Tapasztalataink két nézőpontból

Sziasztok, sok sok munkával teltek a hónapok. Pár apróság ami történt:

1, Találkoztam egyik sétám alkalmával egy kajmánnal! Nem volt nagy, egy tócsában heverészett. Esős évszakban sok tócsa képződik a gyalogút mellett, s én szeretek begyalogolni a központba. Kb 35-40 perc mert elég nagy az emelkedő. Egy nagyobb tócsában kis teknősökre lettem korábban figyelmes, végül csak egy maradt életben. Ő elég jól megnőtt és a madarak a csőrükkel vele már nem tudtak elbánni. Tőle jó messze volt a másik tócsa, amiben a kajmán hűsölt s nagyon közel engedett hogy lefotózhassam:

2, Sikerült felutazni Panama Citybe bőrgyógyászhoz aki megszemlélte az arcomat s nem tetszett neki egy folt – várunk 3 hónapot hogy lássuk, mivé fejlődik.

3. Eljutottam egy modern vizsgálatra is, ahol a nehézfémeket tudják kimutatni, lerakodásukat a szövetekben, illetve a vitaminokat, ásványi anyagokat. Igy már kiderült hogy nagyon sokat javult az állapotom, mert már 75% csak a nehézfém tartalom a szövetekben – azaz most már spontán is üriti ki a szervezetem őket, valahányszor kelátképzőket eszem, mondjuk fokhagymát, hagymát. Ennek sokszorosa volt bennem. A 100% csak annyit jelent, ennyit tud még nagyobb komoly baj nélkül elviselni, tolerálni a szervezet.

De persze igy elég lassú a folyamat, szóval még három hónapot bevállalok kúraszerűen egyenlőre a 2025 évből. Jó sok pénzbe fog kerülni, de ugye az egészség a legdrágább talán már a világon.

4, Ami a következő beszámolóban lesz: Eljutottunk Taboga szigetére s 2 éjszakát eltölthettünk ott! Ez hát pipa, megvolt. S hogy milyen volt, majd elolvashatjátok hamarosan.

5, Végre, 2016 óta először, a karácsonyt s új évet nyugalomban, aktiv pihenéssel töltöttük, sokat lehettünk együtt s szép volt a tüzijáték is! Talán erről is lesz egy külön beszámoló ha lesz rá idő.

Utána sokat nem igérek, mert májusig rengeteg munka van még hátra – forditásokkal s oktató anyagok tervezésével, forgatókönyvek irásával, Dao fejlesztések irányításával és persze intenziv nyelvtanulásokkal fog telni ez az időszak. Sőt, ez az év. Is.

6. Testsúlyomat sikerült 73-74 kg-ra csökkenteni, az ünnepek alatt ez 77 kg-ra változott, de 78-ra számitottam. Hamarosan ismét kezdem az időszakos böjtös életet, kb 14-15 óráig egyem csak, utána már nem. Igy azt remélem, hamarosan ismét elérem minden különösebb diéta nélkül a 73-74 kg testsúlyt. Esetleg 72-t.

Spanyol nyelv: olvasásban egész jól megy már, ha nem is minden szót de nagyon sokat megértek spanyol nyelvű feliratozásokkal. Tudok igy fimsorozatot is nézni Napsival, s ő angol nyelven hallja. Igy moziba is már mehetünk. Ami még nehéz, a társalgás, ezen van 2025.-ben a hangsúly. Május után kb.

Tehát forgatókönyveket is fogok késziteni a következő 4- 5 hónapban, havonta egyet. Napsi óriási feladatot fejezett be – angol nyelvre elkészült a japán waka versek forditásaival. Le a kalappal! Neki is még foditások következnek angol nyelvre, azután neki következik az AI videok készitése! Nagyon kreativ év következik…

Sok erő kell ehhez az évhez is még. S rengeteg pénz persze – hátha meglesz mind.

Hát ez a nap is eljött…

10 éve már, hogy a magyar korlátozott élet, szűk élettér helyett boldogan és szabadon élhetünk… 10 éve nem lopnak meg (jó, egyszer egy olcsó bukósisakot elvittek 2-ből) és nem kell 3-5 évente mindent elölről kezdeni – lehet végre építeni mert nincs bal…fék kormány hogy lerombolja amit építünk.

Thaiföld volt az első állomás… mikor az első szabad levegőt beszívtam Bangkokban, tudtam vége a megpróbáltatásoknak.

