Szerző: jagyu

A közekedés már nem tűnik olyan félelmetesnek, jól el vannak választva egymástól általában a a forgalmi irányok, tehát ugyanúgy kell figyelni, mint otthon, de a szembe forgalom városon kivül gyakorlatilag kizárt.

Igazából a minibusok vezetnek hajmeresztően, de gyakorlott sofőrökkel. Itt a dudálás olyasmit jelent, ne mozdulj. Tehát a minibus előzéskor, közeledéskor dudál főleg a robogósnak a szomszéd sávban – jövök, ne kezdj manőverbe! A nyugati ember ezt félreértve akár sávot vált, pont arra, amerre a minibus is nagyon gyorsan vált – akkor van a baj.

Van az itteni közlekedésnek is logikája.

Rendőrök orra előtt, vagy rendőrautó előtt megyek át én is az úttesten, kerülgetve az autókat mert messze a lámpa – soha nem birságolnak meg, de olyan már volt, leállitották a forgalmat, átmehessünk!

Először fura volt, ananászhoz adnak chilit és cukrot is, majd kipróbáltam s bizony finom! Sok más gyümölcshöz is adják.

Azt észrevettem, ha csipőset eszem, utána édest is kivánok – ez igy egybe van.

A piacon sokszor 20 bathért lehet smoothiet venni, mindig egy egész gyümölcs kerül bele, jéggel elkeverve, jégszilánkokkal – nagyon hűsitő, kedvencem a görögdinnyés. És a mangós. Meg az epres.

Egyre több ételt merek kipróbálni, egyre jobban birom ismét a csipős ételeket. Érdekes, a japán ételekre könnyen átállt a gyomrom mind a magyar, mind a thai ételekről, de vissza a thai ételekre elég nehéz volt, most kezd visszaállni az emésztésem, hogy napi 3 alkalommal is tudok akár enni.

Még mindig hatalmas élmény, mennyi gyümölcsöt ehetek itt. Vettünk olyat, amiben sok fekete mag volt, külseje mint egy sárgadinnyéé, de rücskös. Borzalmas volt, száraz, szinte ehetetlen, de betettük hűtőbe a másikat, és 2 hét múlva elővettük – ezalatt megérett és hihetetlen finom gyümölccsé vált!

Kicsit hasonlit a Durianhoz, de nem az.

A japán konyha is erős hatással van itt, Napsi talált nekem Okonomiyakit a piacon, és nagyon finom volt! Ez egy hiroshimai ételkülönleesség. Japánban kollégákkal épp ilyet ettünk egyszer.

A héten vettünk egy sütő-pároló kombi edényt, amiben Napsi majd készitheti a vega ételeket, hétvégén lehet kipróbáljuk, 600 baht volt kb.

Mára kipróbáltam a thai söröket, Tigert, Leot, Changot, Singhat és nekem a legelőször kóstolt Singha jön be, olyan mint a japán Asahi, a kedvenc söröm. A többi itteni sör nekem kissé édeskés.

Nagyon jó, mikor vannak a piaci napok, most már akár több napra bevásárolok olyankor.

Lassan ideje beszereznem egy üveg Sriracha szószt,  mert egyre kevésbé csipnek az ételek….

A héten egy nagyon fárasztó út is várt rám, a nyaralásra foglaltam volna szállást egy szigeten, de nem értem volna oda suli után mint kiderült. Hazajöttem bánatosan, főleg mert a neten a booking.com szerint a kinézett szállásokat már lefoglalták és mások is azt mondták, elkéstünk… már másik, távolibb szigeten kerestem szállást, de azért a neten megtaláltam az egyik bungalow telefonszámát, és sikerült! Napsi lefoglalta a szállásunkat, ott ahol szerettük volna, és 2 500 baht lett volna nekem az oda és visszaút és két nap, de mindezt megspóroltuk. És annyiba kerül ott is a szállás, mint itt Ko Sicsang szigetén!

Ráadásul, megérkezett a telefonon végre javitva Kinából, és gy ismét egy okostelefon segiti itteni életem, főleg a nyelvtanulást.

