Most még sokkal több a feladat, a napok, hetek szinte szállnak pillanatok alatt…
Először is, megjött a monszuneső, hatalmas volt… a hátsó kert feletti eresz egy darabja megadta magát s percek alatt csaknem 5 cm viz öntötte el a hátsó kertet, s már csaknem átlépte a ház küszöbét mikor észrevettük.
Napsival vödröket, összesen hármat ragadtunk s lapátot. Ő töltötte a vödröket, s én hordtam ki s öntöttem ki a fő kertbe, onnan kifolyt az utcára. A fő kertet úgy alkotják itt meg, ne tartsa meg a vizet, ahogy thaiföldön s itt is a zuhanyzókat, fürdőszobákat úgy építik meg, a lefolyó felé lejt minden irányból a helység. Igen praktikus, van mit tanulni tőlük – sokkal kevesebb az esély hogy az alatta lévő helységet elárasztja a víz gondok esetén.
Több mint egy órán át végeztük ezt, percenként telt meg egy vödör s került kiöntésre, néha hamarabb – nem túlzok… Hálisten nagyjából egy óra múlva csökkent az eső mennyisége majd elállt. Történt mindez éjfél után, még dolgoztunk épp…Arra figyeltem fel, megváltozott az eső hangja de csak a hátsó kert felől.
Nem sokat aludtunk s már mentünk is kezelőágyat nézni meg Ubudba útlevelekért, mert ismét meghosszabbították a vizumainkat s kell ügyintézéshez is a napokban a passport… Útközben többször elkapott az eső de nem kellett megállnunk csak esőkabátokat húztunk olyankor.
Közben a tulajdonos bevetette a kerteket fűmaggal, ez is rendben van hát… Még hátravan a jacuzzi szivattyú javítása, a másik szivattyúé és a jacuzzi kitisztítása…(azóta ezek megtörténtek) minden más máris készen van! Napsival vettünk egy kisasztalt a kezelőhelységbe, amit ő össze is szerelt és máris szépen megfestette.
Megkérdeztük a tulajt, az esős évszak ilyen szürke, minden nap? Azt felelte sose lehet tudni, de tavaly ilyen volt végig s hatalmas esők. Több napon át tartó hatalmas esők is voltak.
A halott Centipedek száma hattal nőtt, s egy hete nem látunk egyet sem. Négyet a kertben lévő fedett konyha földjén kaptak el a mini-hangyák (ugyanolyanok melyek Amlapurában kapták el a fürdőben a Centipedeket s sokan belehaltak közülük is a harcba) s végeztek velük, egyet egyet, nagyokat Napsi illetve én kaptunk el.
És …. Igen… A SZERELŐ Visszatér! Erre határozott ígéretet kaptunk! Három nap múlva, jöttére kelet felől számíthatunk… (Ez már időközben megtörtént, erről szólt az a cikk melynek címe ez volt: A Szerelő visszatér).
Rohannak hát a napok, munkával telnek, tanulással továbbra is. Sajnos a nyelvtanulás elmaradt elég sokszor, hol ez a nyelv, hol másik kettő, egyedül a japánról mondhatom, azt gyakoroltam szorgalmasan, hisz azzal már a célegyensben vagyok s ha már a kanjik mind mennek, sok agyi kapacitásom felszabadul… egyetlen olyan nap volt, december 3 hétfő, mikor semmi tanulásra nem maradt erőm, időm. Épp a szenvedő szerkezetet ismétlem japán nyelvtanból, aztán még hátravan a ható s műveltető és egy összetett igeragozás ismétlése…. s azonosulni tudok vele, én is Szenvedő Szerkezet lettem tőle. Már 1400 kanjit tanultam meg, ez azért sok erőt ad.
Az ezüstkolloid szépen teszi a dolgát, annyira hogy 3 nap után 2 napig csökkentett adagot kellett szednem olyan hevesen dobták fel talpukat a Candida gombák… szokás szerint azért vissza is vágott a Candida, 3 éjszaka nem sokat aludtam. Deazután már ismét a rendes adagot szedhettem, sőt akár többet is. Úgy néz ki, megadta magát a gomba… de sajnos legalább 4 üveggel kellene fogyasztanom belőle a teljes sikerhez, viszont van még Lapacho teám is. Remélhetőleg ennyi elég lesz. Az ezüstkolloid holnap elfogy de nagyon bevált. Ám pont az utolsó napokban ismét nehézfémek ürültek ki, azaz elértük a túlszaporodott candida pusztulását s még azok vannak elszaporodva, melyek valóban a nehézfémeket fogják. Épp időben jön hát majd a váltás, a lapacho tea ugyanis a nehézfémeket is kiszedi, algával együtt el is távolítják a szervezetből. Tehát valószinű az utolsó simitásokhoz érkeztünk, persze a Candida ezt nem simitásnak veszi nyilván. S lehet pótolni a nyomelemeket is amiket a nehézfémek kiszorítottak, azaz ismét szedem majd a huminiqumot s a bélflórát is segíteni kell ismét, arra meg a probiotikumokat szedem majd.