Bangkok, a nagyon élhető, sok parkkal rendelkező, egyszerre modern s tradicionális nagyváros…A Szaxofon bár… A thai család ami befogadott minket… aztán

Sriracha, az első hosszabb ideig tartó otthonunk… sok japán emberrel akik ott élnek, a japán negyeddel… a Robinson áruházzal, a japán áruházakkal, éttermekkel, a szuper sörkertekkel, remek thai zenekarokkal… Az első Tom Jam Kung krémes leves… kirándulások Ko-Sichangra hétvégeken… A kedves rendőr aki az életmentő is volt ott a strandon… a karaokézó gyerekek hétvégén, a sok finomság… a kellemes szállás, barátságos és segitőkész szállásadók…

Koh Larn, az első sziget amin eltöltöttünk pár napot – a kedves nyugágy kiadó srác aki tőlem feleannyi pénzt kért csak mint a túristáktól… a halakon élő szabad kutyák… a gyönyörű strand…

Majd nekem Japán következett 10 napra… Tokyo, Asakusa főleg, a gyönyörű park állatkerttel ahol félig szabadon élnek az állatok… A Meiji parkban séta, a Tokyoi vár kertjében a séta…

Kamakura, a tengerpart, a gyönyörű kirándulóhelyek, a nagy buddha szobor…

A mindig gyönyörű Kyoto, a régi császári palota hatalmas kertje… a kedvenc japán hegyem ahová háromszor is elmentem… A gésák akik este láthatóak inkább, túristák által nem látogatott helyen…

Nikko, ahol meglátogattam Tokugawa Iejaszu síremlékét és helyi speciális ételeket kóstoltam.

Nara, szivem csücske ahol Noh darabot láthattam egy Sinto szentélyben bemutatva a híres Kanze család előadásában. A sok kedves őz akiket ujra láthattam, a szentélyek, a templomok…

Jagyu falu, ahol a hires Jagyu család élt… a barátságos helyi japán emberek akik örültek hogy egy europai ember kiváncsi volt a falujukra s tudta kik voltak a Jagyu -k s mi volt a szerepük az ország történetében.

Majd ismét Sriracha és Pattaya,ahol thai nyelvet tanulhattam.. utána ott volt a tengerpart, a sok árus, sok finomság… Durian, Csillaggyümölcs, Mangók, Kiwi, finom kókuszok jéggel… és a sok finom thai étel…

Utána következett Koh Chang ahová évente visszatértünk… a kellemes szállások, a figyelmes thai vendéglátók, a finom thai ételek, a gyönyörű tiszta tenger, elefántháton túra, a sok fürdőzés, 2-3 naponta kirándulások, életem első snorkolása… a fantasztikus tenger alatti világ…

Ayautthaya, a régi főváros a szép parkkal, romokkal…

Közben Japán ismét, Napsival együtt – Osaka, Noh szinház, kedvenc hegyünk, közös célbaérés miközben tüdőgyulladásom volt s Napsi minden éjjel fél éjszaka kezelt… Utána derül ki a nehézfém mérgezésem.

Ismét Thaiföld, Koh Lanta, Krabi ami szintén nagyon kedves a szívünknek… A kedves muszlim étterem tulajdonos aki látva a csomagjainkat, felvitte azokat a szálláshoz és Napsit majd értem is visszajött…a fantasztikus szálláshely… A Smaragd barlang …

Azután következett Bali… A főváros majd Ubud, Amed, Amlapura… A Tirta Ganga, a Vizi Palota, Charlie csokigyára, az első tengeri sün ház megtalálása, a finom ottani csokik, August a lúd aki pehelykönnyű volt s szeretett a kezünkben lenni vagy Nóri mellett aludni… egyszer a robogókig elkisért… a hinta ami a tenger fölé lendült… A vulkán kitörés, költözés Uluwatu környékére… A Pandawa beach ahol annyi szép időt töltöttünk… a kertes ház ahol a kertben főzhettünk de esőben is, tető alatt…

Malajzia, ahol először s eddig utoljára volt részem hindu masszázs-fodrászatban – s ahol túléltem a madárinfluenzát. Az Orangután sziget és a Pillangó park… A Kapitány curry bengáli kenyérrel, az aszalt szilvás csirke…

Vietnam, ahol a Pho levest ettük s nehezen találtunk Napsinak vegetáriánus ételeket…

Szingapúr a csodálatos állatkertekkel, a görög étteremmel ahol kisebb vagyont hagytunk ott egy gazdag vacsoráért de nem bántuk olyan jó volt… Évfordulónkat ünnepeltük… A metró, a mindenütt jelenlévő fenntartható fejlődés, a városállam születésnapi ünnepsége…

Majd Bali bejárása következett, a kalandos robogó túra esőben fel a magas hegyre… a tenger felett épitett utak… Lovina és a delfinek… a különböző szinű és formájú tengeri csillagok…

Utána ismét Thaiföld …

Nakorn si Thammarat az élhető lapos város, a suli melletti piac, a finom sárga currys rák, a gyümölcskelyhek, a kókuszos levesek, az árnyékszinház-étterem, a hatalmas grillezett garnélarákok…

Khanom, a titkos strand a hegynek fölfelé átvágással, a sok kirándulóhellyel… a gyümölcsöt lopni próbáló majmok… a kókusszedő majmok… ahol mindig ki tudtuk magunkat pihenni…

Ko Samui… a hihetetlen finom olasz pizzák, a francia pékségek, a fantasztikus snork helyek… jó volt nagyon….

Bangkok újra, egy időre búcsú Thaiföldtől..

