Kategória: Uncategorized

Nem, ez nem egy taoista történet lesz évszázadokkal ezelőttről.. Pedig milyen jó cím lenne. 🙂 Valójában még ez a két téma vár kibontásra a Koh chang-i történetek közül, mert csak említve voltak pár bejegyzéssel ezelőtt.

Enyém a nemes feladat. 🙂

Szóval elefántolni egy ültetvény mellé mentünk, békésen andalgott a fák között hátán velünk az eli, néha eszegetett ilyen-olyan leveleket, amiket az ormányával elért. Aztán fél óra elteltével elérkeztünk a hirdetésben kiemelten szereplő kristálytiszta vizű erdei tóhoz, ahol pancsolni lehetett az elefántokkal.

Már messziről sem csillogott úgy ez a tó, ahogy azt a leírás alapján elképzeltem. Nem táncoltak a nap sugarai türkizkék felszínén és nem lehetett látni az alján kergetőző halakat. Leginkább zöldes volt a vize, nem elrettentően mocsaras, de zöld. Kicsit úgy voltam vele, amikor megláttam, hogy talán mégsem mennék bele fürdőruhában, de aztán elkezdtek pörögni az események, az elefánt már fürdésre készen várt, a gazdája szólt, hogy menjünk gyorsan, így nem is gondolkoztam, a következő pillanatban az elefánt nyakában ülve találtam magam fürdőruhában.

A fejecskéje felől kellett megközelíteni, ők a gazdájával beálltak a tómederbe, ami lejjebb volt, mi meg a partról átmásztunk az elire. Meg se kottyant neki, olyan hatalmas hozzánk képest. Aztán jött a móka, vezényszavakra locsolt minket, meg sokszor magától is a kis (nagy) ormányával. Jobbról, balról, fentről, ahogy épp kedve tartotta. Záporozott ránk a kristálytiszta tó vize, tök nagy élmény volt elefánttal fürdeni.

Aztán úgy negyed óra után mégis azt mondtam a gazdájának, hogy fázom, menjünk lassan. Azelőtt pár perccel láttam meg ugyanis a kristálytiszta vizű tó felszínén lebegő és békésen málladozó világosbarna elefántkaki csomagokat. 😀 Annyira nem volt jó érzés oldott elefántszarral locsoltatni magamat, bár próbáltam kitartani, de nem akart kimenni a fejemből, hogy milyen számomra ismeretlen baktériumokkal lehet tele a tó.

Persze nem lett semmi bajom, bajunk, a szálláson lefürödtünk. A vicc csak az, hogy külön kiemelték a tó kristálytiszta mivoltát, és azért valljuk be, ez még a tisztától is messze volt.

A kínai bácsiról majd a következő bejegyzésben, mert most mennem kell.

BÚÉK Mindenkinek!

N.

Nos, újév napján, noha hajnalban aludtunk el, frissen ébredek 7.30 felé, és blogot irtam. Napsi tovább aludt békésen, majd regeliztünk, aludtam egy órácskát mig Napsi thai masszázsra ment délután, azután pihentünk, úsztunk, és apálykor tengerből szedtünk ki neylonzsákokat, főleg Napsi, szatyrokat, palackokat, jó sokat. És a tenger mindig meghálálta – igen szép  csigákat, kagylókat találtunk, főleg abból, ami addig alig volt, szép márványos hatásúakból. Láttunk sok remeterákot, szép halakat melyek közel jöttek. Este ismét lazitottunk, pár koktélt megkóstoltunk, ettünk kedvenc helyünkön és néztük a naplementét….  Utolsó teljes napunkon pedig sokat aludtunk és utoljára ettünk kedvenc helyeinken, gyűjtöttünk még kagylót, rengeteget, utolsó nap annyit találtunk mint előtte összesen, ismét szedtünk ki a tengerből szemetet is, majd még egyszer koktéloztunk, kipróbáltuk ott a függyőágyat amiben lehet heverni, társasoztunk.

