Nyelvtanulás

Nos ígértem, írok a keleti nyelvekről. Szóval, a nyelvtanuláshoz szerintem fontos, ismerd meg az adott ország kultúráját is, szokásait is, így lesz érthető.

Thaiföldön például köszönésnek s alap udvariasságnak számít, ha megkérded: Ettél már ma rízst?

A Thai nyelv tonizáló, ami nem teszi könnyűvé a megtanulását, ugyanakkor szavakból kevesebbet kell tanulnunk. Más hangsúllyal, ugyanaz a szó mást jelent. Még kell ahhoz gyakorlás nekem, hogy a k, kh, t, th, d, dt mássalhangzókat, sokból magas illletve mély hangzásúakat felismerjem vagy a 3 féle sz hangot meg tudjam különböztetni. A magánhagzók egy magyarnak könnyűek, hisz mi ismerjük az ü,ű,  é, ö, ú magánhangzókat, s az iá, íá vagy üá, űá se jelent problémát, ahogy az ám, áj is megszokhatóak, hogy magánhangzóknak számítanak. Még nem ismerem fel a különbséget a sok á betűjük között, de igyekszem, ahogy az áj  magánhangzóból is kettő van. Thaiföldön s Laoszban lehet elég a boldoguláshoz ez a nyelv.

Írni, olvasni már elég jól tudok thaiul, annak ellenére, a thaiok a mondatot egybe írják, szünetek nélkül, viszont balról jobbra.

A japán nyelvben a sok írásjegy s azok megjegyzése a legnehezebb, a  japan nyelvtanból számomra még a műveltető s szenvedő szerkezetek vannak hátra, de előbb ugye az írasjegyeket akarom megtanulni. Japán barátaimmal kanjis szövegszerkesztős programmal tudok levelezni.

Az indonéz nyelv máris kedvencem, könnyen tanulom a szavait s nincs tonizálás. Még inkább csak szavakat tanulok, üdvözléseket. Mivel a maláj nyelv nagyon hasonló, ezek ismeretével boldogulok majd Malayziában, Indonéziában,  Bruneiben és Szingapúrban.

Más:  

Ideje volt a vízum hosszabbításról dönteni, s mivel a mostani nyelviskolámban duplájára emelték az árat, egy másikba iratkozom be. Napsi nagyon sokat segített a keresésben. Megbeszéltem velük, egyedül tanulok inkább itthon, mert más nyelveket is tanulok, s nincs időm naponta 5 órából hármat utazni Pattayára, s 2 órát venni egy nap. A honlapon még az szerepelt, heti 4 óra van, de megváltoztatták, így most a nyelvsulikban sok az ismétlés. Az új iskolában vizsgát kell holnap tennem, mert ott más a tananyag az első évben, már vették a múlt s a jövő időt is, mi még nem, de kaptam anyagot meg minta vizsgalapot, két nap elég volt szerintem a felkészüléshez. A régi sulimba mindjárt megyek az iratokért amit már össze is állitottak, nagyon segítökészek, leirták ayt is, mit tanultam eddig. (Mellesleg, most manapság nyelvoktató programokkal sokkkal könnyebb s szórakoztatóbb is a nyelvtanulás. Japán nyelvre a Rosetta Stones anyaga fantasztikus, Indonézre a Babel tananyaga tetszik, de utóbbit csak kipróbáltam, ezek természetesen fizetősek. Most amíg csak szókincst tanulok s alapnyelvtant, addig ingyenes oktatóanyagokat használok. )

Az oktatás ebben a suliban 14 000 baht lesz, a mostaniban eddig 25 000 volt, ezt emelték 44 000 bathra. A Vízumkérést is intézik, megkapom a tananyagi követelményeket, hetente egyszer járok majd be, s vízumért majd ki kell utaznom Laoszba nekem is. Szabályszerüen évente el kell mennem legalább pár órára másik ország nagykóvetségére, ott adják meg a következő vízumot. Három évig lehet thai nyelvet tanulni tanulói vízummal. Nekem bejön nagyon ez a nép s ország. De szeretnék majd más országokban is körbenézni. Élmenyeket gyűjteni. S a thai nyelvet egy év múlva, remélem már középfokon művelem, ha az alapok, tónusok, alapelemek tiszták, akkor már gyors a tanulás.