Panama,

Panama City a főváros… A hahotázó papagájok…. Casco Viejo, a finom helyi kávék… kakaók… a gyors letelepedés, rekord idő alatt megkaptuk… Közép-Amerika legnagyobb bevásárló központja, a Panama csatorna, az Embera indiánok földjén a látogatás… A churros… A finom vegetáriánus étterem…

Bocas del Toro egy évig… A gyönyörű csillag strand a különleges tengeri csillagokkal, a lajhárokkal, a kedves bácsival aki mindig megtalálta őket … A lebegő bár, a szevicsék, a botanika park ahová hajóval mentünk, a finom csokoládé likőrök… az olasz és a mexikói étterem, az olcsó finom étkezde mellettünk… a vizet folyton lopó szomszéd apartmanház… a bőgőmajmok, lajhárok, különleges rákok….

Isla Caranero, az integető rákok, a derékig érő vizű tengeri stranddal…

Isla Bastimentos a különleges papagájokkal, a függőágyban töltött pihenőidők, a barátságos Mami kutyus aki minket választott… A nyílméreg békák…

David környéke, a napi áramszünetekkel, hatalmas esőkkel… a forró, meleg katlan várossal ahova inkább csak bevásárolni jártunk.

Boquete, a különleges városka ahol a környéken láttunk Quetzalt…. A barátságos s kézműves söröző, a perui éttermek, az olcsó éttermek finom ételekkel… a különleges kávézók, fagylaltozók, a virág és kávé fesztivál…

Azután Playa Coronado, a fekete-fehér homokos strand, 3 olasz pizzázó, halsütő és mindig lehet friss halat vagy halfilét venni… A nyugalom …

Hát, egyenlőre ennyi… és ha helyzetünk stabilizálódik, akkor folytatjuk a kalandozást még a világban…. hiszen vár Afrika még, esetleg egy európai körút és ujra Ázsia… vagy ki tudja?

A szabadság megfizethetetlen… szabad országokban élni jó, kellemes, barátságos kedves népek között élni – örök élmény.

Erről minden évben meg fogunk örömmel emlékezni… de itt majd csak a 15 éves évfordulón már.

Nagyon vártuk ezeket a napokat – Napsi születés és névnapja, kerek 10. házassági évforduló – elhatároztuk hogy mivel úgyis banki ügyintézés esetének fennforgása is forog fenn – Panama Cityben fogjuk ünnepelni!

Mit szeretnénk? Készítettünk egy listát:

Enni ahányszor csak lehet, a vega-szusis étteremben, ahol mindig legalább 20 féle finomság közül választhatunk vagy még több…

Fagyizni!

Finom Kávékat inni!

Eljutni a Mola múzeumba végre, megnézni a Guna indiánok viseletének történetét.

Egy tetőteraszon koktélozva ünnepelni az évfordulónkat.

Inni 1-2 sört a kézműves panamai Rana Dorada sörházban.

Gyűjteni kagylókat, csigákat.


Előtte egy nagyon jó barátunk állapota rosszra fordult és kórházba került – reméltük már jó kezekben van s minden rendben lesz vele.

Pénteken indultunk, ezúttal a busz időben, másfél óra alatt felért. Előtte éjfél utánig dolgoztam, igy csak ébredés után tudtunk összepakolni, de pár óra alvás után felébredtem. Tudtuk mindketten így lesz, el kell végeznem annyi feladatot indulás előtt, amennyit csak tudok s Napsinak is. Még mindig rengeteg a feladatunk.

Napsi reggel nagyszerűen összerámolt, kevés holmink lett.

Az utunk elég gyors volt busszal, kb másfél óra alatt már meg is érkeztünk. Gyors metrózás, s végre elsőnek a lehető legjobb metró kijáraton jöttünk fel. Ennek örömére ettünk a vega étteremben ismét finomságokat, nagy kedvencem az ottani shitake gomba a remek pácolással és a tavaszi tekercs féleség valamint a maki tekercsek.

Utána a szállásra mentünk, kicsit pihentünk majd indultunk volna a Bankba – de eleredt az eső, igy hétfőre napoltuk ezt a lehetőséget. Miután elállt az eső, bementünk Casco Viejoba, de a Mola múzeum már bezárt addigra. Sétáltunk a tengerparton s Napsi talált néhány szép csigaházat ezúttal is, kis kaorit is, mig én főleg gombokat láttam mindenfelé…. Kávéztunk és ittunk 2 sört a Rana dorada-ban, melyről kiderült a legelső, legöregebb épület ezen a területen – abban működik a kézműves söröző. Napsi finom szűrtelen búza sört ivott, és meg két korsó vörös sört, angol recept szerint – ez itt a kedvencem. Ettünk a sörhöz sült krumplit, igy megvolt a vacsora is.

Sajnos ez nem jelenti azt, már sörözhetek bármikor – e különleges alkalomra engedtem meg magamnak ezt a két sört – de a többivel várni kell minimum novemberig.

