Szerző: jagyu

Bocsánat, kissé rég jelentkeztem. Voltak történések. Ám a nagy melegben nehezebb mindent végezni, még a blogirást is. Ellustizik a teremtmény, na.

Először is, meleg van, nagyon, a légkondi megy ha hazaértem a suliból délután 5.-ig,majd 22-06 között kb. Napsi viszont nem birja a légkondit, igy átköltözik esténként a napaliba. És azért tud átköltözni, mert van már egy futonunk. És azért van futonunk, mert Reelika már Japánban van és nekünk adta indulása előtt. És volt búcsúestje is!, Amire Beherovkával edzett az úri közönség, ami majd táncol.

És akkor a legkellemesebb élmény: a búcsúest! 12 fő búcsúztatta összesen, kedvenc élőzenés sörözőnkben, amerikai, fülöp szigeteki, magyar és román és echteorigin angol kollégák meg én, ahol nyugati jó kis rockzenét és a thait is nyomta egy zenekar. Este 11 felé megérkezett a lufihajtogató bohóc, aki mindenkinek készitett valamit, sorba járta az asztalokat. Akkor már csak négyen tartottunk ki a búcsúztatásban de mi zárásig, és nekünk sok kártyatrükköt is mutatott, és bár sok trükköt ismerünk, ezekkel nagyon lenyűgözött, órákkal később se tudtuk kitalálni, vajon hogyan csinálta?

Azután másnap mi ketten Reelikát elkisértük a buszvégállomásra a reptéri buszhoz, elköszöntünk tőle – de nem végleg, mert japánban még biztos találkozunk. Ő már azóta Nagoyában van, ott tanit angol nyelvet.

Nem mentünk strandra azóta se, nagyon meleg van, illetve nekem egy otthoni peres ügy miatt sok feladatom volt, jó pár éjszakán nem sokat aludtam. Közben mégis vizsgázhattam, de nem tudtam igazán koncentrálni, a hibátlan irásbeli utáni szóbelin 40 kérdésből 5 hibám lett, csak 3 hiba lehet. De jövő héten megint szóbelizhetek.

A thai emberek tényleg nagyon jó fejek, például Reelika reptéri buszhoz kikisérése után gyalogoltunk éjjel hazafelé, mikor ránkköszönt egy kisboltból kilépve a felettünk lakó thai fiatalember, majd hamarosan egy barátjával 1-1 robogón érkeztek mellénk és mondták, hazavisznek… Máskor a ház földszintjén lévő mosókonyhában egy thai férfi is szedte ki a ruhákat, közben elbeszélgettünk, elmondta ő már dolgozott Phuketen, ott sok volt a Farang, nem szereti őket, de minket kedvel.

A Farang szó egyébként europai embert jelent, nem fehéret. Az oroszt orosznak, az amerkait amerkainak, az ausztrált ausztrálnak hivják, de mivel franciákkal – faranszékkal találkoztak először, az europaiakon a Farang szó maradt rajta. Vagyis Europa = Franciások 🙂

A 7-11 boltban felfedeztem a mélyhűtőben rizslevest, azóta ott is veszek, drágább mint a piacon de piac nincs mindennap, illetve ebben van garnéla is, mindig 4 db minden doboz levesben. Sőt, más mirelit ételek s vannak készen, példáulsült rizs szintén garnélákkal vagy csirkehússal stb.

Napsi küzd a thai nebulókkal a nyári iskolában, majd megirja heroikus küzdelmét. Homérosz hagyná ma a csudába Odüsszeuszt, erről irna hősi eposzt, sokkal több követője lenne a facebookon.