És Fodrász!

Nos, 70 bahtba került, de nemcsak hajvágás volt, hanem borotválás is, s még a fülem is megborotválta pengével, a szemöldököm is igazította a fürge ügyes thai fodrász.  Kis mühely ez a lakása alatt a fodrásznak, ha nincs vendég, TV-t néznek. Apropó, Gabcsi, ezt külön neked: Itt, ha meccs van a TV-ben, játszik a Thai válogatott focit vagy bármit, az egész család, nők, gyerekek előtte drukkolnak kollektìvek, nincs olyan hogy inkább nézné valaki a főzőcske de okosant vagy szappanoperát helyette….  

Hát, most ennyit… Júliusban folytatom. 
   

Kellemes élmények

Nos, megjött az esős évszak, egyenlőre főleg hajnalonta esik órákon át, nyitva az ablak, a szél cirógatja a hátam mintha strandon lennék… de a pár háznyira lakó ír kollégája Napsinak ezt észre sem vette, pár napja kérdezte, mikor jön már az esős évszak?  Igaz, ők faházakban laknak, azok még rendesen tárolják a meleget. Nekünk már kellemesebb, légkondit már nem kapcsolunk, ventillátort még igen.

A hasam kerülete növekszik… most végzek egy 2×3 hetes máriatövismagolaj kúrát, a májam segítésére, addig egy csepp alkoholt se iszom, kivéve majd Napsi születésnapját, ahol egy kis pohár bort lehet iszom az egészségére. Most lesz jövő héten a 2×3 hét között 1 hét szünet. A fejem fájt egy hétig, mert megint koffein is ürült ki, a KV-t szeretném letenni, helyette zöld teát innék, főleg a japán matcha teát, a porból készült teát.

Néhány romániai barátom augusztusban megy Japánba, oda ahol én is tanultam, segítek nekik az út előkészítésében.

A kedvenc éttermünkbe végre ismét ellátogattunk, Napsi a szokásos Tom Yam Kung levest ette, én meg kértem pad kao tálét, sült rízst tenger gyümölcseivel – hát bizony sok helyen ettem már, s itt volt eddig a legfinomabb! 50 baht volt mindössze, étteremben! Itt az egyik legolcsóbb étel.

Kiderült, a piacon sok minden van 30 baht körüli áron, vettem fehéres kagylókat, chilis volt és nagyon nagyon finom! Már szemezek az itteni híres kék kagylókkal is, amihez a sziracsa szósz nagyon megy állítólag…

Ettem már tarisznyarákot is! A rovarokat még nem mertem megkóstolni.

A kisebb tTarisznyarákot megsütötték nekem is tésztás étellel együtt, 10 perc volt az egész, s hazaérve nekiláttam. A rák, mivel most kicsi volt viszonylag, csak 10 bahtba került, a tésztás étel mellé 30 bahtba, hát nem volt drága.

50 bahtért vettem máskor sült tarisznyarák ollókat, ötöt adtak érte, de tiszta rákhús volt.

Egy töltött tintahal is finom volt, a piacon vannak japán ételek is, Okonomiyaki, Gyoza, Takojaki, Yakisoba, 50 baht mind.

A nyelvtanuláshoz étcsokit kívánok, s néha mellé zöld teát. 8-9 órától 17 óráig tanulom a nyelveket.

