Kategória: Uncategorized

Múlt hét csütörtökön Napsi kis nyomást érzett a mellkasánál, majd a délutáni vásárlásból igen nem jól kinézve érkezett haza, azonnal hőmérő, de akkor még semmi. Így lefeküdt pihenni, de pár óra múlva már 37.2, majd hamarosan 38.6 volt a láza, egy lázcsillapitót bevett. Hajnalban ismét 39, így elmentem egy tuktukért és bementünk az ügyeletre a kórházba. Mivel még folyamatban a biztosítása, fizetős lett az ellátás, de már az elején mondták, ha vérvizsgálat is kell, akkor is 3000 baht körüli lehet a végösszeg maximum.

Hamar foglalkoztak velünk, adatlap kitöltés, kedves, angolul jól beszélő személyzet és már mehettünk is a fiatal férfi orvoshoz. Mellkasát blúzon keresztül hallgatta meg  a fanendoszkóppal, nem kellett vetkőznie, kikérdezték panaszairól, majd jött a vérvétel. Az eredményre kint várakoztunk, és hamarosan visszahívták. Megmutatták, a dengu lázra negatív, de az orrváladékból vett minta elemzése kimutatott egy baktériumfertőzést. Biztos ami biztos, kérésünkre maláriára is letesztelték ezután még a vérét, hamarosan jött, hogy az eredmény negatív. Mehettünk fizetni, és ott már adták is a gyógyszereket a fizetés után, pontosan annyi darabot, amit az orvos előírt. (Nem dobozban, hanem csak 1-1 levelet a dobozból.) Adagolást elmagyarázták és rá is írták, elkérték az én telefonszámomat is, két nap múlva kontroll.

Hétfőn még nem ment dolgozni, nehogy bárkit megfertőzzön, a thai lázcsillapító hatásos volt, és a kontroll előtt SMS érkezett a telefonunkra órákkal korábban, angolul, a pontos időponttal, és hogy 20 perccel korábban menjünk.

Így is tettünk, s a 20 perc alatt egy nagyon modern vérnyomásmérővel megmérték a vérnyomását, majd a lázát, súlyát, és pont a megadott időben behívta az orvos. Bőven van orvos, nővér, a kórház modern, igen jól felszerelt. Keleten, emberek!!! A „fejlődő” országban.

Hálisten azóta már jól van, mire visszament dolgozni, kiderült, hogy több kollégája is elkapta a betegséget, a suliban van valahol a baktériumfertőzés forrása.

Hétvégén itthon pihengettünk, amíg nem volt jól itt maradtam vele, nem mentem a nyelvsuliba, de pótolom. Eszembe jutott, országváltáskor ha távoli helyre megy az ember, ajánlatos probiotikumot szedni 2-3 hétig, pont annyi még van, most szépen be fogja szedni, és így alkalmazkodik a szervezete könnyebben az itteni baktériumokhoz.

Azért mentünk kórházba, mert a dengu-láztól féltettem, akkor bizony kell kezelés, az egy létező betegség, bár ritka. Elég agresszív volt a láz, nem akart lemenni, ezért döntöttünk úgy, inkább megnézetjük, mi lehet. Megkönnyebbülés volt a vérvételtől számított egy órán belül megtudni, hogy nem dengu. Nagyon profik voltak, tényleg miden flottul ment. Annak ellenére, hogy hajnal 5-kor érkeztünk, mindenki kedves, mosolygós és udvarias volt, úgy bántak velünk, mint a vendégekkel.

Valójában, csak péntekig volt takarékos, mivel életem első apák napján megleptem magam egy oyakodon japán étellel,ami megdobta az összeget, de hát ünnepnap a péntek…. Nagy örömömre pár napja a Family Mart-ban kapható japán onigiri 25 ahtért, ma pénteken a 7 elevenen is megjelentek 27 bahtért…  Hurrááá!

Akkor hát:

Hétfő: Reggeli tonhalas szendvics volt a nyelvsuli mellett 28 bahtért (továbbiakban bt=baht, 7.4 ft. ) , ebéd Onigiri 2 db 25+35 bt, zöld tea smoothyt ittam mellé 30 bt, vacsorára elég vot egy szelet dinnye 20 bt. Az onigrik ugyanis laktatóak eléggé. Hétfő 148 bt tehát, napi 150 bt a szokásos ételköltségem hétköznap.

