A kakas és a mandarin egyidejű, rejtélyes eltűnéséről…

Egy nap arra ébredtem reggel, hogy végigaludtam az éjszakát. Majd másnap a következőt is, kivéve a KHK éjfél vagy hajnali 4 körüli őrjöngését. A KHK teljesen hozzászokott az ultrahangos riasztáshoz.

Nincs harsány kakas! Van a többi, de azok olyan kis csendes, mindennapi kakaskák. De a harsány nincs. Gondoltam, elvitte a tulaja. Majd eszembe jutott a mandarin, ami a hűtőben van, és el szerettem volna fogyasztani, de nem találtam. Mikor Napsi hazaérkezett, mondtam, nem találom a  mandarint, mire ő ártatlanul nézett rám s közölte, véletlenül elfelejtette mondani, megrohadt és kidobta…

Én persze hiszek neki, egész biztosan véletlen egybeesés a kakas eltűnése és a mandariné, van ilyen. Persze, egyesek ilyenkor azt mondanák jelentőségteljesen, hogy: Nincsenek véletlenek, az univerzumban semmi nem történik véletlenül.

Szerintem meg vannak dolgok, amiket csak el kell fogadni, jobb  nem firtatni.

Amúgy, megjött a tél, idén elég késön, pár napja panaszkodtam, még mindig kell néha légkondi, ventillátorok, tavaly ilyenkor mintha amar nem kellett volna – és ma reggel 24 fokra ébredtünk, sőt délben sétáltam a tűző napon, s minden rendben! Itt van a tél, itt van újra…

Isszuk a finom smoothykat, Napsi készíti őket. Volt egy ötletem, kókuszbélből s kókuszvízből s sárkánygyümölcsből varázskoktél készítése -hát nagyon ízetlen lett, de visszaöntöttük a turmixba s Napsi pár banánnal meg vaníliás tejjel feldobta, ízeletes üdítőt varázsolt belőle.

Meg akciós 29 bahtért a karamellás latte, imádom… Ma meg az onigiri japán rízsháromszögek voltak akciósak 19 bahtért 35 helyett.

Piac viszont elmaradt, a szerdai is, csütörtöki is, mert valami rendezvénynek készül a hely, lehet hétvégén megnézzük.

Most végre Napsi is kapott valamit, egy szép ezüstgyűrűt… annyira jól áll a kezén, igazán rá várt.

Mást nagyon nem tudok ìrni, dolgozunk, tanulunk, s ha addig nem írnának, minden kedves olvasónak kellemes ünnepeket!

 

Makréla? Makréla?? MAKRÉLA!!!

Persze hogy jött a kukásautó…

De sikerült ráállnom arra, hogy dél-fél egy felé egy órát, másfelet szúnyókálok, az nagyon pihentető, illetve letöltöttünk kutyasíp alkalmazást a mobiljainkra, s mikor KHK kezdi a műsort és felébredünk, ráirányítjuk… Müködik, és már NHK megoldása is folyamatban, Napsi Sasvijjogást fog lejátszani, ha rákezdi!

ÉS akkor jöjjön valami egészen más!

Mi? Milyen Makréla? Arról írok, amiről akarok!

Örök hálám Napsinak, egyik nap szólt, a kolléganője dél körül szokott féláron szusit venni az Aeonban. Próba szerencse, én is hát nem este mentem, s valóban! Sikerült 2-2 lazacos, maguro tonhalas csomagot vennem, 45 bahtért 90 helyett. S persze van ott Onigiri is, és van ott Makitekercs is, néha a tonhalas féláron megvehető…

Egyébként, az Aeon ajtói tisztelegnek Douglas Adams emléke előtt. Valahányszor kinyílnak, agresszív „Hello! Welcome” üvöltéssel köszöntik a  vásárlót. Még ez kissé egyoldalú, de hamarosan nyilván jön az elégedett, Hmmmm… Mmmmm hanggal nyíló, vagy a boldogan, kéjesen felsóhajtó ajtó,  mely sóhajtása után megköszöni, hogy betöltheti életfeladatát és kinyílhat előttem. Vagy biztosít róla, ennél nagyobb öröm, hogy elöttem kinyilhatott, még nem érte létezése alatt….