A szállásadónk is nyitott kis boltot nem messze, s ott vesszük most a Duriant. Ök lemérnek egy egész gyümölcsöt, egy kg 50 baht náluk, s kiveszik a gyümölcshúsokat belőle, azt csomagolják nekünk. A múltkor egy kisebben rengeteg gyümölcshús volt, Napsi nagyon örült neki.

Imádok itt enni, igazán élvezetes, alig várom az étkezéseket!

Hamarosan felszerelhetem a szúnyoghálókat, már nincsenek 37 fokok, csak 32, hát kérem, dalolva megyek a piacra ebben az enyhe idöben már!

A szálláson is, a  mobilon is a net jelentősen felgyorsult, fejlesztés volt.

Igaz, este még sokszor 30 fok van, de nem baj. Úgy tűnik, egy forró évszak után az a számunkra hőség, amiben érkeztünk, már kellemes idő!

A Robinson áruházban leértékelés van mert bezár egy hónapra, felújítják kicsit. Így kiárusítás van, ki is használtuk, nekem szandálok, napsinak ruhák amit vettünk.

Nemrég csilis ananászos csirkét is ettem, az is bejött! Ma meg egy nagy rántott halat fogok venni!

A naplementék itt kifejezetten gyönyörűek, szeretem nézni a parton…

Legközelebb irok kicsit az indonéz s thai, sőt általában a keleti nyelvek tanulásával kapcsolatban is.

Túl a nehezén

Mármint időjárásilag, gondolom. Egy ideje nem kell este a légkondit bekapcsolni, sőt ma este jó nagy eső érkezett, el is áztam a piacon, illetve a Pad-Thai sütő nénitől megrendeltem előre a Pad-Thai Talét s a Pad-Thai manszavilát ételeket. A Tálé a tengergyümölcsei, azaz rákon kívül kapok bele tintahalat is. Még tart a takarékoskodás, egyenlőre bírjuk. A manszavilát meg a vegetáriánus változat. ÉS visszamentem érte, ő meg a zuhogó esőben elkészítette nekünk.

Tönkrement a számítógépem, a kis kínai netbook, de hála egy sorstársunk által küldött kölcsönnek, egy új gépen írok, thai billentyűzeten de már van magyar karakterkészlet rajta. Ezért a nagy takarékoskodás főleg. Igyekszünk havonta félretenni a törlesztésre hónapokon át.

Egy HP 21 1 Gb memóriájú óriás tablet boldog tulajdonosa lettem, garanciális, új. Van hozzá egy Evernote nevű, pont nekem való jegyzetelő program, ami címkék alapján keres s felhőben tárol mindent.

Ettem Zöld mangót is a sarki boltos adta ajàndékba mert látta, nem veszük, azt gondoltam éretlen-hát nagyon édes volt, s olcsóbb mint a sárga…

Befejeztem a nyelvsulit is, de itthon folytatom a nyelvtanulást, japán s thai mellett felfrissítem esperantó tudásom s indonézül is tanulok.

Az időjárás forró volt eléggé, de amikor esik, előfordul hogy 25 fokra lehűl, mint mikor az Immigration hivatalba mentem. Majdnem fáztam! Igen, megvan a vízumhosszabbitásom.

Szóval a következő három hónap a nyelvtanulásról szól…

A helyi kakasok között van egy, pont a szomszédban, amelyik nem képes tájékozódni az időben. Kukorékol éjfélkor, hajnali háromtól meg minden órában, volt lehetőségem tapasztalni. Úgy tűnik, elkerülhetetlen: Meg kell tanítsam a szomszédot kakaspörköltet főzni, aztán legyen, ahogy kell…

Az appartman házban ahol lakást bérlünk, fejlesztették a netet, pár napja gyorsabb, hátha így is marad…

Napsi 3 hetet otthon töltött közben, pár napja érkezett meg, majd lehet ír róla, milyen volt…  Kicsit aggódott, mi lesz velem az Immigrationban, nem köteleznek-e plussz órákra – nem köteleztek.