Ami érdekes volt, hogy a búcsú nem töltött el szomorúsággal. Odahaza mindig nyaralás után nehéz volt visszamenni tanulni, dolgozni. Most tudtuk, megyünk haza Sziracsára, ahol vár a Pad-Thaios néni, lesz piac, ott a kedvenc vizipipás helyünk, a Tom-Yam-os étterem ahol szeretünk enni, és hogy Sziracsa egy pompás hely, ahová visszamegyünk. Sok órás út után meg is érkeztünk, lepakoltunk majd mentünk vacsorázni – találtunk egy másik helyet ahol van Tom Yam leves, mert a nagy kedvenc hely még zárva volt – újévi szünet. A vizipipás helyre még elsétáltunk, de ott is még szünet volt, sör volt de vizipipa még nem – majd jövő hét végén lesz, igérték. Az se zavart – jó helyen vagyunk, örülünk neki. Van még egy sziget, közelebb, amit megnéznék, lehet lesz Napsinak még szünete 1 nap + hétvége egyben, akkor lehet megnézzük.

A kék szinű kotélok kóstolásának szubjektiv eredménye:

1: Blue Hawaii

2: Blue Honolulu , nem sokkal lemaradva.

3: Blue Margarita, ez meglepett, leszoritotta a korábbi harmadik helyezett Blue Summer Kiss-t!

A Blue Laguna nekem csalódás volt koktélban, ahogy a Blue Daiquiri is. És volt még pár amit kipróbáltam, de a fenti 3, ami nagyon bejött.

És akkor most ismét munka, thai nyelv tanulás, stb, de teljes békében. Jó ez igy.

2015 – szevasz!

A negyedik napon egy befizetett túrára indulunk, amit Napsi tárgyalt le. Reggel korán jönnek értünk az itteni helyi taxival, és egy másik kikötőbe megyünk, ahonnan kis várakozás és a kezünkre kapott pecsét után egy lassú hajóval elindulunk halnézőbe. Több mnt egy órát hajókázunk, kb. másfelet gyönyörű szigetek között, mig az első tetthelyre érünk. Napsi nem akarta elhinni nekem, hogy majd ki kell mászni a hajóból a vizre, de igy lett. A sziget mellett már horgonyzó többi hajó mellé, illetve közé állunk, megkaptuk a búvárszemüveget a légzőpipával és várnak a halak, illetve… Mi késünk, Napsi nem hagy magamra, türelemmel tanit mert mindent elfelejtettem gyerekkorom óta, nem húzom meg eléggé a szemüveg sziját, nem harapok rá eléggé a pipára, igy orromon-számon tengerviz jut belém. 25 percnyi próbálkozás után siker és egy fantasztikus világ tárul fel, fejem a viz alatt tartva. Főleg darázshalacskák úsznak hozzánk rajban, nagyon kiváncsiak, a kezünkből esznek akár, simán meg tudnám őket fogni. Mélyebben nagyobb szines halakat veszek észre, újjongok a boldogságtól, majd dudál a hajó, visszaúszunk. Máris kapunk ebédet, mig a következő szigethez érünk, a főtt rizshez 3 féle feltétet választhatunk illetve akár mindet. A második szigetnél inkább strandolás van, vizicsúszdán lehet a tengerbe érkezni, illetve fejesugrással, stb. Mivel most ettünk, ezt majdnem kihagyom,  sokat vivódok, ússzak-e, és megyek végül. Kiúszom a szigetre s a partközelben nagy kagylót találok, amilyet még nem láttunk. Itt sziklás, tengerisünös a part, óvatosan mozgok, úszva viszem a zsákmányt, boldogan mutatom Napsinak. Szegény viszont közben keresett a hajón, mert nem hallotta mikor mondtam, bemegyek a vizbe mégis…

És máris indulunk, a hajón gyümölcsöt osztanak, ananászt, mindenki akár többször is kap. Előttünk egy kinai család ül, hogy ők miért kerülnek külön emltésre, meghagyom Napsinak. A harmadik szigetnél, ahová érkezünk szintén sok hajó van már, sőt itt palackos búvárcsoport is van – igéretes…. S jön a csodák birodalma! Nem csak darázshalacskák vannak, a sziget afféle szikla, mely a mélyben a vizben parádés világot rejt. Gyönyörű lilás vizigomba szerű dolgok, medúzafélék tapadnak a sziklákra, neonhalacskák lejjebb és az a gyönyörű sötétkék hal sárga farokkal, amit annyit csodáltam gyerekkoromban akváriumban egy diszhal-madár boltban …

Napsi kedvet kap mélyebb merüléshez, de sajnos már visszahivnak a hajóra. Ezúttal a hajón főtt kukoricát kapunk és később még hazafelé dinnyét és csirkenyársakat is. Mindezt fejenként 800 baht árért… Az egész út ára ennyi.