A sörökhöz ettünk sült krumplit, ezzel a vacsora is megvolt, majd visszamentünk a szállásra s aludtunk.

Másnap reggel ébredés után bajsejtelem ért egy barátunkkal kapcsolatban, aki kórházba került indulásunk előtt. Mig Napsi készülődött, eszembe jutott barátunk előző esti üzenete, hogy biopsziát végeztek közös barátunkon – s hogy egy nagy sebet is találtak. Rákerestem a leirás alapján ez mi lehet – és emlőrák volt, amit találtam. Döbbentem mondtam Napsinak hogy lehet a barátunknál ez a probléma – de nem vagyok orvos. Azon gondolkodtam, hogyan készítsem fel rá az üzenet küldőjét – egy üzenet ehhez nem elég s lehet nem is igaz.

E napra a terv két banki ügyintézés közül az egyik volt – de mikor már megreggeliztünk s készülődtünk volna, esni kezdett. Elnapoltuk a banki ügyintézést hétfőre. Úgy döntöttünk, megebédelünk majd megyünk vissza Casco Viejoba. Elindultunk hát ebédelni a vega étterembe majd ismét Casco Viejoba mentünk, s megnéztük a csodás Mola múzeumot. Itt az őslakosok például video felvételen mutatják be, néhány évtizedenként hogyan változtattak a viseletükön, megnézhettük a Mola készitésének fázisait is a felrajzolástól a az anyagok ráhelyezéséig majd a himzéseket, végül az utolsó szövetréteg rá helyezését – bizony ők több rétegen keresztül terveznek, gondolkoznak, de törzs minden egyes nő tagja! A mola-k különlegesek… Geometriaiak, állatok, növények ábrázolása, embereké s a világképüké – de ma már készülnek például pókemberes mola-k is, mert már eljutnak a fiatalok moziba s elmesélik élményeiket.

Egy különleges átlátszó dobozba állva egy projector segitségével a világképüket is megérthetjük – az egész kozmosz, minden benne van – s magunkat is látjuk rengeteg példányban mintha párhuzamos univerzumok lennének s bármely mozdulatunk kihat az egészre… lájuk magunkat talppal felfelé, fejjel lefelé, stb… nagyon különleges élmény. A muzeum egyik kis termében pedig molat készitenek a látogatók előtt. Mindenki láthatja, ahogy készülnek.

És nagyon sok gyönyőrű Mola volt kiállitva.

Ezután a mellette lévő kávézóba ültünk be s épp csak kirendeltük a kávét mikor a mobilomon barátunk üzenetét láttam – tényleg mellrák. Kérte hivjam, Napsi maradt a kávékkal a kávézóba, én meg kimentem hogy a többi vendéget ne zavarjam a hivással, illetve halljam is akivel beszélek. Kétszer is ujra kimentem, de már érdemben segiteni nem tudtam – megértettem senki nem tud s nagy béke szállt meg – csak tenni kell, amit még lehet.

Az ünnepi hangulat elszállt, ami ilyenkor természetes. Vacsorázni viszont kellett, elmentünk hát egy koreai étterembe ahol kézzel készitett, életem legfinomabb wonton-levesét ehettem, rákhússal töltötték a kézzel készitett tészta batyukat, Napsi finom vegetáriánus, thaiföldről már ismert üvegtésztás ételt evett. Aztán elmentünk a szállásra, s bár nézhettem volna, nem volt érdekes már a copa amerika elődöntő sem. De Napsi azt mondta őt érdekli – igy bekapcsoltuk a tv-t s láttam életem első copa amerika döntőjét, jó meccs volt – köszönöm Napsi! Ugyanis ő amint látta hogy én is nézem, már visszatért az olvasáshoz – csak nem akarta lemaradjak róla.

Vasárnap is érkeztek reggelizésünk után nem túl jó hirek barátunkról – másik barátunktól. Azt tanácsoltam, most mondjon el mindent még társának amit szeretne – s akkor eltört bennem is mécses. Felnézve láttam hogy Napsi válla már valószinű egy ideje rázkódik a csendes zokogástól – itt vagyunk tehetetlenül s nem tehetünk semmit, barátaink meg nagyon nehéz helyzetben.

Nem volt ünnepi hangulatunk, gondolhatjátok. Elmentünk a Metrololitan parkba s a nagy hőség ellenére majdnem teljesen bejártuk a legnagyobb ösvényt. Tukánnal most sem sikerült találkoznunk, lehet nem is ezen az ösvényen lehet velük találkozni – de voltak teknősök, gyikok, gyönyörű kicsi és hatalmas lepkék s kis madarak a bozótosban.

Taxiba ültünk csurom vizesen a magas páratartalom s hőség miatt, a szálláson átöltöztünk s elmentünk ebédelni egy önkiszolgáló török büfé szerűségbe, ahol már csak egyféle étel volt, sült csirke, azt ettük hát körettel.

