Szerző: jagyu

Regenerálódás-hogyan lett Rolexem?

E hét még a regenerálódással telt, piacra el tudtam menni, de légkondis helyekbe még jobb ha nem megyek. Igy is fázom jó párszor, a hőháztartásom még mindig nem jött rendbe teljesen. Szegény Napsira maradt még mindig a bevásárlás.

A tüdőm valószinűleg meggyógyult, Napsi készit nekem mézes nyers fokhagymás immunerősitőt, azt fogyasztom naponta. Amint eszem belőle, máris köhögök, szóval azért valami még van, aminek ki kell tisztulnia.

Úgy néz ki, Napsi megkapja a beigért fizetésemelést, persze nem erőltették magukat – miután már szinte ő van itt legrégebben s valóban tanit is, sőt az új kollégákat is ő tanitja be meg lelkiismeretes – megkapja jövő hónaptól a többiek minimum bérét. Ennyi. Nagyon nem erőltették meg magukat.

A kötelező egy hónap gyászidőszak letelt, de a gyász folytatódik, továbbra is fekete, fehér, szürke ruhákban a thai emberek, igy mi is. December 5.-én iktatják be a mostani koronaherceget, biztos közvetiti majd a Tv. A protokolláris feladatokat évek óta ő látta el, s nem fiatal ember, 65 éves. A nép nem nagyon szereti.

Sok mindent nem tudok irni, nem megyünk sehová, az esős évszaknak rég vége kellene legyen de gyakran még esik, épp megint alaposan beborult. Elhúzódott a forró évszak is, lehet az esős is, s Napsi azzal jött egyik nap haza, a hirek szerint most hidegebb s hosszabb lesz a hideg évszak is…

A piacon egyik nap egy órásnál vettem egy órát 350 bahtért, itthon vette észre Napsi, hogy Rolex másolás, koppintás a külseje, de még Rolex matrica is van rajta… a felhúzója már esik szét, viszont szép.

Napsi talált egy thai aukciós oldalt, helyesebben kollégái mutatták, s lelkesen licitált egy konyhai edényre – majd kiderült valójában elterelés volt, nekem licitált egy viz alatti fényképezőgépre, s meg is érkezett, egy kinai gép, talán 500 bahtba kerülhetett… boltban ezer felett van az ára. Remélem, hamarosan kipróbálhatjuk.

Még minden nap pihennem kell pár órát, de már ellátok feladatokat, s remélem jövő héttől már teljes időben.

Más nincsen, illetve nézek végre japán nyelven filmeket, úgy tanulok most nyelvet…

 

 

 