Kedd: Kókuszos csirkeleves reggelire 35 bt, ebédre a 7 elevenben vettem 40 bt-ért Bazsalikomos csirkét, vacsorára a mellettünk lévő ksétteremből Somtámot hoztam 35 bt-ért, a Somtám a csipős papaya saláta, imádom, sok sült mogyorót adnak hozzá. És még az orromat is tiszticcsa! Kedd tehát összesen 110 bt.

Szerda : Nyelviskolába menet egy áruházban Tom Yum stilusú tésztalevest reggeliztem 45 bt, ebédre két csirkenyársat vettem a piacon rizzsel 30 bt, de ebből estebéd lett, vacsora már nem is kellett. 75 bt.

Csütörtök: Gulyás szerű levest ettem, krumpli helyett valami más zöldség kerül itt bele, de a répa és a marhahús ugyanaz. 40 bt, ebédre Ongirit ettem 25 bt, vacsorára ismét csirkenyársat vettem a piacról 35 bt, összesen 100 bt.

Pénteken 40 bt egy zöldparadicsomos leves a reggeli, ebédre elszaladt velem a ló, apák napja tiszteletére egy Oyakodont ettem egy japán étteremben, hisz ünnepnap van – 135 baht, 40 baht a vacsora zöldséges csirke rizzsel. Ez igy 215 baht, de ha nem ünnepnap van, 120 baht lett volna.

Ehhez jött még 40 bahtért ananász és dinnye, amit ettem a héten és 35 bahtért egy csokor banán, vagy 15 db.

Mindösszesen 723 baht. Hétköznapokra egy hétre, 5 napra 750 baht a keretem most a takarékos hónapokban, de még ebbe is beleférnek gyümölcsök, és 240 baht az utiköltségem a nyelviskolába, busz oda-vissza, heti 3 alkalommal.

És akár napi 100 bahtra ki lehet hozni simán, úgy hogy változatosan eszem. Reggelire itt tartalmas levest jó enni, ebéd el is maradhat, vacsora a fő étkezés. Ha ebédre egy laktató onigirt, rizsháromszöget veszek lazacost vagy rákost vagy tonhalast, simán kijön 100 bahtból napi 3 étkezés.

Mivel van már onigiri, jövő héten ki is próbálom a napi 100 bahtos, mégis tartamas étkezést.

Először is, ismét eljutottunk a szigetre, és sikerült kijönni a pénzből. Mindketten a legolcsóbb ételeket választottuk ki, igy azért jutott Smoothy is és egy sör is. A tenger megunhatatlan számunkra egyenlőre, reggel 9.20 órától 13.30-ig belefeledkeztünk, s Napsinak is szép szine lett már délutánra

Utána kicsit ejtöztünk a bungalowban, majd vissza a tengerbe, utána vacsora s próbáltunk aludni. Most thai lányok voltak a szomszéd bungalowban, éjjel vagy hajnalban hangosan érkeztek vissza a karaoke partiról és reggel 6.30-tól igen hangos beszéddel, kiabálással ébresztettek. Túl sokat nem tudtunk aludni, délelőtt még fürdöztünk, du vissza jöttünk a négy órás hajóval ismét. A beachen megint megjelent a fiatal vaddisznó, és egy thai család mellé heveredett, ott pihent a homokban mellettük órákon át. Kezd megszelidülni – vadon él, de mégis keresi az emberek társaságát. Mindent megszaglászik, de még egyszer nem láttam, bármit megrongált volna. És milyen bátor – mi vajon bemennénk 100 vaddisznó közé?

Az UV sugárzás már „csak” 7-8 értékű, ez már nem olyan vészes.

Napsinak sikerült lefotóznia a bungalow mellett élő békát a rejtekhelyén, bár nem tudom mekkora traumát jelentett számára, hogy bele lett vakuzva a szemeibe. Mármint a béka szemeibe, a békánál nem volt fényképezőgép. Azóta lehet pszichológushoz jár, s biztos senki nem hiszi el a békák közül a történetét, hogy nagy égi fény töltötte be a helységet, ahol esténként meditálni szokott és mint a villámlás, úgy érte el a fény és azóta teljesen másnak érzi magát, sőt látta a Nagy Békát is!

