WARNING: Hosszú és unalmas bejegyzés következik az óvodáról, ahol dolgozom, csak saját felelősségre olvassátok. 🙂
Az előző bejegyzésben már sok szó esett a munkahelyemről, de írok akkor még pár dolgot hozzá, hogy egy helyen legyen minden. Szóval miután visszaköltöztünk Thaiföldre, úgy gondoltam, jobb lesz oviban elhelyezkedni, picikéket tanítani és nem kamaszokat, mert velük nagyon nehéz volt, nem szerettek tanulni, nem figyeltek, sokat kellett fegyelmeznem őket szóban, de nem sokat ért, meg valahol meg is értettem őket, emlékszem a kamaszkoromra, én is inkább dumáltam meg röhögcséltem a barátnőimmel azokon az órákon, ahol nem volt szigorú a tanár.