:
Erre: https://sztereokatapult.usuispirituallernejo.org/
Köszönjük hogy velünk maradtok, s hétvégén elkezdjük pótolni az igért beszámolókat, sok sok fotóval, s elmeséljük mi minden történt velünk a sok közösségi munkán kivül is!
Na jó, addig is itt egy rövid sztori, még mindig a MI megélése a thai népnél…
Napsiért indultam a Robival, mikor a lakóparkból a főútra kikanyarodva 150 m után a Robi lelassult, majd teljesen leállt… Inditom újra, köhög de más semmi, azaz köszörülés hang – de indulni nem indul. Akksi rendben, próbálom megint hátha olyan mint a MS Windows… de nem indul. Felhivom Napsit, sétáljon át gyalog a Plázába mert Sali bár nap volt s nincs messze a munkahelyétől, én hazatolom a Robit és hivok Grabet s azzal megyek majd, de késni fogok. Azzal nekiállok a megvalósitásnak, áttolom a másik oldalra visszafordulva Robikát, ott egy autószerelő műhely van. Mindent láttak, s egyből felajánlják a segitséget. De nem tudják mi lehet a baj, egyikük Robira pattan s elindul valakiért, aki 3 perc múlva érkezik. Fiatal ember, áttolja a Robit vissza oda ahonnan hoztam, én is követem. Ott próbálgatja, nem indul. Felnyitja az űlést, ott is minden vezeték rendben. Beszél egy idősebb úrral akitől a Colát szoktam venni a kisboltjából, az mond valamit thai nyelven amit nem értettem. A fiatal leszereli az egész űlést s hamarosan diadalmasan mutat egy vezetékre ami szomorúan lóg… Azt is tudja hova kell kötni, megteszi, beinditja, működik! Visszaszereli az űlést, mosolyog. Szeretnék fizetni de semmit nem fogad el, mosolygunk, köszönetet mondok neki s a szerelőknek – majd hivom Napsit, megyek én is, méghozzá a robival! Az egész nem tartott 20 percig, itt sokan értenek a robikhoz… Olyan jó… S finom volt a Salibárban is minden!
Viszlát Szombaton vagy Vasárnap tehát!