Az időjárásról – most sokáig alig esett, de épp tegnap és tegnapelőtt volt zápor, égi áldás. A légkondi már fel se tűnik, ha bemegyek az áruházakba, vagy a minibuszba beülök – korábban nagyon hidegnek éreztem. Valahogy alkalmazkodott a testem a hirtelen nagyobb hőmérséklet-változásokhoz.

Holnap van itt a király születésnapja, és egyben az apák napja is, amit itt ünnepelnek is. Jövő hét szerdán pedig a királynő születésnapja lesz, az is szabadnap.

Napsinak lejár a próbideje, jön a szerződés hosszabbitás és persze a kötelező munkaruhák beszerzése, bár eddig is szinte minden napra már van előirt öltözéke. Például, tegnap neki is, a suliban minden tanárnak sárga póló volt az előirás, amit itt a Király születésnapjára gondolom viselnek, ünnepléskor, a nyelviskolában se a szokásos lila munkaruha volt a tanárokon, hanem az ilyenkor mindenhol kapható sárga póló.

De a kedvencem az a rózsaszin póló, amit ma kellett felvennie Napsinak és persze azt is megvennie előtte. Mert e hónapban hetente egyszer viselnie  kell majd.

Lassan ideje fodrászhoz is menni, 150 baht a hajvágás általában.

Nekem bemondta az unalmast a még orbanisztánban júliusban vett szandál, amit direkt csak itt kezdtem hordani, szokás szernt kilyukadt a talpa – megnézem, az itteni thai szandálok meddig birják? Bár általában az  otthoniaknál 1.5-két hónap volt az élettartamuk. Itt thaiföldön azért 3.5 hónapot kibirt.

Ismét eszembe jutott két ismerős, akiket éveken át nem láttam, majd elutazásunk előtt a balcsin egy étteremben megláttuk egymást annyi év után – Bebe és elválaszthatatlan barátja, Gábor. Pár hosszú lépés mellett sztoriztunk, Napsi is halhatta tőlük már a sok kalandot, amiben a vitorlásversenyeken részünk volt. Két nagyszerű csupa sziv ember, akikkel a yardstick pontokat gyűjtöttük akkoriban….  Sok szép élményt, fiúk!

Kicsit irok még a kreszről, ahogy itt megy. Balos közlekedés, és elsőbbségadás szabálya – annak van elsőbbsége, akinek azt megadják. De általában az első pillantásra káoszos közlekedésben meglátni végül a rendszert. A jelzőlámpa afféle segédeszköz, de ha nem jön semmi, átmész. A robogók akár a forgalommal szembe is jönnek a leállósávban vagy az út mellett. Eddig 1 balesetet láttam, tegnapelőtt, két robogó koccant, az egyik végül felborult, a vezető hölgy nem tudta megtartani. Segitettem felállitani, a másik robogós is, senki nem hibáztatott senkit, mindenki ment utána tovább. A minibuszok gyorsan mennek, akár a záróvonalat is átlépik, de nem vállalnak felesleges kockázatot és nagyon jó sofőrők vezetik. Dudálnak, hogy ne kezdjenek elöttük manöverbe. Mégis, sok a halálos baleset. Hogy miért? Nos miattunk, farangok miatt, mert olyan országokból jönnek sokan, ahol felülről vannak a korlátok. Mivel itt nem utaznak a gyorshajtókra, az önkorlátozásnak meg, amit a thai emberek s általában a keletiek gyakorolnak, hiján vannak – itt nekieresztik a motort, nagyokat ráadásul, amiknek a fékútja hosszabb… nem ismerik ki magukat, száguldanak és kész a baj, ráadásul a dudálás jelentőségét félreértik. Ahogy egy csoporttársam fogalmazott – itt nagymotorral és nagy mellénnyel  hamar meg lehet halni. A thaiok meg nem értik ezt az őrült, felelőtlen hozzáállást másokhoz. A német, angol, orosz túristák vezetik ezt a hallállistát, a tengerbe fulladásit az oroszok, akik a tiltott jelzésre fittyet hánynak, ott úsznak – pedig nem véletlen, ha valahol ki van téve a veszély jelzés.

Ugyanakkor én cseppet sem félek attól, ha robogóval, kismotorral járnék. Legalábbis a thaioktól nem tartanék.