És szerelmes lettem… első látásra, egy 125 cm3 motor is ki volt állítva a Robinson áruház első emeletén, de el akarták takarni mindenféle csilivili Honda CB 500, Kawasaki Ninja 750,  egy számomra eddig ismeretlen olasz gyártó, a Bellini amúgy dizájnos modelljei, mellette még próbálták KTZ-k  magamra vonni a  figyelmem, de én csak őt láttam….  Szerényen a háttérbe húzódott, de egyből felfedeztem… Felismerem a valódi értéket. Fekete szépség, kecses alak, hibátlan megjelenés… cruiser…  39 000 bahtba kerül, s Ryuka a márkaneve – sose hallottam a cégről, de egyből beleszerettem a mociba… Utoljára egy 600 cm3 Yamahát nyűhettem, a tündérmacskát, az 17 évesen többe került, mint ez a Drààagaszààág…

De persze még nem lehetséges. Várnia kell rám, de érzem, megvár…  Ha tényleg engem választott, még találkozunk. Látam rajta, senki más nem ülhet a nyergébe, csak én…

Addig pedig, valóra váltottunk egy rég tervezett beruházást, megvettünk 1350 bahtért egy Philips 5 fokozatú mixer gépet, ami jéggel is megbírkózik, kávét is darál, s Napsi fel is avatta, nem is akárhogy! Kókusz, Banán, Mangó, ananász, kókusztej – ebből készìtett csodálatos koktélt, nevet még nem adtunk e koktélnak, de nagyon finom volt!

Most még sokféle gyümölcs van, még sikerült egy darab mangót 47 bahtért vennem, van még sárkánygyümölcs, dinnye, ananász, kókusz, rengeteg mézédes mandarin, de akár szamóca is kapható. És a piacon sült gesztenye! És persze a banán, amit szinte naponta eszünk reggelire.

Na jó, akkor a Makréla!

 

 

 

 

Tehát, akkor a makréla!

 

 

 

 

Igen, mondtam hogy a makréláról fogok írni! De légyszi ne sürgess!

 

 

 

Hát  ha ilyen türelmetlenek  vagytok, bele se kezdek!

 

 

 

 

Szóval, Japánban ettem nagyon nagyon finom grillezett makrélát, s azóta is vágytam rá, de itt nem sok felé láttam éttermekben. Már kezdtem azt hinni, hogy errefelé nem nagyon van. Ugyanakkor a piacon sokszor, sőt minden alkalommal elsétáltam ilyen sült, sötétbörű halak előtt, s pár napja azt álmodtam, hogy javasolja egy hang, kóstoljam meg. Nos, tegnap nem volt piac, de az új Aeon áruházban is volt csomagolva ilyen hal, thaiul a neve, rákerestem a neten – s majd kiesett a mobil a kezemből, mert ez a hal a makréla. De ugye én csak filében láttam japánban, szelet makréla grillezve, a karosszériája ismeretlen volt számomra, nem gondoltam ez a vékony csőnek tűnő hal a makréla… Szóval már rég annyit ehettem volna, amennyit csak akarok, 2 grillezett makréla volt egy csomagban, 35 bahtért… Itt volt előttem, de mint a városi gyerek falun aki csirkét csak combként látott, s azt a fura tollas izét nem is hozza a csirkével kapcsolatba…. így jártam.  Hát, most már tudom, hogy néz ki a makréla, s az Aeon japán séfje is kitünően grillezi… Szerintem az általam ismert 2. legfinomabb hal, az első a grillezett angolna, amit még imádok, japánul Unagi…

 

Hamarosan lefekvés, mobilok feltöltve, sashang izzítva, kutyasíp beállítva – ebből alvás lesz! Jó éjt mindenkinek!

