Karácsony 2015 I. rész

Halihó, újra itthon, de csodás 9 nap van mögöttünk!

December 25:

25.-én  5 órás minibuszos utazás után érkeztünk meg (mienk volt az egész kisbusz 🙂 ) , most a KP Hut volt a szálláshelyünk, ahol pont azt a szép cölöpökre épült házat kaptuk, mint amelyet tavaly csodáltunk. A díja 2x annyi csaknem, mint a Tiger Hut kunyhójának, viszont itt a ház alá is bejön a tenger, van nagy teraszunk, kényelmes kinti ágy is ha kint aludnánk, feküdnénk a csillagos ég alatt, tágas a szoba, s nem volt szükség a rovarhálóra s nem voltak bent bogarak érkezéskor. Napsi enni Tom Jum levest kért, volt vege változatban, annyira megtetszett neki, sokszor ette utána is. Kicsit aludtunk, úsztunk, majd megkerestük a faluban Jonit és megköszöntük neki hogy segített szállást foglalni, itt ugyanis nem igazán lehet, aki odament addig marad amíg akar, akkor megy amikor gondolja, ha már kifizette de még maradna és újra fizet, simán lehet, akinek korábban kell mennie, nem probléma: ameddig maradt, annyit fizet. Joninak mondtuk, még nem tudjuk mikor megyünk túrára, pár napig csak pihennénk, mondta hogy csak lazán vegyük a dolgokat, ami az itteniek szállóigéje – vedd könnyedén!  Vacsorázni olasz étterembe mentünk, ahol kék raviolit sikerült választanom, finom is volt. Napsi pizzázott. Vettünk finom gyümölcsöket, például 50 bahtért egy kg mangót, s a hangyák elől Napsi ügyesen felkötözte a verandán a szárítókötélre egy neylonban. Majd pihentünk a verandán s nagyot aludtunk. A nap negatív élménye az volt, tavalyi kedvenc éttermünk Joni boltja mellett, zárva volt…Sőt üres.