Bztos mindenki epekedve várja már a dugó madár sztorit – legyen hát.

Szóval van itt olyan madár, aminek  a hangja teljesen olyan, mint amikor egy nő már közeledik a csúcshoz, ez fokozódik, élesedik, egyre magasabb a hang is, és végül – bekövetkezik az élmény. Amikor először hallottam, mivel nyitott ablaknál alszunk, azt gondoltam, a házban történik az akció épp – később derült ki, ez egy madár. Néha a csúcspontot nem éri el, valami megzavarhatja,  de általában azért kielégitőnek nevezhető teljesitménye.

Végül még a thai nyelvről – a többiek már nagyon a végén jártak a tankönyvnek, nem igazán tudtam bekapcsolódni, rengeteg szót még nem ismertem. Most kezdtük elölről a könyvet, mert itt sok az ismétlés – s igy 17 oldat vettünk át egyetlen óra alatt! Nem egy nap 3 órája alatt, hanem tegnap a 3. órában kezdtük az ismétlést. Az ismétlés tempója is széditő. Az első tankönyv 124 oldalból áll….

A nyelvtanuk tényleg egyszerű eddig, nincs külön ez, az, amaz, hanem a ni szó jelöli mindet. A Ni arráj a „mi ez ?” kérdés. A válasz Ni asztal, Ni szék, tehát az asztal, az szék. Persze fontosak a hangsúlyok is. A megerősités a csáj, a tagadás a máj lefelé hangsúllyal ejtve, mert ha felfelé hangsúlyozzuk, akkor kérdést jelent a máj. Ha valamit nem jól mondtak, a máj, ti májcsáj x-el mondjuk el, hogy nem, az nem X, Tee khű ti Y. Azaz, nem, az nem X, de van az Y. Magyarul, Nem, az nem egy asztal, hanem egy szék mondjuk. A Csájmáj szóval azt kérdezem, helyes-e az állitásom, a májcsáj azt jelenti, nem az.

Egyes számnál a nők és férfiak más szóval jelölik, hogy milyen neműek, a Te (kun) esetén nincs megkülönböztetés, az Ő esetén van külön nőnemű megszólitás, de használható általában a káu-ő is, de nőkre a tö szót is használhatjuk a káu helyett.

Egyenlőre ilyen szavakat tanultam mint hosszú-rövid, magas-alacsony, nagy-kicsi, a nagyváros, város, falu kifejezéseket és a lány, fiú, férfi, nő, valamint sok tárgy, alatt, felett, benne, előtte, mögötte stb. A férfiaknak és nőknek az álalános megszólitása a kun előszó, tehát én kun vagyok itt  például illetve itt mindenki kun. Japánul meg a kun a fiút jelenti.  De a nőknek, férfiaknak lehet nemenkénti megszólitása is, Nááy a férfi, megfelel a úrnak, s nőnek a Náán, ami az asszonynak felel meg, a kisasszonynak a náánszááw felel meg. Néhány számot is ismételtünk és pár szint is megtanultunk. Itt nem egyszerre tanuljuk meg a számokat, számolást, sem a szineket, mindig bővül a szókincs. A tankönyvben benne vannak a munkafüzetnek megfelelő kérdések és a helyes válaszok is, de már órán törekszünk érteni a szavakat, kifejezéseket és nem olvasni szoktuk, hanem megoldani a kérdést, megválaszolni annak megfelelően, a tanár mit tart a kezében. Én persze eddig olvashattam, hisz nagyon nem értettem a könyv végi feladatokat.

Ez már nagyon jó, mert igy hamar tudom majd alkalmazni a tanultakat, remélem.

Vezetem kivételesen, ha takarékoskodom, mennyiből jöhet ki egy heti 5 napos étrend, ami után jöhet egy lazább hétvége. Holnap vagy szombaton beirom ide, hogyan sikerült, olyankor miket eszem és mennyibe került?

Pattayán egy kereszteződésben a forgalmat irányitó fiatal nyurga rendőr hatalmas show műsort ad elő közben, gyakorlatilag végigtáncolja az egészet, igen lazán, kecsesen, sokat nevetve közben. Igen, itt az emberek élvezik a munkájukat, szivesen dolgoznak, mert nem csak megélnek belőle, hanem egyben közösségi élmény is.