Nem messze tőlünk zajlik egy épitkezés november 1 óta, akkor kezdték a füves területet művelni – és kérem, pár napja kikerült a felirat, egy plaza épül ott. Aeon Plaza lesz a neve. Már állnak a 4 szintes épület falai, sőt vakolják kivül, belül pedig láthattuk korábban, hogy könnyűszerkezetes vázon mászkálnak a munkások, fürgén, szerelik máris a villanyt stb. belül, és teljesen számomra fura technika az is, hogy a tetőről lógatták le drótokon a térbe az ablakokat, ajtókat, szellőzőket, és azután falazták őket körbe! Október 31 az átadás határideje, szerintem készen is lesznek vele. Korábban épült meg egy lakópark mellette, annak földszinti helységeiben tárolják az épitőanyagokat, e helységekből étterem, kávézó lesz, ezt onnan tudom, párra már most kikerült a cégér. Érdekes látni reggelente ahogy a nyelvsuliba indulok, hogy a kávézókból kihordják a gerendákat, téglákat, az étterem feliratú helységből khiozzák a malteros vödröket.

Egyetlen egyszer voltunk a hőség óta a kedvenc éttermünkben, tegnap este, telt ház volt, sok várakozó, de mikor minket észrevettek, szereztek még egy kisasztalt, 2 műanyag széket és a járdán pillanatok alatt nekünk lett egy terülj-terülj kisasztalunk. A Tom Yam Kung leves elfgyott, de nekünk mégis készitettek frissen újat, és bizony jólesett hozzá a Heineken jégkockákkal….  Napsi szinte már nem is könnyezett a levestől, pedig tele vlt chilivel…  Hazafelé pedig vettünk Durian gyümölcsöt, 150 bahtért most hat szeletet kaptunk, szezon előtt egy kicsi került ennyibe. Igaz, ha kinyitjuk a hűtőt, fokhagyma illat lengi be a lakást, pedig elvileg lgmentesen záródó máanyag dobozkába tettük… Napsi szerint a tejnek is durian ize volt ma reggel. És hihetetlen milyen édes a mangó is, most még inkább, a dinnye és a szamóca is, az ananász is… hizni kezdtem a melegben, nem sokat, de 1 cm-el nőtt a haskerületem.

Mielőtt az étterembe mentünk, a szabadidőparkba is elmentünk naplementét nézni a tengerpartról – mindig lenyűgöző, itt milyen gyors a naplemente, még 4 napkorongnyit fent van negyed hétkor, és fél hétkor már le is ment…..

A piacon most először láttam hogy békát is árulnak – egyenlőre kihagytam. A szomtámos néni mellé költözött egy másik család, ők is árulnak már ételeket, de persze nem konkurrenciának vannak felfogva, a gyerekek is már együtt hancúroznak  a két családból. Tegnap ismét BBQ-t ettem,  grillezett zöldségekkel. A hétfő nekem szabadnap lesz, a királyhoz kapcsolódik valami ünnep, de Napsinak dolgoznia kell, a katolikus suliban ez nem ünnepnap. Most tollasozni se tud szegény, a teremben is nagyon meleg van. Mostanában thai masszázson se voltunk, de ma tervezzük hogy elmegyünk. Napsi most épp a tigrisparkban van, egy ismerőse ideutazott, elhoz nekünk egy maya függyőágyat amit otthon úgy szerettünk, s ha megyünk majd több napra valahova, vihetjük magunkkal majd. ebben a melegben én kihagyom a tigrisparkot. Mindenesetre lelkére kötöttem, ha lát egy kis kölyöktigrist, ne kezdje simogatni s ne kérdezze meg, hol van az anyukája – mert már mögötte lesz.

A kinai notebookom kezdi megadni magát, a billentyűzet eddig se volt a helyzet magaslatán, de most már a képernyő negyede sötét, úgy blogolok stb. Talán meg tudják javitani egy másik plázában.

Már egyre többször sikerül kommunikálnom a thai emberekkel, mindig angolul kezdik, elmondom thaiul hogy nem beszélek angolul, de thai nyelven már beszélek kicsit. Nagyon örülnek akkor is, ha az árusnál thaiul kérdezem az árat és értem a választ, mnden thai mondatnak örülnek, gratulálnak.

