Februári élmények I. rész

Először is, miután letettem a kávét és a sört is, volt egy koffein elvonásos tünetes hetem, utána folytattam a heti 1 nap böjtöt, ettem csipőseket, majd nyelviskola után pár nap bent maradtam Pattayán a strandon estig, szóval úsztam, tisztitott a nap, és egyszercsak berobbant egy erős mérgtelenités. Annyira erős volt és sajnos pihenni nem tudok, hogy pár napja alig tudtam a legyengüléstől felüljáróra felmenni, a két tanórát végigásitottam olyan fáradtság is kijött rajtam, de hiányozni nem lehet. Nagyon sok nyálka távozott, főleg a tüdőmből, úgy éreztem. Napsi kezelt aznap este, és az sokat segitett, hozott nekem eukaliptuszos cukormentes helyi negró félét, valamint kerül amibe kerül, vettem Duriant. Az is segitett. Ma már jobban voltam, strandoltam is egyet ennek örömére, és jó sokat tudtam úszni. Egyenlőre nem fogyok tovább, sőt 81 cm-en stabilizálódott a haskerületem. De folytatom a heti 1 nap böjtöt, remélem többet tudok majd úszni is, és májusban tervezek egyhetes – 10 napos folyamatos böjtöt is.

Gyereknevelésről: Bölcsi, ovi nincs, a gyerekeket mindenhova viszik magukkal, a munkahelyre is, ami itt természetes. Az iskola, a munka mind olyan dolog a thai ember számára, ami elválasztja a családtól, sietnek is haza ahogy letelt a munkaidő.

A strandon egyik nap úszás közben arra lettem figyelmes, egy hosszabb hal beleült a hasamhoz, és vitette magát. Mikor megpróbáltam megfogni, elúszott, de hamarosan visszatért. Hát, ilyet még nem láttam, kb. 10-15 cm-es kis ragadozóhal volt, hosszúkás nagyon. Talán egy nagyobb hal elől bújt el, keresett védelmet.

Napsi szereti a szabadulós játékokat, itt is lett benne része. Ugyanis tönkrement a zár a balkonajtón, kicseréltem, de más tipusút kaptam, ami nem volt teljesen jó, igy az is tönkrement. Napsi emlékezett rá, pont ugyanolyan volt benne, mint a hálószoba ajtóban, felvetette, vegyem ki azt és szereljem be a balkon ajtóba. Megtettem, majd másnap Pattayára beutaztunk Napsinak széket nézni de sajnos ami jó, az épp rendelés alatt, de zárat tudtam ott venni. Addig is, mivel este értünk haza, a régi már nem teljesen működő zárat behelyeztem a hálóajtóba, olyan kis lyukas volt szegény. Annyi baja volt, egyik oldalon már nem volt nyitható a zár. És akkor este, lefekvéshez készülödve, az ajtó becsukódott kis huzattól – és persze ezen a felén nem működött. Csavarhuzók, minden ilyesmi a másik, tőlünk elzárt szobában. Mondtam nem baj, aludni tudunk, ám Napsi szólt, még vizet se hoztunk be estére – meleg van, s néha az ember arra ébred, szomjas. Nekiálltam kiszerelni a zárat, Napsi manikürkészletének csipeszével, ám hiába jött le ez a thai klincs, nem tudtam kilökni a zárból a másik, túloldali kilincset. Napsi felfedezte (I. emeleten vagyunk pár méter magasan) hogy szerinte elérhető a balkon ha ügyes, az ablakból át tud mászni vagy ugrani szerinte. Megnéztem, hát nem tűnt valószinűnek, de az ablak alatt van egy kis tetőféle, az alattunk lévő lakás afféle esővédője ablakuk felett, de nem tűnt túl stabilnak a műanyag tető.  Mondtam, én megyek, én viselem a nadrágot, azzal kimászam úgy, hogy csimpaszkodtam a párkányunkba, nehogy teljes testsúlyom érje a tetőt. Sikerült elkapnom a balkon szélét és felhúzódzkodtam, majd a balkon szúnyogháló ajtaját sikeresen kinyitva már bent is voltam, sikerült kiszednem a másik kilincset, majd csavarhúzóval a zárat is kinyitnom. Másnap beszereltem az újat, de a bejárati ajtó zárja is kezdi bemondani a utalmast, még egy zárszerelés lesz. Közben kiderült, a fürdőben a mosdóban most a lefolyó tartó csavarja tört el, tiszta rozsda volt már, s leszakadt igy  lefolyó alatti csővezeték – de Pattayán azt is vásároltunk, és az új lefolyót is már felszereltem. Szépen megjavul, megújul a bérlemény.

