Tapasztalataink két nézőpontból

Hanyadik költözésünk is ez már?

Budapest-Sriracha-Amlapura-Ungasan-Uluwatu-Nakhorn Si Thammarat-Panama City-Bocas del Toro-Valle de Santa Rosa – és most Playa Coronado!

9. költözésünk, 9 év alatt… Balit egész jól bejártuk… s Panamát tekintve is jól állunk.

És közben 2 bőrönddel megjártuk Malaysiát, Vietnamba is eljutottunk, Bangkokba többször, Ubudba, Amedbe, Japánba, Szingapurba kétszer is, kicsit láttunk Laoszból és Floridából is, s ott voltunk a sok szép thai szigeten is…

És akkor megérkeztünk az óriás ráják s pörölycápák által látogatott playa coronadora!

Természetesen megint sok mindenben Thaiföld nyert Panamához képest…

A lakás tulajdonosa ugye beállitott utolsó hétvégénken is füvet nyirni, már bejelentés nélkül… nagy tehearutója van, azt mondta a költözést bizzuk rá, megoldja. Sokáig nem volt hajlandó árat mondani, hol azt írta már mondott árat (de nem tette), hol nem válaszolt, végül 400 dollárt mondott. Lett volna másik lehetőség kb 380 dollárért de nem akartuk hogy probléma legyen a kaució visszaadásával, legyen hát ő, s akkor a többi pénz ott a rezsire még.

3 napig veszettül rámoltunk, megint főleg Napsi, mint legtóbbi költözéskor is. Hiába, ő jobban ért hozzá, s ezúttal alaposan kimerültünk. Utolsó este kidőltem, le kellett feküdnöm már de Napsi még órákig folytatta. Az egész lakást kitakaritottuk s megállapodtunk, másnap nem kelünk időre, alszunk amig tudunk. Nem kell a 10 órás buszt elérni. Igy is lett, még reggelre is maradt rámolás persze s végül a 11 órás busszal indultunk el. Az új helyről közölték, minden készen vár minket. Aha…. Panamai – magyar módra mint kiderült, de erről később…

A busz út hosszú volt, de legalább pihentünk kicsit, 3.5 órás út után jött az ebédszünet, majd még 2 óra busszal…

Pár apróságot vásárolunk, eszünk a Subwayben s ott veszünk reggelire is szendvicseket. Taxival érkezünk mindössze 4 kis csomaggal 3 napra ruhával, laptopokkal. Nem kell sokat várni a Apartmanház előtérben, jön K, aki a szállások kiadásával foglalkozik s ujjlenyomatot vesznek tőlünk – mert ujjlenyomat nyitja az épület (volt hotel) bejárati ajtaját! Megkapjuk a lakáskulcsot, ki van takarítva a lakás. A szerződés kerül szóba (2 hónapja nem kapjuk meg) erre mondja felmegy érte s hozza…. várjuk, közben kinyitnám a fürdőben a mosdócsapot s a kezemben marad, ömlik a viz, se rongy, se felmosó… sikeresen elzárjuk. Nehezen feltöröljük.

Szerződés nem jön, elmegyünk wc papírt venni mert az sincs a lakásban.

Másnap felébredünk s érkezik M, az előző lakás tulajdonosa. Hozza a holmikat – személyautóval! Telepakolta… OK, jót nyert így a 400 dolláron, mert ez taxival is 200 dollár lett volna mindössze. S utána mondogatja, hogy a bútor törött – de már az volt mikor beköltöztünk, egyrészt a kis szobában az ágy, ezért nem is használtuk s volt két sérült szék is. Azt egyből akkor mutattuk neki, emlékeztetjük. Abba is hagyja. Majd mással próbálkozik – de hát tartozunk még egy hónappal… azt hisszük a rezsi, megbeszéljük. Először azt mondta, a szállítás 500 dollár volt eleve, de mondtam 400-at mondott, erre ezt is feladta. De még egy hónappal tartozunk – de a rezsi is kijön a maradékból, nem értjük. Kiderül, szerinte ezt a havi lakbért nem fizettük ki. Mondjuk de, előre fizettünk mindig, a mobilon ott van minden utalás, meg tudjuk mutatni. Rájövünk hogy az első hónap miatt van a gond, mert azt az ingatlanosnak mi fizettük ki, nem ő – ezt elmondjuk s emlékszik rá, de megvan a papirunk is az átvételről. Rendben van, vége az elszámolásnak. Viszont mig erre figyeltünk, az egyik lakáskulcs igy nálam maradt, feladjuk majd neki panamai szállitási megoldással mivel posta az nincs.