Gondolom, a Book2 nyelvkönyvben majd a nyomtatott betűket fogjuk tanulni először, azokat nehezen ismerem fel,  és jön majd a múlt s jövő idő, stb…

Most azt tervezem, augusztusig vagyok diákvizummal, de utána átugrom Myanmarba, majd túristavizummal vissza, és szeptemberben japánba kellene mennem, oda is, vissza is megint túristavizummal érkeznék, s csak november-december körül váltanák ismét ED vizumra és folytatnám a thai nyelv tanulását. Közben a japán nyelvismeretem vinném fel felsőfokra.

A thai nyelv után még szeretném az indonézt is tanulni s a malájt, ami állitólag hasonló, ennyivel itt már elboldogulok addig, ami még hátravan.

Felmerült, lehet egy időt Japánban is eltölthetnék, van meghivásom.

Ha itt már elterjedt a japán gyógymód, Afrika felé venném az irányt. Azt gondolom, mivel dél-ázsiában a MI gondolkodás az alap, itt sokkal sokal hamarabb elterjed s virágba szökken. Nyugaton talán épp Magyarországon volt a legnehezebb, összefogásra összehozni a sok ÉN-t, aból egy MI-t létrehozni…  Ott nagyon nagyon nehéz volt, főleg hogy adni tudjanak az emberek. Ott annyira mindenki kapni akar…

USA-ban pedig, már hivatalosan elismert gyógymód – az alapitó mester álma teljesült.

Mivel odahaza pedig úgy hirlik épp húsvét van, hát boldog nyulakat!

Március közepe, a nagy meleg két hónapjának első negyede eltelt. Sajnos, még nem élhetünk úgy, mint a thai emberek, szisztázva 11-16 között, én a nyelviskolában vagyok, Napsinak viszont végre kezdődött kis pihenés. Rá is fér.

A nyelviskolában szóltam, hogy csak október felé fogom majd folytatni , mert japán nyelvről kell majd forditanom, illetve a japán nyelvbe vissza ásnom magam, mert pár romániai barátom Japánba készül s lehet elkisérem majd őket. Szükségük van valakire, aki már kiismeri japánban magát.

Igy viszont, bár a csoportban  a legjobb vagyok s hibátlanra irtam az irásbelit, mégse kerülök át a 2. könyvet tanulók közé, nem fogom megkapni erre a másfél hónapra a tankönyvet. Nem baj, nem fogom elfelejteni legalább amit eddig tanultam.

Jogositványt mégse intéztem, mert a mi drága nagykövetségünk jó sok pénzt akart érte, a hiteles forditásért, az volt messze a legdrágább tétel, igy inkább büntetést fizetek majd, sokkal olcsóbb. A thaiok csak egy igazolást akartak, a jogsim érvényes, rá pecsét, de a magyar nagykövetség olyat nem ad ki… még itt is ki vagyok szolgáltatva a hülyeségeiknek és lenyúlási vágyaiknak. Nem fizettem, nem váltottam eurót, otthagytam a követséget.

Újra kávézom, mert nem tudok anélkül figyelni az órán. A kinti meleg bent is hat rám, bágyaszt de reggel nem iszok kávét, csak a suliba érkezés előtt.

Ismét takarékoskodunk, nem megyünk sehová a hőség időszakában nagyon. Elég sokba került a jogsim előkészitése hónapokon át, amt  a követség kért még 2x annyi lett volna, Bangkokba utazni se volt olcsó.

Napi egy kávéval elvagyok hát, heti 4 napot, a többin nem iszom kávét.

Hej, várom már az esős évszakot, de sok van még addig… gondolom kb. egy hét múlva tetőzik a hőség.

Viszont itt a mangó szezon, finom édes friss mangók, kilója 30 baht! Hamarosan lehet lesz Durian is ismét…Dinnyéből már telitődtem, tele ettem magam vele. A nagy dinnyéket, kb 5 kg, 75 bahtért adták, a kicsi 2-3 kg.-ost 25 bahtért.