A negyedik szigetnél rendesen kikötünk, mondják, ott inkább sétálgatni lehet – de nem egy nagy szám, egy vendéglő drágán, lehet itt is a darázshalakkal úszkálni, de már kissé elfáradtunk.

Hazamegyünk a hajóval és mindenkit a szállásra visznek. Minket nem kell, mert  találtunk egy jó éttermet, ott még iszunk finom sört a szállás közelében, majd a szokásos esti kagylógyűjtőssétát megejtjük alvás előtt. Ja, és mivel sötétben jöttünk vissza, egy kedves thai fiatalember felvett minket aki a szomszéd étteremben dolgozik és elmondta, skorpiók és kigyók vannak ezen az úton is este, figyelni kell, világitani legalább. Megköszöntük az infot, mostantól figyelünk.

Másnap pihenés, kellemetlen meglepetéssel. Ébredés és tisztálkodás után a szállás éttermébe megyünk enni 11.00 órakor, és a teljes thai személyzet szépen leül enni, más vendégek is hiába várnak… negyedóra után megúnjuk, máshova megyünk enni, amit nem bánunk meg, kedves mosolygós pincér és pincérlány, finom ételek, nagyon jó kávé. A napot én főleg tanulással töltöm, tegnap a hajón is búvárkodások közben tanultam végig. És strandolgatunk, kagylót gyűjtünk, majd osztunk-szorzunk és elmegyünk befizetni szilveszterre egy elefánt-túrát.

Másnap ismét értünk jönnek, déltől kezdődik a túra, ezért tanulva a tegnapiból, fél tizenegyre megyünk enni – és a thai személyzet ismét épp helyet foglal, enni fognak. Ez már sok, alig marad időnk, de egy kv-ért és Napsinak Smoothy-ért elgyaloglok egy barátságos helyre, és eszünk pár szem kis banánt indulás előtt. Jön a „taxi” és irány az elefánt túra. Együtt kerülünk egy 40 éves elefánthölgy hátára Napsival, a hajtó az elefánt nyakán ül, és egy ültetvényen át elindulunk a kristálytiszta hegyi tó felé, ahol fürdőzés lesz a program elefánttal… A kristálytiszta hegyi tóról szóló beszámolót szintén meghagyom Napsinak, majd ő leirja….  Az elefánt cammog, mögöttünk jön egy baby elefánt is, aki nagyokat trombitál. Nagy élmény a hölgy hátán utazni, aki időnként elindul le az ösvényről elcsenni egy-egy finomabb falatot. Amit aztán incselkedve megmutat a hajtójának.

Néha napernyőt kapunk, amit magunk és az idomár fiú feje fölé tartunk, megtudjuk az elefántnak 20 perc szünete van 2 túra között, a hajtója 4 éve dolgozik vele. Úgy látom, itt is ugyanaz a helyzet, mint a hajón – boldogan dolgoznak a thai fiatalok, örömmel. Jóba vannak egymással, és imádják a munkájukat. És nagyon figyelnek a vendégekre.

Elérkezünk a tóhoz, ahol leszállunk egy elefánt-állomáson, fürdőruhára vetkőzünk, az elefánt hátáról lekerül az emelvény amiben utazunk, és vsszaülünk a hátára, illetve Napsi a nyakába… és jön a fürdőzés, vastagbőrű barátnőnk belemerül a tóba velünk a hátán, és ormányából vezényszóra, majd anélkül is, jobról-balról, hátra locsol minket, nagy zuhit kapunk tőle. Majd száraz ruhába bújunk, visszakerül a felépitmény az elefánthölgy hátára és visszaindulunk. Hamarosan a srác leszáll róla, de nekem az elefánt nyakát felkinálja, onnantól azon ülök, a fején tartva tenyereim próbálok ottmaradni. A vége felé jön egy meredek lejtő, de akkor se csúszom le a nyakából, a hölgy nagyon óvatosan megy le is velünk és fel is. Majd leszállunk a hátáról, és ő megkapja jutalmát, csemegéket.

