Tapasztalataink két nézőpontból

Én voltam (ebben a blogban Napsugárnak nevezett el Hősünk – akit meg cserébe elneveztem Hősünknek), aki csapvízzel mosott fogat, legalábbis egész idáig úgy tűnt, hogy csak én, de aztán ő is ágynak dőlt, most már szerencsére jobban van. Váltottuk egymást, első éjszaka rosszul lettem, ő kezelt órákon át és tegnap egész nap csak forró vizet kortyolgattam, aztán mire jobban lettem tegnap estére, már ő fájlalta a hasát, aludni sem tudott. Kezeltem én is, szerintem a Reiki nagyon sokat segített, ez elhúzódhatott volna napokig is. De a jó hír, hogy mindjárt elmegyünk boltba, mert Hősünk már algás chipset kíván (tegnap kiszúrtuk, hogy itt létezik algás Lays, amit szimplán csak Lay-nek írnak itt). Mondtam neki, hogy ha ezt tudom, a beáztathattunk volna egy zacskó chipset a Balcsiba, még amíg otthon voltunk. 🙂

Nem mentünk még nagyon be a városba a fentiek miatt, holnapra már tervbe van véve, hogy megnézünk pár szentélyt, meg feltérképezzük kicsit az óvárost. Kipróbáljuk majd a thai tömegközlekedést is, buszozunk és vonatozunk. Ha eltévednénk, van sok ezer taxi, ami visszahoz olcsón, csak figyelni kell, hogy be legyen kapcsolva a taxióra, mert különben 3x annyiért hoznak el, mint amennyibe kerülne egyébként a fuvar.

Hétfőtől meg megyünk hivatalokba, aztán pedig munkát keresni. Remélhetőleg lesz lehetőség egy kisebb városban dolgozni, majd meglátjuk.

Érzékeny búcsú családtól, barátoktól, utolsó nap még siker – 2 hónap után kezemben a születési anyakönyvem! Éjjel még forgolódás, másnap biorezonancia kontroll indulás előtt – már csak kis szelén hiányom van, rendbe jöttem – csak az kellett, Orbanisztánból távozás mellett döntsek. Minden csakra jó, májam állapota már jó,  a fuzárium fertőzésnek is vége. Bizony, lelki okai voltak állapotomnak.  

A szállás előtti kereszteződésben Napsit vélem látni, hátulról, az egyik bőrönd is ismerős. Pont előtte vettem neki kitépett szemre hasonlító cukorkát, és gondoltam hátulról meglepem – és a tenyeremben lesz a szemgolyó cukor. Közelebb érve gyanús lesz, alacsony aki ott áll – nem Napsi, így felmegyek a szállásra, ahová pár perc múlva fut be – a már látott bőrönddel és anyukájával – őt láttam előbb a sarkon, nekem háttal, így hálát adok, mégse cserkésztem be – igen nagy meglepetés lett volna mindkettőnk számára 🙂 

Reptérre taxival és Ágival megyünk. Napsugár és Ági még érzékeny búcsút vett, majd becsekkoltunk a reptéren és felszálltunk, Most egy orrcseppnek és a Fly Fitt füldugónak köszönhetően semmi bajom nem volt (kegyetlen fülfájás) egész út alatt. 

Két és fél óra múlva már Moszkvában söröztünk. Orbanisztán módszerei, húzásai túlélve, ez már nekem a múlt. Napsugárt nagyon sajnálom, mert vegetarianus, és az Aeroflotnak ez azt jelenti, sajtot se nagyon kap, 3 szem répa , 1 paradicsom, saláta az étrendje. Minden étkezéskor. Legutolsó előtt pontosan tudta, hány karika répát fog kapni. Nem tévedett.  

Sikerült 2 sörért és egy croassanért fizetnünk Moszkvában csaknem 20 eurót. Vegetáriánus kaja arany árban sincs a reptéren.Viszont Napsi egyik kedvenc belga vagy holland söre volt.   

Akkor ismét beszállás, irány Bangkok. Az út több mint 9 óra, ezalatt lehetne filmet nézni – csak hallani nem a füldugó miatt. Inkább nézem a monitoron, merre járunk, egész közel voltunk egyszer az út kétharmadánál szegény Erős Zsoltékhoz. Az orosz stewardessek 40 körüliek lehettek. Nem kg.-ban.   

Aludni ismét alig tudtunk, 20-30 perceket néha. Az étel a gépen kímélő, egy 100 kg.-os ember biztos éhen hal. Alkoholt nem szolgáltak fel, kávé sem volt, mármint presszó kávé. A narancs juice viszont finom volt.  

Napsugárnak a végén majdnem sikerült végignéznie a családi üzelmeket, 8 perc lehetett hátra a filmből, de a leszállás miatt kikapcsolták. 

A gépen egyébként (Airbus 330/300) nagyon sok hely üres maradt, a középső sorokat a gyakorlott utazók elfoglalták és 3 ülésen aludtak fekve. 

Bangkokba az érkezés számomra örömteli volt. Megkaptuk a pecsétet a vízumra, amire figyelni kell, meglegyen, a bőröndök bár félfóliamentesen érkeztek és egyik nyitva – megvannak és egyenlőre úgy tűnik, fontos dolog nem hiányzik. 

