Tapasztalataink két nézőpontból

Ma a suliban a 2. órán a vezető tanár egyszercsak közölte, pénteken már a haladó csoportban folytathatom thai nyelvi tanulmányaimat. Kértem, még pénteken hadd legyek itt, mert pont van még egy rész, amin hiányoztam a Japán út miatt, s elég fontos lehet később. Már igen jól megy a betűzés, olvasás, igy visszakerülök az eredeti csoportomba, akik közben már olvasnak és nyelvtanoznak, sőt társalgást is gyakorolnak – hurrá!

Igaz, még őket ott utol kell majd érnem, de remélem sikerül. Már a számokon kivül ismerem fejből a hónapokat, napok neveit, alapdolgokat, amiket itt még nem is kellene fejből tudnom.

Közben kaptam kérdést, mit jelent az, hogy a hadsereg takarit?

Nos azt, hogy rendet rak. Thaiföldön sok az illegális bevándorló, éveken, évtizedeken át itt élhettek, indiaiak, myanmariak, stb. Közülük sok lett taxis, tuk-tukos, teherautó-taxis, és bizony Pattayán is rámennek a pénzre, nagyon. Régebben ez volt más nyaralási területeken is, Hua-Hinen, Phuketen is. A strandok tele lettek nyugágyakkal, napernyőkkel, és előfordult egyre gyakrabban, hogy zaklatták a túristákat, sőt ellökdösték a strandról, aki nem akart semmit bérelni. Ezen pont a thai nyaralók háborodtak fel, és hamarosan a hadsereg vette kezébe a dolgokat. Szabályosan megszállnak egy egy strandot, várost, ellenőrzik a vállalkozókat, sok illegális bevándorló itt, aki ügyeskedett, lebukik, kijelölik az árusok helyét, hol lehetnek, a strandok ismét levegősek lesznek, nyugisak. Fellépnek a sok engedély nélkül üzemelő tuk-tukossal szemben is, akik a szabott tarifáik ellenére horror áron viszik a túristát, 4-10 – szeres áron akár. Taxik is. Pattayára is el fognak érni, gondolom hamarosan.

Mivel Thaiföldön a túrizmus fontos, komoly bevétel, a hadsereg lépett és ezt hivják itt takaritásnak. Pár hónapja kezdődött. Természetesen maradnak bérelhető napernyők, nyugágyak de ha csak akarjuk, és tisztességes itteni árakon, nem engedik a hiéna-tarifákat. Igyekeznek visszaállitani a kb. egy évtizeddel ezelőtti nyugis állapotot. Sőt, Phuketen a helyi polgármester vezette a tuk-tuk maffiát, az illegális bevándorlóktól részesedést szedett, rengeteg pénze, testőrei voltak, de a hadsereg lecsapott rá is.  Helyi kiskirály volt és vége lett a birodalmának.

Találtam még hétfőn a vizumrohangászás közben egy helyet, ahol volt Durian, s ma vettem is, még mindig volt….  Jól is esett.

Hát, most ennyi, holnap szabadnapom van, alváshátralék behozási lehetőség, és kis japán nyelv gyakorlás, pénteken ezzel a csoporttal utolsó nyelvtanulási napom lesz.

Legközelebb Napsi munkavállalási engedélyének ügyintézése következik a próbaidejének lejártakor.

Lassan kezdek ismét áramvonalasodni, bár még nem tartok ott, mint a japán út előtt – de már közelitek hozzá.

Kelés reggel hat órakor, minibusszal Pattaya, majd ott motorostaxival megyek az immigration office-ba, ami tengerparti részen van. Nálam lezárt boritékban minden, amit az iskola készitett, a csaknem 2 000 baht amit be kell fizetni és még 700 baht, hátha valami történik. A motoros 170 bahtért akart vinni, 100-ban állapodunk meg, oda akarok érni időben. Nyitás előtt már egy órával ott vagyok, rajtam kivül 4 igen idős férfiember van még ott. 45 perc múlva beengednek, de hiába voltam ott időben, kb. 20.-nak sikerül bejutnom. Viszont az ablaknál az első leszek, akit hivnak, az előttem betolakodók más ügyben érkeztek. Nagy örömömre az ajtónál japánul szólitottak meg, beszéltek velem a hivatalnokok.

És már szólitanak is, mindent átadok, naivan azt hittem, átnézik, befizetem a pénzt, bepecsételnek és mehetek is az iskolába órára. Még enni is tudok tán a 10.00 órás suli kezdés előtt.

