Tapasztalataink két nézőpontból

Ha Panama Cityben vagyunk, akkor Casco Viejo kihagyhatatlan…

Sétálni ezen csodás részen, enni egy jó kis szendvicset a Subwayben, inni egy jó kávét vagy finom sört és lemenni a partra, keresni csigaházakat…

Több koldus megtalál megint, kezdett elegem lenni. Közben Napsi talált egy nagyobb csigaházat, de nem volt nagyon szép ott hagyta.

Ezután egy elég elhanyagolt külsejű férfi kezdett utánunk jönni s kiabálni, igy inkább elindultunk, már nem maradt apróm s elegem lett abból, sorban jönnek a kéregetők. De kiderült, ő egy nagy csigaházat akart adni Napsinak, megvártuk mert szóltak, hozzánk sietett és Napsinak ajándékozta a szép csigaházat… jó tanulság volt, nem mindenki kéregető, aki Hermano-nak szólit…

Este a szállástól nem messze beültünk még egy sört meginni este, s nagyon finom söröket ihattunk e nap befejezésére…én angol IPA sört választottam. Napsi világosabb, de nagyon finom sört.

Igy telt a 3. nap s jött a negyedik!

Ahogy felébredtünk s megreggeliztünk – elindultunk egy parkba, ahol előfordulnak Tukánok. Ilyen madárral még nem sikerült találkoznunk.

Jó sokat gyalogoltunk felfelé, s először rossz irányba fordultunk – de nem csak mi, mások is. Kerités zárta el az utat. Már az is furcsa volt, házak mellett mentünk – de mivel láttunk kis emlősöket, érdekes gyikokat, nyilméreg-békákat, reméltük jó felé megyünk. A keritésnél visszafordultunk, s ekkor már jó irányba tartottunk.

Suli szabadnap volt és rengeteg nagyon zajos tanulócsoport kisért minket – akkor már sejtettük, nem sok esélyünk van élőlényeket látni, mármint növényeken s rovarokon kivül.

Igy is lett, szegény Napsinak a pulzusa is felment mikor már majdnem a tetejére felértünk a dombnak… volt vagy 30 fok, déli hőség és 75%-os páratartalom hegymenet közben… le kellett ülnie 10 percre. Aztán felmentünk a tetőpontra, és eltöltöttünk egy jó időt a kilátással, ha már élőlények nem nagyon vannak… Ekkor pár kisemlős megszánt minket s előjött, de Tukánnak nyomát se láthattuk.

Mikor leértünk, az őr mondta is, tukánt kora reggel lehet esetleg látni, gyakorlatilag hajnalban… a park du 15 órakor ugyanis bezár. Ez a nap nem volt igazán sikeres, kárpótlásul eszünk később finom vacsorát. Chow mein tésztát és wonton levest, nagy adagot…

De előbb még az Ázsiai bolthoz mentünk vásárolni. Ott pedig beszereztünk 3 féle thai curry pasztát, vöröset, zöldet, massaman -t… valamint igazi thai chilipaprikát!

És lőn ötödik nap…

Az ötödik napi feladat – megkapjuk a sárgaláz elleni oltást.

Ugyanis ha a környéken (Dél Amerika, Karib szigetek) szeretnénk egyszer körbenézni – márpedig szeretnénk – akkor sárgaláz elleni védőoltással kell rendelkeznünk. Például ha mondjuk egyszer ellátogatnánk a Bahama szigetekre vagy Arubára… Vagy Peruba, esetleg Braziliába.

Nem jókat olvastunk az oltóközpontról, de szerencsére mi nagyon kedves emberekkel találkozunk végig.

Először befizettük a pénzt, kaptunk elismervényt, utána mentünk egy másik épületbe, ahol hamar sorra is kerültünk. Végig kedvesek, figyelmesek voltak.

Utána már jöttünk is haza, és hozták végre a jó TV-t, és a szerelő mikor megtudta, semmi előfizetésünk nincs, adott belépési lehetőséget ami kb egy hétig működött, a HBO-hoz. Köszöntük nagyon!

