Tudom, sok fotót igértem – azok is lesznek, méghozzá hamarosan. De ma 2 bejegyzés kivánkozik ki belőlem .
Ebben egyik legrégebbi barátomról s mentoromról szeretnék irni…
Szakmailag szinte mindent tőle tanultam az ügyviteli programok tervezéséről, programozásáról, a szabadúszó létről… Köszönöm!
Programozni, rendszert tervezni nem lehet megtanulni Egyetemeken, Főiskolákon, szakiskolákon. Tele az ország diplomás informatikusokkal, akiket a munkahelyeken előlről kell kezdeni tanitani az alapokra is. Jönnek ki diplomával, szakmai végzettséggel, de nem tudnak egy honlapot elkésziteni, stb…
Mentorom még a Hőskorban kezdte, mikor olyanokat tanultak még mint gépi kód, assembler, nem voltak még PC-k, egy nagyszámitógép memóriája néhány megabájt volt, hatalmas winchesterek 360 kbyte tárhellyel, lyukkártyák segitségével ment a programok vezérlése, paraméterezése, lyukszalagon adatok beolvasása… Nagy választék nem volt programnyelvek közül…. Cobol, Pl1… Ha jól tudom elbeszéléseikből.
Operátor voltam, számitógépkezelő s élveztem a munkát. De a programozók amolyan félistenek voltak számomra 18-20 évesen, szerettem volna megtanulni programozni. A legjobb programozók is nagyon kellemes, cseppet sem rátarti emberek voltak, nem voltak kockák. Együtt fociztunk csütörtökönként, s a pályán kiderül játék alatt, ki milyen.. Ki fogja fel csapatjátéknak, ki veszi véresen komolyan, kinek vörösödik a füle indulatból… Utána meg pótoltuk az elvesztett folyadékot Sörrel általában s ettünk egy jót is s közben sok mindenről beszéltünk, s szakmai kérdésekről is. Ő játszott, sose vette komolyan véresre. Ha eldurvult a helyzet, felvette a labdát s mondta, akkor inkább igyunk egy sört, mielőtt valaki megsérül – s mindenki követte, lehiggadt az is akit érintett s pár perc múlva minden rendben volt.
Emlékszem mikor szabadúszó lett, 1988 – ban talán vagy 89 tavaszán, miután hatalmas munkákat végzett el, bent volt éjjel nappal a cégnél, nem sokat aludt, az APEH rendszere készült épp emlékeim szerint… S mikor jött a jutalom osztás, sokan kaptak, akiket soha nem is látott a projecten dolgozni. Akkor betelt neki a pohár s eldöntötte, szabadúszó lesz. Akkor már megvoltak az első IBM XT és AT gépek, 360 kbyte s 1 Mbyte memórióval… S ő belevágott. Bejött a gépterembe s mondta szeretne valamit mondani, meginnánk-e egy sört? Meglepődtem mert délutános műszakban voltam, nem mentem ki ilyenkor korábban – de a Csoportvezető nem volt bent, elegen voltunk s a helyettese elengedett. Akkor a sörözőben mondta el, belevág, hétfőn úgy jött be dolgozni hogy bement a főosztályvezetőjéhez azzal, hogy ma ugye hétfő reggel van s ő pénteken szeretne utoljára dolgozni a cégnél… Felmondási idő persze sokkal több lett volna, de úgy érezték tett annyit a cégért, azt elengedjék. A főosztályvezető évekkel később mondta, élete legnagyobb hibája volt hogy elengedte – de mikor ezt a barátom megtudta, annyit mondott, semmit nem tehetett volna, mindenképp eljön.
S a cég több ügyfele őt s friss csapatát választotta s hamarosan mások is követték, szabadúszók lettek. Jó csapat voltak. Ám a korrupciós magyar világban nem sok esélye volt s ma sincs egy jó szakmai s jó emberekből álló csapatnak. Noha nekik sokáig ment a szekér.
