Az Andamán tengernél I.

Üdv, visszatértünk!

Mielött élményeinkről irnék, megemlítem, visszatértünkkor reméltem, hétvégére kinyit a nálunk épülő áruház. Nos, már szerdán mikor megérkeztünk, majdnem minden boltja nyitva volt! Tudtam pénzt felvenni, utalni, megnyílt az élelmiszer-háztartási-műszaki boltok, az emeleten üzemelnek a japán, olasz éttermek – bár most nekünk spórolás jön, de majd sorra kerülnek, leteszteljük öket!

S akkor az útról:

  1. nap:  Korán kelünk, indulás tuk-tukkal a Minibusz állomásra, 3 jegyet veszünk, egyet a bőröndnek. A minibusz kivisz egészen a reptérig az indulási oldalra. Mi nem értettük, mit mond a sofőr, csak hogy pénzröl van szó, de mi azt gondoltuk, jegy nélkül utazóknak gondol minket. Mutattuk hogy kifizettük a jegyet. Végül kiderült, hogy külön pénzért vitt minket ki a reptérre, mert csak a Shuttle buszig vitt volna, s egy thai pár kifizette a külön pénzt. Mikor ez kiderült, örömmel odaadtuk volna a ránk eső részt, de nem fogadták el, azt mondták, meghívtak rá. Következett a Thai Airlines járatához a becsekkolás, gyors volt. Ebédeltünk hát, míg vártunk a beszállásra. A gép időben indult, kb. 1.5 óra múlva le is szálltunk Krabi repterén, ami 15 km-re van Krabitól. Onnan hát Krabiba mentünk, majd egy másik minibuszal csak 18.00 órakor tudtunk indulni uticélunkhoz, Ko-Lantára. 19.00-re igértük magunkat a szállásra, telefonálunk hogy később érkezünk. Bizony jóval később, mert ez volt az utolsó járat, sok embert felvett útközben, és két kompon is át kellett kelnünk. Rengetegen voltak, az első nagyobb kompra a 2. körben már ugyan rákerültünk, de a második kis kompra csak 4. vagy 5. fordulóra. Végül csaknem 4.5 óra volt az út a szálláshoz. Ott kiderült, egy igen meredek út vezet a szálláshelyhez, a busz nem megy fel velünk. Elindultunk fel a bőrönddel, de egy kedves thai ember, egy kisétterem vezetője elővette robogóját, felvitte Napsit vele a szálláshoz s hamarosan jött értem s a bőröndért egy teherautó. Megkaptuk a szobát, láttuk légkondis, mondtuk mi ventillátorost fizettünk – de megnyugtattak, használjuk, ajándék, ventillátoros árban megkaptuk. Fizetni ráérünk a végén. A szmog nagyon erős volt, sok emberen maszk volt Krabin. Tűnödtünk is, elinduljunk-e ide, mert hallottuk hogy nagy erdőtűz van Indonéziában s a füst Koh-Samui, Lanta, Krabi, Pih-Pih szigeteket elérte, ahogy Phuketet is. Köhögünk néha, a fejem megfájdult, s kapar a torkunk. Jól jön most a légkondi majd! Az ágy felett rószaszín háló, ami a rovarok ellen véd, s Napsi sokat ugrat miatta. Kiderül, a szálláson konyha még nincs, így visszamegyünk vacsorázni. Én sült rizset eszem, Napsi paradicsomos spagettit. A fő úton sok kis étkezde van, lesz mit felfedezni s van seven eleven bolt is. A muzulmán család, akiktől béreljük a szállást, külön kihangsúlyozta, nyugodtan vihetünk fel bort, sört, alkoholt a szállásra, nem probléma. Veszünk is a megérkezés örömére chang sört és a teraszon, ahol halljuk a tenger moraját alattunk, megissszuk, majd mormotát játszunk reggelig, vagyis alszunk mint két bunda.
  2. nap: Sokáig alszunk, majd felkerekedünk, miután egy ezerlábút kitessékelünk a szobából. Ebédre Massamán csirkét eszek, most már tudom, Sziracsán a piacon szoktam ezt venni, ami olyan csirkepaprikásszerű csípős étel. Napsi vega Tom Yam levest ebédel. Jobb a szmoghelyzet, de a tenger színe olyan mint máshol. A homokon látszik, hogy a szürke port önti ki magából a tenger. Ebed után Napsi mangó-banán shaket iszik, én dinnyét. Úszkálunk a tengerben, valami néha megcsíp, kagylókat-csigákat gyűjtünk, itt másmilyen a kínálat, sokkal több a csiga és sokféle. Vacsorára rákot eszem kesudióval, Napsi pedig vegetáriánus pad-thait. Aki segített nekünk mikor megérkeztünk, olyan kis büfét vezet, ahol főleg pad-thait készít, illletve még néhany ételt. Finom nagyon a  pad-thai, megkóstolom én is. A szálláshelyen felajánlják, használjuk a robogókat nyugodtan, de elég meredek a pálya, s bár motorokat vezettem már, de nagyokat, a robogót nem ismerem, s nem e meredek szakaszon kezdeném… Köszönettel