Elmegyünk utána ebédelni, előtte a netet próbáljuk – nincs wifi jelszó sehol felirva. Hivjuk K-t, mondjuk rossz a csap, nincs internet, nem tudjuk a wifi jelszót, s azt se mutatták meg hova kell vinni a szemetet, se a konditerembe hogy jutunk be… Hát nem foglalkoznak velünk.

Ebédelni az olaszba mennénk de zárva van, s épp jön a kisbusz – beszállunk s körbe visz Playa Coronado egy részén, úgy megyünk ki a főútra. Mindössze 50 cent fejenként az út, szuper! Ebédelünk egy szimpatikus vendéglőben. Olasz pizzákat – tenger gyümölcseit kérek, Napsi vegát… megfelezzük egymással. A tenger gyümölcsei nagyon finom, de szegény paradicsomimádó Napsi nem kap a vega pizzára paradicsomot s szósz is alig van rajta..

Utána, ha már itt vagyunk, bekukkantunk a francia pékségbe s sütizünk, veszünk kenyeret. Aztán egy Machetazo nevű boltba megyünk amit ajánlanak s az emeleten megnézzük, mennyi egy hütőszekrény – 250-350 dollár lesz kb.

Veszünk viszont 2 kis műanyag tároló egységet, 3-3 részest, tésztaadagolós kanalat, fürdőszobai kilépőt, kifizetjük s megőrzésre átadjuk a csomagmegőrzőnél a földszinten mindezt. Mert vásárolni is kell ennivalókat, főleg innivalókat, electrolit italokat, gyümölcsleveket, kakaót nekem reggelire, koktélhoz ananász juice-t… Aztán hívnak mindenkinek aki kéri taxit s visszaérünk így a szállásra. Net még mindig nincs, de nagy nehezen megnézzük a Vaják 3. évad 1 epizódját mobilnettel… Aztán alszom, Napsi még kicsit rámol.

2. teljes napunkon 10 órakor hivjuk K-t, nincs szerelő, nincs net – egy órán belül lejön, kicseréli a net dobozt, igéri… Nem jön, a szerelő sem. Másfél óra múlva hívjuk, nem veszi fel de hamarosan jön a vízszerelő. Először szeretné csak visszaragasztani a csapot de jelzem hogy az nem működik, rendesen javítsák meg. Rendben, lemegy csapot venni, kb egy óra múlva visszajön, s felszereli az új, jó csapot. Egy órát kell száradnia.

Addig elmegyünk ebédelni, a változatosság kedvéért a Picassoba de ott is pizzát eszünk… én nápolyit (szardellás), Napsi kecskesajtos, chorrizos-spenótost, s most több a paradicsomszósz e helyen… Hát, Thaiföldön azért jobbak voltak a pizzák. Stella sörrel leöblitjük őket.

Visszamegyünk a szállásra, végre van net! Gyors! Kipróbáljuk a Tv-t – hang van, kép nincs. Nézzük a Mikro-t – nem forog, hiányzik belőle egy alkatrész.

