Sziasztok, kitartó olvasók!
Nyolcadik éve, hogy aug 19.-én elindultunk, talán pár hétre elég pénzzel a zsebünkben Orbanisztánból… Jó döntés volt! Azóta, mint minden évben megemlékszünk róla, szabadon élhetünk. S boldogan.
8 éve… 8 év, 9 ország…
Thaiföld, Japán, Laosz, Indonézia, Malájzia, Vietnam, Szingapúr, Panama, USA…. Eddig.
Meséljenek képek…
Hivnak még helyek…
De ha ennyi lett volna az életünk, akkor is nagyon boldogok vagyunk, sokat kaptunk…
Hát, sztrájkok vannak, tüntetések, útlezárások – panamai módra.
Mit is jelent hogy Panamai módra?
Szóval, a lakosság számára itt sem jó a helyzet. Panama bár nagy bevételekkel rendelkezik a Panama csatornának hála, ezt a pénzt itt is szeretik a kormányok úgy költeni, ahogy számukra a legjobb… S a panamai nép sok mindent megelégelt.
Az átlagfizetés 1000 dollár, de itt Davidban a minimálbér 300 dollár körül van s az átlag 500 USD. Egy liter benzin 5-6 dollár között volt, s persze az árak is emelkedtek.
Hire jött hogy meghalt egy őslakos származású tanár az őslakos régióban kigyómarásban – s hiába kértek mentést, érte nem szállt fel a helikopter… Nagy lett a felháborodás.
Már akkor voltak kisebb útlezárások, mikor elsején megérkeztünk Davidba. Aztán kb 1 hete azt vettük észre, nem jön busz – kiderült sztrájkolnak. Igy utánanéztünk a hireknek.
A tanárok követeléseire azt felelte egy panamai miniszter, felesleges a tanárokkal tárgyalni, ők úgyis az ellenzéket akarják s biztos felállnának a tárgyalóasztaltól. Erre melléjük álltak a diákok, fuvarozók s a kezdeti pár órás utlezárásokból több lett. A helyzet akkor lett erős mikor a Ngabe-Bugle indiánok, az itteni őslakosok a tanárok mellé álltak s lezárták a pán-amerikai autosztrádát, ami USA-tól Kolumbiáig tart… Erre a kormány kijelentette, tárgyal a szakszervezetekkel, tanárokkal de az indiánokkal nem. A katolikus egyházat kérték fel találkozó szervezésére, tárgyalás kereteit hozzák össze a kormány s szakszervezetek között, tanárok között. Meg is állapodtak ott 3.95 dolláros gallononkénti árban s 10 élelmiszer árának befagyasztásában – pld paradicsomos szardinia, tonhalkonzerv vizben, makaroni tészta stb. S ekkor a katolikus egyház itteni vezetője közölte, Panama mindenkié s ebbe az indiánok is beletartoznak s a megállapodás nem érvényes az indiánok jóváhagyása nélkül – se a tanárok, se a szakszervezetek nem kötnek különalkut nélkülük. Erre a kormány meghivta az indiánokat, ők meg közölték ha Panama elnöke akar valamit tőlük, ő menjen hozzájuk! Kénytelen volt ő menni, s tegnap nem állapodtak meg , az indiánoknak ez a benzinár is sok – ők a legszegényebbek, alkalmi munkák vannak kávé szüretkor, kakaoszüretkor. Mivel a többiek kitartottak hogy az indiánok nélkül nincs megállapodás, ma visszament az elnök s 3.30 USD lett a gallonja a benzinnek.
Ám amikor a szakszervezeti szövetség a megállapodást a tagjainak megmutatta, többen nem fogadták el, mert más gondok is vannak – például a gyógyszerek – kevés van s drága s nem jó minőségű, s az egészségügyben dolgozók közül vannak akik hónapok óta nem kapták meg a fizetésüket! Továbbá, 40 alapvető élelmiszer árának befagyasztását kérik s gallononként 3 dollár benzinárat, stb. Mások pedig kijelentették, a fő gond a korrupció, hogy a kormányok a családtagjaikat, barátjaikat miniszteriumi fiktiv állásokba teszi, s be se járnak dolgozni – őket botelláknak, palackoknak, üvegecskéknek hivja a nép.
Igy végül össznemzeti tárgyalás indul, három nagy szervezet részvételével s egyeztették közös álláspontjukat, amiket együtt képviselnek. Igy nem lehet megosztani őket, nincs különalkú lehetőség.
A követelések:
Az alapkosár (élelmiszerek) árának csökkentése és befagyasztása úgy, hogy a termelőt emiatt nem érheti kár.
Az üzemanyag árának csökkentése és befagyasztása 3 USD gallononkénti áron.
A társadalombiztosítási alapban a gyógyszerek árának csökkentése privatizáció nélkül.
A bruttó hazai termék (GDP) 6 százalékát fordítsák oktatásra.
Elektromos áram dijának csökkentése.
Vitassák meg a Társadalombiztosítási Alap pénzügyi helyzetét – munkanélküliek is kapjanak egészségügyi ellátást (10%-os a munkanélküliség).
A korrupció ellen lépjenek fel.
Állítsanak fel egy ágazatközi biztottságot az elért megállapodások nyomon követésére.
Itt ha elérni akarnak valamit, nem az elnök háza vagy munkahelye elé mennek tüntetni – minden város minden kivezető útját lezárták amig a benzin is el nem fogyott, még Panama City utcái is kiürültek ! Na, ez már a gazdag panamaiakat is érinti, igy elég gyorsan sikert is értek el.