Kialvatlanságaink okai

Először is, a KHK. A KHK éjfélkor is kezdheti műsorát, gyakran hajnal előtt 2.30 óra körül, vagy hajnali 4 óra felé, de olyan is van, óránként. Nagyon ritka az az éjszaka, hogy csak egyszer ébreszt fel. Illetve, nem is ő. A KHK a szomszéd kerítése elé oson, ami mögött 3 kutya van, őket hergeli. Azok meg harsányan ugatnak, vonyítanak, de olyan hangerővel, hogy nincs az a mély álom, amelyből nem ébrednénk rá fel. A KHK a Kis, Hülye Kutya rövídített elnevezése. Megáll, rájuk vicsorog, orruk alá pisil a kapu biztos távoltartó erejének tudatában. Csak akkor hagyja abba a hergelést, ha arra jön végre valaki autóval, motorral vagy nagyokat tapsolok, de az nem mindig segít.

Vagy ott az NHK. NHK pedig éjfélkor kezdi, hajnali háromkor, négykor, ötkor. NHK a Nagy, Hülye Kakas a másik szomszédból. Megtanult fára repülni, s az ablakunk mellett üvölt, akkor is, mikor még bőven sötét van. Amikor először nem tudtam tőle aludni,a  beszerzése után, fenyegetően a kakaspörkölt szót kiabáltam felé. Napsi megszídott, hogy szegény így kommunikál, mit szólnék hozzá, nekem mondanák hogy pörköltöt csinálnak belőlem. Ám mikor Napsi megvédte, még csak KHK2 volt, kis hülye kakas. Érdekes látni, Napsi álláspontja hogy változik, ahogy a kakas egyre nagyobb s nagyobb s harsányabb lesz. Milyen gondolatok ébrednek fel benne, s milyen kapcsolatban vannak e gondolatok tárgyi dolgokkal. De erről (is) hátha fog ő írni, bár nem sok biztatást kapott eddig a közönségtől.

A jövő se túl fényes, ugyanis tegnap a szomszéd még 3 kakast szerzett be.

ÉS akkor ott van a hajnali kukásautó pár naponta, ami éktelen zajjal dolgozik. De sebaj, jön a hétvége, akkor kiallhatjuk magunkat – kivéve, ha a szomszéd kollégiumi épületben nem reggel 6 órakor állnak neki a fűnyírásnak, vagy esetleg valami építkezésnek…

A tegnap estét nagyon fáradtan, álmosan vártam. De a király születésnapja ma van, s a thaiok kinti bográcsozással, ünnepléssel ünnepelték, hajnali 4 óráig, körbe mindenfelé, a szomszédban koncert majd karaoke, naív művészek fellépésével. S mikor már csend kezdett lenni, valahol valami nagy csörömpöléssel összetört s akkora, italozás utáni őrült, órán át tartó veszekedésbe torkollott, hogy olyat még sehol nem hallottam. Ha jól értettem, mellőzték a keleti nyelvekre jellemző udvarias formákat, egy férfi s egy nő felváltva váltott kölcsönös nehézlovassági becsületsértéseket, a nő sokszor a hiszti legmagasabb fokozatát mutatta be. Majd vita közben elalhattak.

 

Sajnos, a légkondit Napsi nem bírja s most meg is van kicsit fázva, így nyitott ablaknál – aludnánk, de nem sokat sikerül. Amikor nagy a lárma, aki korábban ébred becsukja, s 20 perc múlva arra ébredünk, nagyon melegünk van.

Abban reménykedem, ma este már fáradtak lesznek a thaiok, s hátha a kakas s a kis hülye kutya is… ÉS akkor jön nyilván a kukásautó.

Nem beszélve arról, annyi a munka, hogy sokszor éjfél után hanyatlanék csak…

Nehéz napok ezek, nappal meg nagyon fáradt vagyok vagy 3-4 órát alszom, de elmaradok a sok sok feladatommal…  Nem jó érzés.

Most ez van.

Programváltozások

Na, máris megint itt vagyok. Mégis voltam a Loy Krathongon. Illetve nem. Vagyis igen, de nem akkor, nem úgy. Szóval…

Hétvégén még tartott, így sok km-es sétát tettem a hajóállomásig, s a hídon voltak felállìtva most az étkezdék, az árusok kis boltjai is. Volt 50 m-ig vízálló fényképezőgép 1350 bahtért, de nem volt hozzá sok bizalmam, felfújt lufikra lehetett célbadobni nagy plüss játékokért, céllövöldék, s kisvidámpark gyerekeknek. Így egy nagy séta erejéig mégis részt vettem rajta.