elhárítom a lehetőséget. Veszünk egy dinnyét, s kiderül, nem hoztunk kést. Nem baj, kérek kölcsön, két tányért is, kapunk. Ja, a strandon mikor gyalogoltam, sikeresen ráléptem egy rájára, ami odébb ment az iszapból, s bár ilyenkor figyelmeztetésül a tüskéjét a rálépőbe szokta vágni, vérző sebet okozva, én megúszom. Napsi nem öltözött át fürdőruhába, úgy sétál a parton a sekélyebb vízben, én lovagiasan fedeztem a hullámok elől eléállva, ne legyen vizes a szoknyája, amikor…. érkezett egy nagyobb hullám. Napsi hátrálva megúszta volna, de mivel egy m-re előtte álltam, a hullám kapott az alkalmon s testemet kilövőàllványnak használva, alaposan kihasználva a lehetőséget, beterítette Napsit…  Sok mindennek éreztem magam akkor,  de nem királyfinak. A szálláson mikor visszaérünk, ezúttal egy nagy csótány vár a szobában, kitessékelem őt is, bocs haver, most foglalt a szállás. Napsi gyanakszik, lehet ha nem vagyunk itt, ő a lakó itt, vagy lehet joga van bent lenni, mert társbérlő, mit lehet tudni? Amúgy életemben először hallottam ma élőben a müezzin énekét, ahogy imára hiv, naponta jó pár alkalommal. Gyönyörű a hangja, pár nap múlva más énekelt, neki nem volt annyira szép hangja, de azért ő is szépen énekelt.     A balkonon még elüldögéltem, egy gekko egy hatalmas lepkét cserkészett be, rávetette magát sikeresen a plafonon, majd nagy huppanás…  A lepke 5x volt nagyobb, felszállt, a gekkó meg leesett róla. De azután ment vissza a falon tovább vadászni. Volt egy egészen mini gekko is, mikor a lepke korábban felé indult, rémülten menekült. És akkor megláttam egy szentjánosbogarat is , kihívtam Napsit, ö is megcsodálta – kiderült, ő még soha nem látott ilyen bogarat. Én egyszer gyerekkoromban már igen. S jön a  denevér is, repked felettünk, s ez így mind nagyon rendben van. Jójó, Stephen King ebből már sok mindent kerìtett volna, de nem vagyunk egyformák… Nekem rendben van így: a tenger morajlása, a gekkók, a szentjánosbogár, amit még sokáig nézünk, a denevér repülgetései… Azután aludni térünk. Majd motoszkolásra ébredek.  Mivel nem marad abba, megpróbálom megtalálni a hang okozóját. Ám ekkor még nem sikerül, mert Napsit nem akarom felébreszteni. Hajnalban megtalálom: ugyanolyan béka, mint ko-sicsangon volt a szállásunkon, kitessékelem. Kint tanulok ezután japán kanjikat a teraszon, ő meg békésen várakozik melléttem valamire, ott, ahol letettem a teraszon. Reggel viszont amint Napsi felébredt, óriási eltőkéltséggel elindult a bejárati ajtó felé, pillanatok alatt begyömöszelte magát alá, rettenthetetlen elszántsággal, mint az elvarázsolt királyfi aki tudja, most vagy soha, itt a csók ideje amire régen várt! Napsi kiszabadította. Mivel ismeri a mesét, a többit már rábízhattam. Hogy azután mi történt köztük, mi nem, nem tudhatom, ők meg nem beszélnek róla. Amit saját szememmel láttam: a béka lassan, láthatóan megviselve visszajött, megàllt a balkonon szokott lomhaságával, bánatosan nézett maga elé, de amint Napsi kinyitotta a bejárati ajtót, a királyfi tőle szokatlan lendülettel mászott el, be a fák közé s vissza se nézett. Többé nem láttuk. Bár lehet, ebben az is szerepet játszik, rájöttünk a vendégek a zuhanylefolyó nyíláson át jöhetnek be, s egy műanyagpohárral fürdés után már betapasztottuk minden alkalommal.
  3. nap: Sokáig alszunk, hisz nagyon fáradtak vagyunk. S nyilván a szmog is hat. Mindenesetre, e napon már a tenger megmutatta valódi színét néha, bár még sok szürkeséget pakolt dagálykor a homokra. Dinnyét reggelizünk, s Napsi vett még tegnap a 7-11 boltban papírdobozos kávékat, nekem karamellás lattét – arabica! Hű, nagyon finom! Itt 40 baht, otthon 35  boltban. De nagyon jólesik, innentől mindennap ittunk ilyen kávékat reggelire. Napsi még nagyon fáradt, lemegyek úszni, a tengerparton ebédelek, kókusztejes rák levest, iszok hozzá mangó juice-t… Napsinak viszek Shake-et s ebédet, kiadósat. Most jön ki igazán a fáradság, pihenünk, olvasunk, alszunk egész nap s este. E napon láttam meg a fecskéket, Thaiföldön eddig nem láttam egyet sem, nagyon megörülök nekik.

