Szerző: jagyu

A thaiok általában rendes ruháikban úsznak, fürdőznek – nem divat a fürdőruha körükben. Az is lehet, igy védekeznek a mérges medúzák csipésétől, ami nem egyszer halálos. A kocka medúza csipésének hatására általában infarktust kap az ember, esélytelen mert megfullad, lebénulnak az izmai. A túlélés nagyon ritka.

Hétfő délután besétáltam a faluba, és az útra merőleges irányból kicsörtetett egy elég nagy fekete vaddisznó, kitértem útjából, nem követett csak pár lépést, elég félreérthetetlenül jelezte, ez az ő területe. Rajtam kivül itt senki nem gyalogolt. Sötétedés után jöttem haza és akkor semmi gond nem volt. De másnap reggel…

Először is, a kedves kutyus megint a verandán aludt, majd reggel a falu felé indulva (a mobilom javitása Kinában elkészült és net csak a faluban van és  mobil térerő is) egy darabon elkisért. Az út elején láttam a fekete vaddisznót egy keresztúton, háttal nekünk ment. Hamarosan a kutyus elcsábult az erdőben valami szagtól, én meg a kanyargós úton egyszer csak előttem 10 m-re egy másik vaddisznót láttam, mely lelassitott, pillanatok alatt utolértem, előreengedett. Majd, a robogón érkező thai emberek nevettek, gratuláltak, mert a vaddisznó mögém jött és békésen követett. Egy darabig tartott az idill, majd beelőzött, elém állt és szaglászni kezdett. Kikerültem, de megint erőszakosan leelőzött, feszült lett a helyzet, elővettem az esernyőm a kistáskából, még jókor, mert már harapni próbált, én meg ráüvöltöttem, meg ne próbáld! A hangom megriasztotta, előrébb ment, épp jöttek robogóval, és ment előttem. De ahogy a robogó elment, megint leállt, és elég sunyin nézett. Lélekben felkészültem a küzdelemre.  Azután megváltozott a tekintete és elindult – nem értettem miért, mig hátranézve meg nem láttam a kedves kutyust, aki kiáltásomra hamar utolért. Megjelenése elég volt, hogy a vaddisznó letegyen velem kapcsolatos kostolós tervéről. A kutyus a faluban is sokág elkisért, majd visszafelé mikor indultam, egy másik, fekete kutyussal együtt várt rám.

Mivel a mobil miatt ügyintézni kell, a 11 órás hajóval egy nagy úszás után visszatértem Srirachára. Vettem Napsinak vege ételt útközben, bevásároltam magamnak is az olcsó ételekből 2 napra, sikerült is meglepnem Napsit, nem várt még. Vettem gyümölcsöket is, de Duriant nem találtam sehol.

Nagyon jó volt úszni, lebegni a vizen, szinem is lett, de a szállás túl meleg volt számomra esténként és délután, szieszta időben.

Egyébként, lassan vége az esős évszaknak, jön a hideg idő – ahogy pár thai ember mondja, akár az is előfordulhat, hogy éjjel 20 fokra csöken a hőmérséklet majd!

Ja, és egyikünk ügyes szerelő… először a mosdó alatt tört el a lefolyó rész amit cserélni kellett, majd a veranda ajtó zárja mondta be az unalmast. És mind rendben van persze már.

Október végén úsztam… még mindig nehéz elhinnem.

