Március 9.-re végre begyógyult az utolsó műtéti seb is teljesen. Előtte már voltunk Amedben egy napot, pótoltuk a snork felszerelést s kicsit napoztunk is.
Majd Ubudban eltöltöttünk 5 napot, igen intenzív volt – közjegyző, vízumügynökség, Napsi volt ezüstékszer-készítő tanfolyamon s onnan két csodálatos gyűrűvel tért vissza
amelyekhez ő vitte a csigákat s azok lettek belefoglalva. Ettünk kedvenc helyeinken, én megnéztem a Don Antonio Blanco, Balin élt festőművész otthonát s múzeumát, s a sok csodás papagájt is láttam a múzeum kertjében. Először azt hittem, a papagájok ki vannak kötve – Jákó, 4 nagy Ara papagáj, egy kakadú, egy talán Nagysándor papagáj… és egy Hornbill madár – ám nem voltak kikötve, szabadon mozoghattak.Nagyon szelídek.
Másnap Napsi is visszajött oda velem, s a szelíd papagájokkal csodás időt tölthettünk, a Jákó papagáj teljes repertoárját is előadta nekünk. És voltunk persze ismét a majomerdőben is, akkor még nem sokat, mert a lábam nem bírt a nyitott kis sebbel lépcsőzni sokat.
Eljutottunk zenés helyre is, ettünk finomakat, s vásároltunk olasz ételekhez szószokat. Robogóval mentünk már Ubudba, így sokkal olcsóbb volt mint ha autót bérelünk. Sajnos Tegallalangba nem mentünk a lábam miatt. Most épp lent vagyunk a tengerparton itthon Karangasemben, találtunk egy elég jó helyet. Napsi kagylókat keres, én meg tanulok, dolgozom, illetve bálnát lesek, hátha… Teszem ezt egy fedett helyen, ami egy hajó alakjára van építve.
Ubudban pótoltuk a tönkrement ruháinkat is, s már egész jól tudok alkudni. És Durian szezon van, most van rengeteg, s már 10 000 rúpiáért lehet venni a kicsit – 20 000 rúpiáért a nagyot. Azaz 200-400 ft mindössze…. Imádom! S hihetetlen édes mangosztánt is ehetek, s nagyon finom a piros húsú sárkánygyümölcs is.
A lábam nagyjából rendben, begyógyult, illetve még a dagadás megvan, így cipőt nem tudok méretbelit húzni még. Megszűnt a baktériumfertőzés is, sőt a Candida gomba is visszahúzódott épp. Persze még visszatérhet, hiszen sok nehézfém van még a szervezetemben. Most 2 nap pihenőt tartok, s utána folytatom a nehézfém-kivezetést, még két hétig lightosan, utána korianderrel intenzíven. Grapefruitmag cseppek helyett most Lapacho teát fogok inni, s nem kell szedni a huminiqumot se egy darabig. Szóval alakul az egészségi állapotom. Ha minden igaz, júliusra ürülnek ki a nehézfémek végre a szervezetemből, s utána még a májam regenerálása következik, máriatövismagolajjal.
A thai nyelvvel a felsőfoknál tartok, a 105 leckéből e héten a 81-90.-k leckék megtanulása van folyamatban. Rájöttem, más nyelvvel nem fogok haladni míg ezzel nem végzek, a thai nyelvtan elég nagy figyelmet igényel. Illetve ez már nem is nyelvtan, hanem annak begyakorlása, hogyan fejeznek ki összehasonlításokat, illetve például a mosás, takarítás elég nehéz anyag. Után már olvasás leckék következnek, japán-thai nyelvkönyv alapján. Amellett, már nem csak a japán kanjikat fogom tudni tanulni de az indonéz nyelvet is s olaszt is. És lehet még egy nyelvet bevállalok tanulni…
Kicsit intenzív lesz a nyelvtanulás – mindennap japán, indonéz s az új nyelv, miután a thai felsőfok nyelvtannal végeztem. S két nap olasz, egy nap japán, egy indonéz, egy malgas, egy esperanto gyakorlás s persze indonéz nap. E napokon azon a nyelveken olvasok, gyakorlok, gondolkodom.
Hamarosan visszarámolhatunk a szekrénybe, s következik a NYEPI – még kb. egy hét. Hogy mi az, hogyan telik el az a nap, arról majd legközelebb, ha már átéltük… Mindenesetre, a balinézek számára az év utolsó napja, ha jól értettem.
Hát maradjatok velünk még, mert a kalandok, élmények még folytatódnak!