Az ügyintéző hölgy tüzetesen átnézi a csaknem 20 oldalt, amit a suli adott, benne a fényképek a tanteremben, a szálláson, a bérleti szerződés, a jelenléti iv, hogy miért voltam Japánban majd elmagyarázza, menjek a mögötte lévő sorban lévő ügyintézőhőz. Ő is mindent átnéz, próbál valamit kérdezni angolul. Egyik magyar ismerősöm a tanfolyamról is itt van, mutatom ő tud angolul, segithet, de int hogy már nem kell, telefonál. Az iskolát hivja, beszél velük, majd leteszi a telefont és mondja, menjek vissza a suliba. Az útlevelem ott marad. Affene! Ekkor merült fel bennem, hogy ha ma nem kapom meg vizumot, este már el kell hagynom az országot , valószinű Laoszba kell mennem és túristavizummal még pár hónapra visszajöhetek másnap, azután majd a többit meglátjuk. Elfogadom ennek lehetőségét, a sors ahogy akarja. Felhivom Napsit, hogy már mehetek is vissza a suliba. Örül mert azt hiszi, végeztem – elmagyarázom mi a helyzet, szurkol nekem. A suli jó messze van. És óriási hőség. Magyar tanulótársam mondta, a Beach roadon van afféle iránytaxi teherautó. Kimegyek, jön is egy, leintem de ő tényleg csak a tengerparton megy. Onnan motorostaxival irány a suli, de 100 alatt megint nem vittek el, igy meg összesen 120, olcsóbb lett volna motorostaxival jönnöm egyből. A suliban már várnak, még csak fél 10, előkészitették a javitott egyik papirt, a managerhez beviszik, ő aláirja majd elnézést kér tőlem és elmagyarázza, menjek vissza ugyanahhoz az ügyintézőhőz, ne húzzak új sorszámot.  Kigyalogolok a Beach roadra, ott áll egy teherautó, én vagyok az első utas – és egyből 200 bahtot akar kérni, hogy akkor csak engem odavisz. Hát nem, marad a motorostaxi ismét 100 bahtért.Egy napi kajapénzem ennyi. Eddig több mint 3 napi elment.

Az immigration officeban visszamegyek a hölgyhöz aki elküldött, ismét mindent átnéz,majd vissza küld az első hölgyhöz, aki megint mindent átnéz, majd fotót készitenek rólam – ez jó jel – és vissza kell mennem a 2. számú hölgyhöz, aki átadja egy harmadiknak a papirokat, ő beletűz egy papirt az útlevélbe, amin már 2015 februári a dátum – ismét jó jel, de ez még nem a vizum. Elküldenek az épületen kivülre, fénymásoljam le ezt az oldalt, kint van egy kis iroda, ott elvégzik 5 bathért. Visszamegyek, egy újabb helyen befizetem a pénzt, ami még jobb jel, erről megkapom az elismervényt, az útlevelembe beütik a vizumot, vagy 3 helyen aláirják, az útlevelemre a hátsó boritóra valami matricafélét ragasztanak – majd kapok egy sorszámot, 95.-öst, és hogy jöjjek vissza 15 órára.

Ismét egy teherautós taxit választok, elvisz a saját végállomásáig, de teljesen ki a tengerpartra. Onnan  még messzebb vagyok a sulitól, de az utolsó órára gyalog odaérek, kb. 3 km-t gyalogolok le. Nagyon fáradt vagyok már.

A suliban kérik az útlevelem hogy ők is fénymásolják, de thaiul elmondom, vissza kell mennem 3 órára – ez igy hangzott: Máj szám mong. A szám a 3, a máj…mong a délután külön részekben. Örülnek hogy thaiul szólaltam meg és megkérnek, ha végeztem az immigration office-ban, jöjjek még vissza. Felhivom Napsit ismét, tájékoztatom. Aztán tanulok az órán. Óra után még csak 13 óra  van, leballagok a Beach Road felé, útközben megtalálom azt a vendéglőt, ahol Napsival jót ettünk egyszer Pattayán, és olcsón kapok rákot rizzsel 50 bahtért, egy üveg hideg vizet 20 bahtért és iszom 30 bahtért egy capuccinót. Eddig 445 bahtot költöttem el. Utána motoros taxi, ismét 100 baht, és odaérek 14.40-re. Páran már bent várnak, de mivel 95 a sorszámom, kint iszom egy shake-t a hőségben, mert már nehezen birom a meleget. Ez is 30 baht. Visszamegyek, 15.02-re, egy másik, a hongkongi évfolyamtársam is ott van, már végzett és mondja nekem, ma már nem adnak ki több vizumot, vége. Egy ügyintézőhőz lépek, mondom 95 a sorszámom, és azt mondták, 15.-re jöjjek, nem azt, 15.-ig. Elkéri a sorszámom, és máris kezemben 15 másodperc múlva az útlevelem!