És akkor a vizumhelyzet – Pattayán Napsi beszélt a sulival, és kiderült mi a helyzet – nem az ED vizummal itt levőket ellenőrzik igazán, hanem levágják az embert – mert aki nem 1 900 bahtot fizet a vizumért, hanem 5 000 bahtot az iskolán keresztül nekik, ő ugyanúgy megkapja a vizumot 90 napra mint eddig, semmi ellenőrzés két hétig, őt nem keresik. Szóval Pattaya ellenáll a tisztitásnak, folyik a küzdelem a hadsereg és a külföldiek levágására és persze kiszogálására is ráállt város között. Az immigration rászállt a sulira, el is vannak a dolgozók keseredve. Sok nyelviskola már rég fizet az immigrationnek a hallgatói után, őket békén hagyják, de a mi nyelvsulink vezetője nem hajlandó fizetni, igy a tanulókra szállnak rá. A nyelviskola ezzel sok, rengeteg hallgatót veszit, másik iskolába mennek át. A többieknek erről volt egy angol nyelvű ismertetés. Hogy a sulit békén hagyják, én is inkább fizettem most 5 000 bahtot, igy nem kell plusz órákat se vennem. Mondták, ha nem teszem, a sulinak lesz rossz, illetve velem kapcsolatban bármibe beleköthetnek, egyszer nem érek be időre ami előfordult eddig is, törlik a vizumom és nincs fellebbezés. Igy a suli managerének kellett bemennie a csoportunk útleveleivel ma reggel és már délben szóltak is, holnap mehetek a 90 napra kiállitott vizumomért az immigration hivatalba – nem kell pénteken mikor nincs tanitás (mert eddig ahhoz is ragaszkodtak, csak aznap, pénteken mehetek be a 15 naposért) hanem már csütörtökön mire megyek suli után, már kész is lesz.

Korábban az volt,  a külföldiek szoktatták a csúszópénzre az immigration embereit, hogy aki ED vizummal volt és lejárt és ellenőrizték hogy nem járt be – az útlevélbe betett egy ezrest vagy kettőt, és az ügyintézők elfogadták és bepecsételték a vizumot. Pont ennek akar véget vetni a sereg, de még nem sikerült teljesen. Emiatt jöttek a szigoritások, heti 4 nap tanitás, 15+75 nap, de hiába, mert az immigration már hozzászokott a külföldiektől a + jövedelemhez és megtalálta a módját – vagy a nyelviskolák fizetnek kollektiv, vagy a hallgatóktól eleve 5 000 bahtot kérnek vizumhosszabbitásra.

Drukkolok, hogy visszaszoritsák ezt a rendszert, és hogy Pattaya strandjain is rend legyen. A Nagy Küzdelem folyik, egyik nap nincsenek nyugágyak, napernyők, másnap megint tele van vele a strand, harmadnap is, de negyedik nap reggel jön a sereg és megint rend van – ilyenkor nincsenek a 3-5 percenként érkező mozgóárusok sem – gondolom még csak figyelmeztetnek, de ha kell, nyilván büntetnek is majd, kiváncsi vagyok, meddig tart majd ez a küzdelem? Ha Pattayán rendet tesznek, mindenhol menni fog.

Ugyanakkor, a napernyősök, stb. figyeltek arra is, ne legyen lopás, mert külföldiek azért nem angyalok jönnek Pattayára csak…

Bizony ez a város a külföldiekre épült egy ideje és a külföldiekből él.  Ezért nem kapcsolnak itt a taxisok taxiórát. De a sereg vezérkara eltökélt, azt mondták, vissza fogják adni Pattayát a családoknak a szexturisták helyett – de nagy erők vannak ez ellen.