Folytatása következik, holnap!

Vega fesztivál idején

Igen, ismét vega fesztivál ideje van, ilyenkor a hivő kínai emberek itt 9 napig nem esznek húst.

A sebem teljesen begyógyult, a biztosító a kötözések közül kettő költségeit állta a három kötözésből, akkor nem, mikor másik doktornő volt. A varratszedést se éreztem egyáltalán.

Hamarosan indulunk pihenni, utazunk, vár ránk két hét pihenés, s bár esős évszak van, reméljük nem fogunk ki rossz időt. Északra épp tájfun érkezett. Alig várom, új részét ismerhessem meg ennek a csodálatos országnak!

Mivel esős évszakban kiadós eső jöhet, szükségünk lehet vízhatlan tasakokra amibe útlevelek, telefon kerülne. Elindultam beszerezni. Egyik nap a plázába mentem, s egy mobil alkatrészes boltban találtam is, de bevásárlás után, 150 baht lett volna az ára, de nálam már csak 80 baht volt, mondtam holnap eljövök érte mivel most nincs nálam elég pénz. Erre az eladó hozott egy másikat, hogy azt nekem adja ingyen! Jó is volt Napsi mobiljához, de kellett még, igy egy alkatrész áruházba is elmentem pár nappal később, ott is volt tasak, ott 40 bahtért adtak egyet. Hamarosan visszamentem, van-e még, mert jó a méret, erre adott még vagy 3 db-ot, mondta az eladó, az ajándék. Kiderült, csak Songkran idején fogy ez az árúcikk, ez afféle megmaradt készlet, s odaadták. Itt nagyon tudnak az emberek adni.