Ennyi volt az egész: A nyelviskola utolsó óráimra elkészítette az anyagot arról hogy befejeztem a képzést, útlevelemmel bevitték a hivatalba és a pénzzel, majd szóltak, 2 nap múlva mehetek az útlevelemért. Bementem a megadott időben, megmondtam az asztalnál a nevem és hogy az útlevelemért jöttem, melyik iskola, hozták, már el volt készítve, lefotóztak, 5 perc volt ez, majd 10 perc volt még, amíg a 90 napos bejelentkezést is intéztem. Kiszedték a papírt az útlevelemből, mondták többet nem kell visszamennem, most akkor már élvezzem Thaiföldet. Szót fogadtam, az immigrationtől nem mesze van egy jó tengerparti étterem, nem drága, ettem ott kacsasültet, finom volt, hozzá pedig szingapúri sört ittam, mert csak 25 fok volt épp… Néztem a tengert és hála öntött el, itt lehetek.

Remekül szórakozom Plankó Gergő kalandjait olvasva, a 444.hu újságirója hónapok alatt járja be Ázsiát, s posztol róla a neten. Japán, Vietnám, Thaiföld, Szingapúr, Myanmar, Malajzia, Indonézia, most épp a Fülöp szigetek, s mindenhol az eredetiket keresi.

Plankó Gergő blogja>  http://vifon.444.hu

Napsi egyik életfilozófiája, hogy szerinte minden sörnyitó. Igaz, az első itteni szállásunkon majdnem megbukott a filozófiája, pár bútor őrzi ott nyomát.

Imádja most a Duriant, de gondolom a szervezetének szüksége is van rá. Most van a szezonja, most a piacon is sok a Durian árus, de még a szupermarketben is van… Talán hamarosan ismét látunk kiselefántot is… (Nem megesszük, öket etetni lehet)

Hát akkor, jön a nyelvgyakorlás, japán fordítás, kikapcsolódásnak Go játék s kalligráfia gyakorlás. Pár hét míg megszokom az új napirendet, azután jelentkezem megint.

Apa Khabar? (Ez indonézül van)

Daszvi dányijá! Ez meg oroszul van mert valahányszor új nyelvet tanulok, oroszul ugrik be sok kifejezés….

 

Songkran hete II. rész és Máááájus!

Itt a május, és igen, május 1 itt is ünnepnap!

Miről is irjak? Először is, hogy mennyire mások a thai gyerekek és a nyugatiak abban például, ha nyilvánosan vannak jelen. A nyugati gyereken ilyenkor látszik, mennyire magára akarja felhivni a környezete figyelmét, látható hogy nincs meg az a figyelem, amit szeretne minden gyerek magának. Mig a thai gyerek, ha családjával, szüleivel van, nyugodt. Nem akar mindenfelé rohangálni, nem keresi kinek a figyelmét vonhatná magára, nem hisztizik. Ennek lehet oka, hogy kiskorától a testi kapcsolata megvan anyjával vagy másokkal, a karjukban viszik sokszor a robogón is, nem babakocsiban tologatják, stb. Azaz családjában biztonságban érzi magát. Nincs rácsos ágyban tartva, amiből nem tud kimászni, stb, stb. Ez azért sokat jelenthet. Ugyanakkor azt se látom, az anyukák csak a gyerekkel törődnének és mondjuk ezért elhanyagolnák a férjüket vagy a nagyobb gyerekeket.

Ja, amúgy a Songkrant nem úsztam meg: „egyik délután, megyek az utcán, és látom” hogy csoport van az utcán. Kezükben vödör és vizipisztoly – megadtam magam a sorsomnak, arra figyeltek a mobilra, pénztárcámra ne jusson, leöntöttek majd kezet ráztak velem mosolyogva és hazajöttem vizesen 🙂 Útközben a melegben sokat száradtam, de azért Napsi láthatta a felavatásom nyomait.