Visszavisznek a szállásra, de a soför elérti a szállás nevét, igy egy fél grátisz szigettúra lesz belőle autóval, de nem bánjuk. A söfőr sokszor kér elnézést, de minket nem zavar, nyugtatgatjuk. Visszavisz a szállásra, és elmegyünk a tegnapi helyünkre enni, ahol bepótoljuk az elmaradt reggelit is. Leves, második, hideg sör, Kv…..

Kis pihenés után, 18.00 órától kezdődik a szilveszteri programunk.

Ja, én pár nap óta koktélokat kóstolok, nagy újdonság ez nekem, otthon elégé drágállottam, nem sokat kóstoltam, egy Mojitot és egy Pina Coladat korábban. Most kipróbáltam tegnapelőtt a Mai-Thait, tegnap a Sunrise-t, most egy Blue Hawaiit iszom. Ez végre nagyon bejön, arra jutok, e napon a kék szinű koktélokat keresem. Kapunk a koktélhoz grátisz ajándék dinnyét, ananászt,  csirkenyársakat! Csak úgy. Hihetetlen! Megyünk tovább, itt-ott megállunk egy koktélra és persze kagylókat gyűjtünk, a tenger ma rengeteg kincsét ajánlja fel, csodásakat találunk. A következő helyen egy Pink Ladyt iszom mert az alig alkoholos, minden koktél 120, 130, 150 baht helyett ma sok helyen 99 vagy 100 baht! Napsi eszik most, a csirkenyársak az előző helyen mind nekem jutottak. Már eregetik az ég felé az itteni csodás lampionokat, tényleg nagyszerű látvány. Továbbmegyünk, és egy élő zenés előkelő vendégekkel teli szálloda melletti barátságos étteremben telepszünk le 21.30 felé, majd itt is maradunk már éjfélre – és jól döntöttünk! Kipróbálok egy újabb koktélt, Paradicsommadár koktél a neve, kék szinű, érdekes savanykás ize van. Hamarosan tüznyelő show  következik az itteni étterem jóvoltából, csodálatos! És mennek fel a lampionok, a pincérek szinte futva közlekednek, rengeteget dolgoznak és figyelmesek. Napsi eszik egy palacsinta-féleséget még, majd éjfél előtt kérünk még 1-1 koktélt, most egy curacao-schweppes-t kapok, blue laguna a neve… nem egy nagy szám, de koccintásra ok. És…. Hatalmas tüzijátékok mindenfelé éjfélkor, minden étteremnél másféle, jó pár perces, változatos, imádjuk… Még elüldögélünk, hazasétálunk, és a kedvenc helyünkön, ahol a grátisz gyümölcsöket, csirkenyársat kaptuk, még ismét elüldögélünk az új év első óráiban, egy martinivel még koccintok Napsival, ő üditőt iszik, majd hazasétálunk.

Azt hiszem, életem legszebb újéve következett el, rájöttem, ez mennyire más, mint amit odahaza fiatalként megéltem, nem vagyok fáradt, nagyon nagyon boldogan teltek ezek az órák. Mntha Ko-Chang azt mondaná nekünk – válasszatok engem majd, ha már letelepednétek….

Igaz, 8 nap sokhavi megtakaritásba került itt most – de nem drágább mint otthon, a programokkal együtt főleg nem, s az elefánt program csaknem kétszer annyi volt mint a negyed-búvárkodás, de a elefántok ételéhez járultunk ezzel hozzá, és nagyon nagy élmény is. Van elefánttábor is, hol velük lehet élni, gondozni őket. Talán az is elkövetkezik.

Boldog Újévet ezúton is mindenkinek!

