A tenger ajándékai: kagylók és csigaházak

Sziasztok!

A hajóroncsos vízalatti beszámoló előtt még erről írnék. Imádom gyűjtögetni a kagylókat és csigaházakat, annyiféle van a tengerben, mindig találok újabb és újabb fajtákat, egyszerűen lenyűgöző, hogy a természet mennyi félére és milyen tökéletesre formálta őket, a színekről és mintákról nem is beszélve. Gyönyörűek egytől egyig, minden kis apró részlet tökéletesen kivitelezve, és olyan, de olyan sokfélék. Imádom rendezgetni őket, megcsodálni a részleteiket, elképzelni, hogyan él bennük a csiga vagy a kagyló, de ami a legjobban lenyűgöz, hogy milyen gyönyörűek, és hogy miért ilyen gyönyörűek, hiszen ha belegondolunk, semmi értelme nincs, hogy szépek is legyenek, ha a funkciójukat betöltik. És mégis. Mintha kis porcelán műtárgyak lennének, amiket nagy gonddal formált meg a természet, a legapróbbtól a legnagyobbig.

Bemutatnék itt néhány kedvencemet képekkel és pár gondolattal, amik eszembe jutottak velük kapcsolatban. Bocsánat, ha hosszú lesz, sok kedvencem van és közel állnak a szívemhez. Ők a kincseim. Mint a kis hableánynak a földről a tengerbe esett tárgyak, csak fordítva. Ha ezt az analógiát követjük, mondjuk én vagyok a nagy földleány. 😀

Az első csoport a kauri (cowrie / cowry) csigák. Ilyen típusú csigaházat már biztosan Ti is láttatok, készítenek a picikből ékszereket is.

   

Látjátok, némelyik milyen kis zománcos? Ha nem marja sokáig a házat a sós víz, amikor már nincs lakója és csak sodródik a tengerben, akkor ilyen szép zománcot lehet még a csigaházon találni. Az egész csillog és csúszós, mint amit frissen festettek lakkal. Ami a kezemben van, az a legnagyobb kauri, ezt az egyet nem én találtam, hanem vettem egy bácsitól a parton. Ahhoz képest, mekkora, eszméletlen könnyű, meglepő, amikor kézbe veszed, hogy mennyire nincs súlya. Több fajtát is láthattok a képen, vannak köztük kifejezetten nehezek is. A vágás az alsó oldalon típusonként eltér, ennek, ami a kezemben van, aszimmetrikusak az oldalai, de vannak teljesen szimmetrikus fajták is. Színben vannak sötétbarnák mindenféle kockás és pöttyös mintával, őket a tenger lilára koptatja végül. Vannak középbarnák / drappok, ezeknek van, hogy az alja teljesen sötétbarna, úgy néznek ki, mint egy nagy kávészem. Vannak iszonyat cuki pöttyösek. Imádom a pöttyeiket. Teszek is be ide közelebbi képeket a mintákról.

   

   

Van még egy csomó képem, de nem akarok senkit túlterhelni. 🙂 Ami a kaurikról elgondolkodtat egyébként, hogy ha megnézünk egy típust, abból egy nagy ház és egy ici-pici egymásnak tökéletes mása. Tehát ugyanaz a forma, ugyanaz a felépítés. Viszont a kaurik nem tudnak úgy nőni, mint a „normál” csigaházak, tehát, hogy ahogy nő a ház, tekeredik, tekeredik és egyre nagyobb lesz. A kauriknak más a felépítése. Van egy csigavonal itt is valóban, belül a házban. Huh, asszem ezt nehezebb lesz szemléltetnem, mint gondoltam. Csinálok pár képet, hogy jobban be tudjam mutatni, mire gondolok, mivel kapcsolatban merültek fel bennem kérdések. Stay tuned, jövök vissza. 🙂

Szóval, az első képen látszik a kis csigavonal szemből:

A többin pedig, hogy hogyan néz ki egy törött csigaház belülről:

   

A fenti két fotón látszik, hogy a kauriknál az egyik oldalon kezdődik a csigaházas csavarodás, és gyakorlatilag felfogható úgy, hogy az egész ház aköré csavarodik, de a teljes csigaház alsó része lapos. Megáll a talpán a csiga, és recés a „bejárat” mindkét oldala. Ilyen:

Na, most már nem húzom tovább. 🙂 Tehát ami nem fér a fejembe, az az, hogy hogyan tud úgy nőni a ház, hogy a növési folyamat nem látszik a külsején. A kicsike és a nagy ház is ugyanúgy néz ki, mintha csak belülről tágulna, nem látszik, hogy csigavonalban nőne a ház és úgy csavarodna egyre nagyobbá. Mert az alja mindig lapos és megvannak a recék is. Valahogy mintha miközben nőne, belülről lebontaná a fix dolgokat az alján és utána folyamatosan újjáépítené. Nem tudom, másnak is rejtély-e ez, vagy ahogy leírom, nem jön át. 🙂 De itt feladom, mert nem tudom jobban megfogalmazni, amit szeretnék. 🙂