Dec 26-28

Reggel kávéznánk, elindulunk a Tiger Hut-on át oda, ahol emlékeink szerint lehetett finom Kv-t inni. Második sokkoló élmény, a kedvenc parti helyünk nagyon le van pusztulva, ahol tavaly finom koktélok voltak s még bbq-t is adtak szilveszter után s hajnalig ott koktéloztunk, játszottunk… néhány kiöregedett rocker aludt a függőágyakban vagy töltötte magába a sört, délelőtt már. Harmadik sokkoló élmény, a remek kávézó sincs nyitva, le is van bontva, de az étkezde sincs meg. Kicsit lehangoltan megyünk visszafelé s a Tigerben eszünk. Finom a konyhájuk, mint tavaly! Napsi kap zöld curryt vege stílusban, sok zöldséggel, én a borsos-fokhagymás garnélát eszem, itt is nagyon finomra készítik el. Utána pihi, snortozunk a tengerben. Sok finomságot ettünk ismét, zöld curryt és pirosat, massamán csirkét illletve Napsi vege módra, zöld chilis ételeket, sült rízst mindenfélével, bazsalikomos csilis tenger gyümölcsei…  És amint kipróbáltuk, kiderült a KP Hut konyhája is kíváló, sőt van hűtöjük s hideg kóla, jeges kávé, hideg sör kapható, s max 5 bahttal drágább, mint a boltban! A sör így nagyon olcsó a tengerparton itt. Karácsony örömére a nyugati vendégeknek karácsonyi dalokat játszanak. Napsi  majdnem lenyelte a kanalat, mikor az ABBA happy new year dalának egy felgyorsított diszkós változata hangzott fel, fejhangon énekelve gyorsan, s a nagy sikerre való tekintettel többször leadták egymás után. Ismét bementünk vásárolni is, és megkérdeztük Jonit, nem tudja, mi lett a mellette volt étteremmel? De, természetesen tudja, meg is mutatja hova költözött, Hurrá! Egy sokk élmény kihúzva, megvan a kedvenc étterem, talán 150 m-el arrább, s ugyanolyan finomak az ételek, kétszer annyi vendég fér el, itt ül a tavaly már látott két öreg német hobó a sörükkel, már rég nincs mit mondaniuk egymásnak, viszont a felszolgálás lassabb a sok vendég miatt, ami érthető. Ráadásul mellette pékség van, s Napsi nagyon finom péksüteményt fedez fel, napokig kitűnő reggeli! Felderítettük kagyló-lelőhely után a tengert is, s találtunk egy zátonyos részt, dagálykor remekül lehet ott csodás kagylókat találni. Egyszer egy nagy rák őrizte az egyik nagyobb csigát, de Napsi megkűzdött vele s felhozta a csigaházat. Igaz, több merüléses akció volt. Három fajta rákot is találtunk, a kis tarisznyarák féléket, a nagyobb fekete rákokat, amik oldalra fordulva sebesen gurulnak el előlünk. Napsi észrevette, a korábban vásárolt fejlámpa messzire világit, egyszer így egy fekete rák vagy fél km-re gurult a fény elől folyamatosan, csodás látvány volt. Elmászkáltunk esténként a tengerben egészen a tavalyi szilveszteri étteremig (örömmel láttuk megvan) sőt tovább is, jóval. Ott találtunk mustárszìnű nagyobb rákokat. Még odafelé egy nagyobb tarisznyarákfélét csak lazán két újjal szedtem ki a homokból, mire hatalmas ollóját minden erejével a hüvelykujjamba vágta, de olyan erővel, kiserkent a vérem, Napsi nagyon jól mulatott ahogy a rák ollóján tartva magát ágaskodik az égnek, s én AUÚ ez csíp kiáltással ráztam le. Szerintem döntetlen volt, a rák azzal henceg ő győzött, Napsi szerint tiszteletlen voltam vele, mert most nem ággyal együtt (a homokkal amibe búvik) szedtem ki. Lehet benne valami, pár nappal később egy talán még nagyobbat a homokkal együtt szedtem ki, s elmászkált a karomon, nem csípett meg. 27.-én egy szép pólót is találunk Napsinak, egy indiai kedves hölgy üzletében, s ugyanitt pár nap múlva kaptam egy thai úszónadrágot, ami csaknem térdig ér, viszont könnyen szárad, snortozáshoz, esti tengerben sétáláshoz ideális. Napsi vett nekem fiatal kókuszt, aminek levét kiittam, hát ennél hűsítőbb ital a világon nincs! 27.-én kipróbáltuk a KP HUT masszőreit thai masszázsra s nagyon ügyesek voltak.  Masszász közben szóba került a masszőrök között az ottani Tom Jum leves, ami könnyeket csalt Napsi arcára, mert itt csípősen adták, a Tigerben alig csípős nyilván a túristák miatt – és az itteni Tom Jumra azt mondta a masszőr a másiknak lenézően: Tom Jum Kung? Itt ami van, az Tom JUM FARANG! Vagyis hogy nyugatiaknak való alig csípős ez itt szerinte…  De lehet nem tudták, Napsi médium csípősen kérte, mert így is lehet!

Függőágy kalandok 1:  Már itt kezdem: vettem még Pattayán függőágyat madzaggal, s a 2. nap óta lelkesen próbáltam a verandán felkötözni. Majd beleheverni. Utána nagyot puffanni. Mikor elszakad a kötél. Egyszer jól bevertem a tomporomat, Napsi akkor javasolta, inkább elhiszi nekem hogy képes vagyok egy függőágy felszerelésére, csak hagyjam abba a próbálkozásokat, hisz maga a függőágy se ideális, nem sok szálon megy, egy vászon az egész. Kell majd egy másik, ami alkalmas.