Utána kávéztunk s lesétáltunk a tengerparti sétányhoz – de most nagyon büdős volt s koszos is a part, nem sokáig birtuk – ami jó is, mert hazafelé már fájt a lábunk rendesen. A park ugyanis nagy emelkedős dombos terület, nem egy sik park.

Hétfőn két banki ügyintézés várt ránk, így a szokásos reggeli után összerámolt Napsi és elindultunk az első bankba. Időre ott voltunk, jött az előre megbeszélt találkozóra a bank képviselője – és még életünkben ilyen lerázós, ti nekünk nem számitotok beszélgetésben nem volt részünk. Szinte tüntetően nem foglalkozott velünk az első kérdések után.

Átmentünk a másik bankba, ahol az ottani bankkártya cserére vonatkozó kérésünk meghallgatták figyelmesen, majd elkezdtek intézkedni, hatástalanitották az eddigi helyi bankkártyát, igérték szerdára készen lehet az uj nemzetközi szinten használható. Elindultunk a közeli kávézóba, épp csak kikértük mikor hivtak – a bankból. Mégsem figyeltek arra amit kértünk, kicsit összekutyulták a dolgokat, de szerencsére Napsi angol nyelven el tudta magyarázni, mit is mondtunk el nekik korábban személyesen.

Aztán végül kiderül, nem adnak nemzetközi bankkártyát.

Még ebédeltünk egy utolsót a vega étteremben majd metro, busz és egyből bevásárlás – hazaérkezés s víz szűrés volt a menetrend.

Aztán ismét eltört a mécses s a következő napok sok sírásban teltek – együtt is, felváltva is.

Ezek most a búcsú napjai egy nagyszerű baráttól. Szeretett volna eljutni Alaszkába s azt hiszem szívesen társasozott volna velünk a Septimával is – bár messze éltünk egymástól földrajzilag – hiányozni fog. Sok tettét csak utólag érthettük meg – nagyszerű dolgokat tett. Sok embernek hiányozni fog még sokáig. Ritka nagy szívvel áldotta meg az ég. Sok ember – beleértve minket is – rengeteget köszönhet neki. Igy fogunk rá emlékezni..

Azaz kötetlen beszámoló…

Először is az edzésekről… Hát kiderült, nem kell nekem 12-es szinten 4.5 km-es sebességgel edzenem – legutóbbi edzésem alkalmával kipróbáltam hogy 25 percig 6-6.5 emelkedőn edzek 30 percet 4.5 km/h sebességgel ahogy szoktam s felmegy bizony a pulzusom s a kalóriák nem nagyon fogynak…

Az utolsó 5 percre átváltottam 12 -es emelkedőre és 3 km/h sebességre és pörögtek lefelé a kalóriák…

A szívemnek elég lesz a 99-120 tartomány edzéskor, nem kell 125-140-es szivverést elérni.

Végre ismét ihatok kávét mindennap – jó kis panamai chiriqui virága kávét ittam elsőnek, s nagyszerű érzés volt. S ehetek ujra fagyit is, sőt egy hét múlva már jöhet időnként 1 pohár bor vagy egy koktél is…

És Copa America ideje van, régi álmom volt hogy nézhessem a meccseket – de elég drágák az előfizetések 50 dollár volt a legolcsóbb. De Napsi nem adta fel, keresett lehetőségeket. Ajánlották nézzem VPN-el a mexikói vagy perui tv csatornákat, de nem működött. Panamában is, Peruban is, Mexikóban is a TVMAX közvetiti a meccseket – s kiderült hogy bár előfizetéses, de Panamán belül az interneten lehet INGYEN nézni a meccseket!

Igy láttam az első nyitó meccs kivételével amiket szerettem volna nézni, Columbiát, Brasiliát, Argentinát és természetesen a Panamai meccseket.

A szakértők Columbiát, a világbajnok Argentinát vagy Uruquayt várják győztesnek.

Brazilia kénytelen súlyos sérülés miatt nélkülözni Neymart, továbbá nem játszik már a válogatottban Casemiro, Anthony, még két csatár Gabriel Jesus és Richarlison… mindössze két tapasztaltabb középpályás maradt – Guimaraes és Paqueta… Neymar helyén a törékenyebb testalkatú Vinicius Junior jól játszik, de alig van aki tudna gólt lőni… Rodrigo és Martinelli kap lehetőséget, néha Raphinha vagy Endrick aki 17 éves. Az első meccsükön nem birtak Costa Ricával akik végig sündisznó állásban védekeztek – de a második meccsen legyőzték meggyőző játékkal Paraquay válogatottját. Columbiai meccs előtt megvan 4 pont s nyugodtan várhatják az utolsó meccset, hisz ha Costa Rica győzne is Paraquay ellen, 6 gól a gólkülönbség Brasilia javára – Paraquay ha győz, csak 3 pontja lenne. Brasilia továbbjutott hát de jön a nagyon várt Columbia-Brasilia meccs ennek ellenére! Columbia az esélyesebb, de a brasil válogatott Paraquay ellen egész jól játszott, de még rutintalan a válogatottjuk. Viszont a védelem erős, Danilo, Militao és Marquinhos is erős védőjátékos, a kapus Alisson is tapasztalt. De Columbia az esélyesebb.