Még pár hónap s remélem ehetek, ihatok amit csak szeretnék!
A candida olyan dolgokra képes hogy ihaj… hogy a vége felé járhatunk mutatja, hogy nagyon erősen próbál rávenni, egyek édességet vagy többet egyek. Persze lehet oka az is, hogy a nehézfémeket őrző Candidákhoz érkeztünk el. Egyik este azt álmodtam, a Balatonnál vagyunk s hatalmas csokifagyit adnak egy helyen éjjel is. S felébredtem a Balatonon arra, hogy egy hang arról győzköd, egy fagyi nem probléma, belefér… Erre a valóságban is felébredtem s eldöntöttem, megyek a motorhoz s megveszem a fagyit! Azután jöttem rá, Balin vagyok, s itt nincs csoki fagyi… de ehetnékem volt erősen, így sós mogyorót ettem, azt nem szereti a Candida, békén is hagyott utána. Azután még 2 napig nagyon sok nehézfém ürült ki megint.
És november utolsó napján elrobogóztunk egy kezelőágynak alkalmas masszázságyat megnézni – azután hazafelé elvesztettük a hátsó rendszámtáblánkat. Már egy hazafelé vezető hegyi úton álltunk meg vacsit venni amikor Napsi észrevette, nincs meg. Visszamentünk egyből este a 12 km-es útvonalon, amit a sok jelzőlámpa miatt kb. 30 perc megtenni oda, vissza meg – lépésben haladtam, el tudjátok képzelni. Meg is találtuk – hittük, Napsi vette észre – de nem a mienk volt. Újra vissza, éjjel 23.00 óráig. Öszesen 3 db rendszámtáblát találtunk, de egyik se a mienk volt sajnos. Másnap bűnbánóan hívtuk a tulajdonosát a robogónak, aki azt felelte semmi baj, menjünk el egy printshopba s ott készítenek nekünk egyet! Itt ennyi az egész! El is mentünk, de csak hétfőn tud velünk foglalkozni, mondta szombaton. Itt ilyen egyszerű a rendszám pótlása!
Persze pont akkor mindez, mikor a december 1.-i határidős hétvége volt, hogy sok feladattal elkészüljünk. Négy óra alvással végigcsináltam, s mivel csúsztunk, péntek estétől hétfő estig… ma sem tudom hogyan… napi 3 kávé az megvolt. De előtte való napokban – mivel hónapok óta nem alszom eleget – kb. 13 óráig voltam csak friss, azután már minden nagyon megerőltető volt. Nehezen ment 13 óra után minden nap a tanulás is. Most meg – agyilag is elég friss voltam s rengeteg erőt kaptam…kíváncsi vagyok a szervezetem jobban van, vagy ez egy kivételes alkalom volt s amint vége a feladatoknak, összecsuklom pár napra?
Sajnos informatikai fejlesztéshez értő társunk még roszabbul járt, USA-ban nehéz fizikai munkát végez s szabadidejében foglalkozik a honlapokkal, s ezt a hétvégét rászánta, ő biztosan még sokkal jobban ki lehetett mint én. Én ugyanis csak néha válaszoltam a kérdéseikre, de közben foglalkozhattam a sok minden más előkészítő feladattal. Általában a gép előtt görnyedtem, leendő partnereket kerestem a környező országokból munkánkhoz meg hát a szokásos magyar dolgok… szinte mindenki bizonytalan, szinte minden hozzám kerül vissza, hiába próbálok ezen évek óta változtatni, ne legyek ennyire leterhelt. Nem akarnak terhelni, elküldik a kérést x-nek aki persze küldi tovább nekem. A végén szinte minden nálam köt ki. Olyan apróságok, amiért kis túlzással más országban a portás a kisfiát küldi el, intézze el. Olyan jó lenne, a magyarok is tudnának önállóak lenni mint a thaiok, indonézek, balinézek vagy malájok, amely népeket eddig megismertem.
Valahogy már az óvodában félrenevelik a magyarokat, a többi nép gyermekei is már sokkal önállóbbak, ügyesek, sokkal többre képesek.