Szóval még akad tennivaló… Ma Napsinak nincs kedve vásárolni bemenni a főúthoz ahol a boltok vannak, én is kimerült vagyok, visszaalszom egy órát. Utána Napsival közösen amit lehet, elrámolunk… konyhába kell még konyhabútor, kell egy nagy hűtő, de a kishűtőt hátha leadhatjuk s akkor szabadul fel hely… kb 40 nm-en kell megoldanunk most az életünket s kell hely a kezelőágynak is… Megosztozunk a tárolóhelyeken a ruháinknak, délelőtt a konyhát nagyjából már amit lehetett berámoltuk. Ruhák pakolása után jönnek az elektromos cikkek, és az egyebek még, például cipők, bizony kell cipősszekrény is majd… Ruháknak akasztós állvány s persze itt nem biztonságos a csapvíz, igy víztisztitó megoldás is kell.

Nyilván a csap itt se szabványos lesz, előre lelkileg felkészülök rá. Eddig ahol mi bérelni tudtunk lakást, ott 15 éve vagy régebben épitett helységek voltak, nem szabványos mindenféle megoldásokkal, de ma már csak panamai szabványosat árulnak mindenhez… szóval lehet a konyhai csapot is le kell cseréltetnünk majd.

3. napunkon este 9 órakor fejezzük be a kirámolást – még legalább egy hét lesz mire mindent meg tudunk venni, leszállitják s berendezkedünk…

Szóval Thaiföldön vagy Balin tényleg odafigyeltek ránk, berendezték a lakást költözés előtt akár vagy mi könnyedén megoldottuk, minden működött, kipróbálták valóban mielőtt beköltöztünk… itt tojtak minderre, takarítás volt, ez jelentette hogy minden kész, illetve a felesleges ágyat kivitték, s másik űlőgarniturát tettek be, azt mondjuk pont nem kértük, a régivel több helyünk lenne.

Lementünk a strandra, ugyanolyan kb mint volt, átláthatatlan a víz, nem lehet tudni cápa jön-e a közelbe vagy rája vagy tengeri kigyó… tehát jobb nem belemenni. A jó strandok nem erre vannak, csak Bocas drága részein illetve a Guna Yala indiánoknál, ami szintén nem olcsó terület. Bár állítólag tőlünk talán 40-50 km-re van jó strand, de sajnos nincs még itt robogónk odamehessünk.

Viszont az óceánra néz az ablak, jó a levegő, nem annyira párás mint a valle de santa rosa volt…

Itt tartunk most. Folyt. köv!

Utolsó hetekben sokat kellett Davidba mennünk ügyintézésre, elköszönni a barátoktól a személyes kapcsolatot tekintve hisz online azért meglesz…

Megvan a bankszámlánk, megvan a bankkártya, nehezen de megérkezett az első kifizetés is a munkánk után a bankszámlára, még egy személyes megbeszélésünk volt a könyvelő céggel – nekik nem kell a külföldi bevételek utáni számla sem, csak az összeg, azt meg látják a bankszámlán – ezek a bevételek nem képeznek adóalapot.

Megtudtuk, hogy a társadalombiztositást elég egyikünkre kötni, ez Napsi lesz, és a másik automatikusan ellátottnak számit, tehát egy szerződés 2 emberre szól. Jelenleg 84 dollár lesz, ezt kell fizetni havonta hogy az ember jogosult legyen itt nyugdijra. Mondjuk biztos vagyok benne, Panama az elsők között lesz, ahol állampolgári alapon jár majd minimális havi jövedelem s minimál nyugdij is.

Elköszöntünk személyesen E-től, felesége most Costa Ricában volt igy vele nem találkoztunk. Fagyiztunk hát E-vel az olasz fagyizóban, ittunk egy kávét is, kivételesen én is. Ugyanis egy hónapig kb nem fogok megint kávét inni, ennek okairól később irok.