Hétvégén mégse mentünk a kis szigetre, mert Napsi végre sokat aludt, 14 órát majdnem. Csendben tanultam, dolgoztam, pihenhessen. Mikor felébedt, már dél elmúlt. Így itthon maradtunk, vettünk egy üveg fehér bort, Chardonnayt, Peter Vella fehér borát, s ez is finom, jelentem. S megérkeztek a japán Choya likőrök is az új boltba, 1 000 baht egy liter nagyon finom szílvalikör, s van másmilyen is…

S mivel maradtunk, irány az új olasz étterem! Hát nem olcsó, egy kis japán sör 140 baht, viszont olasz a séf, sokan dolgoznak a keze alá, a rendelést hamar teljesítik. Napsi paradicsomos, bazsalikomos pizzát evett, én egy sütőtökös, diós, karamellizált lila hagymást kértem, s isteni finom volt. 330-400 baht egy pizza itt. Egy egy kis sört s ásványvizet ittunk, az utóbbi itt 80 baht volt…  Viszont a borravaló, 7% benne van a számlában. Azonban, este a pocimnak már nem volt jó, kelt tésztával dolgozik a séf, nem esett jól kicsi pocinak. Megbeszéltük, a másik olasz étterem marad a kedvencünk, noha finom volt itt is nagyon a pizza, ez a sütőtökös fantasztikus volt, de az ilyen tésztáktól már elszoktam.

Így hát, pihenős lett a hétvége, amit kicsit se bánok. Még 5 nap a nagy takarékosságból, ami hátra van, de az is finom ételeket jelent itt.

Jövő héten napsinak lesz egy szabadnapja, utána 3 napos hétvége, amikor tervünk szerint állatkertbe megyünk, s veszünk egy mixert is, vagy hasonlót, hogy Napsi gyümölcsléket tudjon készíteni, sőt még akár humuszt is…

Jó hétvége volt, Napsi még órarend tervet készít épp, néztünk filmeket, a Szambát, illetve a Kezdőt Robert de Niróval. Ja, és persze az egyszer volt kedvenc sorozatunk részeit, amiket még nem láttunk, s a Trónok harcában is naprakészek vagyunk már!

Hiánypótlások

Vannak témák, amikről már szerettem volna írni, de elfelejtem őket. Most pótlásra kerülnek.

I: Medúzák: Bizony, Thaiföldön is egyre többet jelennek meg. A túlhalászat miatt elsősorban, s úgy tűnik, ők lesznek az óceánok új urai. Döbbenetesek a túlélési képességeik, vannak olyanok, amiket ha ketté vagy négybe vágsz késsel, azonnal kettő illetve 4 medúza lesz belőle s már ennyi támad rád…  Konkrétan vannak felvételek, mikor medúzát hajócsavar kap el, s több száz új, élő medúza lesz belőle pillanatok alatt… Itt is egyre több a baleset, e halálos mérgű medúzák, mint a kocka medúzák, nem kerülik el a találkozást, nem térnek ki az úszó elől. Néha nagyon szerencsés emberek túlélik a találkozást velük. De nincsenek már messze, a fülöp szigeteket is elérték a szabad szemmel nem is látható kis medúzák, melyek csípése még veszélyesebb, s még csak nem is látod őket. Lehet, a portugál gályának hivóttak is elérnek ide hamarosan. Ausztrália területének vizein is sok halálos állat él, de eddig a nagyobb testű halak, bálnák kordában tartották őket, de már nincs elég bálna, stb, s a medúzák világhódító útra kelnek a jelek szerint. A nemzeti parkban egy táblán  7 féle, Thaiföldön már élö halálos medúzafaj képeit tették ki.

II: Homár! Jelentem, amit a Lantai strandon láttam rákot, egy homár volt, utána néztem!