Kiszámoltam, kb. februárra lejár az óraszámom itt, s akkor fél évig nem kell bejárnom, sokat spórolunk, havi 1 000 bahtot igy majd.

Kicsit fura, melegben fél hétkor lemegy a nap, de majd megszokom. Amikor nem kell bemennem a suliba, 11-15 között jókat alszom, rám is fér már, erősen.

Hát, szép hétvégét mindenknek – mi nem megyünk most innen el, thai masszázs, egyszevolt sorozt 2. rész nézés, sok alvás, esetleg kedvenc helyünkön vacsora a hétvégi terv, és az új edény kipróbálása főzéssel.

a titokzokni vadászat rejtelmeibe (Hommage Douglas Adams).

Kevesen gondonák, hogy Bangkokban vadászni is lehet, titokzoknira.  Nem könnyű, mert a titokzoknik, mint nevük is mutatja, rejtett életet élnek, a már önálló példányok az emberek lábaira tapadva láthatatlanok a cipőkben.

A titokzoknit, ha keresed, nem találod meg. Egyszerűen elrejtőzik, maguk az árusok sem találják meg őket. Amikor nem tudod elejteni, például indul a buszod már és kinézel az ablakon, megmutatják magukat, tehát látod hogy vannak, léteznek – de ki hinné el bizonyiték nélkül?

Az ünnepségen láttam, hogy a magasba engedtek egy kis kosarat, benne mécsessel és lufival, és egy fiatal sirály őpp arrra repült. Otthon e sirályka hiába mesélte lelkesen, ufot látott, repülő kosarat – senki nem hitt neki, azt mondták, sokat ivott. Valahogy igy van ez a titokzoknik keresésével is. Kitartónak kell lennie egyrészt, másrészt:   Nem szabad a rabjává válni az ügynek.

A titokzokni elejtéshez, megtalálásához szükséges, hogy ne őt keresd. Teljes lényeddel el kell vetned azt, hogy érdekel a titokzokni. És akkor, egyszercsak, ott lesz előtted, és igy mégis megszerezhető.

Hát nem majdnem kihagytam?

Volt egy ünnepség is a tengerparton, a Loy Krathon, amire Reelika hivta fel a figyelmünket, és hármasban mentünk el megtekinteni. A tengerparton felállitottak egy szinpadot a szabadidő parkban, sok-sok árus is természetesen megjelent, a parkban pedig közben a gyerekek vigan játszhattak, a szinpadon meg különböző táncokat mutattak be. Az egyik szerintem az lehetett, amikor a férjnek ágyba viszik a reggelit. Egy másiknál arra tippeltem, mivel nagyon sietősek voltak a mozdulatok, hogy ez az amikor megérzik, ég le a konyhában a hús.

Az ünnepség arról szól, hogy mgköszönik a gondoskodást a tengeristennek, illetve bocsánatot kérnek amiért szennyezik. Méghozzá úgy hogy virágokból csodás koszorú-féléket fonnak, készitenek, tesznek bele mécsest és meggyújtják, majd sötétedéskor vizre teszik, sokan be is kisérik egy ideig művüket, de lehet készen is venni.

Reelika kritikusan jegyezte meg, úgy köszönik meg a tengeristennek, hogy jól beleszemetelnek a tengerbe – bár a vrágokat a halak elfogyasztják, de a gyertya bizony lehet, nem túl jó a tengernek. Igaz, dagálykor teszk bele és apálykor összegyüjtik a szemetet. A lényeg itt is a közösségi élmény, a közös ünnep, az együttlét, amin szivesen látják a külföldieket is.

Mindenestre, múlt hét csütörtökön pár órás szép élményben volt részünk.