A probléma hogy mig az ország GPP-je 6.5%-os növekedést ért el ami a leggazdagabbaknak jutott – a nép ebből semmit nem tapasztalt, csak megszoritásokat, növekvő árakat s megelégelték.
Az őslakosok addig tartják fent az utak blokádjait, mig nem lesz teljes megegyezés.
Ja, és a rendörség itt a tüntetőket védi az attrocitásoktól – nem avatkoznak be a kormány és a nép vitájába, nem az a dolguk. Egyszer léptek fel, mikor erőszakossá vált egy útzárnál a helyzet, a bajkeverőktől a tüntetés szervezői elhatárolódtak – ezután lépett a rendörség s állitotta helyre a rendet s megy tovább békésen az útlezárás.
Szerencsénk van, van egy bolt a közelben s pont még a nagybevásárlást megejtettük, igy van itthon ennivaló s innivaló, s a csapviz is iható.
Első este lefekvés előtt még vásároltunk – kiderült a kinai bolt 5 percre van gyalog… vettünk 2 napra ennivalót. Mikor hazafelé tartottunk, hangszórós autó érkezett s többen kijöttek vásárolni tőle – árult marhahúst, csirkehúst s SAJT-ot! Átmentem Kvarg Lipibe s felismerték, komoly vevővel állhatnak szemben. 2 dollár volt a gomolya szerű fehér sajt, egyből kettőt vettünk s nem bántuk meg – pár nap múlva ismét jött s addigra már el is fogyott, megint vettünk hát.
Másnapra csak kirámolást terveztünk de a magyar pár már nagyon várta a találkozást, igy velük töltöttük a délutánt. Kisétáltunk a kinai bolthoz s láttuk, érkezik egy busz – leintettük s már fent is voltunk! Megmutatták a városban mit hol érdemes venni, melyik plazaban mik vannak, sokat beszégettünk is és felmentünk egy kávézó teraszára ahol kávéztunk, előtte meg elvittek kedvenc kinai vendéglőjükbe – ami megegyezett a taiwani pár éttermével ahol előző nap is ettünk… s korábban mig lakást kerestünk… fogyasztottunk rendesen s beszélgettünk, elmesélték hol éltek, merre jártak… mivel foglalkoznak stb.
Utána elvittek a buszmegállóhoz s máris jött a busz!
Esőben érkeztünk ugye a Hurricán miatt s még napokig kitartott a sok esős idő… Napsütés először csütörtökön volt, csaknem egy héttel érkezésünk után.
Jó hir, most kezd teljesen begyógyulni a térdem. Sokat fájt heteken át, mivel e hetekben sikerült teljesen kiegyenesitenem, s most megy teljesen minden a helyére… jó érzés. Kb 2 évig tartott a felépülés. A bal kézfejem is sokat javult, de még fájdogál időnként s vastagabb is, mint a másik tenyerem, de már csak a gyűrűsujjam nem hajlik be teljesen. Remélem az is meg fog gyógyulni.
Elkezdtük a beszerzéseket is – hanyadjára is? Sriracha, majd Bali szigetén Amlapurában majd Uluwatunál, azután következett Nakorn si Thammarat majd Bocas del toro s itt Davidban ismét…
Először ugye 2-3 napra ételt vettünk, majd bevásároltunk zöldségeket egy supermarketben, a neve Baru… boldogan láttuk a zöldégek árait vettünk sokat s házi patikánkat is megujitottuk.
Bár most is bútorozott helyen vagyunk, sok mindenre van szükség – itt például kis kézikocsira gázpalack cseréhez, takaritó szettre, a kezelőágyhoz vettünk kisszéket, paravánt, vékony matracot hogy kényelmesebb legyen, kellenek majd még lepedők rá…
Sok konyhafelszerelési cikk, kistörülközök, párnák, takarók, a Balin vett ágyneműgarnitúránk is feladta a szolgálatot… fürdőszoba kilépőre is szükség volt, szappantartóra, rengeteg kis apróságra s nagyobb dolgokra.
Aztán jött a Price smart, ahol 37 dollár az éves tagsági dij – cserébe olcsón lehet vásárolni nagyobb tételben. Rászabadultunk!
Rostos üditők, nagy szőlőlevek, kolbászok, sörök, borok, cólák, műzliszeletek s műzli, brownie sütemények, svájci lyukacsos sajt, mozzarella rudak, röszti, wonton, humuszok, legalább 1 hónapra sok mindent megvettünk… tejföl, joghurtok, krémsajt, Ricotta sajt sütihez, sok finomság…
Szinte mindent meg tudtunk venni.
folytatás következik!
A David felé vezető utat egyszer már ugye bejártuk. Nagyon tetszett hogy az indián területen semmit nem lehet épiteni s Panama legnagyobb régiója egy indián nép területe s van még több ilyen, de ez a legnagyobb. Szép hegyeken át mentünk, sok zöld és egy nagy tó mellett érünk fel nagyon magasra… bedugul a fülünk is tőle. Hideg is van itt, s eddig minden alkalommal esett fent a hegyen az eső…
„Kalandos út Davidba” bővebbenHát, nem túl jól teltek… Egyre több volt a jel hogy jól döntöttünk. A zaj, akárcsak a nemzetközi helyzet – fokozódott… Egyik este hajnali 3-ig ment a buli a szomszédban, dobfelszereléssel… Strandra már nem jutottunk el az utolsó heteinkben. Gondoltam egyik délután lefekszem, bepótolom a hiányzó alvást – alig feküdtem le, felvisitott a szomszédban a flex… Mintha érzéeklője lenne, mikor próbálok pihenni. S rengeteget égettek szemetet, akkor a száradó ruhákat is be kellett hozni.
„Utolsó hetek Bocasban” bővebben