E. ellátott sok sok jótanáccsal, például legyünk jóban halászokkal akiktől vehetünk friss halat majd, busszal nem messze tőlünk van egy szép hely, érdemes oda majd ellátogatni, illetve figyelmeztetett a kigyókra, a tengeri kigyókra is. Három féle van, egyik tengeri kigyónak sárga hasa van s fekete, az nagyon veszélyes. A másik kettő korall kigyó s az egyiken a gyűrűk körbe érnek s az mérges de nem annyira veszélyes. A másik korall kigyó nem mérges. Nem agresszivak, de figyelni kell rájuk a tengerparton, egész panama tengerpartjain ott lehetnek, nemrég volt figyelmeztetés is hogy ivnak s ilyenkor a szokásosnál jóval agresszivabbak. Elég sokféle kigyót sorolt fel, amikkel még találkozhatunk, például a tengerparti fákon élő barna kigyó, de az nem igazán veszélyes.

Mondott egy lehetőséget arra is, hogy a Guna indiánok területe felé hol lehet olcsón megszállni s élvezni a szép tiszta tengert…

A tengerben szerinte nem veszélyes úszni ott ahol élünk majd, nem nagyon vannak veszélyes áramlatok, de vannak óriási ráják – imádom őket – és nagyobb cápák is. Általában a pörölycápákat szokták itt emliteni, remélhetőleg a tigris és bika cápák nem erre fognak korzózni.

E. sok embert ismer, orvosokat is, felajánlotta hogy bármire lenne szükségünk irjunk neki s ő küld kontaktot, abban az ügyben kihez fordulhatunk, ki tud segiteni. Aranyos ember nagyon.

Cs. barátunknál is jártunk elköszönni korábban, mert ő már elutazott pár hónapra. P barátunk és felesége viszont épp külföldre mentek – nem tudtunk róla, igy tőlük már valószinű nem fogunk tudni személyesen elköszönni, de tartjuk a kapcsolatot úgyis.

Napsi nagyon szép anyagot választott a kezelőágyra, vettünk 4 lepedőre elég anyagot – majd visszamentünk pár nap múlva még vettünk másikból is, abból is 4 készül el. Ezek után varrodát kerestünk s először egy kedves szabó emberhez mentünk be, aki átkurjantott az utca másik felére a varrónőnek, igy eljutottunk a megfelelő szakmai képviselethez. Ő elég huzós árat mondott, állitva sok munkája van, s nem is volt nálunk elég készpénz akkor, de a felét kifizettük. Aztán jött is az értesités 2 nap múlva, máris mehetünk, készen van. Kifizettük a 2. felét az árnak, 64 dollár volt összesen amúgy. Boldogan hoztuk el. Napsi R. kollégánk brosura mintája alapján megtervezte a mi uj brossuránkat a gyönyörű lett azt gondolom… keresett egy minőségi nyomdát is Dávidban s 100 darabot nyomtattunk belőle 100 dollárért. Elég lesz ennyi egyenlőre, de bármikor lehet ujra nyomtattatni a minta alapján s utánunk küldik…

A munkavállalási engedélyünknek 9 lépcsőfokot kell bejárnia a könyvelő cég szerint s most a 6.-nál tart, szerintük még egy hónap – szerintem bőven több lesz, de nem baj, majd azt is utánunk küldik. Aztán módositani kell a cég működési engedélyét is az új cimre költözés után…az online módositható. Közben befizettük a cég éves regisztrációs diját ami 300 dollár és majd lesz még a napokban 300 dollár a panamai állam felé nyilvántartási dij is.

Épp itt a lakás tulajdonosa, kint nyirja a füvet – reméltük megússzuk de nem, értesités nélkül ma beállitott. Nekünk ez csak közepes öröm volt, de legalább nem reggel 8 órakor állitott be, hanem 10 óra után.

Megvolt a lakás felmérése is, mi romlott el – a kamikaze zuhanyfej már rég, a csapot is rég ki kellett volna cserélnie de rosszat vett aztán ugy maradt – én készitettem nemrég tömitést ami persze nem volt elég jó, s aztán szépen zsineggel, ragasztószalaggal s befőttes gumikkal oldottam meg, ne ömöljön a viz a csaptelepből, mert tömítést sehol sem árultak amerre jártunk. A ventillátor tönkrement, de vettünk kettőt, egyet magunknak, a másikat itthagyjuk.