Az oltás később okozott nekem kis fejfájást, karfájást, de pár nap alatt elmúlt s ezt egyszer kell az életben megkapni – most már ha sikerül, mehetünk majd bárhova!

Régóta szerettünk volna bálnákat látni, csodálni… most végre van rá lehetőség. Sajnos összesen 2 órát tudtam aludni a szálláson (nehézfémkivezetés végzek épp) de megnyugtattam Napsit, birni fogom… A hajóhoz korán kellett menni, átszeltük Uberrrel a fél várost, majd a város külterületét is és megérkezünk a mólóra…

Az utazási iroda munkatársai egy cukrászda előtt fogadnak, ami itt már reggel 7 órakor is üzemel egy ideje… vannak akik fagyiznak, kávéznak, Napsi is iszik egy kávét. Majd kb egy óra múlva odébb megyünk, nemsokára érkezik is a hajó s beszállunk. Mi kint maradunk a fedélzeten, a tetején, hadd érjen a szél.

Indulás, a legényég áll kapitányból, idegenvezetőből, matrózokból és egy DJ-ből, aki nyomatja a zenét, csak akkor hagyja abba ha bálna megtekintésére van lehetőség.

A társaság nem mondható fegyelmezettnek, amint esély van bálnát látni s ezt bemondják, rohannak a hajó orrába vagy egyik oldalára, hiába mondja a túravezető angolul is, senki nem marad le, a kapitány úgy fog manőverezni a hajóval… igy többször félbe marad a bálnales mert a hajó orra veszélyesen süllyed s a kapitány kénytelen volt leállítani a hajót. A bálnák meg lemerülnek a zajtól, hogy újra s újra hangosbemondón kéri az utasokat a vezető, jöjjenek már hátrébb, addig nem megyünk tovább úgyse…. Ez sajnos sokszor előfordul, van aki hatalmas objektivval felszerelt fényképezőgéppel felszerelkezve érkezett s mindig ott akar lenni az első sorban, nehogy lemaradjon… s persze a gyerekek, a gyerekekkel lévők s szinte mindenki más.

Így bálnát nem nagyunk tudunk nézni, de odaérünk egy szigetre, ott lehet snorkolni.

Felhivják a figyelmünket a szigetre lépés előtt, van egy mérgező bogyós fa, ha hozzáérünk az is életveszélyes. Aztán nem sokkal később boldogan találunk árnyékos helyet egy fa alatt, ami alá lehajolva megyünk be s miután lepakoltunk, felfedezem hogy kis bogyók vannak rajta… Inkább odébb költözünk óvatosan majd megkérdem a matrózt, erre van-e a veszélyes fa, de megnyugtató a válasza – nem, az odébb van, oda nem visznek utasokat csak egyénileg lehet oda kóborolni.

Snorkolunk, úszunk, én óvatosan mert már nagyon régóta keveset alszom. Egyik merülésnél be is jelez a szivem, ki kell jönnöm pihenni, de Napsi nagyon ügyesen gyűjt szép csigákat. A parton lehet venni a matrózoktól hideg kólát, sört, élünk a lehetőséggel. Jól is esik.

Ebédre finomságokat kapunk később már a hajón, több féle ételből lehet mixet kérni. Van csirke, hal, garnéla… Finom volt s bőséges adag.

Mikor indulunk, a velünk szemben lévő sziget előtt látunk viszonylag messziről egy nagyobb bálnát kiugrani… igy vadásznak mint kiderül, egy bálna kiugrik, a halak pedig a többi bálna felé indulnak s azok jóllaknak…

Nem sokkal később szerencsénk van, egy mama bálna a kicsinyét tanitja a hajókra – igy megállunk, először óvatosak majd teljesen körbeússzák a hajót, a a mama a borjával – és aztán még egy anyuka 2 bálnaborjúval csatlakozik, hurrá!!! Teljesen az öröm a hajón! Szerencsénk volt hogy épp a hajók jelentette veszélyre oktatta a tengerbiológus vezető szerint a borját a mama.

Ennek örömére, miután elhagyjuk a bálnákat, félreteszem a takarékoskodást s koktéllal ünnepeljük a nagy találkozást! Mármint mi, a bálnák másképp.