Ami feltűnt nekem, itt mindenki szereti úgy látom, amit végez, és azt örömmel teszi.

Az ételekről még annyit irnék most, hogy hihetetlen gazdagok. Nem az otthoni vendéglős gyakorlat, rántott szelet vagy pulyka rizzsel és krumplival, savanyú külön 500-700 ft, hanem a rizs majdnem mindig a tojásos-zöldséges változat, a levesekben sok minden van, 6-10 féle zöldség is. A hús mennyisége kisebb mint otthon, szinte mindig fel van vágva  és igy valóban egészséges ételeket ehetünk. Tegnapi kókuszos csirkelevesemben volt 3 féle nem ehető fűszernövény, három chili paprika, sok kis paradicsom, valami zöldbabféle növény, hagyma, fokhagyma, gomba például.

Van valami csira féle növény, nem tudom a nevét de valóban csira, az gyakran van az ételekben, a pad-thai mellé még külön is csomagolnak belőle. Igen egészséges valóban itt a konyha, az ételek.

Tegnap vettem papaya salátát, elsőre mindig fura az ize a sok kis rák miatt, de abban is van 5-7 másféle növény is, és nagy örömömre sok piritott mogyoró, mindez 30 bahtba került. És mikor az izek össszeérnek benne, az már mennyei. Már annyi a kedvenc ételem és sok mindent még nem is kóstoltam.

Tegnap Napsi vett egy teljes görögdinnyét – életem legédesebb dinnyéje volt eddig! Nem zsákbamacska, mint otthon mikor a jó drága szinte iztelen dinnyét vettük meg. Azt Napsi vette észre, a héja sokkal vékonyabb, mint amiket otthon vettünk, csak pár mm itt a héj, a többi dinnye!

Pár napja utcai árustól vettünk olyan édes ananászt, hogy  kóstólás után egyből az utcán megettük! Esélye nem volt 200 méteren hazaérni…

Most például a hűtőben van mangó, egy fél görögdinnye, egy sárkánygyümölcs és a kis itteni banánok. Szóval van még gyümölcs!

És ami nekem nagyon bejön, az itteni mondások, amik szerint a helyiek élnek is:  Gazdag vagyok, de gazdagságom (vagyonom, kincseim) nem a pénztárcámban hordom. És nem nagy lakásokra költik például, de mindenhol látjuk a sikképernyős TV-ket, a robogós taxisok állomásain is ott van, a tuk-tuk állomásokon is. Sok itt a japán motor, autó, és megtudtuk, itt kis összegű, hosszú távú, akár 20 éves kölcsönöket adnak vásárláshoz.

Nekik ez az alapélményük – vagyonom nem a pénztárcámban hordom/rejlik. Erre épitkeznek életükben. Itt nem kell spirituális alapokra oktatni az embereket, élik azt, természetesen. Magyarországon ugyanez a sprituális tanitások közé tartozik. Egyáltalán nem alapélmény ott sajnos.

A napokban jutott eszembe, első tinédzserkori baráti társaságom tagjaival közös nyaraláskor (első fizetésem után mentünk, szobafestő már maszek barátom 5-ször annyit keresett mint én irodai munkával, s ez igy volt helyes – én légkondis irodában voltam, ő a melegben is létrán állt – a fizikai munkás létre akkor nem kényszeritették az embert, jól kerestek az „átkos”-ban a szakmunkások) egy nyugatnémet társaság motorjait nézve (500 cm3 motorok voltak) többen fogadkoztak – egyszer ilyen motorom lesz!

Nem tudom, fiúk, hol vagytok most – egyedül nekem nem a motor volt a szabadság szimbóluma, de végül odahaza lett egy 17 éves Yamaha 600 cm3 motor használatában 2 évig részem. Valóban nagy szabadság élményt adott, de az igazi szabadság nekem ennél is több.

Remélem, boldogok lettetek. Cs., gondolom te már nem vagy itt, hanem rég más országban dolgozol és jól keresel, családod is van szerintem. Z, remélem megtaláltad a művésztelepen amit kerestél, talán saját műhelyed van már. J, remélem megbizhatóbb emberré váltál !