A Songran után olyan dolog történt, ami eddig itt még nem, de odahaza gyakori – nem jött busz 1.5 óráig, közben egy benzinkútnál Pattayán megebedéltem, mert ez nyelvsuli után volt, a Songkran utáni napon. Nyilván a sofőrők hajnalig dolgoztak, s most sokan pihentek. De végül egy másik társaság járatához átballagtam, az elhozott.

Szintén még áprilisban történt, hogy egy kávézó-tulajdonos thai ismerősünk szólt nekünk, ünnepség féle van a szabadidőparkban… Mivel Napsi még pár apróságot amúgy is vásárolt volna, odasétáltunk. Jaj, mennyi finomság volt, én meg már előtte jóllaktam, de igy is vonzó volt a sok kagyló, sült húsok, illatozó ételek garmadája… És persze mindenféle árusok, igy Napsi boldogan szemrevételezhette a sok ajándéknak valót, és sikerült is pár dolgot beszereznie ismerősei számára, ha hazalátogat.  Itt olyan panirozott halat is láttam, laposat, amit eddig sehol, soha.

Egy nap a piacon meg egy thai férfi vállán nagy papagájjal jelent meg, s, azzal szórakoztatta a publikumot, hogy akire rámutatott, a papagáj annak a vállára szállt, majd visszatért gazdájához. Bár egy ifú hölgynél elcsábult s sehogy se nem akaródzott visszamennie, de végül a férfi közel sétált, és akkor átmászott a vállára. Bár lehet, csak sztrájkolt, nem akart már repülni…

Most, hogy itt a gyümölcs szezon ismét, azaz sok gyümölcs ismét kapható ami az esős évszak vége óta nem, hetente veszünk Duriant. 200-250 bahtért kapunk egy adagot, általában 3-4-5 db hosszúkás-gömbölyded gyümölcshús van benne, az átható illata miatt erősen fóliázva, de még úgy is messziről tudni, hol van a Durian árus. És egy thai fiatalember előttem frisset akart, igy láthattam a Duriant, valójában milyen, érdekes volt. A Durian gyümölcs külsőre épp olyan mint az ananász héjastól, csak jóval nagyobb annál. Mikor késsel szétvágják, láthatóvá válik a  fehéres belseje, és benne mintha hosszúkás-gömbölyded magok lennének – de azok nem magok, hanem maga a durian gyümölcs, és e gyümölcsökben van azután még persze a mag. A Durian magja szabálytalan, de általában lapos vagy kecskekörömnek nevezett tihanyi kő alakú, de két egyformát még nem találtunk. Nekem az is nagy újdonság volt, hogy a mangónak is milyen nagy de lapos magja van.

Sajnos, tönkrement az SD kártyám, igy rengeteg fotó is elveszett, pedig töltöttem volna fel a kigyóról, a skorpióról, a gyümölcsökről és még sok mindent ma…

Egy mókus is sok vidám percet szerzett nekünk, az ablakból szúrtam ki ahogy ment kajáért, azután Napsival sokág néztük, hogy zsonglörködik a kajáért, fejjel lefelé lógva rágcsált például boldogan az ablakunkkal szemben lévő fáról valami mókuscsemegének látszó égi tünemény-termést… Napsinak sikerült lefotóznia, majd elkérem tőle a fotót s feltöltjük.

Állitólag, még egy hónapig tart a hőség, nem lesz vége, sőt most jön a java, 40-43 fokok… Ugyanis thaiföld nagy, és van ahol 3 hónapos a forró száraz évszak – nos hamarosan megtudjuk. Nemrég hálisten 2 nap is esett, igy lehült kissé, de a légkondi üzemben van rendesen dél körül s esténként.

