Szerző: n00ri

Sziasztok! Itt Napsi. Készítettem egy rövid összeállítást azokból a videókból, amiket az elmúlt 1-2 hónapban vettem fel. Több helyen készültek a filmecskék, van egy szép park a közelünkben egy kis tóval, nemrég fedeztük fel, azóta hetente egyszer lemegyünk oda egy kis időre. Havonta egyszer pedig elmegyünk egy-egy vízeséshez, több kedvencünk is van, mindhez kiépített kis ösvény vezet, ami általában egy erdőn visz keresztül. Aztán ahogy a vízeséshez érünk, a sziklákon meg lehet pihenni, hallgatni a víz robaját, nézni az áramlását, és töltődni. Ma olyan helyen voltunk, ahol még sosem, mert ahova terveztünk menni, zárva volt, esett az eső épp, mikor odaértünk. De tizenöt percnyire volt egy másik vízesés, ott már nem esett. A belépőjegy vásárlásakor nem tudták felváltani a nagyobb címletű bankjegyünket, és a kisebbekből csak annyit tudtunk összeszedni, hogy kb 150 ft-al kevesebb volt, mint amire szükség lett volna. De még a parkőr is be akart tenni 5 bahtot (50 ft), hogy összejöjjön nekünk a pénz. Pedig nem lehet túl sok a fizetése. De olyan jószívűek itt az emberek! Aztán a belépőjegyes néni visszaadta neki az 5 bahtot, nekünk meg mosolyogva mondta, hogy bemehetünk, elég annyi, amennyit adtunk.

Ma, ahogy a sziklán ültem, hallgattam a vizet és néztem a zöld végtelen sok árnyalatát, észrevettem, hogy minden táncol, a falevelek, a bokrok, a víz, a lepkék, minden. Erről jutott eszembe, amikor hazaértem, hogy elkészítsem ezt a kis válogatást. Sok szeretettel küldöm Nektek!

Napsi

Hosszú idő óta először érzem úgy, hogy jól esne írni. Van pár dolog a fejemben, amit jó lenne ilyen módon kiadni magamból. Szösszenetek jönnek csak, nem törekszem szép fogalmazásra sem, lehet, hogy nem is lesz érdekes, amit írok.

„Helló, itt Napsi” bővebben

WARNING: Hosszú és unalmas bejegyzés következik az óvodáról, ahol dolgozom, csak saját felelősségre olvassátok. 🙂

Az előző bejegyzésben már sok szó esett a munkahelyemről, de írok akkor még pár dolgot hozzá, hogy egy helyen legyen minden. Szóval miután visszaköltöztünk Thaiföldre, úgy gondoltam, jobb lesz oviban elhelyezkedni, picikéket tanítani és nem kamaszokat, mert velük nagyon nehéz volt, nem szerettek tanulni, nem figyeltek, sokat kellett fegyelmeznem őket szóban, de nem sokat ért, meg valahol meg is értettem őket, emlékszem a kamaszkoromra, én is inkább dumáltam meg röhögcséltem a barátnőimmel azokon az órákon, ahol nem volt szigorú a tanár.

„Ovis mindennapok” bővebben

Sziasztok, itt Napsi. Anya meglátogatott októberben 2 hétre, és együtt részt vettünk egy csoportos, szervezett programon, ami mindkettőnknek nagy élmény volt. Sok olyan helyen jártam, ahol azelőtt még nem itt Balin, és sok szép emlékkel gazdagodtam. Írok egy beszámolót róla, amíg még fel tudom eleveníteni azt a sok mindent, ami történt. Rengeteg kép lesz ehhez a bejegyzéshez, készüljetek. 🙂

„Új élmények Balin” bővebben

Ahogy Gy. ígérte, most én vagyok a soros egy bejegyzéssel. Hazalátogatásom után Szingapúrban találkoztunk, ő Baliról repült oda, én pedig otthonról. A Balira szóló vízumunk újítását intéztük itt, mindig el kell hagyni ugyanis Indonéziát, ha az ember új vízumot szeretne. Ugyanez volt Thaiföldön is, amikor ott éltünk, mindig ki kellett lépni az országból és egy külföldi thai nagykövetségen lehetett új vízumot igényelni Thaiföldre.

Szóval július végén Szingapúrban találkoztunk, sikerült olyan repülőjáratokra jegyet foglalni, amik 20 perc eltéréssel tettek le minket a reptéren, és ráadásul ugyanabba a terminálba is érkeztünk (nagy reptér, 4 terminál van). Ügyeltem arra, hogy megszabaduljak a csomag rágómtól még a landolás előtt, ugyanis Szingapúrban illegális a rágózás.. 😀 Komolyan. Gondolom a szemetelés miatt, mert nagyon odafigyelnek a tisztaságra. Enni és inni sem lehet a tömegközlekedési eszközökön.

„Szingapúr” bővebben