Napsi végzett a remélhetőleg utolsó itteni ruhamosással, most épp ágyneműket mos, s ma du. elkezdem berámolni bőröndökbe azokat a holmikat, amiket már biztosan nem fogunk használni költözés előtt, s egyes konyhai készülékeket is amiket vettünk.

Megvolt az utolsó Boquetei utunk is korábban, amikor a japán étteremben ettünk, s holnap meglesz az utolsó Davidi utunk is költözés előtt, fogorvoshoz megyünk, nekem fogtisztitásra.

Oltást végül nem tudtuk intézni – hozzánk közel volt egy Minsa (egészsg központ) de ott azt mondták, sárgaláz ellen csak Davidban oltanak. Elmentünk oda, ott közölték aznap nincs, de elmondták mely napokon van. Visszamentünk kb 10.30-ra a mondott napon, mert hivatalosan 14.00 órig van oltás – erre azt mondták hogy reggel 8-9 között van csak sárgaláz elleni oltás – szóval valószinű nem volt oltóanyaguk csak nem mondják meg. Abban maradtunk, majd akkor Panama Cityben ejtjük ezt meg költözés utáni 2 hónapon belül valamikor.

Igy viszont előrehozom a 2. májtisztitó kúrát amit kell tartanom, méghozzá július hónapban – ezért nem iszom már kávét. És ha a májtisztitásnak vége, akkor jöhet az oltás s utána még 2 évig a havonta 1 hétig tartó maradék, már könnyitett nehézfémkivezetés.

Jobban alszom, majdnem 7 órát eléri a napi átlag alvásom, amivel most egyenlőre elégedett vagyok, majd az új helyen remélhetőleg jobban tudok aludni. Itt nagyon meleg van, ott mindkét szobához lesz légkondi s remélhetőleg nappal is tudok majd szunditani.

Hiába volt meg a függőágyam, egyrészt a sok feladat miatt, másrészt a hőség miatt nem tudtam sokat használni, s most 1-2 évig ennyit se fogom tudni – ez van. Kora reggel lehetett volna maximum amikor még alszom, vagy du 17 felé amikor locsolni is kell… illetve ha borult volt az ég, négy órától támadtak a szúnyogok.

Vettünk nekem egy Huawei GT3 pro órát, ami azért nagy szó, mert itt nem árulják a boltokban – de Napsi megtalálta a facebookon a Panamában valószinű egyetlen ilyen eladó órát s 230 dollárért meg is kaptuk. Ebben van EKG is, szerencsére azt mutatja elég jó a szivem állapota, tud bőrhőmérsekletet is mérni, igy már tudom azért ébredek fel esténként mert a nyitott ablak menti alvásnál a nagy páratartalom miatt felmelegszem egyszerűen a takaró alatt… mikor a bőröm már 34 fok felett van, felébredek s hűtenem kell magam – vagy hideg zuhannyal vagy a ventillátor elé ülve. Nyilván a hőháztartásommal van a baj, nagy a hőség s Davidba is általában a déli forróság felé tudunk bejutni ügyintézni, mivel reggel 9 óráig szoktam aludni, éjfél után fekszünk általában s én 1-2 órát éjjel fent vagyok mikor melegem van. Lehet zenét is hallgatni rajta, van iránytű, barométer, stb…

Az új helyen lesz mindig a boltokban kókuszviz, igy hidratálni fogom tudni magam. Napi 1 l kókuszvizet kell majd ehhez innom pár hétig gondolom, illetve a bélflórám is ujra kell épiteni a kivezetések után s akkor már nagyon rendben lesz minden.

