Rizi-bizi!

Azaz mindenféle, amik kimaradtak eddig.

Amikor egy-egy itt élő magyar kirakja az utcai árusok ételválasztékát mondjuk Facebookra, ilyen kommentek érkeznek: Egyétek csak, én inkább itthon, ha csak krumplit is, de abból a higiéniából nem kérek!

Nos, pedig nincs semmi baj a higiéniával. Bátran lehet utcai árusnál vásárolni ételeket, általában ott, előttünk készitik el. És a higiénia nagyon is rendben van. Erről csak annyit, a buszok is itt ragyognak, nem koszolódik be soha a ruhám mint otthon rengetegszer.

Sőt, előfordult, a zacskóba csomagolt Tom Yang Kung levest kint felejtettem az asztalon este, rákostul-tintahalastul, nem volt hűtőben, és másnap igy ettem meg – minden probléma nélkül – ugyanis erősen chilis volt. És a chili védi is az ételeket.

És olyan is van, az izesitést ránk bizzák, például a kedvenc Pad-Thai készitő nénink akitől vásárolunk legalább egyszer hetente, külön csomagolja a fűszereket és mi döntjük el, miből mennyit teszünk az ételbe.

Napsi boldog a sok élménytől, hol őz, hol szarvas sétál be a suli parkjába, és itt nem félnek túlságosan az emberektől. Buddhista ország, szóval az állatok jogai is fontosak.

Az időjárás most nekem kifejezetten meleg, nincs az a páratartalom már az esők hiányában, a felhők is alig vannak, tűz a nap és még este is meleg van. De majd decemberre vgy annak közepére enyhül.

Hétvégén most pihentünk, illetve mindkét nap Napsinak volt társasági élete kollégákkal ami remek kikapcsolódás, igy most nem néztünk filmet, sőt a kedvenc helyünkre se mentünk. Ennek oka az is, thai masszázson voltunk és nekem arcüreget massziroztak és homloküreget erősen, szóval olyan mintha homloküreg gyulladásom lenne, pedig nem csak az is kitisztul. Mást már nem nagyon találtak rajtam, aminek nagyon örülök.

Most, hogy megjött a mobilom, már pár Skype beszélgetést folytathattam otthoniakkal. Azt mondták, nagyon érezni, mennyire jó itt lennünk.

Itt a város nem csak a chilis szószáról hires (már ott van a hütőben sőt Napsi ma kipróbálta az új főzőeszközt és tett a lencsefőzelékbe a szószból is, nagyon finom lett, főleg mert lyme-ot is tett bele és az ebben a melegben kifejezetten jó volt), hanem a motorokra szerelt nagy oldalkocsikról, amin utaznak, árut szállitanak és azokat árulják, vagy akár egy teljes főzőfelszerelés van oldalt. Igy jöttek a mi udvarunkba is például banános, iletve mangós palacsintát sütni, én is vettem kettőt tőle. Mozgó munkahely!

Közben a hadsereg már a szomszéd városban is takaritott, az ottani strandot is rendbe tették Hua Hin és Phuket után. Vajon jön Pattaya?

Ma ettem végre kókuszos levest, csirkelevest – nagyon finom volt! Méghozzá egy áruházban árulták, 35 bahtért.

Pár étel, amiket már rendszeresen eszek:

Seven Eleven boltból: Vörös curris csirke, koreai csirke, rizses hús csipős chilivel,  kacsasült sült rizzsel, sült hal rizzsel. Amikor nyelviskolában vagyok Pattayán, ott reggelizek csirkelevest vagy másmilyen levest 30-60 bahtért. Az itteni piacnapokon a rántott halakat szeretem, 50-230 baht, de itt tudok Tom Yan levest is venni 80 bahtért, és a japán ételt, az Okonomiyakit is itt lehet venni 40-50 bahtért. A pad thait is szeretem, 30 bahtért lehet venni az utcán, mikor kint van a néni. A nagy itteni áruházban a kókuszos csirke, illetve a sült makréla lett a kedvencem. Ko Sicsangon a rizslevest és sült rizst rákkal imádom, de jöhet már tintahallal is.

Ami nem jön be, az a moszkitók. Kicsik, lábra mennek főleg és nagyot csipnek. Hálisten, egyre több gekko költözik be hozzánk, a fürdőben már három kicsi gekkó éldegél és vadászik, a nagy szobában már egy termetesebb gekkó is vadászik. Ezek a moszkitók kisebbek, mint az otthoni szúnyogok és igen cselesek és gyorsak.

Hát, egyenlőre ennyi. Holnap korán kelek, hajnalban, most nekem jön a vizumhosszabbitás…  Remélem, másnak is nyugis, pihenős hétvégéje volt, illetve az időeltolódás miatt – van.