Nos, dec. 25.-én nem sokat alszom, 2 ételt 2 különféle chili paprikával ettem s a két paprika belül ádáz küzdelmet vivott. Pedg egszer már jártam gy, most már megjegyzem. Hajnali 4-6 között aludtam, azután mentem Tuk-Tukért és a tuktukkal s a börönddel minibusz állomáshoz, majd a minibusszal Pattayára megyünk.

Ott csaknem egy órát vártunk mig megjött a Koh-Csangi privát járat, fél kettőre voltunk a szigeten, addig kétszer álltunk meg és azóta hogy megérkeztünk, ámulunk…  A bungalowból gyakorlatilag a tengerbe lépünk, épp dagály volt, a szálláshely étterme nem olcsó de nagyon finoman főztek és voltak olcsóbb ételek is.

A sziget vadregényes. Magas hegyek, belül esőerdő… 5 vizesés.  Mivel úgy olvastam, sok a szúnyog, hoztunk elektromos riasztót is. Első éjjel döbbenet volt a sok szárnyashangya ami előbújt, de először is az ágy körül volt védőháló, másodszor a riasztó is működött. Fél óra és rovarmentes volt a szállás.

Első teljes napunkon még szudikáltunk, én már sokat úsztam, kerestünk csigákat, kagylókat, láttuk a sebesen rohanó remeterákokat a parton. Este koktéloztunk is. Találtunk egy helyet 2 üdülővel arrébb, ahol arabica kávét ihatunk. Napsi jegeset, én kapucchinót.

Az ágy kényelmes, a fürdő megfelelő, a tenger meleg, kellemes és lehet esti fürdőzés, bár az apály miatt sokat kell már begyalogolni. Apálykor éjjel sokan fejlámpával gyüjtik a szép kagylókat, csigákat, mi mobillal világitottunk.

Harmadik nap pedig, fogtam végre egy nagyobb rákot, aztán elengedtük. Napsi csodaszép csigákat, kagylókat talált, nekem egy rákolló megtalálása jutott.

3. napunkra már pihentünk annyit, tervezzük a nagyobb programokat. Napsi volt thai masszázson is, én sokat úsztam. Délután negyed óra alatt besétáltunk a faluba, ettünk olcsóbban igen finom ételeket, én kesudiós csirkét, Napsi kókuszos zöldséglevest, 8 zöldséggel, el is ámult. Még krumpli is volt benne! Paradicsom, hagyma, póréhagyma, bab, ananász, krumpli, békukorica, répa…  A sör itt 70 baht, a szálláson 120….  ezért is már megéri kijárni. Az étel finom volt, a jég ingyen járt – máshol 20-30 baht – és kaptunk ajándékba ananászt, akkora adagot, ami itt 60 baht a szálláson.

Napsi az irodában ügyesen letárgyalta a holnapi programunkat is, búvárkodni megyünk hajóval, 4 szigetre, mindenhol 1 óra időnk lesz vizipipás bóvárkodásra jó helyeken. Profikat visznek cápákkal is úszni, azt még kihagyjuk. Több iroda van, 800 baht lesz a program fejenként lassú hajóval, a gyors hajó egy majmos szigetre még vitt volna, de az nem csábitott minket. Kapunk ebédet és ivóvizet és felszerelést.

Hatalmas álom ez, ami itt megvalósul, nap mint nap…

Napsi már teljesen jól van, azóta vizipipáztunk is, és közben láttuk a Thaiföld-Malayzia ázsiai kupáért vivott visszavágó meccsét a 72. perctől. Akkor ezt persze nem tudtuk, csak hogy döbbent csendben nézik a thaiok, az eredményjelzőn ez áll: Malayzia-Thailand 3-0. Majd a piros mezes thaiok feltámadnak, percek alatt két gólt szereznek a kék mezben játszó Malayziai válogatott ellen, és a meccs végén nagy az öröm, a kék mezeseknél nem, a piros mezesek a gyepre viszik a thai király fényképét és körbemutatják. Mivel az előző meccset a Thaiok 3-0-ra nyerték, ők nyerték meg a Kupát, és már negyedjére, ami eddig csak egy országnak sikerült rajtuk kivül. Thaiföld 12 év után először nyerte meg ismét.