Rossz hir: 7.3 forint volt fél éve 1 baht. Most 9 ft. Rengeteget romlott a forint, de otthon nem veszik észre mert az Euro is zuhan. A baht jó mérce, értéktartó, a dollár értéke meg nő, 30 baht volt egy dollár mikor jöttünk, most 32, lassan 33…

Ennyit az otthoni sikerpropagandáról.

A holdújév ünnepére sok kinai is érkezett, őket az előző évek tapasztalatai alapján kinai nyelvű kiadványokkal várták a reptereken, határokon, amelyekben udvariasan megkérték őket, nagydolgukat ne a köztereken végezzék el nyilvánosan ha lehetséges, stb.

Itt ázsiában a fülöp szigetekieket nézik le a legjobban, szegény ország. Ők itt kevesebb bért kapnak a thaioknál az állásokban. Vajon mi lesz, ha rájönnek, a Fülöp szigetek GDP-je is jobb mint a magyaroké? Az a szerencsénk, az EU országait egy kalap alá veszik. Különben, hamar kiderülne, mi az igazság az otthoni folyamatos sikerpropaganda ellenére.

Hát, a március nagyon forró, megy este a légkondi, hétvégén nappal is.

Vannak most kis gekkóink is, egyik mindig üdvözöl ha meglát, ő nem fél. Előkerültek a denevérek is estefelé.

Lehet, jövő hétvégén elnézünk egy szomszéd város strandjára, ahová a thaiok járnak szivesen, ha nem lesz nagyon nagyon nagyon forróság.

Most hétvégén végre nem kellett külön dolgozni, most csak blogot irok, mig Napsi készül a nyári táborra. Észt barátnőjével még egy hetet tud tölteni, ma érkezik s egy hetet még együtt dolgoznak. Szegénynek a nyári iskolára most bizonyos fajta ingeket kellett vásárolnia, gondolom majd beszámol róla. Neki 3 hét nyári iskola jön, a táborban már volt, várjátok türelmesen a beszámolóját róla!

Befejeztem a Lótusz szútra meditációkat és véget ért egy meidzsi vers meditáció sorozat is.

Újabb kedvenc ételeim is lettek, megkósoltam ismét a Takoyakit szülinapomkor egy zenés sörözőben, ott jól csinálták. Finom volt, és ment a sörökhöz. Sőt, itt is van csirkepaprikás is, értenek hozzá! A grillezett makréla meg egyszerűen zseniális. Szülinapom idejére felfüggesztettem alkohol mevonásomat, sőt egy KV-t is ittam. Fogok kávézni ismét amig suliba járok, mert  különben elalszom, 10 óra körül nekem van egy holt időszakom 11.-ig, és akkor kellene fogjon az agyam legjobban a suliban.

Ismét búcsúzunk egy jóbaráttól – Reelika, észt barátnőnk Japánban kapott állást, egy hónap múlva már ott dolgozik, addig pedig Ausztráliába utazik. A szülinapomra még el tudott jönni, pedig másnap reggel már utazott.

A szúnyogokat a párásitó amit vettünk az aromával távoltartja, és február végére megérkezett a meleg idő is. Bizony, már be kellett inditani a légkondit – hogy mennyire lehet meleg 10-17 óra között, ahhoz támpont – a légkondit 28-30 fokra állitjuk és az hideg… És hajnalban sincs kint 28 foknál hidegebb.

Egy kakas igen érdekesen viselkedik a szomszédban – nem csak reggel kukorékol, de dél körül is, sőt este is akár.

Nagyon jó, hogy Napsival szinte minden nap van valami, amin nagyon nagyot tudunk nevetni.  Pár napja tanulásból felnézve azt hittem, rohama lehet, az ágyról le volt csúszva hason fekve a felsőteste és rángatózott is úgy láttam – kiderült, az ágyról lehajolva próbált tenyerével a padlón egy szúnyogot lecsapni, de nem sikerült könnyen, és teljes lendülettel próbálta sokszor pár másodperc alatt.