Hát, most ennyit tudtam irni.

Utolsó „téli” hónap jön

Hát, eső alig esik, akkor viszont örülünk neki. Kicsit hajszás lett január és február eleje, a thai masszázst hetek óta kihagytuk. A kis szigetre is csak úgy jutottunk el, délben mentünk és délután 18.00 órakor vissza is jöttünk. Villám strandolás volt.

A suliban 3 tanuló már átkerült a következő csoportba, február végén szerintem én is átkerülök. Most már a 120 oldalas könyv esetén 90 oldalon nem olvasom a válaszokat, hanem fejből válaszolok. Szóval ez már társalgás részemről. A dán társunk nagyon mulatságos, a múltkor egy csoportba érkezett skót fiúról kellett megmondania, milyen nemzetiségű, és ő leangolozta, javitottam hogy Skót, nem angol. Erre megkérdezte, hol van Skócia? Mondtuk, anglia felett. Szerinte ott csak tenger van. A fiú elmagyarázta, hogy hol van Skócia, erre a dán közölte, az nem ország, hisz nincs saját kormánya. Lehetett volna, de a népszavazáson maradtak bent GB-ben, ezért szerinte Skócia nem ország. Cserébe én azt mondtam rá mikor rám került a sor és róla kérdeztek, hogy ő skandináv. Viking-viking, magyaráztam el neki, és ment a röhögés.

Pár ujabb gyümölcsöt megkóstoltunk, a csillaggyümölcs volt az egyik, majd kiderült, sikerült Datolyát is ennünk, nem száritva nem ismerem ugye fel…

Van egy Pommelo nevü lédús gyümölcs is, Napsinak bejön, én rengeteg görögdinnyét eszem. S van még pár, aminek a nevét nem tudjuk.

Készülni kell a közelgő hőségre, a klima készülék takaritásán problémáztam, mert nem értek hozzá, pedig a meleg hónapokban lehet muszáj lesz hűteni a lakást. Ugyanis felmelegszik, kint hiába van hüvös, a lakásban nincs már most se.  És akkor, egy szép napon…

Napsi már elindult az iskolába, én is indultam a nyelviskolába, épp zárni akartam mikor megjelent a gondnok, aki thaiul akart valamit velem közölni, csakhogy – ő nem tud beszélni, csak pár magánhangzó hagyja el a torkát, a régi lakók megértik, de én csak annyit értettem, nem akarja bezárjam az ajtót. Az emeletről lefelé jött egy thai fatalember, ő elismételte, hogy prátu phid, azaz hagyjam nyitva, cleaning lesz. Mutatott egy kisteherautót az udvarban, láttam a többiek is mind nyitva hagyják a lakásajtót, megértettem, most valami takaritás jön az egész háznak. Nyitva hagytam hát. Csak este 20 után jöttem haza, természetesen semmi nem tünt el, és pont a klimát fertőtlenitették, tisztitották – szóval ezt a társasház intézi. Szuper!!  Gondolom, fél évente van tisztitása, és pont a szezon előtt, s gondolom majd a végén.

Már thai öltözetben járkálok, zoki nincs, szandál van, rövidnadrág és póló. Hetente három nap bent maradok a suli után a tengerparton, ott árnyékban jobb idő van, mint itthon a lakásban, Napsi e délutánokon tollasozik egy kolléganőjével, illetve az észt barátnőnkkel találkozik.

Leállt 80 cm körül a haskerületem, de a tegnapi böjt után még egy centit csökkent – még van a hasamon zsir, még remélem fogyok tovább.

Közben kiderült, hogy a tanulói vizummal nem ér véget a suli március végén nekem, már szigoritanak, hogy még 200 órát vegyek, vagy nem adnak vizumot állitólag már meg, nem hosszabitanak. Ez azt jelenti, át kell mennem másik vizumba, keressük a lehetőségeket, mert ha tovább is be kellene járnom, akkor  a japán forditásokra, nyelvgyakorlásra nem maradna lehetőségem.