Panama először a torna egyik nagy esélyesével játszott s bár a végeredmény 3-1 lett Uruquay javára – nem tükrözte a meccs végeredménye a játékot, Panama bizony nem vallott szégyent. A második meccsen aztán USA sokkal jobb csapata ellen bizonyítottak is – a dán edző, Christiansen pár év alatt csodát tett a válogatottal. Az utolsó forduló előtt Panamának s USA-nak is 3-3 pontja van – Uruquaynak 6 – de USA játszik Uruquay-al, Panama az eddig gólképtelen Boliviával játszik. Ha USA nem győzi le Uruquay válogatottját és kikap ahogy a papirforma szerint történhet – akkor Panama továbbjut a csoportból, most először, futballtörténelemet irtak eddig is.

Szóval Panama meglepetésre esélyes a továbbjutásra – s a világhirre, hisz akkor vagy Columbia vagy Brasilia ellen mutathatja meg, mennyit fejlődtek – még ha akkor ki is kapnak, a világ láthatja e kis ország csapata milyen játékra képes. Már 2 éve is néztem a világbajnoki selejtező meccseiket s épphogy lemaradtak a kijutásról, a Copa Oro sorozatban már megmutatták hogy mire képesek… és most a Copa Amerikán is megmutatták eddig is.

De még hátravan a 3. csoportmérkőzés minden csoportban – s eddig nagy meglepetés hogy a B csoportban Venezuela áll már biztos továbbjutóként és Equador 4 ponttal a második, mig Mexiko válogatottja a 3. helyen 1 ponttal áll és Equadorral fog játszani – nekik elég egy döntetlen Mexico ellen. Sőt, Mexikónak legalább 2 góllal kellene vernie Equadort – nagy meccs lesz!

Egyenlőre 2 biztos továbbjutó van, Argentina és meglepetésre Canada. Mindketten az A csoportból jutottak tovább.

Holnap Mexiko és Equador meccs következik!

Eljött ennek is az ideje…. 7 év után. Pár napja fejeztem be az utolsó, már csak 2 hetes lapacho kúrát. Meglepően könnyen bírtam, csak az okozott nehézséget az utolsó héten hogy – elszúrtam az edzéseket hőségben.

A konditeremben több helyi is melegben edzett, súlyzózott nyitott ajtónál, igy én is igy használtam hetek óta a futópadot. Aztán mikor utoljára edzettem, a bevezető bemelegités után a szivem megfájdult, de elég erősen. Arra gondoltam, mivel kipróbáltam birom-e a 12 % emelkedőt, ez volt a baj, s pihentem pár órát. Délután megint lementem, 35 fok volt és nyilván erős páratartalom – errefelé most 85-99% páratartalom is előfordul – s elkezdtem edzeni s hamar jött a mellkasi fájdalom. Rájöttem hogy a szívem megterheltem s a tüdőket is.

Egy héten át ezután kb 50% körüli páratartalmat kellett varázsolni a kis szobában, ott tartózkodtam – első nap csak 60%-ra sikerült levinni, majd 57%-ra, majd 55, 52… de minden nap 18 fokra lehűlt a szoba! Viszont a szívem és a tüdők így regenerálódtak.

Napsi naponta kezelt, én is sokat magamat s azon a héten szombaton már be is tudtunk menni együtt a városba bevásárolni. 28 fok és 88% páratartalomban. Pár nappal korábban 27 C fokon és 71 százalék páratartalomnál már fájt a szivem, de szombatra már jól voltam.

A szívem tehát helyreállt, ez a hét még pihenős az edzéseket tekintve, azaz nincs edzés – de jövő hétfőtől ismét mehet, csak figyelnem kell a hőmérsékletre. Korábban voltak előttem mindig edzeni, így hűvös volt, de egy ideje elmaradtak – lehet így mehetek korábban edzeni, akár reggeli előtt is.

Ami jó, hogy a súlyom tartom 73.5-73.8 kg között edzések nélkül is. Elég reggelre és estére 1-1 kis tortilla töltve babkrémmel, sajttal vagy kis baconnel, esetleg joghurttal egy kis papaya, ebédre egy kis adag rizzsel valami más, szóval kis adag főétel. Felnőttkorban akár 2 kis étkezés is elég, s jóval kevesebb étel mint kamaszként vagy fiatal felnőttként.

Igy tehát az utolsó lapachós hét igy telt el, megnehezítettem, de tanultam is belőle.

A lényeg, jövő hét hétfőtől edzés mehet ismét, cél a 72 kg, majd a 70 egyenlőre. Rá egy újabb hétre már ihatok mindennap kávét, és újabb egy héttel később már ihatok bort, koktélt időnként s lehet újra fagyizni – végül november körül ismét lehet sört is innom – tehát a maradék candidát kb addigra gyűri le már a megújult immunrendszerem, már magától.