A lakás mellett a szomtámot is készitő hölgytől veszek már BBQ-t mikor épp van, de finom a sült harcsája is, rizst is árul, szóval hetente többször vásárolok nála. A pad thai pedig megunhatatlan… Kedvenc éttermünkben most már jó ideje nem voltunk – hát már meleg van odáig sétálni.

Napsinak most már tényleg hamarosan jön a pihenése, nekem még több mint egy hónap…  De már az sincs nagyon messze.

Akkor, majd folytatom hamarosan történetünket! Már fél éve itt vagyunk – hurrá!!!!

És március negyedikén volt Buddha születésnapja – aznap például minden söröző zárva tart, és a boltokban sem lehet venni alkoholt.

Most már tudom nagyjából a tananyagot, majd szólnak mikor lesz vizsga a nyelviskolában.

A piacon vettem kagylós lepényt is, nagyon fiom volt az is. Sziracsa szósszal adták, s bizony már nem csak pár cseppet tudok a szószból enni…  A rovarokat még nem mertem megkóstolni, de majd… hamarosan. Csütörtökönként a piacon van Kebab is, hát az bizony laktató.

Napsi holnap indul táborba tanulóival, más városban lesznek 3 napig, remélem birja majd a hőséget, és jó hasznát vesz a napernyőnek, amit Japánból hoztam neki.

Végre egy napot tudtam pihenni, jól esett nagyon, a szombatunk pihenőnap lett, teljesen. Végre ismét van az egyszervolt sorozat, most láttuk a tavaszi évad első epizódját – hát jó lesz!

Kiderült, 2-3 hónap mólva a nyelviskola a mi városunkban, Siracsán is nyit iskolát, nem kell majd ősszel másik városba járnom. Hurrá!

Napsi hátának már nagyon kellene a szék, ha visszajött megyünk érte, jogositványt intézni is, és egy vasalódeszka megvásárlása is érik, az is jót fog tenni a hátának. Kell vennie a Sonkran ünnepség idejére arra való ingeket is, legalább hármat vagy négyet.

Mivel már nagy a hőség, nem maradok bent suli után strandolni, már 11-12 a UV sugárzás értéke, nem játék. Majd májusban…  De már nem Pattayán, egy másik város is közel van s dicsérik a strandját.

A szék még mindig nincs meg, hiába mentem érte – már csak március első hetének végére igérték, hogy lesz. A vizum kiadás után pedig másnap már mehettem vissza az Immigration  Officeba, mert 90 napon túl levőknek van egy külön lejelentkezése is. Majd, Napsi beszélt telefonon a nyelviskolai ügyintézőkkel és kitöltöttek egy kérelmet Thaiföldön érvényes Jogositvány megszerzéséhez, azzal is vissza mentem az Immigrationbe szerdán, a suli összeállitott nekem sok papirt hozzá, lakcimigazolás stb, az irodában fotózkodás, és kaptam 2 papirt, majd el kellett mennem orvosi vizsgálatra. Megpróbáltam a Pattayai egyik kórházban, de ott túl drága lett volna, igy végül Srirachán a kórházba mentem be, ahol a nagy táska cipelésétől és a sok járkálástól már kifáradva érkeztem. Előtte voltam a bútoráruházban is a székért, ami nem jött meg. Várakozási idő a kórházban nem volt noha nem időpontra jöttem, azonnal vérnyomás mérés és 165/82, erre nem adnak ugye jogsit. A magasságom 172 cm, a súlyom 69 kg. Nos, nekem még otthonról fehér köpeny szindrómám van, már attól is felmegy a vérnyomásom, orvost látok – az otthoni egészségügyi ellátástól kész vagyok. Hálisten, mikor 5 perc múlva fogadott a doktor, el tudtuk neki magyarázni Napsi segitségével akit felhivtunk telefonon, hogy jó a vérnyomásom – ekkor ismét mérte és már csak 130 volt, alá is irta a papirokat. Azóta voltam a közlekedésfelügyeletnél is, a jogsihoz a vizsga angol vagy thai nyelven lehetséges – de hátha engedik, Napsi tolmácsoljon. Jövő hónapban kiderül. Remélem, hamarosan meglesz az érvényes thai jogositványom.