Múlt hétvégén egyik nap kedvem támadt sört inni, Napsi kollegáival találkozott, s elmentem egy helyre ami csak hétvégén van nyitva, s nagy meglepetésemre volt Tom Khá Thai levesük, tehát kókuszlében főtt tenger gyümölcsei, be is vacsiztam belőle…

Most sok helyen árulnak fiatal kis kókuszdiót tíz bahtért, e melegben a legjobb szomjoltó a fiatal kókusz leve. Láttam iskolást, aki nagy neylonban vitt magával a kb 1l kókuszlevet s itta amint szomjas volt.. Nagyon kiváló szomjoltó, a piacról hoztam haza én is négyet. S a görögdinnye is nagyon finom, de néha még 50 baht/kg áron mangó is kapható.

A nyelviskolával sikerült megállapodni hogy itthon tanulok, s a vizsga anyagot megkaptam.

A leendő új áruházba már keresik az eladókat, üzletvezetőket, eladók havi kezdő keresete 9-12 000 baht, üzletvezetőké 25-35 000 baht a hírdetés szerint. És már szerelik fel a táblákat az üzletekre, van amelyiknek az árukészlete is már érkezik. Mire visszajövünk az esös évszakos nyaralásról, lehet már üzemel is, legalábbis egy pizzázó okt. 23.-i nyitást hirdet, noha a hivatalos átadás ideje november 1… Már kínálják a nem messze töle épülö, legmagasabb toronyépület lakásait is, havi 50 000 baht egy ilyen modern lakás bérleti díja, az eladási ára 2.5 -4 M baht. 

Most mást nagyon nem tudok írni, készülödünk s majd jelentkezem, ha visszajöttünk…  Mindenkinek szép idöt, bármerre is van…

 

Végre nagy esők!

Igen, végre megjöttek a nagy esők is, ideje volt. Volt hogy 15 órától másnap hajnalig zuhogott egyfolytában. Mivel volt egy szemölcseltávolítás a karomból, most nem lehet vizes a kötés, ugyanis a biztosító nem finanszírozta, de kb. 6 000 baht volt az eltávolítás meg 5 napig antibiotikumot kellett szednem, napi 4-et. Az is benne volt az árban. És mindegyik után enni kellett. Nem tett jót a testsúlyomnak, pár nap alatt 1 kg-ot sikerült híznom, ezt onnan tudom, hogy a 3 nappal későbbi kötéscserénél is megmérték. S 70 kg felett voltam…  De már vége az antibiotikum kezelésnek, így már csak naponta 2x eszek, vissza kívánom nyerni alakom 🙂 Napsi 5 napig reggel 7-kor keltett, hozta tálcán az antibiotikumot s a vizet, azután visszaájultam s felkeltett reggelire egy óra múlva, ami így müzli volt kakaóval, majd délben megint antibiotikum 13.00 órakor egy leves, majd 15 órakor probiotikum és persze valami kaja, majd 17.00 órakor antibiotikum s 18.00 órakor uzsonna, 22-23 körül megint antibiotikum s vacsora, utána persze aludni tele hassal nem sokat tudtam, így napi pár óra alvással voltam el péntekig, mikoris sikerült + 1.5 órát aludnom 2 antibiotikum tortúra között. S ma reggel csaknem 10.00 óráig… S a fennmaradó időben tanultam japánt, thait, indonéz nyelvet… A kórházba  mindig időpontra megyünk, sorra kerülünk azonnal, stb. Azért nem lehet vizes a kötés, mert akkor azonnal kötözésre kell menni, s az alkalmanként 500 baht, ha nem lesz vizes, csak 3-4 naponta kell mennem. Vasárnap jön a következő kötözés, utána a varratszedés jövő héten. Mivel otthon is volt ilyen eltávolításban részem sok éve, bizony nagy a különbség. Azt gondoltam még csak előkészülnek mikor már szóltak, végeztünk is, az érzéstelenítő a vállamba pár kis szúnyogcsípésnél tizednyi érzettel járt, az eltàvolítást nem is éreztem.

Így pár hét múlva már úszhatok a tengerben akár.