Köszönöm Napsinak hogy kibírta ezt a 7 évet, a sok memória zavaromat mikor nem tudtam mi hol van, hova tettem… Ezeknek is vége, ismét egyre jobban emlékszem mind a japán, mind a thai, valamint az olasz nyelvre, de már malgasul is eszembe jutnak alapkifejezések. Az indonéz nyelv még nem tért vissza, de mivel azt tanultam utoljára, gondolom az is fel fog idéződni.

Napsi sokat fordit most hónapokig a sok marketing s nyelvórák adása mellett… jól birja, s még a háztartás jó része is most rá maradt.

Még annyi, a napi rutinom része több óra spanyol nyelv gyakorlás, a hiányosságok begyakorlása – a tesztek szerint b1-b2 között vagyok nyelvtanból, ugyanakkor A1 anyagú nyelvtannál is hibáztam egyet a teszteknél, ezt be szeretném pótolni.

Emellett blokklánc technológia mély tanulása, DAO-k tervezése, építése, Haskell – Plutus nyelvek tanulása a feladat a marketing mellett – a tanult programnyelvek gyakorlása meg hétvégeken.

Hej, ha ifjúkoromban már tudtam volna a Haskell programnyelvről….

És még vannak a fordítások is, sokat kell most japán nyelvre fordítanom.

Naponta jut fél óra még a thai irás gyakorlására – a 72 irásjegy már folyamatosan megy ismét, most újra tanulom az 5 hangsúlyozást, sőt most jobban megértettem a szabályokat mint korábban. Nagy hangsúlyt fektetek ezekre az alapokra, mert a többi utána már nagyon könnyű lesz.

Szóval csak a hangsúly jelekre figyeltem korábban, s úgy próbáltam hangsúlyozni – nem értettem mi az hogy normál, magas és alacsony mássalhangzó, sőt az alacsonynak is két szintje van, páros és páratlan… Mivan?
És nem mindegy hogy hosszú vagy rövid magánhangzó csatlakozik hozzájuk és az sem mindegy hogy utána a záró mássalhangzó zárt vagy kiejthető… JAJ!
És eztuán jön még a négyféle hangsúly jel, mely mindegyiknél mást jelenthet – VÉGEM VAN, ezt sosem fogom megtanulni!!!

És akkor…. elkezdtem nézni youtube videókat és egy kedves thai fiatalember érthetően mindezt el tudta magyarázni – de ő is azt mondta, ezt hónapokon át kell gyakorolni kitartóan. Ezután találtam egy olyan sikeresen thai nyelvet megtanuló külföldit, aki elárulta hogy a thai tanára nem a hagyományos thai oktatással tanitotta, hanem úgy hogy először csak a közepes mássalhangzókkal gyakorolták a hangsúly jelekkel és a többi rájuk vonatkozó szabályokkal – majd a magassal, végül a mélyek két csoportjával… Na, ez már jobban hangzik!

Kutakodtam tovább és találtam egy módszert, melynek segitségével állitólag 10 nap alatt meg lehet tanulni maradandóan a thai nyelv helyes hangsúlyozásait.
Gyakorlatokkal, nem nagyon magyaráznak s van hozzá letölthető hanganyag is.
Na, 3 napnál tartok eddig s az első 2 nap egyszerű volt tényleg. Egyenlőre csak olvasunk, szabályokkal nem foglalkozunk csak az 5. leckétől s addig a hangsúlyozást is csak figyeljük, nem kell még jól tudni – az 5. leckétől válik komollyá. Most azon van a hangsúly, a folyamatosan egyben irt thai szövegekben mindig jól ismerjük fel a szótagokat. A 3. lecke anyaga már kicsit bonyolultabb, jövő héten azt ismétlem s remélem befejezem az 5. leckét is, s e hónap végére remélhetőleg már jól fogok hangsúlyozni az 5 lehetőség szerint végre teljesen s akkor felhívom majd a thai barátainkat 🙂

Az is hasznos hogy kiderült, a 44 mássalhangzóból elég kb 30-at igy megtanulni – mivel van jó pár amit csak alkotmányjogban vagy régi buddhista szövegek forditásánál használnak illetve van pár olyan mássalhangzó, amit a thai szavak kevesebb mint 1%.-ban ha használnak – elég azokat akkor tanulni.

Kiderült néhány furcsa összetétel eredete is, ezek khmer nyelvből átvett hangok, hangzatok.

Közben ismétlem a japán kanjikat is, hiszen mára 2 200 irásjegyből kb 850 csak jelenleg, amit biztos felismerek. Egyenlőre az 5. és a 4. szint kanjijainak ismétlése megvannak. Idén még a 3. és 2. szint kanjijait kívánom átismételni, begyakorolni – azután jövőre jöhet az 1. szint , az kb 1005 kanji, az a legnagyobb csoport. És még kb 250 kanji, amit a neveknél használnak…

Emellett a kanji szótárból az első irásjegyektől kezdve tanulom az összetételeket, minden kanjihoz tartozik átlag 5, így a szókincsem is fejlődik közben. A nyelvtan ismétlést 2025-re hagyom a japán nyelvből, a 2. félévre – az I. félév ugyanis a thai nyelvé lesz, 2026 pedig az indonéz, maláj valamint a malgas nyelv felevenitése a cél. Itt egyenlőre 74 kanji szóösszetételeinél tartok, de időm az van… S igy, mivel nem szintek szerint vannak a kanjik a kanjiszótárban – legalább 2x ismétlek át minden kanji jelentést.