III: Szintén  Lantai emlék, hogy utolsó napunkon egy kézműves boltban Napsi talált egy nyakláncot amin egy gyönyörű tengeri csiga volt, s egy karkötőt. Pénzünk már fogytán volt, a nyakláncot letette. A bolt tulajdonosa angolul beszélni kezdett vele, mit dolgozik, hol él, s mikor megtudta tanár, ragaszkodott hozzá, a nyakláncot Napsi fogadja el ajándékba. Azért kapod, mert tanár vagy! Mondta neki. Itt a tanárokat megbecsülik, nincs is könnyű dolguk. Alig 1-2 évtizede a gyerekek még boldogan, a családjukkal éltek, ott tanultak, vagy nem, most meg reggeltől sokáig iskola vagy bentlakásos iskola kiskortól, 5 évesek is akár már így élnek. Elképzelhető, hogy élik meg, főleg vannak akiket messzi, nagyon jó hírű, drága iskolákba adnak be, s a családjukkal csak fél évente találkoznak… Ráadásul, itt a szellemileg sérült, vagy konkrétan deviaans gyerekek is a többiekkel vannak, Napsi mesélhetne róla…  Remélem hamarosan fog, pár hete sokat írt de a bejegyzés ay utolsó mondatoknál eltünt, s még nem heverte ki… Talán, ha írnátok kommentbe bíztatást, segítene hogy ismét írjon ő is.

IV: Egyre több ismerősöm érdeklődik az állatokkal történő, intuitív kommunikácíó iránt. A nagy lökést egy ma már nagyon híres felvétel adta, ahol az e tevékenységet végző, állatokkal kommunikálni képes hölgyet egy fekete párduchoz hívták egy olyan farmon, ahol szabadon élhetnek tigrisek, stb, és a tulaj megvette a fekete párducot, aki egy cirkuszban dolgozott korábban, s a párduc nagyon ellenséges volt,  s a ketrecéből sem volt hajlandó kijönni jó ideje hiába volt nyitva. A kísérletet a kapcsolatfelvételre videóra vették. A nő leült a ketrectől kicsit messzebb. A párduc azt üzente, már nem akar semmit az emberek világától, elege van.  Mikor a nővel hajlandó volt már jobban kommunikálni, rákérdezett két másik, korábbi kölyök állatra, akikkel korábban másik helyen együtt volt s velük jól megvolt, hogy velük mi van? E kölykökről senki semmit nem tudott, de később megtalálták őket, a fekete párduc már ismét velük van. A férfi elsírta magát, mikor a párduc üzente, azt szeretné ha tisztelnék s nem akar feladatokat végrehajtani. A hölgy elmondta neki, itt nincsenek elvárások, e farm nekik van, úgy éljenek, ahogy a természetben.

Előfordult, hogy a hölgyet Dél-Afrikába hívták, mert sok volt a cápatámadás emberek ellen. Megkérdezte ennek okát s kérte, figyeljenek. A cápák azt kommunikálták, már kevés a hal, éhesek, messzebb kóborolnak, számukra ismeretlen területekre s a fiatalok tapasztalatlanok. Ők harapással kóstolnak, s az emberhúst nem szeretik, kiköpik. Ám a szörfösök vonzzák őket, de nem fókával tévesztik össze, hanem a szörfösök izgatottságát érzik meg, s nekik az hívójel, hogy préda…  S ha egy ember cápát lát, sokszor felgyorsul a szívverése, pánikba esik s akkor már préda… Ez náluk ösztön. Náluk ez az izgatottsági állapot a vadászat hívójele. Üzenték, maradjanak az emberek nyugodtak, hálásan menjenek a tengerbe hogy egy olyan területre mennek, ami nem saját természetes életterük, s hála, nyugalom legyen bennük.  Viszont kifogásolták, hogy áram alatti drótokkal védik a strandokat most már, amik sok cápát megölnek mert érdekli őket, mi zizeg ott, s megnézik, meghalnak. A tenger ugyanis az ő otthonuk, nekik joguk van ott lenni, üzenik. Nem megoldás, hogy életterükből kihasítanak darabokat.  Utána a cápatámadások lecsökkentek.