28.-a drámai nappá vált, még most is nagyon nehéz írnom is róla, elszorul a torkom… Pedig olyan szépen indult az a nap…  Szokásom lett, reggel mikor felkelek s Napsi még alszik, kifekszem a verandára a kinti ágyba, s ott alszom tovább, majd snortozok. 28.-án a szomszédban a búvárok már korán indultak, aludni vissza nem tudtam, így elkezdtem snortozni, szép kagylókat keresni. Elmentem a zátonyokhoz is, és pár csodásat találtam. Visszafelé már gyalogoltam a vízben, egyik kezemben a zsákmány, másikban az összeszerelt szemüveg-pipa kollekció, aminek a pipa részét tartottam. Lábújjhegyen felsettenkedtem a lépcsőn a cölöpház verandájára, csendben elrendeztem a zsákmányt, Napsi megtalálja majd ha felébred s indultam vissza, s a vízben vettem észre – nincs meg a búvárszemüveg, leoldódott a pipáról. Sajnos hamar kiderült, még a tengerben, ugyanis a parton, verandán nem volt. Reméltem megtalálom, órákon át kerestem.  De hát vízszínüt megtalálni, s nyilván a hullámok befelé sodorták… Mindennap reméltem meglesz, de nem került elő. Mikor Napsi megtudta, elment kagylókat keresni, de hamar rájöttem, valójában ahogy a tengert pásztázza, a szemüveget keresi, ő is mindent megtett, de nem találta meg. Kérdeztem halakat gondolatban minden reggel, nem látták-e, s mentem utánuk. Hol erre, hol arra, míg egyik reggel a kérdésemre válaszul egy nagy halkakákkal teli szakaszhoz vezettek, tolmácsolva Posseidón üzenetét. Onnantól nem kerestem tovább, csak kicsit. Este besétáltunk a faluba s Joninál foglaltunk egy Snort időpontot másnapra, Napsi kérdezte nem ment-e el a kedven, de nem. Elefánt tracking is szóba került, Napsi mondta ő nem szeretne mert nem bánnak velük szépen az idomítók, de kiderült Joni tud egy Alapítványt, ahol szépen bánnak velük, s lehet oda majd még elmegyünk. Az is kiderült, hazafelé Joni is tud Minibuszt, így rajta keresztül rendeljük meg a hazautat is.
Napsi még e nap épített homokból egy csini kis hóembert, még virág-sisakja is volt! Söröztünk, s egy egy koktélt is ittunk ott, ahol majd a szilveszter is lesz reméljük. 99 baht volt ismét egy egy koktél, én kipróbáltam a Mai Thait, finom is volt, Napsi a kedvenc ananászos-kókuszos, némi szervről elnevezett koktélját itta, mely nevének második része a Colada. Én mindenhol függyőágyakat látok, mutatom Napsinak, nézd az milyen szép, milyen jó…  Közben többes számban beszélek rólunk, néha egyesben, erről majd Napsi ír bővebben…

December 29:

Korán kelünk mert jönnek értünk a Snort miatt, Kv-t iszunk, viszünk magunkkal elemózsiát, a szuper szerpentines utak ahol a mitfáhrerek korán halnak (balkanyar 70 jön … illletve…  ) . Mielőtt a hajóra megyünk, van idő kis reggelit is venni, innivalót is. A hajó s legénység ugyanaz mint tavaly ami jó, és van kínai bácsi is, akiről később kiderült, thai. Első dolga volt kicserélni családtagjai mentőmellényeit a legújabbakra, minden különösebb protokoll nélkül egyszerűen leszedte a hátad mögül amit neked szántak, mögülem is, s odavágta helyére a kopottabbat s kis méretűt, amit hozott, nem zavartatta magát egyáltalán.