Úgy látszik, még mindig sok a trükközés az ED vizummal, egyfajta küzdelem megy a nyelviskolák és a hatóság között. Valóban, a mi suliinkban is van, akiket alig látunk, csak vizumhosszabbitás körül. Gondolom, ők külön fizetnek azért, vezessék úgy a nyilvántartást, mintha bent lennének órán. Ezért most az immigration bármikor jöhet ellenőrzésre, érdekes a játszma…

Viszont más vizum rengetegbe kerül, és erre nem voltunk felkészülve. 2 hónapom lesz váltani, ha meglesz rá  a pénz, meg lehet oldani, ha nem, a japán forditások ismét halasztódnak – akkor viszont a japánban következő képzés is a magyar csoport számára – hát sosem egyszerű.

Az se tesz boldoggá, délben a forróságban jönnék ki a nyelviskolából…

Gondolom, ez is majd valahogy megoldódik 🙂

Évkezdet

Nos, mivel van egy befejezetlen ügy odahaza, fogadalmat tettem és tartom, mig az véget nem ér, nem iszom se kávét, se alkoholt, még egy korty sört sem.

Egy egynapos böjttel inditottam, mely csodálatosan könnyű volt és az otthoni konyhasók is kiürültek a szervezetemből – nagyon lazák már az izületeim. Járunk továbbra is thai masszázsra kb. hetente egyszer, de kipróbáltunk egy új helyet – nagyon durván dolgoztak, Napsi kék-zöld lett pár helyen már estére, kifejezetten fájt, nem figyeltek közben rám, a visszajelzéseimre – szóval visszatérünk az eddigi helyhez, noha ez közelebb lett volna.

Hetente 1 nap böjtöt tartok, egy héten át erős koffein elvonási tüneteim voltak, de kibirtam. Az már fejfájás, mikor az ember tarkója is lángol! Már sok kávét fogyasztottam.

És, kérem szépen, BBQ Thaiföldön!!! Kedvet kaptam hozzá, mert Napsi ment a kollégáival egy ilyen rendezvényre, én meg találtam olyan házi sütödét, ahol készen volt a megsütött BBQ rúd, csirkehús hagymával, ananásszal, paradicsommal és erős paprikával megsütve, szószba mártva – NYAMI!  4 rudat vettem, salátával ettem, nagyon bejött, és 60 baht volt mindössze a 4 nyárs, a saláta ugyanannyi. Lakoma volt a javából, és ananász juicet ittam hozzá.

Sör helyett most kiwi, licsi, aloe-vera léket iszogatok és nagyon nagyon finomak. Az meg, hogy bármikor ehetek édes görögdinnyét – ezt nekem találták ki.

Vettünk kb 20 dkg sajtot is, és először drágának gondoltuk – utána már nem, mert olyan ize volt, mint otthon a legjobb kézműves sajtoknak! Német Gouda sajt volt. És az ára ugyanannyi, mint otthon a kézműves sajtoknak.

Vizumügyben változás van, most 15 napra adnak majd vizumot mikor megyek és ellenörzik, járok-e nyelvórákra? Biztos ami biztos, már heti 4 napra tettek oktatást, és csak orvosi igazolással lehet hiányozni mostantól. Ha mindent rendben találnak, akkor kapok újabb 75 napra pecsétet.

Most iráni, amerikai, fülöp szigeteki, vietnami, orosz, francia, dán, hongkongi és koreai társakkal tanulok. Nekem jobban bejön a heti 4 napos, 4×2 órás tanulás, mert útközben a minibuszban ennyi anyagot már tudok frissen ismételni, tanulni. A heti 3×3 nekem sok volt, túl sok anyagot vettünk egyszerre.

Most már szúnyoghálókat is beszereztünk, jobb az idő, 22-30 fokok, nyitva lehetnek az ablakok, de a moszkitókat nem kérjük.