Szóval oltáson kivül mindent sikerült elintézni, de idénre még maradt adminisztráció – cég cimváltozás lejelentés, munkavállalási engedélyek és a tb bejelentkezés – utóbbi kettő egyszeri feladat s azzal befejeztük a cég és a magunk adminisztrációját…

Elkezdtük a szervezetünk számára a Global Marketing feladatok végzését s hamarosan kibővitjük a local marketinggel is…

A választott céges bankunk nyújt bankkártyás fizetési szolgáltatási lehetőséget is amit majd a honlapunkon vehetünk igénybe. Most tehát készül a cégnek egy honlap is.

Sikeresen vásároltunk cipőket is, és sportcipőt is találtunk végre Napsinak is, és végre sikerült két farmerszoknyát is vásárolni számára amit már régen szeretett volna. Darabjuk 8 dollár volt mindössze… Hurrá!!!!

Akkor, legközelebb a költözésről beszámolóval jelentkezünk, azután már remélhetőleg ismét rendszeresen, hetente!

Maradjatok velünk, mert új helyszin, uj kalandok várnak ránk!

Hogyhogy nem döglesz meg? – Ha csak ezt a kérdést halljuk, elképzeljük hogy a kérdést feltevő épp fél órája próbál valakit szorgalmas elkötelezettséggel vizbe fojtani, vagy késsel szurkálja egy ideje s nem érti, hogyhogy még a másik stabil életjeleket sugároz szerteszét az Univerzum minden sarka felé ….

Napsi kérdezte tőlem, s nem, nem azért… hanem mert a nagy hőségben légkondi nélküli, kinyithatatlan ablakokkal rendelkező, utasokkal telis teli minibuszon utaztunk már fél órája akkor s épp azt mondtam, nem is olyan vészes, miközben folyt rólunk a viz… E teljesitményemen ámult el Napsi, igy született meg a nagy kérdés….

Szóval túléltük azt a busz utat is!

Mivel költözünk, előbb pár dolgot le kell bonyolitanunk, s bevásárolnunk például cipőket, mert itt Dávidban érdemes olyanokat beszerezni. Meg a kezelőágyra lepedőknek való anyagot, azt varratni, stb, stb, s közben banki ügyintézés, könyvelés, tanulás stb…

Sikerül venni a park melletti cipőboltban 3 pár cipőt, mivel én már kaptam korábban kettőt is, most Napsi is kap kettő szandált, s én is veszek még egy cipőt. Összesen 92 dollár lenne, de adnak árengedményt most is, s 56 dollárért hozhattuk el a 2 új szandált s a nagyon kényelmes új cipőmet.

Dávid tényleg egy katlan.. Nálunk is simán van 35 fok felett, s Dávidban még magasabb lehet a hőmérséklet… Jobb lesz már hűvösebb tengerpartközelben élni.

És a Bankban siker koronázza kitartásunkat – végre megérkezett a bankkártya – pár nap múlva élesitik is, nem kell nekünk ezzel foglalkozni. Megkaptuk külön zárt boritékban a Pin kódot is, ami alig volt olvasható…

Napsi régi mobilját lecseréltük 3 év után. A 9. számút 12-esre cseréltük számára, ugrott egyből 3 modellt… Új Sd kártya is került hozzá.

Mivel a szivem nagyon elfáradt, számomra egy okosóra érkezik hamarosan, Ekg funkcióval, stb, remélem hasznos lesz.

Bár az idei informatikai feladatokkal végeztünk, úgy döntöttem, a jövő évre tervezetteket is elvégezzük egy nagyszerű külsős csapattal közösen, igy kis csapatunk tevékenysége majdnem maximálisan automatizált lesz indulásra, sok idejük marad majd a jövőben, sok mindent átvesznek a fejlett eszközök.

Igy 2-3 hónapot csúszik az indulásunk ismét, de ez most nagyon meg fogja érni – a blokkláncos fejlesztéseken kivül mindennel megleszünk évekre!