A szigetről visszatérve a hotelben vártam Napsit, és miután megjött sikerrel, hazautaztunk Srirachába. Péntek du. együtt jöttünk Ko Sicsangra, és csobbantunk a tengerben majd vacsoráztunk. Szombati menü: délelőtt úszás a tengerben, reggeli, napközben pedig kis alvás, pihenés, lebegés a tenger felszinén, és kavics és kagylógyűjtés… Én úsztam sokat, Napsi teljesen belefeledkezett a természet szépségeinek felkutatásában… És itt csodálatos vegetáriánusoknak való ételek is voltak, aminek nagyon örültünk. Nem ám csak rizs egyfajta zöldséggel – hanem zöldségkoktél, nagyon sokféle izletes és ropogós zöldséggel és hatalmas adag. Ittuk a Smoothiekat, a thai söröket, este scrubble szókirakóst játszottunk… Nagyon szép nap volt. Napsi mesélt egy vaddisznóról is a környékről, amit láttak mikor a szigeten járt egy kollégájával – és a strandon hamarosan manifesztálódott a vaddisznó, a thai emberek nem féltek tőle, nem bántott senkit, fürdőzött ő is. Péntek éjjel a szomszéd bungalowban összegyűlt thai fiatalok közül páran a mi ablakunk alatt beszélgettek, cigiztek, ami először furcsa volt, de azután rájöttem, itt szinte természetes, semmi rosszat nem akartak, csak nem fértek el, mert vagy 14 fiatal bérelt akkora helyet, mint mi ketten. Szombat este viszont karaoke volt, a thai fiatalok helyén már egy szolid család lakott mellettünk, de sajnos a karaoke hajnalig tartott és ivászatba torkollott, igy Napsi arra ébredt s én is, hogy mellettünk a másik bungalowban valaki nagyot rókázik…

Egy kedves kutyus minket választott, leheveredett a verandánkra, és vasárnap este is kint hevert, vigyázott rám. Barátságunk  úgy  kezdődött hogy amikor kesudiós csirkét ettem, a csontokat ő kapta meg belőle.

Tegnap este egy ásóbékát is láttam, épp beásta magát.Jó nagy darab volt, és hatalmas ezerlábúk is élnek errefelé.

Vasárnap napközben béreltünk Napsinak egy búvárkodáshoz jó szemüveget, de nem sok hasznát vette, hamar vissza is adta a kölcsönzősnek. Mivel neki kezdődik a tanitási félév, véget ért a szabadsága…  visszament a négy órás hajóval. Vasárnap este pedig nyugalom van, csend, alig maradtak itt bérlők.

Megbeszéltük, jövő hétvégén ellátogatnánk egy tigrisparkba, és Napsi következő szabadságát is tengerparton töltenénk, decemberben.  Ja, Napsival egyébként vasárnap  ebédkor thai fiatal egyetemisták interjút is csináltak, nagyon kedvesek voltak.

Én itt maradtam, mert még pár nap pihenésre szükségem van, mielőtt visszatérek a sok feladathoz.

Reggel meg, hétfő kora reggel már a dagálykor 7.00 órakor úsztam, nagyon magas a viz, nincs most homokor rész, a védő kőfalig ér a tenger…  És ahol tegnap térdig ért, ott most alig ért le a lábam, egy méterre a parttól.

Azután besétáltam lakott területre, befejezni a posztot és egy jó kis thai reggelit előtte ettem, rizslevest rákkal és ittam utána egy Smoothie-t, itt 25 baht mindössze, általában 60-80-ért adják.

A thai emberek nagyon kedvesek. Például, mikor a kesudiós csirkét ettem és tele volt zöld levelekkel, köztük ami nem ehető, félretettem mind. Egy arra sétáló thai nő kedvesen angolul szólt Napsinak, mondja meg nekem, mindet megehetem, mert ennyire sütve, piritva már ehető – igaz, lehet sok lesz nekem elsőre, de nagyon jó hatású a gyomorra. Igaza volt, elsőnek sok folt, kicsit nehezen aludtam, de tényleg a gyomor gyógyitója az a levél.

Napsi ma éjjel vagy holnap reggel érkezik, de tovább kell ügyintéznie, nélküle nem akarok e szigeten maradni. Ez kettesben-jó-sziget.

Délig csak reggelizek, délelőttre az arcom már elfogadható, hála az Aloe Vera kenőcsnek. Összerámolok, kicsekkolok, és megbeszélem hogy 17.30.-ig a táskák maradhatnak a szálláshelyen, én meg a tegnapi strandra megyek. Rutinosan kikészitem a 100 bahtot a nyugágyért, és teljesen meglepődök, mikor pár perc múlva visszatér 50 bahttal a thai ember amit a kezembe nyom és int: Pssssszt…  Szóval itt is van Farang ár, s valamiért engem nem tekint annak.