Ami más volt nagyon, mint otthon – itt a hivatalnok és az iskola PARTNER volt, egyik se akarta bizonygatni, a másik milyen hülye, igy sikerült is. Noha ráment a napom. Ja, ebéd után még volt időm kiszótárazni a leckét, és most irány vissza a suliba – ismét teherautó, 20 bahtért azután nagyon gyorsan teszem meg a 3 km.-t, igy még 16 előtt visszaérek, addig van bent a manager és egy papir nekik is fontos, amit visszaküldtek. A suliban kapok hideg vizet, kávét, pár papirt elkészitenek pillanatok alatt amiket aláirok, fénymásolják az útlevelem. Közben elmondom nekik VASÁRNAPRA kaptam a következő időpontot, amin meglepődnek.. Mondom, majd nekem biztos kinyit a hivatal, ők nevetnek és mondják, ha vasárnapra esik, akkor már majd pénteken mehetek ügyntézni, mert valamiért ezt a vizumot csak a lejárat napján lehet hosszabbittatni. Közben érkezik hir hogy szigoritás lesz, Napsi meséli később, hogy Bangkokban és Phuketen már ebben a suliban heti 5×2 óra az oktatás, tehát mindennap járni kell – ha itt is bevezetik, akkor utiköltségem majdnem megduplázódik. Meglátjuk.

Felhivom Napsit, ha ma már ennyit gyalogoltam, még elmegyek vissza itt a tengerpartra gyümölcsért mert ott olcsó – de utána már csak a Siracsai piacon vennék vacsorát és sehova nem mennék, fáj a lábam. Megállapodunk, ott a piacon találkozunk. Megveszem a kedvenc gyümölcsét, mangót, itt 5 db.-ot kapok 70 bahtért, Sirachán 100 baht körül kettőt szoktunk tudni venni. Azután vissza gyaloglok a minibuszig 5 km-t és irány Siracsa. Sajnos, beáll a csúcsforgalom, Napsi igy sokat vár rám, de Smoothyval vár, amiben a jég már eléggé elolvadt. Az első árusnál ami megtetszik, megveszem és irány haza… vacsora után hamar el is aludtam.

Ma pedig, folytattam az alvást, reggeli után 10-13.30 között bundává változtam. Hát, folytatódik itt az életem, s ma délután végre hüvősebb volt az idő, mint eddig.

A tegnapi nap a szokásos utazással együtti 230 baht helyett csaknem 800 bahtba került a sok ingázás miatt, plusz a vizumdij, mégis:  Jó itt. Nagyon, nagyon.

 

 

Azaz mindenféle, amik kimaradtak eddig.

Amikor egy-egy itt élő magyar kirakja az utcai árusok ételválasztékát mondjuk Facebookra, ilyen kommentek érkeznek: Egyétek csak, én inkább itthon, ha csak krumplit is, de abból a higiéniából nem kérek!

Nos, pedig nincs semmi baj a higiéniával. Bátran lehet utcai árusnál vásárolni ételeket, általában ott, előttünk készitik el. És a higiénia nagyon is rendben van. Erről csak annyit, a buszok is itt ragyognak, nem koszolódik be soha a ruhám mint otthon rengetegszer.

Sőt, előfordult, a zacskóba csomagolt Tom Yang Kung levest kint felejtettem az asztalon este, rákostul-tintahalastul, nem volt hűtőben, és másnap igy ettem meg – minden probléma nélkül – ugyanis erősen chilis volt. És a chili védi is az ételeket.

És olyan is van, az izesitést ránk bizzák, például a kedvenc Pad-Thai készitő nénink akitől vásárolunk legalább egyszer hetente, külön csomagolja a fűszereket és mi döntjük el, miből mennyit teszünk az ételbe.

Napsi boldog a sok élménytől, hol őz, hol szarvas sétál be a suli parkjába, és itt nem félnek túlságosan az emberektől. Buddhista ország, szóval az állatok jogai is fontosak.

Az időjárás most nekem kifejezetten meleg, nincs az a páratartalom már az esők hiányában, a felhők is alig vannak, tűz a nap és még este is meleg van. De majd decemberre vgy annak közepére enyhül.

