Szerző: n00ri

Penangi szállásunktól nem messze, busszal 15 percnyi távolságra van egy pillangó park. Egy óriási épületet képzeljetek el, aminek üveg a teteje és egy hatalmas kert van belül. A megálmodójáról annyit tudtunk meg, hogy Davidnek hívják, és az is kiderült, hogy nemrég, kb. egy éve nyitott meg a park. Kétszer is ellátogattunk oda, mert annyira jól éreztük magunkat ebben a varázslatos pillangóvilágban. Ahogy beléptünk, máris a kertben találtuk magunkat, és pillangók repkedtek a fejünk felett. Kicsik, nagyok, színesek, fekete-fehérek.

„„Szép piros virág vagyok” – avagy pillangó parkban jártunk” bővebben

Van elég sok pókunk a házban, kb minden helyiségben egy. Huntsman spider a nevük, vadásznak mindenfélére, de emberre nem veszélyesek. Gy. nevezte el Csöpinek az óriási, tenyérnyi pókot, amit a konyhában fedeztünk fel. Azóta viszont megjelentek a kisebbek itt-ott a házban, így most már van a Nagy Csöpi és a kis csöpik. Nagy Csöpi egyébként még mindig nagyon rejtőzködő, sokáig azt hittük, kiköltözött tőlünk, de Gy. boldogan újságolta egyik reggel, hogy látta a nappaliban késő éjszaka a falon. A kis csöpik közül vannak félénkebbek és olyanok is, akik már megszokták a társaságunkat és nem bújnak el, ha meglátnak.

„Kis Csöpi kapott egy új esélyt” bővebben

Van nagyon közel hozzánk egy gyönyörű hely, a Tirta Gangga vízipalota. A leírások szerint Karangasem tartomány utolsó királya tervezte és építtette a gyönyörű parkját 1948-ban. Nemcsak felügyelte az építkezést, hanem részt is vett benne, térdig gázolva a mocsaras vízben, ahogy a víztározó medencéket kiásta a munkásaival. Vízi parkok tervezése és építése volt az egyik kedvenc elfoglaltsága.

„Tirta Gangga” bővebben

Szentelnék egy bejegyzést az egyik kedvenc gyümölcsünknek, a duriannak. Nagy szerencsénk van, hogy mindketten szeretjük, mert ha nem így lenne, vagy nem ennénk egyáltalán, vagy különköltöznénk a durianszezon idejére. 😀

„A durian – ronda és finom…?” bővebben

Sziasztok!

A hajóroncsos vízalatti beszámoló előtt még erről írnék. Imádom gyűjtögetni a kagylókat és csigaházakat, annyiféle van a tengerben, mindig találok újabb és újabb fajtákat, egyszerűen lenyűgöző, hogy a természet mennyi félére és milyen tökéletesre formálta őket, a színekről és mintákról nem is beszélve. Gyönyörűek egytől egyig, minden kis apró részlet tökéletesen kivitelezve, és olyan, de olyan sokfélék. Imádom rendezgetni őket, megcsodálni a részleteiket, elképzelni, hogyan él bennük a csiga vagy a kagyló, de ami a legjobban lenyűgöz, hogy milyen gyönyörűek, és hogy miért ilyen gyönyörűek, hiszen ha belegondolunk, semmi értelme nincs, hogy szépek is legyenek, ha a funkciójukat betöltik. És mégis. Mintha kis porcelán műtárgyak lennének, amiket nagy gonddal formált meg a természet, a legapróbbtól a legnagyobbig.

„A tenger ajándékai: kagylók és csigaházak” bővebben