Jó nyárestén beülni valahová, kikérni nagy hideg söröket, van itt is a zsiráf, azaz 5-6 korsó sör egy magas vékony edényben és az ember, a társaság magának csapolja. Jó igy vizipipázni és hallgatni az élő zenekarokat, nagyon jó Nick Kershaw gitáros számokat is hibátlanul adnak akár elő.

A Thai nyelvvel elég jól haladhatok nyelviskolán kivül, mert csoportomban a leggyengébb láncszem vagyok még. Vár rám egy 45 pontos nyelvvizsga majd, legalább 35 pontot kell majd elérnem. Ráadásul úgy, angolul adják meg a szavakat a szótesztben.

A prótatesztem nem sikerült, sok szót én még nem is tanultam közülük.

De a terepen boldogulok, már thaiul kérek ételeket, el tudom olvasni a menüt, és egy kávézóban az észt barátunknak el is mesélte a tulajdonos, a magyar férfi milyen jól tud már thaiul olvasni.

Beszélgetés foszlányokat is már megértek.

A vallásszabadság itt valódi, alig van itt keresztény ember, mégis sok a karácsonyfa, Mikulás bábú. Karácsony dalok is megszólalnak az áruházakban.

A légkondikhoz vagy hozzászoktam, vagy már nem hűtenek annyira. Az idő a számunkra kellemes, meleg de nem forró nyár, kánikula nem fenyeget, a thaiok előveszik reggel a meleg pulóvereket, nekik ez itt a tél.

Gyümölcs most főleg ananász és dinnye, amit eszünk, és a sárkánygyümölcs, valamint a mandarin.

Napsi néhány kollégája Indiába, illetve Ausztráliába utazik az év végi, itt hármnegyed évi kb. egy hetes szünetre. Az év vége itt március-április felé van, Napsi felügyel vizsgákat most az iskolában, nincs tanitás.

És Napsi óraadó tanár is lesz, bevállalt két japán gyermeket, hogy hetente egyszer tanitja őket angolul, nagyon készül, és azt hiszem, a gyerekek élvezni fogják már az első órákat is.

Mostanra már tartok ott fogyásban, mint a japán út előtt, nadrág beszerzés s elkezdődött, mert amiket hoztam, engedelmeskednek a gravitáció törvényének vékonyodó derekamtól kiindulva. Vettünk egy minőségi thai szandált, megnézzük meddig tart, és kaptam egy thai sapkát is.

Egy köldökkezelés után jött a kifáradásos rosszullétem, már 4 Kv-t ittam egy nap, mert magyarországon fejlemények voltak és ismét alig aludtam pár napig, dolgoztam éjjelente – a nyelviskolából haza is küldtek. Azt gondoltam, a vérnyomásom felmehetett, de csodák csodája, 117/69 volt… Aludtam éjjel és másnap és ennyi is volt. Ami érdekes volt, olyan volt mintha böjtölnék, sok méreganyag távozott, gondolom ahogy fogyok, a zsirrétegből előkerülnek és a szervezetem most megszabadult tőlük. A sárkánygyümölcsöt kivántam meg ekkor, legalább 4.-et megettem belőlük. Később olvastam, a gyomor nagy barátja ez a gyümölcs…

Napsi kollégáival is ünnepel, nagy lakoma lesz és vega ételek is, tegnap sorolta mi minden finomság vár rá – nagyon örülök neki. Néhány kollégájával már előkarácsonyoztunk egy japán étteremben. Én szakét is ittam, felejtős az ize, de ahogy szervirozták… Szóval előbb egy mély csésze volt alatta és direkt túltöltötték a poharat, a csüsze is tele volt szakéval… Megkóstoltam a Gyózát, nem lesz a kedvencem, de bármikor tudnám enni.

Nos, mivel nyaralni megyünk mi is, most már távolabbra, elköszönök és mindenkinek Boldog Karácsonyt és Jobb Új Évet kivánok, Napsi nevében is.  Jövőre, veletek, ugyanitt!