Eljött végre a várva várt 4 napos pihenés ideje, de első nap át se tudtunk menni a szigetre, nagyon fáradak voltunk, heverésztünk, filmet néztünk, illetve én BBQ-ra vágytam – és a hölgynél, akitől a Somtámot veszem a szomszédban, volt BBQ csrkenyárs, nagyobb mint eddig bárhol, darabja 10 baht volt és 2 ananász is volt minden rúdon – imádom!!! Hozzá a grillezett zöldségek… Mmmmmmm…..

Ettem Tom Jam Thai levest is nemrég, ami a Tom Jam leves változata tintahallal és garnéla rákkal.  És a kesudiós csirke is nagyon bejön, de a piacon vásárolt Okonomiyaki is nagyon finom. Megkóstoltam a Takoyakit is, polipdarabka sütve tésztabundában, de az nem annyira jött be.

A szigetre átmentünk pénteken, ezúttal nem bungalowt kaptunk, hanem egy appartman-házrészt, de két oldalán az épületnek nagy teraszok is voltak. A legtöbb időt ott töltöttük, néztük a tengert délutánonként, élveztük hogy nincs szúnyog, de friss szél van, Napsi olvasott én tanultam, kicsit úsztunk és fürdőztünk is, de nem igazán sikerült egyikünknek sem az az igazi pihenés. Túl fáradtak vagyunk most. Aldtunk is, de nem aludtuk ki magunnkat. Pár hete végzem a Lótusz szútra három hetes gyakorlatát is, már csak pár nap van hátra.

Nagy volt most az apály, nagyon visszahúzúdott a tenger, sokat lehetett dél körül begyalogolni a mély vizig. Talált Napsi egy haldokló tengeri csillagot is a parton, visszavittük a vizbe, de már késő volt szegénynek. Napsi szép csigákat is talált ismét.

Vissza is jöttünk vasárnap kora du, de azért volt egy nagy kalandunk: Bementünk a faluba péntek este megnézni milyen az olasz étterem, amit mindig láttunk a tuk-tukról – hát nem volt egy nagy szám. De amikor gyalog elindultunk, egy fekete kutya, itt-ott fehér foltokkal felállt és velünk tartott – hát milyen jó volt! Vettünk fel botokat a vaddisznók miatt most előre, de mikor felértünk a tengerpartról és ráfordultunk a falu felé vezető útra, az addig mögöttünk jövő kutya előre sietett – és két vaddisznó állt az út két oldalán, egyik az a nagy, amelyik már egyszer kicsörtetett egy ösvényről rám, mikor először indultam el gyalog a faluba, és ott volt az út másik oldalán egy másik is. A kutya hősiesen előrement és ráugatott a nagy vaddisznóra, amelyik megállt, a másikra is, és simán átjutottunk közöttük – és akkor láttunk 100 m-re egy harmadikat is, de mellette már volt két másik kutya is, amelyek az út szélén tartották. A mi fekete kutyusunk előrement, erre is ráugatott, szemmel tartotta, az is mozdulatlanná vált mig elmentünk mellette. A kutyus végigkisért a faluig, sőt ott is velünk maradt. Az olasz étterem kerthelységéből kizavarták, nem védhettük meg – de addig velünk volt, mig nem jött meg értünk a tuk-tuk, ő egyedül ment vissza. Előtte próbáltam neki venni ételt de nem volt csirkenyárs, a sütit amit vettem neki – nos azt nem kérte. De másnap megkerestem, vettem 3 nyársat neki és megetettem. Utána meg is simogathattuk Napsival, majd a hátára fodult jelezve, vakargathatjuk is akár… Megtettük.