Az ő példája inspirált hogy szabad emberként éljek – saját magam oszthassam be az időmet! Tudtam hogy képes vagyok sokat, jól dolgozni, nem gyorsan de alaposan tanulok… s elkezdtem rendszereket tervezni munka mellett, például raktárkészlet kezelő programot (sose vette meg senki pedig jó lett) Munkaügyi nyilvántartást s hozzá kapcsolódó havidijas bérszámfejtést. Ez utóbbit úgy terveztem meg, hogy paraméterezhető legyen. Minden béradatnak lehetett nevet adni, meghatározni hogy belőle fix vagy százalékos arányban kerül-e levonásra SZJA, Tb, igy megvoltak a TB alapba beszámitó és/vagy adóalapba beszámitó vagy adómentes tételek. Ha változtak a jogszabályok, az ügyfél átirta a paraméterfile-t s máris úgy működött a rendszer… ilyeneket imádtam tervezni, s persze volt adósávok beállitása az adó s tb beállitás a tb levonásokhoz.
De már akkor az ment, a nagy cégek függőségben tartották az ügyfelet – egyszer rendszerkészités dija volt és azután éves karbantartás annak 50 vagy 30% -ért… az ügyfeleket ezzel lehúzták, sokszorosan akár, s mai napig ez megy. Pedig lehetne úgy tervezni, előre minden lehetséges változásra felkésziteni a rendszert…
Az első éles megbizást barátomon keresztül kaptam, egy áfa nyilvántartó rendszer, bejövő s kimenő számlákkal… Nagy lelkesedéssel láttam neki s készen is volt egy hét alatt az a terv, amire ma néhány órára lenne szükségem. Büszkén mutattam barátomnak s mentoromnak, aki nagyon kiakadt s akkor szinte kiabált velem: Mi ez? Én nem erre tanitottalak! Nem értettem mi a baja, a rendszerterv jó volt, ellenőriztem többször is, kezeli a kimenő s bemenő számlákat, kiszámitja az áfát s göngyöli, havonta, negyedévente, félévre, évre, mindhez van listázó-lekérdező menüpont, jól számitja a bruttó árból vissza a 15, 25%-os áfát… Menjünk a kocsmába s igyunk meg inkább egy sört, vont vállat s meghivott pár sörre. Másról beszéltünk akkor. Hazamentem s elővettem s néztem a terveket, mi lehet a baja… s akkor rájöttem! Hát minek ennyi lekérdező, nyomtató program, csak kell egy kérdés hogy dátumtól dátumig adhassa meg az időszakot a kezelő.. ráadásul külön adattáblába terveztem a 15, 25 s 0 százalékos áfát, s külön 3x kimenő s bemenő számláknak… mindez egyetlen adattáblába elfér. Csak egy adatmező hogy hány százalékos az áfa s ugy számol a program s egy másik hogy a számla kimenő vagy benenő – én meg kisökör külön bemenő számla adatokat terveztem ilyen elnevezéssel: BESZLA, kimenőt hogy KISZLA, pedig ez mind csak egy táblába való… SZLA és kész. Akkoriban gyerekek, csak 8 karakter lehetett egy adatmező neve s ékezet nélkül …
A rendszer jó lett, ugyanaz a cég rendelt még 3 rendszert s én szabad emberré válhattam – ami sokszor csapda. Sokan ha eljutnak ide, lusták lesznek, játékprogramokkal játsszák el az időt, tévéznek s mikor munka lenne, azt is csak halogatják aztán hirtelen próbálják megirni mikor már jön a határidő s elbuknak, vagy vegetálnak. Igazából nem lettek szabad emberek. Amikor ma távmunka van, az se szabadság, mert mindennap munkanap – mig egy profi szabadúszó maga osztja be idejét.