Kettőig inkább szundizom napernyő alatt,  majd úszkálok, utána visszahivom Napsit mert már keresett – még a határ másik oldalán van, lehet későn jön.

16.00 óráig elstrandolgatok majd elmegyek ebédelni, papaya salátát kérek rizzsel. Médium csipőssel. Mikor eszem, nem is érzem hogy csipne. Két és negyed órával később, 3 csomaggal a fedélzeten egyszerre próbálna távozni felül és alul a saláta… de kitartok a kikötőig, és kis hasmenéssel megúszom. Úgy látszik, ez belül csipős volt vagy még a gyomrom nem állt vissza a japán ételekről.

Pattayán motortaxi következik, majd kiderül, Napsinak a  bulinegyed közepén sikerült szállást foglalnia. Elindulok gyümölcsért és neki vacsoráért, 30 hálótársam lenne útközben, van amelyik karon ragad nemes egyszerűséggel – szerelem első látásra, nyilván. S most egyik se Ladyboy!

Vigyázni kell errefelé egy ilyen fimsztár kinézetű fickónak ugye…

Találok gyümölcsöt, görögdinnye mellett döntök, és egy olasz éttermet is, mely 01.-ig nyitva van… ha Napsinak éjfél körül veszek pizzát, talán még meleg is marad…

Ma strand! Előtte két reggelit fogyasztok el, majd irány a tegnap Napsi elutazása után este felfedezett strand.

Nagy élet van ott, rengeteg a thai ember, ami jó jel. El van keritve  a fürdözőknek szánt rész, s vannak halak. Letelepszem egy nyugágyra ami 100 bahtba kerül, és irány a viz…. A thaiok addig főleg esznek. 11 óra után az étterem be is zár gyakorlatilag, elmosogatnak, a thaiok ilyenkor sziesztáznak … igazuk van.

Azt még nem is irtam, a sziget mediterrán hangulatú, piros, zöld, sárga épületek, ez turizmusra készült.

Tegnap este kiderült, igazam volt egy olyan dologban, amit viccnek szántam. A szigeten is kapható palacsinta féle, Napsi boldogan vett is egyet 50 bahtért, tehát annyiba kerül majdnem mint egy főétel – mangóval töltöttet, nagyon finom. Egy egész mangó kerül bele! Megosztja velem, és akkor egy kutya lelkesen csatlakozik hozzánk. A végén Napsi megkinálja direkt a kutya számára félretett palacsintával, de a kutya szinte sértődötten néz rá. Tekintetéből azt olvastam ki – ez meg mi? Sült halatok nincs? És tegnap este mikor kóboroltam a szigeten, láttam ahogy halat esznek a kutyák, úgy mint Magyarországon a macskák, a szálkákról leszedve a húst…

De most élvezem a vizet, majd a nyugágyat, délben 50 bahtért veszek kókuszdiót, a lé nagyon hűsitő, és egy thai árus ad egy kanalat is, a belsejét is megehessem.

Utána szúnyokálok, néha csobbanok. 20 perc nagyon pihentető alvás után arra ébredek, a lábfejeim égeti a nap , majd befelhősödik és mivel ruhák kint vannak száradni, visszamegyek a szállásra. Amúgyis, érzem ennyi elsőre elég a thai napból (11-12 itt az UV sugzás). A szálláson beszedem a már száraz ruhákat és 18.00 óráig szúnyokálok – és bizony az arcom igen vörös mire felébredek, jön ki a nap ereje. Veszek hát napolajat és Aloe Vera gélt, azzal kezelem az arcom. Vacsorázom is, fél óra séta után egy helyen, ahol csak thaiok vannak rajtam kivük, de sokan, és örömmel fogadnak. Azután még a molónál iszom egy Mojitot a vizre épitett koktélozóban.