Végig szól már a zene a hajón, jó a hangulat.

Kiszállás után még a kikötő területén megvacsorázunk. Mikor kihozzák a választott ételeinket, Napsi kis adag ételt kap, én hatalmasat – de megosztozunk természetesen rajta. Tintahal, hal és Garnéla ismét amit választottam.

Ezután még vissza ubereztünk a szállásra, vettünk ivóvizet s mentünk aludni. Igy telt a 2. napunk.

Évek óta szerettünk volna bálnát látni – Bali felé már nem nagyon járnak azt mondták az ott élők, már meleg nekik ott a tenger. Aztán Uj Zélandra utaztunk volna egy meghivással, de a covid járvány meghiusította. De most, ez az álom is végre valóra vált. Még jó lenne nagy fehér cápákkal úszni együtt, óriás rájákkal… Hátha ezek az álmok is valóra válnak.

Eljutottunk ismét Panama Citybe, hivatalos ügyintézés is volt és nagyszerű programlehetőségek is…

Csak időnk nem volt eddig megírni, de akkor most 3 napon át megjelenik hogy mit terveztünk s mi lett belőle… Ime:


5 napra Panama City a célunk, illetve környéke… Szeretnénk eljutni egy madárparkba Tukánt látni, valamint Bálnalesre és persze megkapni az oltást sárgaláz ellen. Jó lenne eljutni újra az óvárosba és bevásárolni egy ázsiai boltban… Ezek a célok.

Napsi gondosan előre lefoglalta a szállást, a bálnales úthoz a hajóra helyet foglalt, kifizettük előre. Így remélhettük, könnyebb lesz ez az 5 nap.

Indulás előtt sokadjára jelenti be a tulaj, megvette a tv-t, már nála is van… ezúttal posztolt is egy android TV dobozt s igérte a beszerelését…

Ez maradt még hátra a beköltözős feladatok közül, kulcsunk már végre lett tartalék.

Végül indulás előtti este jelentkezett, hogy akkor holnap beszereli – de már sokszor igérték ezt, mondtam neki a telefonba hogy már utazunk kora reggel… Meglepődött, abban maradtunk, majd ha visszatértünk…

És Napsi gyönyörűen összepakolt utolsó este, már csak a reggel bepakolandók maradtak. Reggel így épp indulnánk amikor értesítés jött…nem elérhető a ma esti szállásunk! Sajnos technikai gondok adódtak, de a belvárosban jó messze a mólótól másik hotelben tudnak adni szobát… Napsi gyors-reagálású erő is, vált pár üzenetet a másik hotellel, ahova 2. naptól volt foglalásunk – és meg is jön a válasz, mehetünk már ma délután oda! így lemondjuk az első hotelben a pót-hotelben szállás lehetőséget. Erre jön egy üzenet hogy van mégis egy másik szoba s a mienk lehet mégis akkor az első helyen – de már nem kérjük.

Eléggé bosszantó több okból is:

Utazás, indulás előtti percekben jön az értesités… ráadásul csak a korai hajó indulás miatt foglaltunk náluk szállást, ne kelljen hajnalban felkelni.

De a kedvenc hotelünkben van szoba, egy költözéssel kevesebb. Nem szegi ez a kedvünket. Mielőtt felszállunk a Panama City felé tartó buszra, megebédelünk egy Subwayben.

Aztán útfelbontás miatt hosszabb az út, jóval hosszabb – de végre megérkezünk, a szállás már vár minket. Gyorsan leugrunk vásárolni még vizet, napi 5 liter vizet kell mindig vennünk itt. Azután kipakolunk, és megyünk is aludni…

Ez megy most, s nem bánjuk – ez már a célegyenes erre az évre. Sok év után ez lesz az első, decemberben pihenhetünk szinte végig, rutin feladatokat kivéve.

Addig még, sok a feladat, de változatos.

Informatikában az utolsó, de nagy feladat halad épp, aztán tesztelés s minden kész lesz indulásra. Kivéve egy külső partnert, de ők is igérik hogy decemberre elkészülnek. Ha nem, akkor sem baj nekünk, csak egy lépést nem tudunk automatizálni.