Napsi épp a napokban mondta, kezdi átlátni amiről beszélek – két hete vagy már egy hónapja irt mailt amit olvastak is, 4 embernek kellett 1 perces regisztrációt elvégezni egy weboldalon – eddig kettő tette meg, 50%. Folyton emlékeznie kell egy vezetőnek, kinek mit mondott, mit adott ki, mert a jó részét NEM FOGJÁK ELVÉGEZNI – kivéve az informatikai csapatunkat, ott ez precizen megy, de csak ott. Ha meg akadályba ütköznek, megy a csendes hallgatás a dolgokról. Ha elvégeznek valamit megirják, ha nem akkor csend… nem mondják meg hogy nem foglalkoznak vele – nem megy a feladat – egy idő után rákérdezek, s kiderül valamit nem tud, utána kell nézni, holnap talán meg is teszi – de ha nem kérdezek rá, ugyanez akár hónapokig eltarthat. S máris megy a magyar ej ráérünk arra még… egyre csak halogatják, tologatják az azonnal pikk pakk elvégezhető dolgokat is.
S hiába gyűjtök össze évek fáradságos munkájával valamit, mondjuk a japán szavakat kanjikkal s adom át, őrizzék meg – nincs meg. Hiába van minden leirva, az elveszik vagy ami rosszabb, átirják másra… mindez előfordult már sajnos.
De ritka az olyan magyar, aki képes önállóan hatékonyan dolgozni!
Bangkokból rossz híreket kaptunk… C. barátunk felesége kórházba került s bent is kell maradnia. Már két hete nem tudott dolgozni s éjjel lett nagyon rosszul. B. pedig, C. lánya elkezdte élete álmát megvalósítani hogy légiutaskisérő lesz – de kiújult a korábban Japánban tanuláskor elkezdődött hátfájása és két hét után fel kellett adnia az egy hónapos kiképzést. Sajnáljuk nagyon. Mivel C. az éttermet egyedül nem tudja vinni, a lányuk gyorsan állást vállalt a közelben, máris japán nyelvet tanít. Most neki s testvérének a feladata a család megélhetését biztosítani. Reméljük, hamarosan jobban lesz a hölgy, s kiderül nincs nagy baj. De biztosat most 2 nap múlva sem lehet még tudni.
Máris kiderült, a víztartályhoz megint kell majd A Szerelő, most már tudja mi a gond s hátha hoz alkatrészt is. Ideiglenesen egy kővel amit megoldott, már nem működik jól, ismét folyt a víztartály.
A hétfői nap sűrű lett, még mindig ébren voltam az informatikai fejlesztések miatt is meg más feladatok miatt. Néha ugyan elbóbiskoltam de kibírtam. Azután rohannunk kellett 13.00 órára a rendszámtáblát intézni. Odaértünk s közölte a rendszámtábla-faragó művész, majd holnap menjünk – Napsi mondta, szombaton voltunk itt s mondta, ma… erre leírta a rendszámtáblánkat, megengedte hogy előre kifizessük az árát s mondta, 17 órára menjünk vissza… Addig vettünk Napsinak egy új telefont mert a régi hosszas gyengélkedés után, amit tulajdonosa türelemmel viselt megadta magát s már netet se akart közvetíteni, gyakran le is merült. Napsi már az első kisboltban választott, egy Chiaomi Redmi 5 Plus, kb 45 000 ft-os telefon lett a boldog tulajdona. Szegény most állhat át rá, töltheti le az appokat, állíthatja be őket stb.
Utána meg estebéd-vacsoráztunk s bevásároltunk majd visszamentünk a rendszámtábláért, amit addigra lemezből kikalapált s lefestett a mesterember, csak bekattintotta a helyére s már jöhettünk is haza. A rendszámtábla készítése a felszerelése 40 000 rúpiába, kb. 800 ft-ba került! Adminisztráció – az nem volt.
Most még több lesz a feladat, az informatikusok nem fogják bírni csapatunkban a sok feladatot, igy a tanítóknak kell átvenni s elsajátitani a wp sablon kezelését oldalainkon, de nem baj. Most már csak kisebb feladatok lesznek, meg kell tudnunk oldani legalább a designt s tartalomszerkesztést, tartalommal ellátást, stb. Sok mindent majd csak el kell lesni, hogyan oldották meg.
Még kb. egy hónap sok sok feladattal telik el, azután lehet még 3 hónap sűrűbb lesz, azután elindulhatunk egy már ismert kerékvágásban ismét.
Ma pedig örömmel ébredtem arra, 12 órát sikerült aludnom, ami évek óta nem volt…nem egyfolytában a méregtelités miatt, éjjel felkeltem többször is de azután rögtön vissza is aludtam.
Alakul hát ez is! Végre kis pihenés volt, s most akkor be kell hoznom a 3 sűrű nap miatti elmaradásokat, kb. egy hét erről fog szólni, tanulásban utolérjem a tervet.