Sajnos a nagy esők miatt alul elengedett a szúnyogháló ragasztása a hálóban, de már beszereztem a ragasztószalagot s ismét rögzítem. Eddig szúnyogmentesek voltunk, Napsit se csípik már a hangyák, mert őket meg citromfű aromával tessékeltük ki a bérleményből. Az útvonalaikra csöpögtettük, s kicsit durciztak csoportokban, majd elmentek a hangyatojásokért s elköltöztek.

Sajnos víz megint nincs néha órákon át, de kibírható. Mindig van pár ásványvizes palackban tartalék.

Napsit traumák érik, jött például egy ukrán kolléganő, s …..   a többit majd ő megírja, a Nagy Légkondi Háborúval együtt, amit váltakozó sikerrel vív két fél nap mint nap… S a helyzet fokozódik…

Az érintőképernyös tablettel kapcsolatban is vannak fejlemények, ugyanis időnként nézünk filmet s leáll a film, vagy egy nyelvtanuló – programmal dolgozom s kijelentkeztet egy hangya vagy muslica, ami mászik a képernyőn. Főleg ha este nézünk filmet, olyan is van, a film vagy 20 percnyivel későbbi résszel folytatódik, ugrik egyet. Hiába, nekik sokkal több végtagjuk van, néha percekig tart a küzdelem Napsi s a muslica között, mehet-e a film vagy nem?

Napsi egy kollégája elmesélte, van egy étterem, ahol bármennyit lehet enni, persze nem olcsón. Engem nagyon érdekel, mert rengeteg étel van, s japán módra falatonként sok helyi, számomra még ismeretlen, megkóstolni még nem mert ételt próbálhatnék ki. A kollégája nagyon teleette magát, hazaért s le kellett feküdnie. Jó helynek hangzik…

A kisműtétem után elmentünk a múltkor felfedezett japán éterembe s Napsi újabb, finom japán vega ételeket ehetett, én is ettem rák tempurát. Még vega levest is talált.

S ha már megint kaja: A Tops Marketben új helyi ételkészítö brigád érkezett, nincs már Kókuszos csirkeleves, jaj… de helyette van másik csirke leves, van főtt olasz tészta, hozzá paradicsomos vagy carbonara szósz, s sok minden más is, például kesus csirke. De jóval drágább is, 60-70 baht egy adagnyi, mi magunk szedjük. S van sokféle krémleves, brokkoli, hagyma, répa, sütőtöklevesek 60-120 bahtért. És, ugye a pad-thai néni eltűnt s a másik nem volt olyan jó – de az eső itt 17 felé érkezik, így a seb miatt 16.00 órakor mentem ételért, hogy mire Napsi megérkezik, várja frissen a pad-thai – és most nagyon finom volt, találgattuk okát. Napsi szerint, még nem volt sokat használva a wok, s nem volt benne sok olaj még, hisz első vevő voltam. Én arra tippeltem, hogy volt több ideje jobban megsütni .

Az épülő új áruházban már bekötötték a villanyt, s vizet s a sok légkondit is felszerelték, egyre szebb…

A nyelviskolában pedig ismét vizsga jön. Arról majd később.

Viszont mivel nem járok be a suliba itthon tanulok, kellett egy jó tankönyv, s egy japán könyvesboltban remek japán-thai nyelvtankönyvet találtam, mivel a japán nyelv megy, így csodás nyelvkönyvem van, 690 bahtba került. S összesen 4 nagyon jó tankönyvből választottam ki, azt a négyet meg vagy 30 japán-thai nyelvkönyv közül..Hja, ha nem központosított az oktatás, nagy a tankönyv választék, bizony hasznos….

Csatorna felújítás

Nos, most Szombat reggel arra ébredtünk, munkagépek dübörögnek az ablak alatt. Felvágták majd leszedték az aszfaltot, kilásták a csatornát és belefektettek betoncsöveket, majd visszatemettek, mindezt egy nap illetve pár óra alatt…

Hamarosan átadják az épülő Aeon áruházat is, már csak másfél hónap körülbelül…

Mikor C. itt volt családjával, elmeselte hogy ő maga sok mindenhez, thai tradícíóhoz ragaszkodik. Ezeket megtanítja, elmondja gyerekeinek is, de rájuk bízza, ők hogy állnak hozzá. Nagyon tetszett az ő hozzáállása is a kérdéshez.

