Szerző: n00ri

Hősünk tegnap túltett a helyieken rovarevésben, egyszerre sikerült elmondása szerint kb 169-175 miniatűr hangyát megennie pár édes keksz kíséretében. Csak rágás közben érezte, hogy valami nem stimmel. Még délután is talált egyet a fogai között. 😀 Ezentúl mindent megvizsgálunk evés előtt, ezek az icipici vöröshangyák csak kb 10 centi távolságból láthatóak, ötödakkorák mint az otthoniak, és mennek mindenre csapatostul, ami édes.

Van munkám. 🙂 Holnap már kezdek is tanítani. A városka, ahol az iskola van és ahova ma leköltöztünk, Sriracha névre hallgat, délkeleten van. A suliból haza kellett utaznia egy angoltanárnak, az ő helyét veszem át. Szorítsatok majd az első munkanapokhoz, eléggé mélyvízbe csöppenek, az első iskolai félév vége előtt 1 hónappal vagyunk. Ja, gimiseket fogok tanítani. Majd írok még, milyen. 🙂

A blogon kevés a tárhely, de ide majd töltögetünk fel képeket, videókat, már most is van pár:

instagram.com/sztereokatapult

Autópálya mellett van az ideiglenes szállásunk, így buszt fogni néha komplikált. A választott busz csak akkor áll meg, ha leinted, de akkor sem teljesen, kicsit futni kell utána és felugrani, mert szeret mozgásban maradni. Leszállásnál ugyanez, nagyon ritkán szállsz le álló járműről, és az ajtókat jó előre kinyitja a sofőr, szóval ott nem ajánlatos álldogállni, ha mondjuk még épp 40-nel megy. Sokan utaznak együtt, de nincs tülekedés. Tegnap csak állóhely jutott, a táskáinkat a földre raktuk, és két hölgy is felajánlotta rögtön mosolyogva, hogy tegyük inkább az ölükbe, ne a földre.

Ma kora reggel egy nagyon régi busszal mentünk, a sofőr bácsi nem mindig reagált időben, többször dudáltak rá hátulról (ami itt egyébként nagyon ritka annak ellenére, hogy hihetetlen módon közlekedik az autók és robogók kavalkádja sávokon átvágva a 4 sávos autópályán index nélkül, vagy a kétsávos úton végig szépen 3 sávban haladva, záróvonalakat figyelembe nem véve, stb.), mert gurult a busz a mögötte lévő kocsira épp, amikor egy helyben álltunk volna elvileg. A vége ennek az lett, hogy a kalauz néni fennhangon kiabált pár sornyit és hadonászott mellé a buszvezető bácsinak, aki erre összeszedte magát és onnantól kezdve odafigyelt. Nem volt feszült a helyzet, a buszon láthatóan mindenki jót derült közben, olyan volt inkább, mint egy idős házaspár összezördülését hallgatni (néni kiabál, bácsi meghúzza magát verzióban). A néni az út során többször indexként funkcionált, derékig kihajolva az ablakon a karjával próbálta jelezni a mellette lévő két külső sáv autóinak, hogy mi kisorolnánk lassan. Szerencse, hogy csak úgy hússzal haladtunk a dugó miatt.

A metró és az itteni HÉV egyébként nagyon modern, és hihetetlen, de az emberek sorba állnak a peronon a szerelvény érkezése előtt. Fel van festve az ajtók helye a földre, és szépen a nyilak mentén mindenki várakozik. Leszálláskor leengedik a leszállókat, csak utána indulnak csendben beszállni. Itt sincs tolakodás, mindenki próbál úgy helyezkedni, hogy a másiknak ne legyen útban.

Van egy vicces dolog a metrózással kapcsolatban, ugyanis a durian nevű gyümölcs nem utazhat, ki van tiltva a hálózatból. Csomó helyen ott a tilos jelzés, a gyümölcs nagy X-szel áthúzva, nem viheti fel senki magával táskában sem, mert állítólag még azon is átérződik a szaga, amit vagy imádnak az emberek, vagy hihetetlenül utálnak és rosszul lesznek tőle. Ízre gyakorlatilag a fokhagyma és a banán keveréke, az illata is erre hajaz, de nem határozható meg pontosan, otthon nincs ehhez hasonló illat. A durian egy ilyen megosztó gyümölcs. 🙂

Ja, és ma tuktukoztunk is, olyan helyeken vitt a sofőr, ahol én lehet, hogy biciklivel sem próbáltam volna meg átférni, de neki sikerült. Nagyon gyakorlottak ezek a vezetők, a tuktuk is egy motor gyakorlatilag, csak 3 kerekű. Itt rengetegen robogóznak, motoroznak, nem egyszer láttunk 8-10 éves gyerekeket egyedül vagy többen robogózni, felnőtt nélkül itt a külvárosi részen. Szóval gyerekkoruktól tanulják az emberek, és nagy bátorságuk is van használni a tudományukat, elképesztő, amiket művelnek az autópályán is, csúcsforgalomban.

Hát, mára ennyi. Majd csinálok képeket, hogy jobban szemléltessem, mi a helyzet. Sosem áll le a közlekedés, most, éjjel fél 12-kor is folyamatos a kinti zúgás, tele vannak az utak. Ez a város tényleg nem alszik.

Én voltam (ebben a blogban Napsugárnak nevezett el Hősünk – akit meg cserébe elneveztem Hősünknek), aki csapvízzel mosott fogat, legalábbis egész idáig úgy tűnt, hogy csak én, de aztán ő is ágynak dőlt, most már szerencsére jobban van. Váltottuk egymást, első éjszaka rosszul lettem, ő kezelt órákon át és tegnap egész nap csak forró vizet kortyolgattam, aztán mire jobban lettem tegnap estére, már ő fájlalta a hasát, aludni sem tudott. Kezeltem én is, szerintem a Reiki nagyon sokat segített, ez elhúzódhatott volna napokig is. De a jó hír, hogy mindjárt elmegyünk boltba, mert Hősünk már algás chipset kíván (tegnap kiszúrtuk, hogy itt létezik algás Lays, amit szimplán csak Lay-nek írnak itt). Mondtam neki, hogy ha ezt tudom, a beáztathattunk volna egy zacskó chipset a Balcsiba, még amíg otthon voltunk. 🙂

Nem mentünk még nagyon be a városba a fentiek miatt, holnapra már tervbe van véve, hogy megnézünk pár szentélyt, meg feltérképezzük kicsit az óvárost. Kipróbáljuk majd a thai tömegközlekedést is, buszozunk és vonatozunk. Ha eltévednénk, van sok ezer taxi, ami visszahoz olcsón, csak figyelni kell, hogy be legyen kapcsolva a taxióra, mert különben 3x annyiért hoznak el, mint amennyibe kerülne egyébként a fuvar.

Hétfőtől meg megyünk hivatalokba, aztán pedig munkát keresni. Remélhetőleg lesz lehetőség egy kisebb városban dolgozni, majd meglátjuk.