Az első merülőhely tavaly a 3. volt, nagyszerű. Jó szemüveget s pipát kapok ezúttal, könnyen boldogulok. Sok szép halakat látunk, koralzátonyos, sziklás hely. Egymásnak mutatjuk, mit érdemes nézni. Jó bemelegítés. A 2. hely a csúszdáról beugrós, közben ebédelős. Már rengetegen állnak sorba ebédért, így előbb úszok egyet, majd visszaállok a sorba, ahol Napsi hősiesen állta a sort. Három feltét is van a nagy adag rízshez, a zöld currys jön be a legjobban nekem. Azután máris megyünk a 3. helyre, ez az ahol egy kötélkörön belülre lehet beúszni, s a világ egyik legszebb snortos helye tárul fel… Tengeri rózsák, van mikor a sziklák csak 10 centire vannak alattunk, nekem van egy búváruszonyom is, egy matróz adta kölcsön. Most jó hasznát veszem. A  mélyebb vízben a lemerülést is gyakorlom több m mélyre, nagyon jó!!!  Találok egy korallon étkező nagy halrajt, Napsinak is megmutatom. Csodás szép halak fölé úszunk, nem félnek. Varázslatos élmény ismét, csaknem egy órán át…  A 4. helyen most nem a mólón kötünk ki, horgonyzunk, beúszok az elkerített strand részre snortozni s jön a meglepetés! Ez is korallos hely, szép halak, csak nem annyira tiszta a víz mint az előző helyeken. Csaknem egy órát töltünk itt is, majd a hajón kapunk főtt kukoricát hazafelé, dinnyét s ananászt és csirke BBQ nyársakat, fejenként kettőt. Most szinte megrohanják már útközben az osztókat, nem csak a kínai-thai bácsi, nyugatiak is. Egyes családok minden tagja visz az egész családnak, szóval lehet valaki hoppon maradt…  Más már, mint tavaly, mikor mindenki nyugodtan várta, szétosszák. Kikötés után a kikötői árusoknál sikerül venni függőágyat, 350 bahtért. Joni segítségével este vettem hozzá erős kötelet is, s kezdődhetett a Függőágy 2. fejezete, amiről majd később írok. De még vacsoráztunk is, Joninál foglaltunk elefánt túrát január 1.-re, december 31.-re szerettük volna mint tavaly, de már tele volt. Este hazafelé egy nagyon poénos esetünk is volt. Idén senki nem vett fel minket ahogy bóklásztunk a szállásra, igaz volt fejlámpánk, s egész sokan gyalogoltak. Hogy nem teljesen veszélytelen, arról lesz szó, s most nem skorpióról vagy kobráról írok majd, hanem olyan veszélyről, amitől még a thaiok is tartanak. Ja, Jonit kérdeztük a medúzákról, mondta tavaly a Tigernél ahol volt tavaly a szállásunk, főszezonban is láttak medúzákat melyek csípnek, de nem életveszélyesek errefelé, de fáj a csípésük. De ha thai ember meglátja, megfőzi. Nevetve mondta, ha veszélyes állatok között élsz, megtanulod hogyan semlegesítheted, mit kezdj vele. Na, és akkor a poén: K.P. Hut pólós K.P HUT-os dolgozó jön robogóval, lassit, megáll: Where You Go? Kérdi. Kí Pí Huts – feleli Napsi, azaz odamegyünk, ahova ő. Á – bólint, és otthagy minket, percekig nevettünk. Valószínű rájött, kis 50-es robogójára nem férnénk fel… De legalább megkérdezte!
Na, akkor BUÉK, jövő héten folytatom a karácsonyinyaralásunk beszámolóját!

Utolsó napok történései

Nos, NHK visszatért! Bármennyire hihetetlen is, több nap után ismét felharsant a nagyon harsány kukorékolás hajnali 4 órakor. Először Napsi nem akarta elhinni, s mikor mondtam, ez ugyanaz a kakas, azt felelte: AZ NEM LEHET, s úgy nézett, hogy megint eszembe jutott a mandarin… De akkor hogyhogy visszatért? Lehetséges, hogy egy kakas is feltámadjon, megjelenjen újra népének? Megannyi kérdés… De előbb jó lenne kialudni magunkat.

A piacon már sokszor szemeztem a gesztenyével, s végül is most tél van vagy mifene, vettem egy zacskónyit. Az itteni gesztenye kisebb, viszont folyamatosan szénmorzsákon sütik, és sokkal sokkal finomabb, mint az otthoni, amin nagyon meg is lepődtem, mert orrhon is finom volt.                  Ráadásul a héja pucoláskor itt nem megy be a körmöm alá. Nem olcsó, 140 baht egy csomaggal, de a szervezetünk annyira kívánta, pár nap múlva, ma még egy csomaggal vettem, s bizony még mindig nagyon jólesett. Napsinak is nagyon bejött.