Nemrég olvastam egy afféle női tanácsadótól, hogy nagyon fontos megkérdezzük nőtársunkat reggelente, hogyan tervezi a napját? Ismerve Napsit, s reggeli ébredési folyamatát, nem voltam benne biztos teljesen, hogy ez annyira nagyon  jó ötlet, de hát ő a szakértő, igy hát egy addig szép napon egy reggel megkérdeztem Napsit, pont aznap reggel mikor fél ötig suliban tanit majd és utána 17 és 19.30 között különórát tart – ebédelni nem lesz ideje – hogy hogyan tervezi a napját? Nos, ezzel kiváltottam a NÉZÉST! Eddig ezt nem ismertem. A NÉZÉST amit eddig csak szűk családja ismert. A NÉZÉS-ről annyit, leirhatatlan, amikor beveti, családtagjai gondolom könyörögnek, inkább üvöltsön velük vagy törjön össze valamit… Nos, ebben a NÉZÉS-ben minden benne van, egy szó elhangzása nélkül, amiről az embernek eszébe jut irinyó pirinyósága az Unierzumban, és főleg törékenysége, sérülékenysége, kiszolgáltatottsága… Persze, az ember tudja, az hogy itt van, elődjei hősiességének is köszönhető, szembeszálltak, harcoltak – ám e NÉZÉS kihozza a bölcsességet az emberből, vannak helyzetek mikor nem kell erőltetni a küzdelmet, miért ne legyűnk engedékenyek, győz a keresztényi szellemiség – legyen meg a te akaratod. Ilyen erős a NÉZÉS ereje… A NÉZÉS nem lehetett több pár másodpercnél, de számomra egy örökkévalóságig tartott. Utána csendesen gratulált bátorságomhoz, valahol csodálja is közölte, majd kifejtette mi a különbség bátorság, vakmerőség illetve öngyilkosság között.

Na, ennyit a szakértők tanácsairól. Inkább maradok spontán…

Songkran hete I. rész

Napsinak is szabad hete van, amig kipiheni magát, hogy tudjon irni, mesélek kicsit a Songkranról és hogy mi újság velünk…

Egyik nap egy kuka mellett egy már nem kigyózó kigyót láttam, talán egy kutya kaphatta el. Ma meg egy méretes skorpió tetem feküdt az úton, ahol járunk rendszeresen. Ezért is robogózik mindenki, mert este az úton bizony lehet kigyó, skorpió. Lehet, ezért is vesznek fel a robogóra időnként.

Múlt hét pénteken hasmenést kaptam, szombaton gyenge voltam és borzasztó fáradt, bevásárlásról érkeztünk haza mikor Napsi észrevette, hogy nincs meg a napszemüvegtokja, benne a napszemüvege és egy ajándékba vett óra is benne volt… hihetetlen fáradtak voltunk, de valahogy ha a másiknak segitség kell, erőre kapok. Felajánlottam, máris visszamegyek, Thaiföldön még semmink nem tűnt el. Napsi egyből emlékezett rá, hogy egy ATM tetején felejtette a Robinson áruházban. De kint a forróság megcsapott és lehetetlennek tűnt, elérjem a célt, nehezen haladtam előre – ekkor érkezett a thai fiatalember aki már sokszor elvitt, és egész a Robinsonig vitt Robogójával. Bizony vannak őrangyalok, figyelhetnek ránk, mert a szivem ekkor már szurkált kicsit. Elfelejtettem elég folyadékot inni indulás előtt s nálam sem volt. Az áruházhoz még egy felüljárón fel kellett magam vonszolni, de belül már kellemesen hüvős téritett magamhoz. Az ATM-en nem volt a tok, megkérdeztem az áruház dolgozóját, ő elkisért a talált tárgyakhoz, de nem adták le.  Visszaindultam hát, ismét a forró aszfalt, a fáradtság a lábaimban mert napi 2 óra gyaloglás meg szokott nekem lenni – és egy idegen robogós lassit mellettem, kérdi: Where You Go? Mondom az appartman nevét, s most  ő vitt el oda, nem is ismert engem…

Bizony, itt a legszegényebbeknek is van legalább robogójuk. S most már tudom, a skorpiók, kigyók miatt vesznek fel sokszor, nehogy valami baj legyen. Nagyon figyelmesek.