Máshol a majmokkal fajultak el a dolgok, sokat loptak, házból is gyümölcsöket. A majmok azt üzenték, az embereknek nem is kell a sok gyümölcs amit leszednek s bevisznek a házakba, látták sokszor hogy elrohad s kidobják, csak begyűjtik, nekik meg alig marad. Ha nincs is rá szükségük, miért viszik el őket előlük? A hölgy szerint, az emberek viselkedésével kapcsolatos kérdésekre nagyon nehéz sokszor megfelelő magyarázatot találni, megvédeni.

V: Nem mentem el a loy kratongra, Napsi se, mert mikor indultam volna, nagy eső jött, már rég nem volt ilyen nagy s szabadtéri a program, az esö nyilván elmosott sok mindent, s így hát itthon maradtunk. De:

Sikeres lett a takarékoskodás, annyira, hogy holnap irány a kis sziget! Megspóroltuk, átmehetünk, ismét kis strandolás!!!  S december elején lesz 3 szabad napja Napsinak, a király születésnapja hétvégére esne, de kiadják szabadnapnak a hétfőt, hogy lehessen pihenni, így 3 szabadnap lesz….  Megyünk az itteni Állatkertbe is hát!

Ez az élet Babolcsay néni!

 

Végül, a thai nyelv tanulásról: Hála egy japán nyelvű két kötetes thai nyelvkönyvnek, végre úgy haladok vele, ahogy szeretnék. Nem rossz a Walen módszer, hogy egyböl hosszú mondatokat, kifejezéseket tanultunk, de nekem fontos a lépésről lépésre tanulás. E könyv először alapszókincset tanít, majd a japán nyelvnek megfelelően alapnyelvtant vesz át, s bizony sok apró, fontos részlet a helyére került így. Most jön egy olyan rész, mikor már igéket is tanulunk, a meglévö szókinccsel s igékkel komolyabb nyelvtan tanulás kezdődik, utána alaposabb, bonyolultabb nyelvtan majd tematikus szókincsfejlesztés következik, utána meg az angol nyelvből átvett szókincset tárgyalja. Majd jöhet jövőre a II. kötet, s akkor középfok már megvan thai nyelvből…

Most már nem nehéz a múlt, jövő idöt használnom, s nem keverem össze ezt sem. Yáák – akar, Dzsá, jövő idő, Yáákdzsá: Szeretném.. DE ha „Akarom majd” a kifejezés, akkor mit mondanék? Ajaj…  De nem bonyolult,   mert a Dzsá, a jövő időt jelentő szó MINDIG az ige előtt van, tehát az, hogy akarom majd, az” Dzsá yáák, Yáákdzsá nem lehet, a Yáákdzsá biztos, hogy azt jelenti, szeretném….

Holnap (te) mész (fogsz menni) dolgozni? Így néz ki thai nyelven: Prúnni Khun dzsá pááy boriszát máy kráp – ahol Prúnni = holnap, Kun=te, dzsá+ jövő idő, pááy=megy, boriszát=munkahely, máy a mondat végén a kérdést jelöli s nem visszük fel a hangsúlyt, kráp udvarias stílus jelölője. De! Elhagyható a jövő időt jelölő szó, mert a prúnni eleve jövő idő, tehát elég a Prúnni khun pàày boriszat máy s a krap is elhagyható ismerősök között. A válasz is lehet egyszerű, máykráp, itt a máy a nemet jelenti, vagy csááy kráp, azaz igen, de a kráp elhagyható…

Pááy – megy, Máá – Jön, Kláp – visszatér, visszajön.

Ha csak kijelentek, akkor a ben szót használom, Pom Ben kon Hungary. Magyar vagyok. Pom=én, ben=van, létige, kon=nemzetiség.

Ha megerősítést várok, akkor a mondat végén vagy a csááymáy (igen?) vagy a rhüpláú (vagy tévedek?) formát használom.

Kun ben kon thai, csááymáy. Azaz:  Thaiföldi vagy, igaz?

Kun ben kon thai, rhüpláu. Azaz:  Thaiföldi vagy, vagy tévedek?

Konkrétan a rhü vagyot jelent, a pláu hogy tévedés.

 

Na, ennyit a thai nyelvről.