Vettem egy üveg rosé bort, Fruity rosét Peter Vella kollekciójából, 24.-én este csak koccintunk vele…

Napsi nagyon ügyes, lefoglalta a szállásunkat, mivel az utolsó napokban úgy döntöttünk, idén is megyünk pihenni tengerpartra év végén, sőt az utazást is megszervezte. De szegény még 24-én dolgozni fog, csk 25-én fogunk utazni…

Az Aeon áruházban felfedeztem a kedvenc japán dinnyés üdítőmön kívül most egy kiwis üdítőt is, imádom! S mivel le volt értékelve, vettem egy kis üveg kókuszos macha teát. Majd megjött Napsi, s ő is látta le van értékelve, hozott nekem kettőt ő is! Én meg a piacról neki 3 brownie féle süteményt, egy étcsokis-sajtost, egy marcipánost s valami butter-krémest is. Izlett is neki!

Pici pocink itt nagyon el van kényeztetve… Megszerettem itt a sütőtököt is, és ma répa lét is megkívántam – jól is esett.

Pár napja végre megjött a lehűlés, de majdnem csak december 20-án… már hiányzott, reggel 23 fok, nem 27… Nagyon jól tud esni, nem kell már ventillátor sem, délben sétálok a napsütésben s minden rendben!

A piacon most voltak lufiárusok is, és nagyon tetszett a kék elefánt lufi.. csak már kinöttem abból a korból…

Egyik nap Napsinak hoztam vega édességet, ami valami nagyon kocsonyás állagú volt, kb. a 8. utas, alien filmekben ilyenből mászik ki az életforma…  De ízre finom volt, nekem bejött.

Néhány barátunk kérdezte, van-e itt karácsonyi hangulat? Hát úgy külön nincs, de itt minden nap karácsony! Itt nem stresszelik a népet, hanem segítik hogy mindenki boldogulhasson, a törvények nem megkötöznek hanem felemelnek, s minden nap mindenhol csupa boldog ember! Énekelnek, táncolnak sokszor munka közben is. Itt a boltban nem átverni akarnak, hanem például szóltak most is a pénztárnál, hogy a görögdinnye amit választottam, a száránál már nagyon vizes, inkább válasszak másikat! Ilyen figyelmesek!

Nagyon nagyon jó itt! Nem csak ha tengerparton vagyunk, vagy hétvégén,hanem mindennap olyan boldog nap itt.

Mindennap karácsony!

Mivel notebookom már nincs, csak jövőre fogom tudni megírni, hogy telt 2015 év vége, hol, stb! Addig is, viszlát! S Boldog Karit meg gesztenyés pulykát meg buék!

A kakas és a mandarin egyidejű, rejtélyes eltűnéséről…

Egy nap arra ébredtem reggel, hogy végigaludtam az éjszakát. Majd másnap a következőt is, kivéve a KHK éjfél vagy hajnali 4 körüli őrjöngését. A KHK teljesen hozzászokott az ultrahangos riasztáshoz.

Nincs harsány kakas! Van a többi, de azok olyan kis csendes, mindennapi kakaskák. De a harsány nincs. Gondoltam, elvitte a tulaja. Majd eszembe jutott a mandarin, ami a hűtőben van, és el szerettem volna fogyasztani, de nem találtam. Mikor Napsi hazaérkezett, mondtam, nem találom a  mandarint, mire ő ártatlanul nézett rám s közölte, véletlenül elfelejtette mondani, megrohadt és kidobta…

Én persze hiszek neki, egész biztosan véletlen egybeesés a kakas eltűnése és a mandariné, van ilyen. Persze, egyesek ilyenkor azt mondanák jelentőségteljesen, hogy: Nincsenek véletlenek, az univerzumban semmi nem történik véletlenül.

Szerintem meg vannak dolgok, amiket csak el kell fogadni, jobb  nem firtatni.