És miután hazaértem, Napsinak eszébe jutott, a Bankba is leadhatták. Akkor már este volt, nem mentem vissza, és másnap korán már áthajóztunk a kis szigetre, hogy elkerüljük a Songkran ünneplés egyik kellékét, hogy lelocsolnak bárhová megyünk, s vizes lesz az útlevél, a pénz vagy más iratok, a mobil például… a gyakorlottak ilyenkor vizhatlan tasakokba rejtik az értékeket. Vasárnap reggel hajóztunk át, csütörtök délután jöttünk vissza s ahogy lepakoltunk, elmentem bevásárolni, de elsőnek a bankba, ahol átadtam Napsi angolul irt üzenetét – és már hozták is a szemüvegtokot, benne a napszemüveg s az óra! Most már két napszemüvege van, mert egy másikat vásároltunk közben, de itt kell is napszemüveg.

A szigeten nagy kalandjaink voltak! Először is, nem foglaltunk most se szállást – hát kellett volna, telt ház volt, nincs szoba… elindultam tuktukkal a sziget főutcájára ismét, kerestem bungalow-kat, mikor jött Napsitól a telefon – találtak szobát, légkondis ami nekünk bizony drága, 1300 bath – de nekünk, telt ház idején, odaadták 800 bahtért, 600 bahtért egy ventillátorosban szoktunk aludni. Másnap át kell majd költöznünk, úgy volt. De másnap mondták, maradhatunk benne, és akkor már csak 700 bahtot kértek érte, majd utána, azaz két éjszaka után költöztünk egy másikba, ventillátorosba, és azért is csak 500 bahtot kértek, abban is két éjszakát töltöttünk el. Nagyon kedvesek voltak.

A Songkranból annyit éreztünk, hogy telt ház volt, tömeg, mert strand kevés van, és sok más bungalow-nyaralóból is ide jönnek át robogóvala thaiok s a túristák is. Ez az ő, illetve az ázsiaiak újévi ünnepsége. Illetve, a strandon egy kislány vizpisztollyal hátbalőtt,  majd napokkal később, amikor egy olasz étteremből a hajóhoz gyalogoltunk már csütörtökön, egy társaság mindenkit vödör vizzel várt egy sarkon, mi is kaptunk belőle de kicsit csak, igyekeztem felfogni, igy Napsit csak pár csepp találta el.

A Songkran az ázsiai népek újévi ünnepsége 3 napon át, hogy miért 3, nem tudom. Egyik éjjel biztos sokan voltak a strandon, volt valami jelszóharsogás féle is, de csak onnan tudom, mert a nagy melegben nem tudtam azon az éjjel aludni, a ventillátor nekem kevés volt hozzá. De a második ventillátoros este már én is aludtam.

A Songkrant ünneplik Myanmarban, Kambodzsában, Kinában, Indiában, s talán Vietnamban is…

A strandon viszonylag keveset voltunk, mivel már elég fáradtak voltunk, főleg a nagy melegtől, gondolom.  Napsi igy is talált, a Reelikától megörökölt buvárszemüveg segitségével egy olyan szép kagylót, amilyet eddig csak Ko-Changon találtunk. Ő búvárkodott a szirtek közelében, én úszkáltam inkább.

Napsi nagyon bejött egy kislánynak, illetve a hátán a tetoválás, már sok gyerek eddig is megcsodálta, de én most láttam, ahogy egy kislány megbűvölten nézte, teljesen közel osont kis úszógumijában, majd meg is érintette a tetoválást, addigra szóltam Napsinak, rajongója akadt, ahogy kagylókat keresett guggolva. A kislány később megmasszirozta Napsi vállát kis kezeivel nagyokat kacagva, majd Napsi rávette, engem fröcsköljön, ki is menekültem a partra, amin tele szájal nevetett. Napsi utána büszke volt magára, ilyen könnyen rávette a kislányt, engem locsoljanak, mert, mint indokolta, az a kislánynak jó és neki is jó.