Már egy ideje a szocial media marketing tanulása s alkalmazása a feladat – én a twittert húztam, Napsi instagrammot és Youtube-ot, más a Facebookot kapta, s a Tik Tok mindenkinek feladat – sokat tanulunk, tapasztalatokat szerzünk s az AI alkalmazásokkal is igyekszünk együtt dolgozni, igy sokkal gyorsabban haladunk.

Száguldanak a napok, ebédre, vacsorára, reggelire csak olyat választunk, amit hamar el tudunk késziteni.

Sikerült costa ricai kakaóport vennünk, igy reggelente igazi forró kakaót vagy csokit ihatunk majd mostantól! Maracuja szezon is van, finomak a belőle készült limonádék!

Igazán élvezzük amúgy a feladatokat, kihivásokat s jön az áldás hozzá… S ha esetleg nem sikerül úgy ahogy szeretnénk, legalább megpróbáltuk.

Egyre több segitség érkezik körön kivülről, élvezem a munkát a világ minden részéről velünk dolgozó szakemberekkel. Nélkülük nem sikerülne mindez. De 90% munka saját erőből történt végig, évek óta… 2016 óta várjuk a nagy elindulást!

Imádok csapatban dolgozni, együttműködve. Sose gondoltam, nemzetközi csapattal dolgozhatok majd, de egyre jobban ez közeledik s biztos lesz benne kihívás is, és sok öröm.

Néha lejutunk a partra, fél órára, esetleg egy órára… azon kívül bevásárolni megyünk el, illetve kb 2 hetente valahol vacsorázunk egy finomat.

Szóval, még mindig a feladatok viszik el a napot, de jól van ez igy.

Magam biztos vagyok benne, az eredmény nem fog elmaradni – a célkitűzések nemesek, a munka szorgalmas többnyire, pár embernél folyamatosan is.

Októbertől csatlakozott hozzánk pár hónapra egy profi twitter marketinges s szépen halad a feladatával.

Novembertől rajtunk a sor, jön a non profit kampány 2 hónapon át… Amihez sok-sok anyag több nyelven elkészült már.

Még egy zeneszerzővel is együtt dolgoztunk, nem akármi amit leteszünk megint az asztalra!

Hamarosan!!!!

Jó volt az Oppenheimer, utána megnéztük itthon ujra a TENET filmjét is a rendezőnek, mert még mindig volt, amit nem értettem meg jól benne… pedig már 2x láttam. Napsi értette már, segitett elmagyarázni amit még nem értettem az időhurkokkal, idő-átkarolásokkal kapcsolatban, s most már szinte minden helyre került e filmmel kapcsolatban bennem.

Nagyon jó a Barbie, sokat lehet rajta nevetni s nagyon tanulságos is, olyan 6-7. osztályban ajánlanám vetiteni iskolásoknak is.

Jó volt az Impossible Mission legutóbbi része is.

Nagyon jó kis minisorozat volt a francia Örvénylés, tudjuk ajánlani, és az Eltéritett Járat minisorozatot is Idris Elba főszereplésével. Izgalmas, fordulatos.

Érdekes volt a Silo is, annak gondolom lesz folytatása.

A Vaják évada se volt rossz, de néha szenvedős… viszont amikor a báli rész van, az zseniális megoldás szerintem.

Továbbra is jó volt a Too hot to handle sorozat, most csavartak egyet rajta a nyeremény esetén, Lana igazi szupersztár lesz igy 🙂

Szintén tetszett a Vak Szerelem is, most sok pár alakult ki…

Várjuk nagyon a Billions utolsó, befejező évadát mert visszatér Damian Lewis az utolsó évadra, s lehet visszatér John Malkovich is!

Jön az időkerék folytatása is hamarosan, és a Gyilkos a Házban újabb évada, szóval lesz majd mit nézni.

A napokban a TENET főgonoszát bravúrral alakitó Kenneth Branagh főszereplésével készült Poirot feldolgozásokat nézünk és az igazság ára sorozatot is tudjuk ajánlani.