Amúgy, megjött a tél, idén elég késön, pár napja panaszkodtam, még mindig kell néha légkondi, ventillátorok, tavaly ilyenkor mintha amar nem kellett volna – és ma reggel 24 fokra ébredtünk, sőt délben sétáltam a tűző napon, s minden rendben! Itt van a tél, itt van újra…

Isszuk a finom smoothykat, Napsi készíti őket. Volt egy ötletem, kókuszbélből s kókuszvízből s sárkánygyümölcsből varázskoktél készítése -hát nagyon ízetlen lett, de visszaöntöttük a turmixba s Napsi pár banánnal meg vaníliás tejjel feldobta, ízeletes üdítőt varázsolt belőle.

Meg akciós 29 bahtért a karamellás latte, imádom… Ma meg az onigiri japán rízsháromszögek voltak akciósak 19 bahtért 35 helyett.

Piac viszont elmaradt, a szerdai is, csütörtöki is, mert valami rendezvénynek készül a hely, lehet hétvégén megnézzük.

Most végre Napsi is kapott valamit, egy szép ezüstgyűrűt… annyira jól áll a kezén, igazán rá várt.

Mást nagyon nem tudok ìrni, dolgozunk, tanulunk, s ha addig nem írnának, minden kedves olvasónak kellemes ünnepeket!

 

Egy rövidet én is írok

Sziasztok!

Itt Napsi. Most hirtelen nem írok túl sokat, csak két dolgot, amik a kakashoz kapcsolódnak. 🙂 Először is tisztáznám a kettővel ezelőtti bejegyzésben szereplő viszonyunkat a szárnyassal. Nem szövök ördögi tervet a lemészárlására, továbbra is szeretem az állatokat. Legádázabb tervem a bosszúra egyik reggel félálomban született, amikor megint élénk kukorékolására ébredtem. Az agyam azt a megoldást próbálta sugallni, hogy szedjem össze magam, másszak el a hűtőig és keressem meg azt az egy szem összeaszott mandarint, ami már 2 hete ott volt a hűtőben, hogy aztán ledobjam vele a kakast. E terv szövögetése viszont túl sok energiámba került, feltápászkodni már nem maradt erőm és visszaaludtam. Pedig nagyon jó kis tervnek éreztem úgy félálomban, logikus volt meg minden.
A másik dolog, ami szintén a kakashoz kapcsolódik, az a tiszta fejjel kieszelt megoldás, hogy egy sas hangját letöltöm, és azt játszom le neki, amikor kukorékol. Szerintem ettől el kellene hallgatnia majd, mert azt hiszi, ragadozó jön, de persze nem biztos. Ez is majdnem meghiúsult egyébként, mert szimplán elfelejtettem, hogy felírtam a naptáramba, és másnap csak bambán bámultam a bejegyzésre: „sashang”. Azt hittem, valami hindu szó, ismételgettem is magamban, hogy „sásáng… sásáng…”, de fogalmam nem volt, mit jelent és mit kellene csinálnom. Aztán szerencsére leesett. 😀
Azóta már itt van a telefonomon a hang, ha kipróbáltam, majd írok még. 🙂

Makréla? Makréla?? MAKRÉLA!!!

Persze hogy jött a kukásautó…

De sikerült ráállnom arra, hogy dél-fél egy felé egy órát, másfelet szúnyókálok, az nagyon pihentető, illetve letöltöttünk kutyasíp alkalmazást a mobiljainkra, s mikor KHK kezdi a műsort és felébredünk, ráirányítjuk… Müködik, és már NHK megoldása is folyamatban, Napsi Sasvijjogást fog lejátszani, ha rákezdi!

ÉS akkor jöjjön valami egészen más!

Mi? Milyen Makréla? Arról írok, amiről akarok!

Örök hálám Napsinak, egyik nap szólt, a kolléganője dél körül szokott féláron szusit venni az Aeonban. Próba szerencse, én is hát nem este mentem, s valóban! Sikerült 2-2 lazacos, maguro tonhalas csomagot vennem, 45 bahtért 90 helyett. S persze van ott Onigiri is, és van ott Makitekercs is, néha a tonhalas féláron megvehető…

Egyébként, az Aeon ajtói tisztelegnek Douglas Adams emléke előtt. Valahányszor kinyílnak, agresszív „Hello! Welcome” üvöltéssel köszöntik a  vásárlót. Még ez kissé egyoldalú, de hamarosan nyilván jön az elégedett, Hmmmm… Mmmmm hanggal nyíló, vagy a boldogan, kéjesen felsóhajtó ajtó,  mely sóhajtása után megköszöni, hogy betöltheti életfeladatát és kinyílhat előttem. Vagy biztosít róla, ennél nagyobb öröm, hogy elöttem kinyilhatott, még nem érte létezése alatt….