Hétvégén most pihentünk, illetve mindkét nap Napsinak volt társasági élete kollégákkal ami remek kikapcsolódás, igy most nem néztünk filmet, sőt a kedvenc helyünkre se mentünk. Ennek oka az is, thai masszázson voltunk és nekem arcüreget massziroztak és homloküreget erősen, szóval olyan mintha homloküreg gyulladásom lenne, pedig nem csak az is kitisztul. Mást már nem nagyon találtak rajtam, aminek nagyon örülök.

Most, hogy megjött a mobilom, már pár Skype beszélgetést folytathattam otthoniakkal. Azt mondták, nagyon érezni, mennyire jó itt lennünk.

Itt a város nem csak a chilis szószáról hires (már ott van a hütőben sőt Napsi ma kipróbálta az új főzőeszközt és tett a lencsefőzelékbe a szószból is, nagyon finom lett, főleg mert lyme-ot is tett bele és az ebben a melegben kifejezetten jó volt), hanem a motorokra szerelt nagy oldalkocsikról, amin utaznak, árut szállitanak és azokat árulják, vagy akár egy teljes főzőfelszerelés van oldalt. Igy jöttek a mi udvarunkba is például banános, iletve mangós palacsintát sütni, én is vettem kettőt tőle. Mozgó munkahely!

Közben a hadsereg már a szomszéd városban is takaritott, az ottani strandot is rendbe tették Hua Hin és Phuket után. Vajon jön Pattaya?

Ma ettem végre kókuszos levest, csirkelevest – nagyon finom volt! Méghozzá egy áruházban árulták, 35 bahtért.

Pár étel, amiket már rendszeresen eszek:

Seven Eleven boltból: Vörös curris csirke, koreai csirke, rizses hús csipős chilivel,  kacsasült sült rizzsel, sült hal rizzsel. Amikor nyelviskolában vagyok Pattayán, ott reggelizek csirkelevest vagy másmilyen levest 30-60 bahtért. Az itteni piacnapokon a rántott halakat szeretem, 50-230 baht, de itt tudok Tom Yan levest is venni 80 bahtért, és a japán ételt, az Okonomiyakit is itt lehet venni 40-50 bahtért. A pad thait is szeretem, 30 bahtért lehet venni az utcán, mikor kint van a néni. A nagy itteni áruházban a kókuszos csirke, illetve a sült makréla lett a kedvencem. Ko Sicsangon a rizslevest és sült rizst rákkal imádom, de jöhet már tintahallal is.

Ami nem jön be, az a moszkitók. Kicsik, lábra mennek főleg és nagyot csipnek. Hálisten, egyre több gekko költözik be hozzánk, a fürdőben már három kicsi gekkó éldegél és vadászik, a nagy szobában már egy termetesebb gekkó is vadászik. Ezek a moszkitók kisebbek, mint az otthoni szúnyogok és igen cselesek és gyorsak.

Hát, egyenlőre ennyi. Holnap korán kelek, hajnalban, most nekem jön a vizumhosszabbitás…  Remélem, másnak is nyugis, pihenős hétvégéje volt, illetve az időeltolódás miatt – van.

A közekedés már nem tűnik olyan félelmetesnek, jól el vannak választva egymástól általában a a forgalmi irányok, tehát ugyanúgy kell figyelni, mint otthon, de a szembe forgalom városon kivül gyakorlatilag kizárt.

Igazából a minibusok vezetnek hajmeresztően, de gyakorlott sofőrökkel. Itt a dudálás olyasmit jelent, ne mozdulj. Tehát a minibus előzéskor, közeledéskor dudál főleg a robogósnak a szomszéd sávban – jövök, ne kezdj manőverbe! A nyugati ember ezt félreértve akár sávot vált, pont arra, amerre a minibus is nagyon gyorsan vált – akkor van a baj.

Van az itteni közlekedésnek is logikája.

Rendőrök orra előtt, vagy rendőrautó előtt megyek át én is az úttesten, kerülgetve az autókat mert messze a lámpa – soha nem birságolnak meg, de olyan már volt, leállitották a forgalmat, átmehessünk!

Először fura volt, ananászhoz adnak chilit és cukrot is, majd kipróbáltam s bizony finom! Sok más gyümölcshöz is adják.

Azt észrevettem, ha csipőset eszem, utána édest is kivánok – ez igy egybe van.

A piacon sokszor 20 bathért lehet smoothiet venni, mindig egy egész gyümölcs kerül bele, jéggel elkeverve, jégszilánkokkal – nagyon hűsitő, kedvencem a görögdinnyés. És a mangós. Meg az epres.