Fiúk, csodás éveket éltünk meg együtt – köszönöm! Remélem, boldogok vagytok, akárhol is legyetek.

Itt a nyelviskolában hétfőn már a haladóbb csoportban volltam, hát fel kell kötni a fehérneműt, a tankönyv 80. odalán tartanak. Egy lengyel hölgy, és egy koreai beszélnek japánul is, mivel a képzés angolul van, ők segitenek japánul óra alatt. Bizony, itt nem csak az olvasás megy villámgyorsan, hanem kemény nyelvtanozás is van, első nap csak kapkodtam a fejem, de hazatértem után elővettem a könyvet és a 20. odalig megtanultam – csak behozom őket valamikor, ma is sokat tanulok, gyakorlok. Holnap és énteken még biztos nehéz lesz, de jövő hét végére remélem szorgalmas gyakorlással beérem a csoportot, addig a japán nyelv gyakorlást is leállitom. Most ez a fontosabb.

Nagyon jó hireket kaptam USA-ba távozott barátainktól is,  aminek nagyon örülök.

Most takarékoskodunk hétköznap, nem megyünk thai masszázsra és kávézóba se, jövő héten se, mert sok egyszeri kiadás volt és van és lesz –  (vizumdijak, utazások miatta, munkavállalási engedély költségei és kötelező munkaruhák készittetése) de azért ha minden jól megy, hétvégén ismét jöhet a kis sziget a szomszédban – ott is takarékosan leszünk, de a tenger hivja Napsit, és engem is. Decemberben is folyatjuk a takarékoskodást, mert nyaralni is szeretnénk menni – és itt lehet is könnyen takarékoskodni. Ez csupán annyit jelent, kihagyjuk a szokásos heti thai masszázst és a kávézóban hétvégén a smoothy-karamelláskapucchinos-sütizés részt, nem veszünk gyümlcsleveket most, valamint a kedvenc kis éttermünkbe nem fogunk menni, de jut gyümölcsre igy is. Hétvégén amúgy is voltunk a kedvenc éttermünkben, Reelika is velünk tartott, és megkóstoltam a Tom Yam levesen kivül a rákollót is panirozva.

Valahol azt irták, itt Sziracsán a kék kagylóból készült étel nagyon hires, izletes sziracsa szósszal (ja, a sziracsa szósz már a hűtőben s Napsi is már használt belőle mikor kipróbálta a wokot, lencsefőzeléket izesitett vele), egyszer az is sora kerül. Időnk van bőven.

Hihetetlen, mennyi élményt ad, nyújt ez az ország, és ez az egy kis területe is…  A Balaton volt hasonló kezdő vitorlázós koromban, mikor nyaranta hol itt, hol ott kötöttem ki és itt egy finom süllő, ott egy jó kis borfesztivál – csak azután minden mindig ugyanott, ugyanakkor, ugyanolyan volt.  Vagy hanyatlott a minősége, a jó helyek jó része bezárt vagy változott laposodás irányba. Itt, a kedvenc éttermünkben a Tom Yam levesnek is mindig mások az arányai, mármint az összetevőinek. Megvan az a fantasztikus alapize amit imádunk, és amellett mindig más izárnyalat-varázslatok. Ifjú koromban mikor szabadúszó rendszertervező voltam, a Szlovák söröző volt az egyik kedvenc helyem (és egyike azoknak, amik azóta is működnek), ott a mexikói chili, amire  R. barátom hivta fel a figyelmem, ez az étel készült ott hasonlóan – mindig más volt és mindig jó. Kétszer ugyanúgy elkészitve sosem kaptam.

Hát, ideje visszatérnem a thai nyelvtan rejtelmeibe. -hez. Közé. Osszátok el.