Fogyok tovább, haskerület 81 cm, de még mindig van mint leadnom… odahaza ilyenkor már hiztam, minden évben a libikóka – télen felhiztam, tavasszal igyekeztem leadni, nyár elejére – közepére sikerült, és kezdődött elölről – itt nem, egészséges, friss ételek vannak. Néha mellényúlok a piacon mert kipróbálok valami ételt, előfordult kiöntöttem – de szaporodnak a kedvenc ételeim, a  japán étellehetőségek nélkül.

Nem is gondoltam, ilyen jó a thai konyha – odahaza alig volt jó thai étterem, ami bejött. Itt mindenhol jól főznek.

A kormány itt ezt támogatja is, ahogy egész Dél-Ázsiában. Ha van 200 bahtod, ami nem nagy pénz itt, tehát ennyit mindenki összeszedhet, a kormány ad 5 000 bahtot indulásnak, forgótökének kb, hogy lakásod alsó szintjét vagy kertrészét rendezd be valami üzletnek vagy kifőzdének. Igy a szegény családok is megélnek, ha más nem, a nagymama vagy nagypapa süt 2-3 féle ételt. Vagy bolt lesz belőle, általában nem romló árucikkekel van tele, ki mit szeretne. Az adó minimális. Minden bolt más igy kicsit. Láttam olyat, ahol csak kipufogócsövet árulnak motorokhoz, de vagy 500 féle van a boltban – biztos talál ott az ember az övéhez is, és ennek hire megy.

És az ember nem költi el azt az 5 000 bahtot hanem okosan befektette, és olyat csinál, amit szeret is. Ha nincs vevő, ez egyben a család napppalija is, akkor TV-t néznek vagy alszanak, vagy játszanak a gyerekkel.

Hát nem sokkal ésszerűbb és emberibb?

Na, akkor a kínai bácsiról

Tudom, hogy már mindenki tűkön ül, miről szólhat ez a hihetetlen érdekfeszítő kínai bácsis sztori, úgyhogy nem húzom tovább az időt.. Szóval amikor búvárkodni mentünk, a hajón legalább 70 emberrel utaztunk együtt, köztük a kínai bácsival, aki közvetlenül előttünk ült.

Többször elkezdtem már írni egyébként a történetét, és bár nem ismerem és valószínűleg nem találkozunk már, mégis úgy érzem, nem szép vele szemben, ha kifigurázom itt. Szóval csak összefoglalva írom le a sztorit.

A lényege a történetnek, hogy amikor a thai legénység a hajón körbejárt az ebéd utáni gyümölcsökkel, meg később az uzsonnánkkal, a kínai bácsi rendkívül fókuszált volt a repetát illetően, mert hogy azt is lehetett kapni. Volt repeta dinnyeszeletekből, később a szeletelt ananászból, jutott mindenkinek, aki még kért, így a bácsinak is, ő egyből több szeletet vett mindenből, hogy legyen bőven. De amikor a nyársra tűzött sült hús-gyümölcs kombinációra került a sor, akkor az újraosztást nem a mi oldalunkon kezdték a srácok. Lehetett látni, hogy már csak pár nyárs van, és bár egyre közeledtek felénk, nem lehetett tudni, jut-e még extra nyárs mindenkinek. Együtt izgultunk a bácsival, lehetett érezni a levegőben a feszültséget.

És pont a kínai bácsi orra előtt osztották ki az utolsó darabot.

Újév után

Nos, már láttam robogón 5 tagú családot is, a három gyerek középen ült. Látom a karon ülő gyerekkel robogozó anyukákat, és amikor egy motor mellé szerelt oldalkocsiban a mini fügőágyban közben alvó kisgyereket megláttam, megértettem, itt a gyereket magukkal viszik mindenhová, a piaci árusoknál is ki vannak téve akár a függyőágyak, anyuka árul, apuka addig játszik a kisgyerekkel, itt ez természetes, bababarát munkahelyek mindenfelé.

Ami nincs, az a babakocsi. A nők vagy akár férfiak cipelik magukon a gyerekeket vagy a robogón ülnek.

A közlekedés alapszabála itt az önkorlátozás, az együttműködés. A minibuszok akár városon belül gyorsan mennek, más is megteheti. Ha nem veszélyeztet vele mást. A nyugati ember ezt érti félre, hogy itt mndent lehet és másokat veszélyeztetve száguldozik barbár módon. A balesetek nagy része ebből van, és hogy elalszanak a volánnál.