Készül itteni cégünk honlapja is hamarosan, Napsi fogja elkésziteni – a logó már megvan – vagy ideiglenes, annak szántuk – vagy lehet végleges is ez lesz, elég jól sikerült 10 perc alatt…

A jövő héttől a sok ügyintézés mellett tanulom a Twitter marketinget, forditok japán nyelvről, tanuljuk az AI prompt managementet és még lehetne sorolni….

Nagyon meleg van, magas a páratartalom, csak reggel s késő du lehetne a kertben lenni… ha lenne rá időnk.

A lakás tulajdonosával megbeszéltük a költözést, az új helyen várnak, addig heti kb 4 alkalommal kell bemenni Davidba ügyintézni… még ügyvéd, könyvelő, pár baráttól búcsúzás vár ránk költözés előtt és a szokásos bevásárlások, kezelőágy felszerelés intézése… oltás…. Szóval ha egy darabig nem jelentkeznénk, csak a szokásos – sok a feladat!

Mármint nem rajtunk múlik, mi minden nap odatesszük magunkat. De a panamai ügyintézés az nagyon-nagyon hosszú, lassú… Most épp a bankkártya nem érkezett meg. De eszük ágában se volt, szóljanak, felesleges 3-4 órát utazzunk s várakozzunk, mig ez kiderül… Olyan magyaros a panamai ügyintézés, ej ráérünk arra még… Persze megigérték majd irnak ha mehetünk, de ez azt jelenti hogy miután nem jelentkeznek a megadott időig, mi telefonálunk s akkor majd kiderül, mehetünk vagy nem… Mindenesetre még egy papirt alá kellett irnunk, lehet az volt a baj…

Szóval a thai ügyintézés továbbra is messze a legjobb.

Sok minden nem történt, még vannak feladatok, végezzük őket… Külsösökkel még pár apróságot beállitunk egy elkülönitett honlapon, tárhelyen – helyesebben tanitanak engem a beállitásokra, biztonság stb terén. Ez heti 20-30 perc, amig kiképeznek rá.

A kinai étteremben rendeltem kacsát – s jelentem a thai kacsasült legyőzi a kinait, mert ott a kacsát nem robbantva kaptam, de a kinai étteremben igen… viszont itt is gyógynövényes volt a kacsasült s nagyon finom s jót is tett.

Mellette a kinai boltban végre volt Napsi kedvenc kinai levese, vettünk még belőle… nagyon már nem készletezünk mert ugyis hamar költözünk már, pár hét múlva.

Néhány napon belül kétszer lassú föztünk Parmezános csirkét, s szeretjük nagyon, vettünk jó sok parmezánt hozzá.

A lassú főzés nekem ugyis megy nagyon, magam vagyok egy lassú föző… felteszek valamit aztán elkezdek dolgozni, majd Napsi megkérdi, nem kávét akartam-e főzni számunkra 2 órával ezelőtt, stb… S akkor végre meg is főzöm 🙂

Boquete-be egyszer még elmentünk, már esős évszakos idő volt… Reméltük tudunk venni Napsinak ott sportcipőt de már tatarozták az outlet üzletet amit a multkor megtaláltunk. Igy máshol kell neki cipőt vennünk majd. Viszont aznap elázott a puma cipőm, ami rá egy napra nemes egyszerűséggel le kivánt válni a lábamról… szerencsére a bankból kifelé jövet volt egy cipőbolt a környéken ahol 21 dollárért lehetett egész jó cipőt venni… fel kell cipőügyben szerelkeznünk költözés előtt, mert errefelé olcsóbbak.

Boquete-ben még ettünk egy jót (Miso ramen levest és maki tekercset) a japán étteremben, fagyiztunk és kávéztunk egy jót. Talán utoljára voltunk ott, de nem biztos.