Végre voltak nagyobb esők, jó volt felfrissült a levegő körülöttünk. Gyönyörűek itt a naplementék. Napsi lefoglalta a szállásunkat októberre, a repülöjegyeket, mert országon belül repülni fogunk bizony…  S nem is drágák a repülöjegyek belföldre.

Kifelejtettem az előző bejegyzésből, hogy ruhatáram is szinte lecseréltem. Már főleg rövidnadrágjaim vannak, már vagy 6 darab. És persze egyre több a thai pólóm is, amik csodás finom pamutból vannak.

Zoknit itt már én se hordok, ahogy félcipőt se. Sokszor 150 bahtert lehet inget venni, 100 bahtért nadrágot. Ilyen könnyű itt a ruhászkodás is.

Napsival máris voltunk ismét a japán éteremben, ahol ő a vegetáriaanus makit s tésztás fokhagymás ételt kérte ismét, miszo levessel, én meg a miszó leves mellé most a Gyózát próbáltam ki, náluk milyen – és nagyon finom volt… Utána kedvenc sörözőnkben billiárdoztunk s ittunk Hoegarden sört…

ÉS befejeztem az Eszperantó nyelv ismétlését középfokig, jöhet intenzíven a thai nyelv tanulása…

Egy év után…

Hol is kezdjem….  Igen, bBár nem most van, hiszen augusztus vége a forduló, talán ideje lesz egy összegzésnek.

Előtte ami történt:

Thai barátokkal voltunk a kis szigeten, C. meglátogatott a feleségével, a lányával aki Napsi barátnője sok sok éve már, s egy rokon kisfiúval.. Mindent megtettünk, jól érezzék magukat, sikerült. Kivettünk nekik is egy bungalow-t a kis szigeten, s egy hétvégét közösen töltöttünk el, előtte s utána nálunk is voltak kicsit. Megtanultam, hogy a Gi baht elég bunkó módú kérdés, helyette a Thauráy Kráp-ot illik használni, sokkal udvariasabb. Sokat nevettünk, tudtunk a tengerben úszni is. De főleg ettünk, s a lány kedvenc étele nekem is be fog jönni, egy finom rák, sok minden mással s nem is csipős.

Ha már ételek, tegnap Napsival elmentünk vacsorázni egy japán étterembe, ahol végre több finom vega ételt fedezett fel, az egyik tésztás-fokhagymás-borsos volt, a másik egy makitekercs bundázva, s persze ott volt még a Miszó leves. Én meg épp előtte mondtam, hiányzik kicsit a rántott sajt – erre volt az étlapon. Sokat nevettünk rajta, japán étteremben tudok rántott sajtot enni, valami barna mártást is kaptam hozzá, finom volt vele nagyon… S kókusz üdìtőt ittam, Napsi kólát. S Napsi mesélte, egy kollégája tud egy helyet, ahol hétfönként bármennyit lehet enni, 450 bahtért. Nem olcsó, olyan mint Budapesten a Mongol éterem volt, de egyszer ki lehet próbálni.

És, Napsi lefoglalta a „nyaralásunk” helyszínét s ami kell… Hogy hova megyünk, még titok, de majd megírjuk. Lényeg, Napsinak októberben van 3 hét szabija, s ebből 2 hetet nyaralással töltünk, igencsak főszezonon kívűl, de így olcsón kapunk szállást, s nem lesz tömeg sem.

Napsinak kész a vízumhosszabbítása szintén s a work permit is kifizetve. Hamarosan a biztosítás hosszabbítása következik, neki meg a tárgyalás a munka hosszabbításáról, hiszen volt pár dolog amit ígértek, de nem lett belőle semmi, sok tanár le is lépett, meglátjuk mi lesz.