A kutyák nem kerités mögött vannak, hanem kint alszanak, ezek általában a családhoz csapódott kóbor kutyák, a kutya maga dönti el, melyik család közelében telepszik le, sokszor van saját tányérkája is.

Kerités mögött csak a nyugati iskolai kollégium kertjeiben láttam kutyákat, azok vonyitanak is éjjelente rendesen.

Itt a gekkókon kivül megszokott a mókusok látványa is, igazi akrobataként másznak a villanyvezetékeken.

A motort viszont sokszor betolják estére a földszintre, ami mondjuk napal fordrászüzlet, éjjel meg ott alszik a család, a motorral.

A suliban másodjára vesszük át a tankönyvet ezzel a csoporttal, többeknek sikerült a vizsgája és hamarosan a 2. tankönyvet vevő csoportba kerülnek át. Én még maradok egy ideig, most már nem leckénként haladunk, hanem keresztbe mindent kérdeznek, példul nem csak hogy hol van a tol, hanem hány darab van a teremben és milyen szinűek például, illetve a tankönyben nem szereplő egyéb szavakat is tanulunk. a tankönyvben 8 szn volt, most már tanuljuk a szinárnyalatokat is, és minden szint. Ugyanigy már ételek neveit is tanuljuk.

Vannak érdekes szituk, legutóbb arra volt kiváncsi az egyik nyelvtanár, ki hogyan szólitja a férjét, feleségét, becenév, stb. Sorba került elő a drágám, kincsem stb. Mikor a kb. 40 kg.-os hongkongi nő került sorra, ő bemutatóul elorditotta magát, hogy igy hivja a férjét: HÉ!!!!  Gurultunk a nevetéstől. Most küzdők a számlálószavakkal, 36 van nekik…  Japán nyelven azért kevesebb volt.

Tegnap nagy nap volt gasztronómiailag számomra, úgy alakult, reggelire a chilis-kókuszos csirkelevest ettem, délben Szomtámot, este meg Pad-Thait, 3 nagy kedvenc ételemet… Ma viszont rizsleves a menüm és a 7 Elevenben vett készételek. 

Az új év egy döbenetesen szokatlan dolgot hozott még számomra – itt minden ugyanannyiba kerül, mint tavaly.  Magyarországon évente 10-20-30 % áremelés érinti az embert általában, hazajárók angliából mesélik, 2 év alatt 30 %.-al nőttek a magyar árak, vannak élelmiszerek amik már drágábbak mint londonban, ahol nem 29 000 ft. a jövedelem tömegeknek, hanem 1 M ft, kicsit mások az arányok, sőt nem kicsit.

Szóval a minibusz továbbra is 40 bahtért visz el, az ételek 30-45 bat, és találtam már több helyet, ahol a valódi presszó kv 40 baht mindössze…

A lakbér is ugyanannyi 🙂

És hétvégén találtam egy helyet, ahol belga söröket lehet inni, nem olcsón, de van például meggyes sör is…   Szombat este pedig egy hangulatos étteremben a jó kis rockzene mellé Hoegarden sört ihattunk, korsóval! Nem vagyok nagy búzasör rajongó, de  ez hihetetlen finom volt, és jégbe hütött hatalmas korsóban hozták – amiben nem melegedett fel!

Az időjárás már igen enyhe, reggel 9-10 felé előfordult, a bokám körül furcsa, régi érzés jelent meg – kicsit fázik a szandiban!

Ventillátor már nem kell, sokszor dél körül se kell napszemüveg sem. Már nem kell annyira figyelni, legyen nálunk folyadék, és a sapka is elmaradhat.

Tél van.

Napsi talált sportlehetőséget, hetente kétszer tanitás után lesz testedzése egy kolléganőjével, aminek nagyon örülök.

Hát, nekem meg a thai nyelvben történő elmélyedés továbbra is a fő feladat. Jó lenne alapfoki vizsgával zárni az első thai nyelvű tanévemet majd.