Az olasz nyelv felelevenitésére elég lesz idén a november-december.

A spanyolra kb 2-3 hónap kell még nekem, már erős társalgási szinthez – utána mint irtam, jöhet az olasz nyelv ismétlése is, illetve olasz nyelvtanból még van egy kis tanulnivalóm, ami újdonság – de az mindig könnyen ment, remélem most is igy lesz.

S közben év végéig erős marketing posztolások és sok sok forditások a feladat. Jó sok, de birni kell!

Mennyi minden belefér az ember egy napjába… Suhannak a napok!

Filmek:

Sok időnk nem volt rá, de a Berlin-t megnéztük – nekem kissé gyengén indult, nem volt meg Berlin karaktere számomra – de ami a 3. rész után kezdődik, azért megérte. Számomra a csúcspont hogy amikor minden összeomlik körülöttük, mindenki komoly bajba kerül s épp hajszálnyira a teljes összeomlás – Berlin a régi barátjával önfeledten énekli a hotel bárjában a Felicita cimű olasz slágert egy fiatal párnak. Jó ötlet volt a 2 nyomozónőt is behozni, Aliciát és Murillo-t is, remekelnek. Egy ponton azt hittem az egyik rész átmegy a Fast and Furious-ba, de épp a legjobbkor zseniálisan megoldották, hogy ne így legyen. És már be is rendelték a folytatást. Itt ebben a sorozatban nem maga a rablás amin izgulni kell, zseniális a terv, olajozottan megy – de a bandatagok egyéni emberi gyengeségei, főleg Berlinnél, alaposan megnehezitik az akciót, a tökéletes terv ellenére.

Tetszett az agancsos fiú befejező évada is. Jól megoldották.

És a Tégla valóságshow is… az első évadban nem találtuk el ki a Tégla, s lehet most sem fogjuk…

Végre itt a sárkányok háza 2. évad is, elég jól kezdett, néztük az 5 csillagos séf sorozatot ami csak 6 epizódos – most inkább társasozunk hétvégén szabadidőnkben.

Napsi hozott egy új társast, a Cascadia is nagyon jó, imádtuk s imádjuk, de most a Septima-t próbálgatjuk.

Elsőre vagy 2 órán át tanultuk a szabályokat, próbáltuk a játékot összeállítani, majd rakhattuk is el olyan későre járt. Az is van fél óra, az elpakolás. Másodjára 40 perc alatt kész voltunk az előkészületekkel s lejátszottuk az első partit… Nagyszerű hogy sok minden számit a pontozásnál és rengeteg a variáció…és borulnak a stratégiák, semmi nem úgy alakul, ahogy előzetesen eltervezzük – mint az életben. Egy évszakban 5 hold ciklus van, holdciklusonként egy lépés van de 10 féle lépés lehetőség… de csak a felét lehet megtenni. Egy év, azaz 4 évszak a játék ideje – de ha gyógyitani szeretnénk, előbb gyűjteni kell a varázsfőzethez az összetevőket, ehhez oda kell lépni ahol vannak, majd főzni a gyógyfőzetet, majd a beteghez menni s gyógyitani… legalább 4 akció az 5-ből. De közben egyre gyanúsabbak lehetünk a boszorkányvadászok számára s ellenük is védekezni kell – s ráadásul be kellene küldeni a leendő tárgyalásig hozzánk lojális polgárokat hogy akiket elkaptak a boszorkányvadászok, ki lehessen szabaditani a tárgyalásnál… Minden játék elején már fogva tartanak egy boszorkányt s mindegyiknek más képessége van – ha kiszabadítjuk, csatlakozik hozzánk. A játék során 4 küldetés van amit meg kell oldanunk, de csak annyinak a pontja számít, amennyi boszorkány van a végén a csapatunkban. Kezdetben van kettő, de elkaphatják bármikor a boszorkányvadászok… Lehet összedolgozni, vagy egyedül próbálkozni. És persze az alap küldetésünk is meghatározza, minek kell lennie a végeredménynek…

Jó hogy szabad összedolgoznunk, sok akciót együtt is végrehajthatunk, meg is beszélhetjük ki mit csinál a következő fordulóban… igy együtt játszunk, nem egymás ellen. Végül persze lesz egy nyertes de nem erről szól a játék, hanem hogy együtt jussunk el a végéig s lehetőleg minél több akciót megoldhassunk egymás segítségével. Az igazi ellenfél a boszorkányvadászok.

Hát igy telnek a hetek, hónapok.