Igen fárasztó hét után vágyódunk már kikapcsolódásra. Pénteken még elmentünk egy kávézóba, ahol netről megnéztük az Egyszervolt 4. évadának I. részét… Nagyon tetszett nekem. És az ablakból megláttunk utána egy hatalmas elefántot, az idomárja a nyakában ült, hihetetlen látvány volt…

Napsi kolléganői elfogynak közben, akiket akkor ismertünk meg, mikor idejöttünk. Az észt hölgy marad, de az amerikai már Kinába ment tovább, és most az Új-zélandi lány is valószinű, távozik. Neki sincs diplomája, és igy nem maradhat. Thaiföldön most már nem csak Tefl vizsgához hanem diploma meglétéhez, főiskolai, bachelor diploma meglétéhez kötik a nyelvtanári  állásokat. De aki otthonról elindulna és jól tud angolul, Kambodzsában, Vietnamban és Kinában válogathat az állások közül. Kambodzsa most kezdi a felzárkózást, és Vietnam is, a fiatalokat igyekeznek angolul tanitani szüleik.

Kicsit a thai ételek csipősségéről: általában azt mondják a külföldinek, medium szpájszi – közepesen csipős. Ilyentől rohanta körbe párszor a lakást Napsi mig japánban voltam, egy medium spájszi erősségű ételtől elmondása szerint.

Bangkok Charlie a Facebookon irta, hogy piros arannyal kinálta thai barátait, akik vastagon rákenték a kenyerükre majd panaszkodtak, csak sós ez az izé, de nem csipős.

Szombaton a kimerültségünk ellenére korán keltünk és a reggel 8 órás hajóval már mentünk is Ko-Sichang szigetére, 9.00 órakor már a bungalowban vetköztünk fürdőruhára és irány a tenger!  Úsztunk, lebegtünk, kagylókat  és csigákat gyüjtöttünk, felváltva ettünk, én korán megéheztem, Napsi később.  Kezdek átállni a thai szokásra, reggel enni rizslevest vagy más levest és még valamit, utána csak 17 után, majd esetleg 20 körül. Napsi mivel vegetáriánus, bármikor ehet, mert nem zsirosak az ételei.

Egy óra körül lepihentünk és fél négyig szundikáltunk, majd ismét strandolás! Napsinak szép szine kezd már lenni, barna méghozzá!

Nekem az orrom hajlamos még a leégésre, pedig itt én is 30 faktoros napolajat használok.

Este nem voltam jól, kijött a japán út utáni kimerültség, de reggel ismét korán keltünk, dagályban fürdőztünk, egyből nyakig ér a viz. Megérkezett Napsi kolléganője, Reelika is, és én 11 óra után elvonultam bóbiskolni, majd a délután négy órai hajóval visszajöttünk, kissé kipihentebben.

Egy kis fiatal vaddisznó még a szigeten lejött a strandra, és egyszercsak lefeküdt a homokba napozni, az emberek közé, befúrta magát a homokba, a hátsó lábait kiegyenesitette – és a thaiok szelfiztek vele! Később egy thai ember azt játszotta vele, hogy szandáljával nyomogatta az orrát, és a vaddisznó imádta! Úgy látszik, itt igy megy a szelidités. A kedves kutyus most nem minket választott.

A vizben sok halat láttunk, volt olyan, 150 m-ről egy kisebb kb, tenyérnyi hal kb 20 m-ként siklott egyet a viz szinén, egyenesen 2 lány felé, akik sikongva kimentek a vizből….

Láttunk egy érdekes vizi féreg félét, két oldalt csillókkal úszott, tudott gyorsan is menni. Amikor a part közelébe ért, összegömbölyödött, hagyta magát sodortatni, mintha ki akart volna menni a partra, de azután vissza indult a mély viz felé. Egy thai ember nézte, mit nézünk, és szólt ő se látott még ilyet, de látja, menne a mély vizbe, engedtük.

Láttunk olyan gyikot is, ami micro-dinosaurusra emlékeztet, a mellső lábain magasra emelkedik, erős hátsó futóművekkel, és igy meredeken felemeli a mellkasát.

Jó hétvége volt. Töltődtünk, pihentünk is, remélem birom majd a következő hetet, mert a japán út fáradalmai még erősen érezhetőek bennem, s Napsinak is a sok vizumügyintézéses korán kelés még nincs ellensúlyozva. De azért már jobb.