Rájöttem, hogy eddig nem nagyon írtam arról, miért szeretek itt lenni. Most akkor jöjjön erről egy bejegyzés. 🙂
A thaiok alapvetően kedvesek és vidámak, jókedvűek. Az pl. szinte szokatlan, hogy az üzletekben, boltokban milyen közvetlenek az eladók. Az előbb lementem a sarki kisboltba reggeliért, és nem értettem thaiul az összeget, hogy mennyit kell fizetnem, így a hölgy elkezdett kedvesen  tanítani. Elmondta lassabban, hogy 23, majd a visszajárónál is kedvesen megtanította, hogy 77. Külön az ötvenest, a huszast. Nem kioktatva, hanem kedvesen, szeretettel.
Amit még érzek, hogy sokkal stresszmentesebb itt az élet. Nem mondom, hogy nem fárasztó a munka, de minden munkanap 5kor véget ér, olyankor már senki nincs az irodában. A takarítónéni 5 után 5 perccel be is zárja a tantermeinkhez vezető folyosó ajtaját, kb még sietnem is kell az utolsó órám után, hogy ne ragadjak bent. 🙂 Itt fontos a szabadidő, a pihenés, ezt nagyon élvezik és értékelik a thaiok, amellett, hogy dolgoznak is becsülettel.
Szeretem, hogy ilyen jó az idő és ennyit süt a nap. Van egy kis szomszédos sziget, ahol meg egyenesen imádok lenni. Nem paradicsomi, nem lakatlan, de mégis varázslatos nekem. Pár hete egy hétvégén már szombat kora reggel elindultunk, hogy minél hamarabb úszhassunk az óceánban a reggeli dagálykor. Nem akartunk 2 napra szállást fizetni, ezért nem mentünk péntek este, de szombat reggel 9kor már a szigeten voltunk. (Kb. 50 perces az út egy kis komppal Srirachából.) A bungalót reggel fél 10kor elfoglalhattuk és másnap du. 3ig el sem kellett hagyni, mindezt 1 éjszaka áráért. Én szombaton és vasárnap is két és fél órát töltöttem délelőtt a vízben, teljesen kiázott a tenyerem, de nem tudtam megunni a lebegést a felszínen és a kagylók, csigák, kavicsok gyűjtögetését. Ez valahogy teljesen kikapcsol, újra gyereknek érzem magam ilyenkor. Több kisgyerek is megközelített, figyelve, hogy mit csinálok, a bátrabbak mutogatták is a saját kis gyűjtött kavicsaikat. 🙂
Nem mondom, hogy Thaiföldön minden tökéletes és rózsaszín, vannak nehézségek itt is, és kulturális eltérések is, bizonyos viselkedésmintákat, szokásokat egy európai sokszor nem ért elsőre, ezeket meg kell szokni. Én próbálok a tőlem telhető lehető legnagyobb alázattal és nyitottsággal fordulni a thai kultúra és emberek felé, hiszen én vagyok a vendég. Ha elhaladok valaki mellett, kicsit lehajlok, lejjebb hajtom a fejem, mert itt ez a szokás: a thaiok is ugyaígy tesznek, ha elmennek mellettem. Udvariasságból nem húzzák ki magukat ilyenkor, nem akarnak magasabbnak látszani. Ha ülő ember előtt haladnak el, szinte leguggolnak, jelezve, hogy nem többek nála, nem akarják a nagyságukat fitogtatni. De az ajtóban pl. nem engedik egymást előre, erre nincs szabály.
A mosoly alapvető itt, ha valakire rámosolyogsz, ő visszamosolyog, bárkiről legyen szó, sokszor idegenek az utcán is. És random rád mosolyognak emberek séta közben. Persze meg is néznek, hiszen a farang mindig érdekes látvány, de ezt is lehet mosollyal kezelni.
Ja, és még valami: itt ha valaki kéreget az utcán, majdnem mindenki ad neki pénzt. És nem a legkisebb aprópénzt, hanem 10 bahtosokat, ami a thai fizetéshez képest elég sok. Mondjuk mintha mi otthon 100-200 forintot adnánk. Adakoznak, mert hálásak, hogy van miből.
Ezek csak szemelvények voltak, még nagyon messze vagyok attól, hogy átlássam a thai kultúra összetettségét, de próbáltam azért egy kis ízelítőt adni. Minden esetre jó itt, sokat nevetek, nevetünk, és úgy érzem, sokszor sokkal felszabadultabb vagyok, mint otthon voltam. Merem jól érezni magam, ami az elején valahogy fura volt, még talán némi bűntudatom is volt miatta. De itt valahogy ez a természetes. Ahogy figyelem a thai embereket, érzésben nekem ez úgy jön át, hogy megtisztelik önmagukat és az életet azzal, hogy megélik a pillanatot és hálásak a mindennapi apró ajándékokért, amit az élet ad nekik.