Mnt már irtam, hasmenést kaptam múlt hét pénteken, szombaton gyenge voltam, vasárnapra már jobban lettem. De ez lehet a Durian hatása, mert ettem egy nagy szeletet s sokáig előtte nem volt Durian, s lehet valami takaritott, a májamnál volt egy éjjel hogy éreztem ahogy dolgozik rajta. Még voltak a kis szigeten is utóhatásai, bár ott nem volt durian, ám ha csipőset ettem, nagyon csipőset, akkor ismét volt hasmenés szerű tünetem.

A szigeten volt már Rambután is, Longan is, minden kedvenc gyümölcsünknek már szezonja van, és a dinnye továbbra is nagyon finom!

A szigeten most kipróbáltam újabb ételeket, például a vörös currys garnélarákot, nagyon bejött, sült rizst ettem hozzá. Megfigyeltem azt is, mások hogy eszik a tarisznyarákot, lehet legközelebb kipróbálom én is. Kipróbáltam egy másik levest tenger gyümölcseivel, amiben hal is volt, annyira nem jött be, a Tom Yan Kung jobb, és ettem tojáslepényt kagylókkal – hát az egy csoda volt, ilyen puha kagylókat életemben még nem ettem.  Szintén kipróbáltam a rizslepény félét, egy laposabb, kör alakú főtt rizs megsütve, és tojásban megforgatva még sütik pár percet. 10 bahtba kerül egy, és nagyon laktató.

Esténként karaoke parti volt, a szállásunkon s hallatszott hajnalig, ha épp valaki túl bátor volt, mert egész hamis hangok is voltak…

Ittunk kávét, smouthykat, például licsist, narancsost, ananászost, banánost, este kis sört. Most, mig suliba kell járnom, kávézom, napi egyet, mert a koffein kiürülés megterheli a szivem, veséim, nem akarok libikókázni, a suli után hagyhatom abba a kávét, mert anékül már nehéz figyelnem órákon

A szirteknél a tengerparton nagyon szép halakat találtunk, ha csendben megálltunk, a kiváncsi halacskák előjöttek. A csikosak, a feketék, stb. Egy nagy csikos halat pedig, amelyik akkora volt mint egy nagyobb balatoni ponty, a strandolók között láttam a tengerfenék felett pár centire – lenyűgöző látvány volt, nem gondoltam volna, ilyen nagyra is megnőnek.

Végül a kis szigetről már hazafelé tartva, a szállásról tuktukkal egy olasz vendéglőbe mentünk, és ott Napsi végre ehetett igaz olasz módra készült tésztát, fokhagymás paradicsomszósszal, sajttal, én meg kis minipizzát tenger gyümölcseivel, ittunk hozzá egy liter kólát illetve én egy pohár ház bora fehér bort. Sokat utóbbitól nem vártam, mint egy balatoni sütödésnél valami veltelini vagy rizlingféle, esetleg chardonnay – erre, kérem, afféle befejezőbornak számitó, furmintos fehér bor jutott… nagyon nagyon finom volt, várakozásom feletti minőség!

A suliban jövő héten megpróbálom a vizsgát terveim szerint, most sokat tanulnom kell a következő napokban, az iráni-svéd társunk a napokban hazautazott Svédországba, a fiatal angol fiúról kiderült hogy Stonehenge mellett lakik, tőle 20 percre, ő nyelvtanári állást kapott, igy valószinű már nem sokáig jár a suliba, szóval lehet hárman maradunk az osztályban.

Hát, most ennyi, remélem legközeleb Napsi ir nektek! Tudom, már várjátok!