Hát, eljön az esős évszak vége. Eddig ebből annyit vettem észre, sokkal többet esik, pár napja mikor Napsi épp egy kolléganőjével találkozott én meg délutáni alvást terveztem, akkora felhőszakadás lett, hogy a szomszéd házat nem lehetett látni, küldtem neki egy SMS-t (helyettesitem a belügyet) hogy ár ellen kell majd hazaúsznia, nehogy rossz irányba induljon.

Ma már nem esett, ez az első ilyen nap egy ideje, és meleg is volt délután.

Az esős évszakkal búcsúzunk kedvenc gyümölcseink közül párral. A Durianból hetek óta nem találtam már, mióta Japánból visszajöttem, ma egy helyen volt, 350 bahtért, ami máskor 120 baht – nem hoztam el. Mangó még van de lehet az se lesz hamarosan, mert szezonális, és Rambután sincs már.

Tanulom ismét a thai nyelvet, ma összehoztam egy nemzetközi együttműködést. A tanteremben van egy fali óra, a 3. óra előtt előre állitottam 10 perccel a szünetben, mutattam a többieknek és hogy állitsuk előre az óráinkat is. A tanárnak kicsit fura volt, máris letelt az 50 perc de ő vette észre, majd saját órájára nézett, elbizonytalanodott és egyikünktől kérdezte, mennyi az idő, ő megmutatta. Többen mondták, már idő van, mire az oktaó elnézést kért amiért 2 perccel tovább tartotta az órát – mi meg boldogan eljöttünk. Teljes összhangban cselekedett kanadai, belga, holland, hong-kongi, stb. hallgató.

A szervezetemnek megint vissza kell állnia a thai ételekre, a japán ételek másmilyenek voltak. Japánban hiztam is. De már kóstoltam itt is makrélát, és majdnem olyan finom volt, mint Japánban.

Napsit már nem bántják a hangyák, kiderült, hogy a tusfürdője volt, amit megkivántak, arra gerjedtek, más tusfürdő használatával gyakorlatilag erősen lecsökkent a probléma.

Én korábban tévesen irtam, hogy Demokrácia emlékművet forditották victory monumentről, valójában létezik mind a kettő, és egymástól távolabb vannak Bangkokban, én tévedtem.

Már elég jól olvasok thaiul, például Bangkok nevét thaiul Krungtepnek irják…  És mondják.

Napsi kollégái meséltek arról, akik város szélén laknak, hogy itt is, illetve ott, élnek mérges százlábúak, négyféle kigyóval találkoztak pár év alatt, abból egy volt mérges kigyó, skorpió is megcsipte egyiküket, de nem ment orvoshoz, bedagadt a keze és zsibbadt ha jól emlékszem Napsi elbeszélésére, majd visszahúzódott a dagadás. Tehát nem volt halálos a csipés.

Elég sok fesztivál lehet, a múlt héten volt itt, piac pedig nem, és holnap is lesz valami fesztivál, ünnepség.

A tigrisparkba nem mentünk végül el, fáradtak voltunk nagyon. Majd máskor. Most hétvégére ismét szigeti pihenést tervezünk, egy éjszakást, szombat reggel megyünk, vasárnap du. jövünk, úgy olcsóbb, de hiv a tenger minket…

Három nap thai nyelvet tanulok, kettőn japánt, hoztam sok forditanivalót , szakmait, Japánból.

És ma megjött a csomag, amit még otthon kértem, küldjenek utánam majd – kalligráfia felszereléssel, a japán nyelvkönyvekkel, esperanto nyelvkönyvvel – japán nyelvű filmekkel és pár magyar nyelvű könyv is érkezett.

Mivel a múlt napokban sokszor keltünk hajnali négykor, elég fáradtak vagyunk. De már csak 2 nap és jön 2 nap pihenés. Utána meg, nekem jön a vizumhosszabbitás.

Várom nagyon a hétvégét, máris…