Bizony ha munka volt, munka volt… mi még a vám miatt alkatrészenként vettünk PC-t csillagászati áron Austriában, külön véve a 20 mbyteos winchestert, a 360 kbyteos floppy lemezt, processzort, alaplapot, memoriát stb s otthon állitottuk össze… Egy gépen dolgoztunk felváltva négyen. Hamarosan társaim is szabaduszók lettek. Ha munka volt, az ment napi 16-20 órában… kezdő fiatal csapatként majd BT-ként olcsón kellett vállalnunk a munkákat – de ahol egyet kaptunk, kaptunk utána többet s szerettek minket az ügyfelek. Fiatalok voltunk, nem volt számunkra lehetetlen. S ha átadtuk a rendszert s rendben ment – utána hetekig, néha hónapokig pihentünk, éltünk, néztük az összes VB foci meccset 4 évente – ezért vágtam bele főleg , akkor egyik fő motivációm az volt, láthassam minden meccsét a foci VB-knek, EB-knek. 1990-ben volt az első ilyen… Milla apo Kamerunból, Higuita a Columbiai csapat kapujában s Valderrama – nekik szoritottunk például. 1984 óta nagy kedvenceim voltak a Dánok – M.Laudrup, Elkjaer Larsen, Sivebeck, Morten Olsen, Jasper Olsen, Lerby, Molby, Arnesen… vagy a Hollandok, Rijkaard, Van Basten, a két Koeman, Van Breukelen…
Úgy éreztem, végre élek, szabadon… Hála a barátomnak, aki ha elakadtunk, mindig segitett. Hónapokig nem tudtam munkát szerezni, ő átengedett nekünk saját megkereséseiből… sose kért érte semmit.
Szakmailag az M.I-t kivéve, mindent tőle tanultam… tanultunk… Beszédes változónevek használatát ha már volt rá lehetőség, ő tanitotta meg hogy a könyvelési rendszer a világ legegyszerűbbje, nem kell tőle félni, igy a BT-nek a könyvelést is magam végeztem mert megtanultam. Tőle tanultuk a Novell hálózatra ha akarunk dolgozni mi az a négy fontos utasitás amire szükség van…
Mikor egy cég azt mondta, használatba veszik az elkészült munkaügyi s bérrendszert, én boldog voltam, elmeséltem barátomnak. Nem tetszett neki, kérdezte aláirtam már hogy a cég a referencia helyünk lesz s majd ők forgalmazzák s közben ingyen használják? Mondtam nem, jövő héten megyek. Veled megyek, mondta. S ott minket képviselve mondta az mind szép s jó amit igérnek, de miért a mi kockázatunk legyen, hogy ők forgalmazzák-e? Fizessék ki nekünk a rendszereket s a forgalmazásból kapnak természetsen hasznot, sőt ha módositani kell, azt elvégezzük ingyen – de az alapárat fizessék ki. Az igazgató hozzám fordult: – hát kit hozott maga ide? De elismerően mondta. Semmi nem lett a szerződésből – ugyanis a cég már akkor csődben volt… De én nem tudtam. Nem volt elég jó szakembernek lenni, meg kellett tanulni azt is, felismerjem ha ki akarnak használni, becsapni…
S amikor egy ügyfélnél valaki rosszindulatú volt mert nem fizettünk neki zsebre, akkor is ő jött velünk a tárgyalásra. Én tele voltam indulattal az igazságtalanság miatt hogy a rendszerünket támadják mert nem fizetünk zsebre – ő higgadt volt sokáig. De amikor látta, itt a mi kicsinálásunkra megy a játék, megismertem egy pókerjátékost is. Egyszer csak kivett egy vastag dossziét az aktatáskájából, s kitette az asztalra azzal: Ha ez mind tényleg igy van, hogy lehet hogy ugyanez a rendszer teljesen jól fut másik cégeknél, ahogy ebben a dossziéban szerepel? Mindenki a dossziét nézte s én visszafojtottam a lélegzetem, hisz az a dosszié teljesen más volt valójában– hogy mi, ma sem tudom. Mindent feltett egy lapra, vesztésre állt ügyem, hiába volt az igazság s becsület a mi oldalunkon. Ha belenéznek… végünk van. Az egész cégem már el volt adósodva, s én is. Egy örökkévalóság volt a pillanat… De senki nem nyúlt érte, tekintélye volt, nagy neve. Akkor vissza is tette a táskába, hogy jó, ezt akkor hagyjuk, de… s elérte kifizessék ami nekünk jár.