Térjünk át a többi kedvencemre. Ott már nem fogok ennyit elmélkedni. 😀

A turbán csigaházak (turban shells) bejáratát őrző kis darabok, amiket Shiva szemének is hívnak:

   

Őket igazából a csiga tartja a háza bejárata előtt, ezzel zárja le a lyukat. A domború rész van kifelé. Sokáig nem tudtam, mik ezek a kis csigák, hogy hogyan koptatta le így őket a tenger, de ahogy utánanéztem, kiderült, hogy ők nem lekoptak, hanem eleve így léteznek. Kis domború tallérok. Egész nagyokat is lehet találni, mindig elképzelem olyankor, mekkora csigaház tartozhatott hozzájuk. Szintén vannak zománcosak közöttük, eredetileg mindegyikük olyan. A színük általában sötét narancs és fekete, valamikor a narancsszín nagyon szép élénk. És ami érdekességük még, hogy a széleik mintázata tisztára olyan, mint egy ujjlenyomat. Megpróbálok beilleszteni ide képeket erről, de nem vagyok biztos benne, hogy látszani fog. Kicsit felnagyítom őket, hátha.

Hát akkor róluk ennyit. 🙂 Jöjjenek a kúpcsigák (cone shells). Ők veszélyes vadászok, több fajtájuk olyan méreggel rendelkezik, ami egy embert is simán megöl.

   

Egyet láttam csak élőben, ahogy egy sziklán egyensúlyozott a tengerben, de mindig óvatosan vesszük fel az ilyen csigaházakat, ha búvárszemüveggel keresgélünk, már a víz alatt megnézzük, hogy üresek-e, úgy, hogy nem is érünk hozzájuk. Amit a partra kisodor a víz, azt is óvatosan vesszük fel. Halakra vadásznak egyébként, youtube-on van is fenn videó arról, hogyan. Egy kis szigonyt lőnek ki a házukból, ami a testükhöz van rögzítve, és egy olyan idegméreg-koktélt lőnek a halba, amitől az kb azonnal megbénul. Azután meg bekebelezik. Mint a kígyó, amikor betúrja a szájába a nála nagyobb állatot is. Tudósok egyébként elemzik az idegmérget, amit a csiga használ, mert annyiféle hatóanyaga van, hogy teljesen el vannak ámulva, micsoda koktél ez. Szóval a kúpcsigával vigyázzatok. 🙂 A mintáik egyébként gyönyörűek, némelyik olyan, mint egy mini Cornetto tölcsér, sok a fekete-fehér mintás, csíkos, pöttyös, kockás, de van lila és olíva színű is, igazából rengeteg féle. Még beteszek ide két képet a mintákról.

   

Az első olyan, mintha egy festmény egy hegyvidékről, nem? A második meg mint valami vonalkód.

Újabb kedvenc, neki sajnos elfelejtettem a nevét. Ismertetőjele, hogy egy csigavonalban kis lyukak vannak rajta. Igazából valahol a kagyló és a csiga között lehet félúton, mert megvan a csigavonal, de mégis kagyló formájú a ház. A felső oldala teljesen átlagos színű, barnás / bordós / terepmintás.

   

De amikor megfordítjuk! Csodálatos gyöngyház színekben pompázik a belső oldala:

Annyira széééééééééép! Irizáló a felülete, lilás és zöldes színekbe vált át, olyan, mint egy gyönyörű ékszer. Összesen 3 darabot találtam eddig, mindegyik kicsit más.

Most azt hiszem, lassan befejezem a beszámolót, de azért így a végére töltök még fel képeket a gyűjteményről és egyes darabokról. Ez itt egy leopárdmintás csigaház:

Ez pedig egy teljesen szimmetrikus mintázatú rákpáncél belső oldala:

Egy rákolló fogazata, milyen aranyos a mintázata, nem?

Szép színek:

Ők tesók, a kicsi olyan, mintha ráharapott volna egy kavicsra. 🙂

    

Ezt a fehér csigaházat is nagyon szeretem, a nevét sajnos elfelejtettem:

Ezeket a fajtákat is, ők súlyosak, vastag falúak. Ez a legnagyobb, amit eddig találtam ebből a fajtából:

    

És akkor a gyűjtemény válogatott része, ami a nappalinkban van:

   

Remélem nem volt túl unalmas a beszámolóm, lehet ez olyan dolog, ami csak nekem érdekes. 🙂 De én nagy lelkesedéssel írtam, örülök, hogy Gy. felvetette az ötletet, hogy jó lenne erről egy blogbejegyzés. Jövök majd hamarosan a következő írással, sziasztok addig is!