Hát, számolgatjuk, mennyi van még hátra a hajszásabb időkből… Napsinak két hét, vizsgaidőszakkal, utána kezdődik a szünete, nekem két hónap még, amig be kell járnom a nyelviskolába.

Az első könyvet már megértettem, 120 oldalból 100. oldalig tudom, az utolsó 20 oldalt is értem, hamarosan úgy érzem, mehetek a vizsgára és kezdhetem a következő könyvet. Összesen három könyv a tananyag, azt mondják, a harmadik után tudok thaiul – meglátjuk.

Az idő már érezhetően kezd melegedni, de pár napja nagyobb eső volt, abban jöttem haza a városközpontból és jó volt megázni kicsit.

A nyelvsuliba egyre hosszabb idő beérni, mikor elkezdtem bejárni egy óra elég volt otthoni indulással a nyelvsuliba beérkezésig, de most már másfél óra, ez már nem olyan jó – utazom 3 órát heti 4x hogy 2 órát ott legyek.  És a déli nagy melegben jövök ki. A thaiok ilyenkor szúnyokálnak… igazuk van.

Én is szeretnék szúnyokálni, végre rendesen kialudni magam, de az esti tanulás sokszor éjfélig eltart, meditációk, és reggel a fényre és a reggeli zajokra már felébredek korán. Jó lenne, a thai életrend szerint élhetnénk mi is. 11-16 között szieszta a meleg miatt, akkor akár reggel 6.-kor kipihenten ébrednék.

Eljön majd az az idő is! Addig, élvezzük a gyümölcsöket, ételeket, s amit lehet.

Most már sok volt az alváshiány. A thaiok ugye dél körül szúnyokálnak a legmelegebb órákban, én olyankor jövök ki a nyelviskolából. A napi 6-7 órai alvással nem pótoltam be a hiányzókat.

Az Immigrationben ez volt csütörtökön: Odamentem 13.00 órára, 13.04-kor a vizumommal már távoztam is, és közben le is fotóztak…

És ez jóval meszebb van mint a nyelvsuli, ott strandoltam, és igen, felhős idő volt és több mint 1 m-es hullámok ezúttal – hullámfürdőztem és végre tudtam egy jót szúnyókálni egész addig, mig egy szláv csoport nem mellém telepedett le nagy hangon egymással beszélni – annyi is volt az alvásnak. De igy is végre pihentem.

Néha már most olyan meleg van a lakásban este, hogy hideg zuhanyt veszek éjjel vagy hajnalban, de a klimát még nem inditjuk be, takarékoskodás van, amig lehet. Még nem tudjuk, mennyit fogyasztana, ventillátor azért megy már esténként.

Egy ideje az tartotta bennem a lelket, jön a hétvége, akkor nem megyünk sehova, alszunk – Napsi 2 hét alatt csak vasárnap volt szabadnapos múlt héten de akkor is készülnie kellett a következő heti óráira. És utána csak 3 nap még a munka illetve nyelvsuli mert kinai holdújév ünnepe jön csütörtökön és igy összesen 4 nap pihenés jön. Napsinak hamarosan véget ér utána a tanév, de be kell mennie a suliba, illetve táborba megy a gyerekekkel majd. Nekem április közepéig tart a nyelviskola, addig kell még kibirnom, fáraszt a sok utazás, gyaloglás, s ráadásul a nagy hőségben kell majd – bár lehet, ha átkerülök másik csoportba, ott talán más időpontra leszek beosztva.

Ha már nem kell utaznom, könnyebb lesz, úgy gondolom. Még az otthoni hajszákat nem sikerült kipihennem.

De most végre itt se ébredtünk fűnyiróra kora reggel, mind a két hétvégi napon tudtunk aludni többet, mint korábban. S mivel itthon ettünk, olcsó s lett ez a hétvége, fele annyiból megúsztuk, mint máskor. Kellett is ez, mert a 4 napot a kis szigeten töltenénk, és az bizony 2 hétvégényi költség lesz. Jövő héten remélem a szék is meglesz, Napsi hátának kell egy jó támasz már.