A reptéren a Taxiállomáson beszálltunk egy taxiba, és Napsinak feltűnt, hogy a taxis letakarta a taxiórát, és Napsinak azt mondta, 60 km az út és 1200 baht – ami nagyon soknak tűnt, Napsi boldogan lealkudta egyből 700 bahtra. Nagyon örült, míg egy táblázatban meg nem találtam a taxiban, hogy 60 km az 450 baht lenne. De a taxis utána mondta, autópályán megyünk, és azt nekünk kell fizetni, útdíjat – Napsi mondta, 700 baht az összes pénzünk – ami igaz is volt, csak ennyit váltottunk be 20 euroért a reptéren, mert ott rosszul váltják. A taxis nem tett ki, beleegyezett, rendben. Így is keresett rajtunk. Ja, ha már taxi – Budapesten, aki kivit minket a reptérre, ő se Orbanisztán híve volt, elég sok magyart visz ki mostanában, akik végleg távoznak…  A bangkoki taxis útközben meséli, a thai király már 85 éves – nagyon szereti őt a nép. Mutat pár érdekes dolgot is útközben, és ami jó, tudja, hova megyünk. Itt se népszerű se Putyin, se a vele haverkodó Orbán, mint kiderül…   

Megérkezünk Napsi 6 évvel ezelőtt megismert ismerőséhez, C-hez, aki nagyon boldog a viszontlátástól – és bár csak pár 100 m-re vagyunk a kis vendéglőjétől, ahol lakik is, autóval visszajön elénk, a csomagok miatt. Egyből finom ételt is kapunk, csak 100 bahtot fogad el, és vizet is kapunk – itt nem iható a csapvíz. 

Utána pár órát szunyókálunk a déli órákban, ejtőzünk, és 18.00 körül vacsorát is kapunk, a házigazda nagyon jó ember, mondta maradjunk nála, míg találunk más helyet már hosszabb távra. Megjön a számomra első bangkoki erős eső is. Tusolunk és körbe szeretnénk kicsit nézni.  

Estefelé elindulunk egy közeli plaza-ba, hogy váltsunk pénzt, de bár a bankok nyitva vannak, a system is closing….  nincs pénzváltás. Elég kalandosan jutottunk el autópályák sűrűjében odáig, egy fillérünk nincs illetve 17 bahtunk, ami talán buszra lenne elég, de nem látunk buszmegállót. Korán sötétedik, így sötétben találunk haza, egyből sikerül. Tokyoban már megszoktam, megjegyezzem, merre fordulok, stb. És Napsi is mindenre emlékszik.   

Utána alvás, próbálunk az autópálya mellett, nem sok sikerrel. Pár óra múlva rájöttem, mitől ekkora a forgalom éjjel – mindenki próbál du. óta hazajutni Bangkokból és keresik a helyes utat.

Aranyos énekesmadarak vannak itt, bár én rikoltónak neveztem a hangjuk után el őket. Reggel kakasszóra ébredünk, illetve….  

Na, ki találja ki, kettőnk közül ki mosott fogat bangkoki vízzel, és mi a nyeremény érte? A helyes megfejtők között bangkoki csapvizet sorsolunk ki! 

„Akkor megszólalt egy jogtudós, és azt mondá: Hát a Törvények, mester?
És ő így válaszolt:
Örömet leltek abban, hogy törvényeket fektettek le,
Ám még nagyobb örömetek telik a megszegésükben.
Mint az óceán partján játszadozó gyermekek, kik homokváraikat kitartással építik, s aztán kacagva rombolják le azokat.
Ám miközben homokváraitokat építitek, az óceán mind több homokot sodor a partra,
És mikor elpusztítjátok a homokvárat, az óceán veletek kacag.
Bizony, az óceán mindig együtt kacag az ártatlanokkal.

Hanem mi légyen azokkal, akik számára az élet nem óceán, és az ember alkotta törvények nem homokvárak,
Hanem nekik az élet kőszikla, és a törvény a véső, mellyel önnön képmásukra faraghatják?
Mi légyen a nyomorékkal, aki gyűlöli a táncosokat?
Mi légyen az ökörrel, mely szereti az igát, s az erdő szarvasait, őzeit kóbor bitangnak tekinti?
Mi légyen a vén kígyóval, mely bőrét nem képes levedleni, s a többi kígyót meztelennek, szégyentelennek találja?
És azzal, aki korán érkezik a menyegzői lakomára, és mikor jóllakván, elfáradva útjára indul, kijelenti: minden lakoma törvénytelen, és mindenki, aki részt vesz rajta, törvényszegő?

Mi mást mondhatnék ezekről, mint azt, hogy a napfényben állanak, de hátukat fordítják a nap felé?
Csak saját árnyékukat látják, és árnyékuk számukra a törvény.
És mi számukra a nap – csupán az, ami az árnyékot vetíti.
És mit jelent elfogadni a törvényt, ha nem azt: legörnyedni, és az árnyékot a földre rajzolni?
De tinéktek, akik orcátokat a nap felé fordítva jártok, mit jelenthetnek holmi földre rajzolt ábrák?
Tinéktek, akik a szél szárnyán jártok, mely szélkakas szabhat irányt?
Mely emberi törvény köthet meg benneteket, ha széttöritek igátokat, de senki börtönének ajtaját nem töritek szét?
Mely törvényt kellene félnetek, ha táncoltok, de senki vasláncaiban lábatok meg nem botlik? 
És ki idézhet törvény elé, ha elvetitek ruhátokat, de senki útjában nem hagyjátok? 
Orfalisz népe, a dobot el lehet némítani, és a lant húrjai meglazíthatók, de ki parancsolhatja meg a pacsirtának, hogy ne énekeljen?”