A hazatérés

Először is arról irok, nincsenek már hangyák. Elutazás előtt pár napi ételt még hagytam nekik de elfogyott. Utána meg, a jelek szerint elköltöztek, de legalábbis megtalálták az utcai étellehetőségeket. Néha feltűnik még 1-1 a lakásban, amelyek elszakadtak a bolytól. Korábban vissza akartam tenni őket társaikhoz, de azonnal megölték azt a hangyát, amit odatettem melléjük… Lehet valami napi jelszó van náluk, nem tudom. Mindenesetre, csak a fürge hangyák vannak, amelyek nem csipnek, igy mi is békén hagyjuk őket.
Sajnos, amig Japánban voltunk, meghalt a király. 86 éves volt már, évek óta kórházban élt, de a népe nem feledte, mennyit tett értük. Nagyon szerették. A trónörökös nem olyan népszerű. Többször felmerült bennem, mi lesz ha meghal a király, a szomszédok biztos nagyon fogják gyászolni – ezt végül nem láttuk, mert már egy hete történt, mire megérkeztünk. Mindenesetre, Japánból Napsi fekete kölcsön nadrágjában érkeztem meg, vettünk Japánban fekete inget számomra, Napsinál volt, s megérkezésünk után még fekete ingeket vásároltunk.
A thai emberek nagyon örülnek együttérzésünknek. Pár napja már lejárt az 1 hónapos kötelező gyász, de továbbra is mi is feketében vagyunk. Van hatása is, olyan vizummal voltam el, amivel nem nagyon lehetett volna, de mikor a határőr látta, feketében vagyok, meggondolta magát s átengedett. Nem kellett a sulitól kapott külön levél, amia  vészhelyzetre volt tartva. A vizumhosszabbitással se volt nagy gond, csupán nem volt meg időre, de időlegesen egy héttel meghosszabbitották, utána meg negyedévvel, ahogy szokás. Viszont annyira nem voltam már jól, igy a nyelviskolába nem mentem be az utlevéllel, s csak nemrég jutott eszembe… de még mindig nem vagyok túl jól, amint pár csepp eső esik vagy megérzi a testem e légkondit, hatalmas izzadással reagál mindkettőre, lehül a testem s máris ismét visszaesek. Igy egy hete már gyakorlatilag sehova nem megyek hogy ne essek vissza, mert esős évszak még kitart, naponta többször is előfordul eső, váratlanul akár. S minden nagyobb üzlet légkondis. Szegény Napsi jár most a piacra is, boltokba is vásárolni, minden az ő nyakába szakadt. Nagyon hálás vagyok érte.
Hogy fekete ruhában vagyunk, tetszett a lakás bérbeadó családnak is, megköszönték, ahogy a boltosok is. A piacon meg, mikor látták feketében vagyok, szinte dupla adag ételt adott egyik árus, akinél szoktam vásárolni.
Egyik nap a szomtámot áruló szomszéd hölgyet megnevettettem, mert Napsi ment le nekem szomtámot venni, de nagy eső kerekedett, s én felkeltem, előkaptam egy esernyőt, felöltöztem s leszaladtam vele – de azzal, ami már kissé le volt strapálva, azaz az eső ellen teljesen már nem funkcionált, s ez volt a megmentő sereg… Tartottam Napsi feje fölé a nem funkcionáló esernyőt!
Jelenleg is még 31 fokban is előfordul fázom, de javul az állapotom. Naponta 3 órát lehetek fent, alkothatok, de egyébként feküdnöm kell sokat.
Segitenek a thai ételek – zöld curry, szomtám, tom jam kung, mind tisztitotta a tüdőm. A kókuszlé remek rehidratáló, remélem hamarosan felépülök teljesen.
Ez van most.

Japánban jártunk

Hát, bizony számunkra hideg volt. Oszakába érkeztünk meg, egy mesterséges szigeten van ott a reptér, s vasúttal utaztunk mi tovább. Egy kisvárosban az egyik Kami (isten) ünnepe volt éppen, ahol megszálltunk. Mivel szakmai út volt, egy másik blogban bővebben irtunk róla.
Itt most csak összefoglalva az élményeket: Voltunk szakékóstoláson, én kóstoltam meg 6 szakét, három is bejött nekem nagyon. Narában sok időt töltöttünk, sokat etettük a kedves, szelid őzikéket, megnéztünk templomokat s persze a Nagy Buddha szobrot megcsodáltuk. Voltunk tea szertartásra felkészitő oktatáson Teamesternél, s ott magunk készithettünk Matcha teát porból, forró vizből, elsajátitva a szükséges fogásokat. Nagyon élveztük, Napsi teája jól sikerült, az enyém sajnos keserű lett, nem volt elég gyors ahogy kevertem. Osakában is voltunk, a szakmai program alatt, s azért eljutottunk ott Noh szinházba. Napsi életében először volt ilyen előadáson, nagyon tetszett neki is.
A vonatok fantasztikusak, egyszer utaztunk Sinkanzennel is. S a sok italautomata, mindig lehetett forró vagy hideg kávékat, teákat venni az utcai készülékekből, de akár forró levest, csokikat is. Napsi örömmel fedezte fel kedvenc japán étcsokiját az automatákban, s boltokban, jóval olcsóbban mint itt. Bevásároltunk belőlük, s vettünk finom kávét is Japánban. Szép képeket is, szaké készletet, s hoztunk szilva likőrt is Japánból.  Napsi végül egy japán óra boldog tulajdonosa is lett.
Voltunk Kyotoban is, láttuk az Aranypavilon templomot, a régi császári palota hatalmas kertjében is sétáltunk órákat, s feljutottunk a Kyoto Towerbe is, gyönyörködni a kilátásban.
S persze ettünk finom ramen s udon leveseket, maki tekercseket, Szusit, sokféle japán ételt megcsodáltunk, hegyekben is kirándultunk.
Ami most elmaradt: Nem voltunk Onsenben, s nem próbáltuk ki az origamit s a kalligráfiát például – de ami késik, nem múlik!
Még visszamegyünk, nagyon reméljük….