És szerelmes lettem… első látásra, egy 125 cm3 motor is ki volt állítva a Robinson áruház első emeletén, de el akarták takarni mindenféle csilivili Honda CB 500, Kawasaki Ninja 750,  egy számomra eddig ismeretlen olasz gyártó, a Bellini amúgy dizájnos modelljei, mellette még próbálták KTZ-k  magamra vonni a  figyelmem, de én csak őt láttam….  Szerényen a háttérbe húzódott, de egyből felfedeztem… Felismerem a valódi értéket. Fekete szépség, kecses alak, hibátlan megjelenés… cruiser…  39 000 bahtba kerül, s Ryuka a márkaneve – sose hallottam a cégről, de egyből beleszerettem a mociba… Utoljára egy 600 cm3 Yamahát nyűhettem, a tündérmacskát, az 17 évesen többe került, mint ez a Drààagaszààág…

De persze még nem lehetséges. Várnia kell rám, de érzem, megvár…  Ha tényleg engem választott, még találkozunk. Látam rajta, senki más nem ülhet a nyergébe, csak én…

Addig pedig, valóra váltottunk egy rég tervezett beruházást, megvettünk 1350 bahtért egy Philips 5 fokozatú mixer gépet, ami jéggel is megbírkózik, kávét is darál, s Napsi fel is avatta, nem is akárhogy! Kókusz, Banán, Mangó, ananász, kókusztej – ebből készìtett csodálatos koktélt, nevet még nem adtunk e koktélnak, de nagyon finom volt!

Most még sokféle gyümölcs van, még sikerült egy darab mangót 47 bahtért vennem, van még sárkánygyümölcs, dinnye, ananász, kókusz, rengeteg mézédes mandarin, de akár szamóca is kapható. És a piacon sült gesztenye! És persze a banán, amit szinte naponta eszünk reggelire.

Na jó, akkor a Makréla!

 

 

 

 

Tehát, akkor a makréla!

 

 

 

 

Igen, mondtam hogy a makréláról fogok írni! De légyszi ne sürgess!

 

 

 

Hát  ha ilyen türelmetlenek  vagytok, bele se kezdek!

 

 

 

 

Szóval, Japánban ettem nagyon nagyon finom grillezett makrélát, s azóta is vágytam rá, de itt nem sok felé láttam éttermekben. Már kezdtem azt hinni, hogy errefelé nem nagyon van. Ugyanakkor a piacon sokszor, sőt minden alkalommal elsétáltam ilyen sült, sötétbörű halak előtt, s pár napja azt álmodtam, hogy javasolja egy hang, kóstoljam meg. Nos, tegnap nem volt piac, de az új Aeon áruházban is volt csomagolva ilyen hal, thaiul a neve, rákerestem a neten – s majd kiesett a mobil a kezemből, mert ez a hal a makréla. De ugye én csak filében láttam japánban, szelet makréla grillezve, a karosszériája ismeretlen volt számomra, nem gondoltam ez a vékony csőnek tűnő hal a makréla… Szóval már rég annyit ehettem volna, amennyit csak akarok, 2 grillezett makréla volt egy csomagban, 35 bahtért… Itt volt előttem, de mint a városi gyerek falun aki csirkét csak combként látott, s azt a fura tollas izét nem is hozza a csirkével kapcsolatba…. így jártam.  Hát, most már tudom, hogy néz ki a makréla, s az Aeon japán séfje is kitünően grillezi… Szerintem az általam ismert 2. legfinomabb hal, az első a grillezett angolna, amit még imádok, japánul Unagi…

 

Hamarosan lefekvés, mobilok feltöltve, sashang izzítva, kutyasíp beállítva – ebből alvás lesz! Jó éjt mindenkinek!