De én akkor megfogadtam, többet nem irok ügyviteli rendszert – akkor már minden munka esetén az volt a másik fél kérdése – Ok, szakmailag meggyőztük, jók vagyunk, gyorsak – de mit kap ő ha minket választ, mert a másik csapattól 20% már biztos?
Senki nem kapott semmit, feloszlattuk a céget – s akkor jött az M.I munka , amivel informatikai karrierem egy időre. hosszú időre, befejeztem.
De egy dolog valaki szakmailag kiváló – de hogy emberileg is… Mert emberként is sokat tanultam tőle. Egy kihaló világ egyik utolsó képviselője – úriember. Tiszteltük s szerettük s volt miért… Felnéztünk rá. Mindig önmaga volt. Sokat kártyáztunk esténként s én nem voltam benne jó… szegény sokszor vesztett ha én voltam a párja ultiban… Bocsi utólag is.
Irodalomban is hasonló az izlésünk: Rejtő, Wodehouse, Douglas Adams… Sokáig nem olvastam az elmúlt évtizedekben, de most hogy vége a nagy projectnek, letöltöttem Rejtő összest s Napsi e-book olvasóján olvasom esténként, amiket még nem ismertem tőle. A legnagyobb regények megvoltak tőle, de sok kis apró novella, kisregény amik egy egy nagyobb könyve előfutárai s a westernek amiket irt… Nagyon jó.
Barátomnak sokan, sok köszönettel tartozunk, noha nem tartott semmire soha igényt. Cége befejezte, 2010 után neki se termett már sok babér… Ma már nyugdijas, gyerekei felnőttek, unkokák vannak…
Egyik utolsó találkozásunkkor mielőtt eljöttem végleg onnan, estefelé mentem hozzá, mondta kicsit várjak mert rá van bizva egy kényes feladat. Arról van szó, hogy van 4-5 macska, s közülük az egyik beteg. Tudja is hogy melyik, meg itt a gyógyszer is. Csakhogy ugye este kell beadja neki a gyógyszert s hát az egyik szemére ő nem nagyon lát születése óta, a másikkal se túl sokat ma már – igy neki este a sötétben minden macska egyforma már. Vagyis esténként kimegy a kertbe s amelyik macskát sikerül megfognia – az kapja a gyógyszert. Abból indul ki, valószinű a beteg macskát tudja csak megfogni. De teljesen nem lehet biztos benne, hogy valóban a beteg macska kapja meg a gyógyszert, illetve az se biztos azt a gyógyszert kapja mert több féle ilyen kisüveg van az asztalon – de megnyugtató érzés számára hogy amit lehet, azt ő mindent megtesz – azzal kiment s egy macska kapott gyógyszert vagy valamit.
Egyik szülinapomra eljött s olyan malacsültet sütött nekem nálunk, hogy mai napig emlékszem rá.
Köszönöm…Azt is. S mindent.
Jó lenne, magyarország olyan hely lehetne, ahol a jó emberek élnek jól s boldogulnak, nem a csalók, szélhámosok… Vagy bárcsak itt lehetne, részt vehetne a kalandjainkban mikor vannak, látta volna Szingapurt vagy Koh Changot vagy Krabit vagy Koh Lantát… ivott volna Bali szigetén a helyiek arak pálinkájából, sörözne a vidám thai férfiakkal vagy jégkockásan innánk együtt finom hideg söröket, ennénk a finom itteni gyümülcsöket, ételeket…
Sok ember nevében mondhatom: Köszönjük, G! Én külön, nagyon.
Nélküle nem lettem volna szabad ember. Akkor biztos nem.