Egyre több ételt merek kipróbálni, egyre jobban birom ismét a csipős ételeket. Érdekes, a japán ételekre könnyen átállt a gyomrom mind a magyar, mind a thai ételekről, de vissza a thai ételekre elég nehéz volt, most kezd visszaállni az emésztésem, hogy napi 3 alkalommal is tudok akár enni.

Még mindig hatalmas élmény, mennyi gyümölcsöt ehetek itt. Vettünk olyat, amiben sok fekete mag volt, külseje mint egy sárgadinnyéé, de rücskös. Borzalmas volt, száraz, szinte ehetetlen, de betettük hűtőbe a másikat, és 2 hét múlva elővettük – ezalatt megérett és hihetetlen finom gyümölccsé vált!

Kicsit hasonlit a Durianhoz, de nem az.

A japán konyha is erős hatással van itt, Napsi talált nekem Okonomiyakit a piacon, és nagyon finom volt! Ez egy hiroshimai ételkülönleesség. Japánban kollégákkal épp ilyet ettünk egyszer.

A héten vettünk egy sütő-pároló kombi edényt, amiben Napsi majd készitheti a vega ételeket, hétvégén lehet kipróbáljuk, 600 baht volt kb.

Mára kipróbáltam a thai söröket, Tigert, Leot, Changot, Singhat és nekem a legelőször kóstolt Singha jön be, olyan mint a japán Asahi, a kedvenc söröm. A többi itteni sör nekem kissé édeskés.

Nagyon jó, mikor vannak a piaci napok, most már akár több napra bevásárolok olyankor.

Lassan ideje beszereznem egy üveg Sriracha szószt,  mert egyre kevésbé csipnek az ételek….

A héten egy nagyon fárasztó út is várt rám, a nyaralásra foglaltam volna szállást egy szigeten, de nem értem volna oda suli után mint kiderült. Hazajöttem bánatosan, főleg mert a neten a booking.com szerint a kinézett szállásokat már lefoglalták és mások is azt mondták, elkéstünk… már másik, távolibb szigeten kerestem szállást, de azért a neten megtaláltam az egyik bungalow telefonszámát, és sikerült! Napsi lefoglalta a szállásunkat, ott ahol szerettük volna, és 2 500 baht lett volna nekem az oda és visszaút és két nap, de mindezt megspóroltuk. És annyiba kerül ott is a szállás, mint itt Ko Sicsang szigetén!

Ráadásul, megérkezett a telefonon végre javitva Kinából, és gy ismét egy okostelefon segiti itteni életem, főleg a nyelvtanulást.

Kiszámoltam, kb. februárra lejár az óraszámom itt, s akkor fél évig nem kell bejárnom, sokat spórolunk, havi 1 000 bahtot igy majd.

Kicsit fura, melegben fél hétkor lemegy a nap, de majd megszokom. Amikor nem kell bemennem a suliba, 11-15 között jókat alszom, rám is fér már, erősen.

Hát, szép hétvégét mindenknek – mi nem megyünk most innen el, thai masszázs, egyszevolt sorozt 2. rész nézés, sok alvás, esetleg kedvenc helyünkön vacsora a hétvégi terv, és az új edény kipróbálása főzéssel.

a titokzokni vadászat rejtelmeibe (Hommage Douglas Adams).

Kevesen gondonák, hogy Bangkokban vadászni is lehet, titokzoknira.  Nem könnyű, mert a titokzoknik, mint nevük is mutatja, rejtett életet élnek, a már önálló példányok az emberek lábaira tapadva láthatatlanok a cipőkben.

A titokzoknit, ha keresed, nem találod meg. Egyszerűen elrejtőzik, maguk az árusok sem találják meg őket. Amikor nem tudod elejteni, például indul a buszod már és kinézel az ablakon, megmutatják magukat, tehát látod hogy vannak, léteznek – de ki hinné el bizonyiték nélkül?

Az ünnepségen láttam, hogy a magasba engedtek egy kis kosarat, benne mécsessel és lufival, és egy fiatal sirály őpp arrra repült. Otthon e sirályka hiába mesélte lelkesen, ufot látott, repülő kosarat – senki nem hitt neki, azt mondták, sokat ivott. Valahogy igy van ez a titokzoknik keresésével is. Kitartónak kell lennie egyrészt, másrészt:   Nem szabad a rabjává válni az ügynek.

A titokzokni elejtéshez, megtalálásához szükséges, hogy ne őt keresd. Teljes lényeddel el kell vetned azt, hogy érdekel a titokzokni. És akkor, egyszercsak, ott lesz előtted, és igy mégis megszerezhető.