Néha ki tudok heverni a függőágyba, az mindig nagyon kellemes élmény, nézni a mókusokat, madarakat… néha egy iguana jön közel… fűnyiráskor rögtön érkeznek. Ez hiányozni fog. Egyszer Napsi s egy iguana egyszerre vette észre a másikat s hirtelen mindketten halálra rémültek, az iguana hanyatt-homlok menekült, Napsi nem tudta meggyőzni, hogy nyugodtan jöjjön vissza, a keritésig meg sem állt, és futtában át is mászott rajta. Ugyanis a terasz széle mellett volt, Napsi meg kiment a kertbe s az iguana csak akkor vette észre mikor Napsi majdnem már rá is lépett.

Függőágyazni az új helyen nem lehet majd, valószinű évekig… de majd egyszer lesz olyan hely, ahol lehetséges s időnk is lesz majd rá.

Kis csapatunk az utolsó simitásokat végzi a juliusi elindulás előtt, mely még lokális lesz, aztán év végén jöhet a nagy durranás, a globális indulás!

Addig is családtagjaink elvégezték az egyik képzésünket s azóta azt hiszem, nagyot nőttek szemükben a tagjaink… most láthatták ők már, mit épitettünk fel, mennyi minden áll rendelkezésre s mennyi nyelven…

A tanátadási vonalunk blokkláncról megjelenitésére nagyon büszke vagyok… Igaz még nem publikus évekig, de mi már csodálgatjuk..

Lesz még pár apróság amik jövőre maradnak talán apró fejlesztések, de azok a fő rendszereket már nem érintik.

Még várunk egy visszajelzésre, indulhatunk-e – remélem nagyon hogy igen….

Szóval, soha semmi sehol nem fenékig tejszinhabos mandulás sütemény…

Panamában a konzervekkel sokszor meggyűlt a bajom. Mig ázsiai országokban, japán, thaiföld például, indonézia, sérülésmentesen lehet felbontani őket, itt éles lesz a nyitás után, s mivel sok a hangya, el kell mosni őket kidobás előtt – s ilyenkor nagyon könnyen elvágja az ember kezét. Ázsiában nem igy volt, de itt rendszeresek voltak a kézsérülések.

A vizellátás itt nálunk jó, de alig 5-10 km-el odébb, napokig nincs ivóvizük az embereknek sajnos. Több területen.

A kerékpárosok nagy veszélyben vannak az ittas vezetők miatt.

A cupon kódok itt is vannak, de nem olyan lazák a szabályok mint ázisában. Ott mi döntöttük el, ha például 8 kávé után járt egy ingyen, hogy azonnal kikérjük vagy majd máskor – itt viszont mikor Napsi nem akarta azonnal kikérni a kávét, törölte automatikusan az app ennek lehetőségét. Viszont amit épp kért, abban nem volt kávé, egy sütőtökös italkülönlegesség volt, ami nem jött be neki. Nekem izlett, igy ott a helyszinen a dolgozók jóvoltából mégis hozzájuthatott a megigért ajándék kávéhoz.

Sok mindenben ázsia vezet most ha összehasonlitjuk – de van valami, amiben Panama jobban teljesit – a levegő tisztasága, minősége. Az itt nagyon rendben van, Bangkokban nemrég volt nagyon veszélyes szmog – itt nincs.

Panama kezdi okosan felhasználni bevételeit, most állapodtak meg a panama ásványait kitermelő társasággal nagyobb bevételről Panama felé, s egy jó részét oktatásra, egészségügyre fogja forditani az ország.

És amit Napsi kért, irjak meg – nagyon jó zenék vannak a buszokon mindig! És itt van olasz fagyi, Thaiföldön és Indonéziában az nem volt.

Lezajlott gyorsan a népszámlálás is, a házra ahol élünk, fel is került egy kis tájékoztató, hogy ott megvolt a népszámlálás, ha másik biztos járna erre.

És a Jehova Tanui is megtaláltak, kedvesen elbeszélgettünk velük. Ők nagyon kitartóak, a forró napon is jönnek hétvégén dél körül mindig, ez sokkal jobb mint a Tierra Negra bömbölő autó reggel 7-8 óra felé.