Rég nem jelentkeztem-Dióhéjban

Még élek, de fekszem 6 napja. Még Bangkokban nagyon megfáztam utunk előtt, Japánban tölthettünk két hetet de azt is nehezen birtam. Visszatérve várt rám a vizumügyintézés, s sajnos meghalt Őfelsége mig Japánban voltunk, nagy a gyász most. Nekünk is fekete ruhákat kellett beszerezni, s csak utána adhattam át magam a kurának, addigra már mellhártyagyulladásom is lett. De nagyon jó volt, s nagyon hasznos, élvezetes, be fogok számolni sorban majd később mindenről:

Hangyahelyzet, gyászidőszak, hogyan jöhettem vissza a vizumommal, mit szólnak hogy mi is gyászolunk, hogy kuráltam magam, miket ettem amik segitettek, merre voltunk Japánban mit láttunk,  stb, csak időt kérek.

Köszönöm!

Kellemesebb idők

Megvolt Napsi utolsó két munkanapja, s végre megszabadul egy kellemetlen kollégétól, aki annyira tojt bele a munkába, hogy sok minden rájuk, többiekre maradt. Sokszor téma a kulturális különbségek más népekkel, nos itt más kulturális különbségek is voltak, a thaiok is úgy tudják, már évmilliókkal ezelőtt lejöttünk a fáról, rejtély neki hogy sikerült ennyi időt elsunnyognia…
Kedd du. Napsi sörözni ment egyből kollégáival, én is kedvet kaptam, de még tanulnom kellett, igy én este mentem el, s az Asahi sörhöz ettem finom Gyozát… S dráma van, még magamnak is nehezen vallom be, de- kezdem megunni az Asahi sört.
Nyelvtanulás megy tovább, még mindig ismétlek, de hamarosan uj anyagot veszek Thai s olasz nyelvből is.
Elmegyünk jövő héttől 2 hétre, s ha visszajöttünk, elmondjuk merre s hol jártunk. S utólag lesz megint az élménybeszámoló.
Végre jobb idő van, de a baromállat (KHK uj neve) miatt füldugó kell megint esténként. Hálisten sokat esik, olyankor nem jön a többi kutyát hergelni.
A hangyákkal a kapcsolat rendben van, etetem őket, cserébe ők se jönnek be a lakásba.
Hétvégén még volt Durian, finom is volt!
És a Kávék fantasztikusak! Kotyigósban is jó, meg a csodamasinából is!
Mivel kicsit hűvösebb helyre utazunk, ruhatárat kellett frissitenem. Most először, mivel éjszakák ott hűvösek, pizsama kell majd, s vettem a Robinsonban 990 bahtért, s kell hosszú nadrág is, az 790 baht volt, s mikor fizettem, kaptam még egy olyan méretű nadrágot más szinben, amit én választhattam, mert épp egyet fizet 2-öt vihet akcióban volt. S egy szép inget is beszereztem, amire rég fájt a fogam, de 990 bahtos volt, s most az is 390 bahtba került csak, pamut teljesen, szép, s kellemes viselet.
Találtam az Aeonban Miso levest, instant, minden száritással tartósitott japán módra, nekem nagyon bejön.
Hát, sok minden nincs, tanulás, Napsi végzett most végre pihenhet pár napot, azután Kalandra Fel következik, viszlát 3 hét múlva kb…