És nézem a tengert, hallgatom a hullámzást és minden olyan jó…

Pénteken már meg is érkeztünk hajóval a szigetre, vacsoráztunk és társasoztunk. Szombaton pedig már mehettünk is vissza Pattayára, mert Napsi vizumához nem biztos jó a nyelviskola papirja úgy ahogy van, ez péntek du. derült ki, mielőtt a szigetre átjöttünk. Igy most szinte egyszerre két helyre kellene mennie. A taxisok itt Pattayán már szemérmetlenek, 200 baht alatt sehova se akarnak vinni, a taximetert nem hajlandóak használni – talán ide is eljön majd a hadsereg rendet tenni.

30 bahtért elvisz egy kisteherautós szállitó jármű, illetve 150 bahttér oldalkocsis tricikli…

Napsi mig vár a vizumügyben utazást szervező iroda vezetőjére, én motortaxival elugrom a nyelviskolába a javitott igazolásért. Mire mindent elintézünk, már mehetünk is az utolsó hajóhoz, este lett.

Pattaya nekem nem jön be, amit eddig láttam belőle… sok „öröm”lány, öreg fehér bácsik és szemérmetlen lehúzás sokfelé…

A szigeten nem tudtuk, merre induljunk a szállásra, egy ladyboy szánt meg minket és intézkedett dörmögő hangjával és elénk jöttek robogókkal, mert hogy messze van…. Utána onnan 5 perc alatt voltunk gyalog e messzi helyről a kikötőben…

Egy másik Ladyboynak pedig bejöttem a Seven Elevennél, Napsi nagy derültségére.

Na, de ma Vasárnap mivel Napsinak az 5 órás hajóval mennie kell Pattayába és onnan Laoszba, majd vissza kis busszal vizumügyintézésre, strandra mentünk. A tenger azúrkék, meleg, sós, lebegünk a tetején, és órákig elvagyunk igy a vizben – ugyanis elered az eső és jobb bent, mint kint! 14.00 óra után végül nem várunk tovább az eső elállására, fürdőruhában megyünk vissza a hotelbe szakadó esőben, de ez nem gond. Lefürdünk, Napsi elpakol, még ebédelünk közösen majd kikisérem a hajóhoz.

Utána még egy másik strandra elsétáltam, és bzony látom azt a hatalmas gyikot vagy leguánt vagy mit, amiről már Napsi kollégái meséltek… tényleg nagy, olyan hosszú volt mint az én magasságom, és a strand melletti szemétgyüjtőnél lakmározott.  Egy másik kollégája mesélte, egyszer arra ment haza, a verandán egy hatalmas Boa volt, kb. 4 méteres, a farok rész amit látott több miint egy méteres volt.De a kigyó ijedt meg jobban és távozott. Ő erdő szélén lakik. Ugyanis kiderült, lehet faházat is bérelni nem sokkal drágábban, de azt nekünk kellene bebutorozni,  és erdő szélén van rá lehetőség – ahol hatalmas pókok, stb. is élnek…  Meglátjuk.

Most nagy élmény volt a tengerben úszni, fürdőzni, életem egyik legszebb órái voltak. A sós viz felszinén sokáig lehet lebegni, és hogy lehessen hullámfürdőzni, azt a sok motorcsónak segiti elő…

Napsi gyönyörű köveket, kagylókat is talál.

Ami meglepett, rákokat nem láttam, de halakat se a vizben, viszont rengeteg a korall darabka.

Ez az élet Babolcsay Néni!

Napsi most úton van Laoszba, telefonon beszéltünk nemrég – és kedd este már várom őt, ezúttal én vacsorával, Pattayán.

A nyelviskolában rendesek voltak, elmondtam kell nekem 1 hét szünet Japán után – megértették. Várnak majd a jövő hét utáni héten.

Mivel Napsinak a vizumügyintézés még utána is folytatódik, mert a munkáltatóhoz is vissza kell menni ujabb papirokért és majd Bangkokba vissza kell mennie a munkavállalói vizumért, nélküle nem maradok itt, ez drágább hely, a Sriracha melletti csendes strandon egy bungalowban leszek szerdától, és amint tud, csatlakozik ő is.

Esős hetet mondanak, de úgy is pihenés lesz nekem…  Napsival már tervezzük a nyaralásunk, hogy decemberben a következő szünetében hova menjünk…