Közben néha nem volt vízünk pár órán át, thai barátunk beszélt a tulajdonossal s kiderült, a szivattyú rossz, várják a szerelőt, azóta meg is oldódott. Illetve szintén pár napig nem működött a a vízautomata a ház előtt, de már az is rendben van, addig boltból vettük az ivóvizet.

S az összegzés részemről:

Emberek hiányoznak, régi barátok, társak. Főleg hogy élőben beszélhessek velük. De kicsit sem hiányzik az ottani légkőr.

Az ételek itt olcsóbbak s sok nagyon finom van. Kókuszos csírke vagy rizs vagy miszo leves vagy egy édes  gyümölcsleves, mind kedvenc. Pad Thai, Somtám, itteni csirke pörkölt, a japán ételek mint okonomiyaki vagy makik, nigirik, jakisoba, gyoza, mind nagy kedvenc, a chilis kagyló, a rákos ételek, sült rìzs tenger gyümölcsivel,a thai gyógynövényes csirke, a fokhagymás pörköltes rák, nagyon finomak. S persze az olasz ételek, amik itt annyiba kerülnek, mint otthon is.

Innivalók: A sok gyümölcslé nagyon jó, finomak, sok a 100%-os közülük. Guava, Aloe Vera, Kiwi, Licsilé, Szölölé aloe vera darabkákkal, Mango Juice, Ananász Juice, sokféle narancs, mandarin juice, mind nagyon bejön. Kávé is van, elég jó, s a japán zöld teaak is finomak, a macsá a kedvencem eddig. Sör is van finom, belga sört is tudunk inni. Japán sört is. Borban találtunk nagyszerű californiai Cabernet Savignont és nagyon kíváló Rosét is. Fehér borban még nincs kedvenc.

A gyümölcsök külön kategória, olcsök s nagyon nagyon finomak, a Durian nagy kedvenc, az ananász, a mangó, a dinnye amit bármikor ehetünk itt mindig szezonja van, a mangosztán, a rambután… S persze a kókusz, a nagy hóségben nincs is jobb mint a kókuszlevét kiinni. A sárkánygyümölcs is nagyon tápláló. A longan is szomjoltónak kíváló, vagy a kissé fokhagymás – savanykás izű kedvenc gyümölcsöm aminek most nem jut eszembe a neve..

Pihenés: Havonta eljutunk a kis szigetre strandolni, kikapcsolódni, vagy zenés zenekaros sörözőben hallgathatjuk a thai és nyugati rock zenét, billiárdozhatunk is közben. Napsi kollégáival hétvégeken BBQ partikon is részt tud venni. Évente 2x tudunk egy hetet vagy többet kikapcsolódni Napsi munkája mellett, októberben 3 hetet, karácsony körül 10 napot. Olyankor el szoktunk utazni valahová.

Lakhatás: Sokkal olcsóbb, légkondis lakást bérelhetünk s havonta fizetünk rezsivel kb. 50 000 ft-nyi összeget.

Utazás: Minibuszokkal egész jó ha nem kell nagy távolságra menni, de arra ott vannak a nagy buszok, a V.I.P járatok. Thai vonatot még nem próbáltunk, állítólag a thaiok szégyellik a vonataiokat, amik magyarok szerint jobbak mint az otthoniak, s mindig vannak ételárusok is. Itt az utazás is olcsóbb, s szerintem elég kényelmes.

Időjárás: Bizony meleg, 11-15 között megy a légkondi mióta itthon tanulok.  De cseppet sem bánom, pár év alatt a szervezet alkalmazkodik…

Hamarosan megnyílik az áruház amit építenek, AEON áruház lesz, még kellemesebb lesz az életünk mert közel lesz nagyon…

Közbiztonság: Nagyon jó, s az üzletekben se akarnak átverni.

Honvágy nálam nuku, ami fura, helyek sem hiányoznak, inkább az, barátokkal Badacsonyban bort kóstolni vagy Szent György hegyen, strandolni velük… De hátha ők tudnak majd ide jönni!

Hiaanyzik, hogy robogóra, motorra még nem telik, de majd idővel meglesz az is, ahogy vitorlázni is szeretnék ismét.