Szerző: jagyu

Nagyon sokat dicsérték, hát ideje volt felkeresnünk… Első alkalom eléggé csalódás volt számunkra…

nagy zaj van, a neves pizzázó zárva ahol ettünk volna, de szerencsére van 3 Sabroso étterem is, ahol lehet finomakat enni. S találkoztunk egy kedves ismerőssel, aki korábban egy Davidi kávézóban dolgozott, most meg Boquete-ben. Finom a kávéjuk. Itt dolgozik:

Találtunk egy kézműves sörözőt is, 6 dollár volt egy korsó sör de különlegesek. Viszont ködszitálás volt már 15 óra előtt, s nagyon hűlt is le a levegő… igy hazamentünk a következő busszal.

Vannak éttermek, van japán étterem is, ugyanolyan mint Bocasban is volt.

Jó kis Ramen leveseket, szusikat lehet itt enni…

De Boquete nekünk – Thaiföld, Bali után – nem volt olyan különleges.

Másodjára is elmentünk hát, s egy kis pizzázóban elég finom pizzát tudtunk enni – szerintem bocasban s főleg Thaiföldön a pizza is jobb, de ez sem volt rossz. Ittunk ujra kávét is, söröztünk is. Tehát kikapcsolódásnak jó… Próbáltuk az ismerősünk kávézójában lévő süteményeket is, de túl édesek voltak sajnos. Viszont találtunk egy igazi olasz fagyizót s nagyszerű volt, finom fagylaltok… De azért másodjára is úgy mentünk haza, nem olyan nagy szám Boquete…

Harmadjára P barátunk és felesége is velünk tartott. Elmentünk a hires kedd délelőtti piacra, s ez már igen… vettünk 7 dollárért kávét (sajnos kiderült később hogy a savanyú fajtájú volt amit uj trendként igyekeznek eladni – szerintem meg az éghajlatváltozás miatt az arabica s robusta kávéfajták nem fognak teremni s a kávétermelők ujabb, ellenállóbb kávéfajtákkal próbálkoznak – viszont azoknak a termése savanyú, nem keserű)… Vettünk még kókuszos csokit kézművest természetesen, zöldséget és végre egy igazi panamai kalapot is sikerült venni a buksimra – kézzel készitik, 35 dollár mindenütt az ára. Sokáig nem volt az én fejméretemben, de most igen – hiszen a hires virágfesztivál idején jöttünk harmadjára s feltöltötték a készleteket. Napsi kapott egy szép gyűrűt is, egy barátságos perui árustól vettük.

A virágfesztivált megtekintjük természetesen, szép nagyon:

Utána elvisznek taxival a „titkos” kedvenc helyükre, ami egy panzió sok kis házzal s szép patakos környezettel, úszómedencével, minigolf pályával…

Barátaink sokat beszélnek egy nagyszerű étteremről, meghivjuk őket oda – hálából a sok útmutatásért – de zárva. Tudnak egy másikat s ott tényleg finomat lehet enni. Halat kértem s Dorado fajtát kaptam. Bocasban nem nagyon izesitették, de itt…. nagyszerűen izesitették, s Napsi ebédje (hal-taco) is finom… P és felesége óriás hamburgert eszik. Utána elmegyünk még kávézni is, azt is ismernek jó helyet ők is. Sütizni is lehet de mi már tele vagyunk… Igen jóllakva szállunk fel a buszra – kezd Boquete érdekes lenni. Vannak hát szép helyei, de titkosak tényleg… fel kell fedezni!

Kezdem érteni, Panamában Boquete az egyik legszebb hely, az europaiak s amerikaiak számára. Hisz van söröző, sok étterem egymás hegyén hátán, kávézók s a klima nagyszerű azoknak, akik nem szeretik a meleget. Vaéamint kirándulóhelyek, zöld s sokan a hidegebb vidékekről érkeznek – amerikából is, europából is – nekik ez a klima s hely ideális.

Sziasztok kitartó olvasók, a Nagy Munka még tartott karácsonyig – igy időnk is kevés volt, mármint ami szabadidő lehetne. De mivel nagyon kimerültem, egy szabadnapot kivettem decemberben. Csak hevertem a függőágyban, néztem az eget, hallgattam a madarakat – és minden tökéletes volt. Aludtam, pihentem. Hónapok óta nem jutott szabadnap, kikapcsolódás.

A napokban meglátogatott minket egy újabb gyönyörű madár – Napsinak sikerült fotót késziteni róla annyira, hogy utána tudjunk nézni mi ez a fekete álarcos fejű gyönyörű madár – hát a neve MotMot.

A leguánok nem semmik, szerintem ninja képességeik vannak álcázásra…Egyik nap egy kávézóból kijőve felnéztem egy nagy fára, éreztem van ott valami – de csak egy fura zöld növényi hajtást láttam. Odahivtam Napsit, milyen érdekes – s csak akkor vettem észre, egy hatalmas leguán hátsó lábának egy részét néztem növénynek, de magát a nagy leguánt nem is láttam eddig! Mikor már láttam, egyből meg is mozdult mintha megérezte volna, álcája lehullott, a mentális pajzsa s elmászott. De egy kisfilmet tudtunk róla késziteni:

Davidba hetente 2x is bemegyünk vásárolni. Véget ért itt az esős évszak s nagy hőség van, szárazság. Egy legyengült kolibrit találtunk, akár meg is foghattuk volna – de Napsi kezelte kb fél percet. Utána szerette volna egy virághoz vinni de ekkor felrepült jó magasra s távozott – reméljük talált innivalót s helyrejött.

Karácsonyra Napsi kivánsága az volt, nézzük meg moziban, plázában az Avatár 2.-őt. Angol nyelven, spanyol felirattal néztük, s nagy örömömre majdnem mindent értettem spanyol szöveg alapján. A film nagyszerű, minden részletre odafigyeltek, bár 3 óra 20 perces – nincs unalmas rész, a székhez szögez a film. S ezt bizony moziban kell nézni, nem streamingre való. Kicsit féltem a feliratok olvasásától mert thai nyelven 2 év után se tudtam olvasni elég gyorsan ha elmentünk ott moziba – de a spanyol jobban ment.

Itt a jó idő, jön hamarosan a Kávé és virágünnep, aztán következik a kinai ujév majd jazz és blues fesztivál – 3 szép hónap várható, és persze itt a Karácsony is, Panamai módra – ami szépen feldiszitett házakat jelent s december 24.én éjjel hajnalig tartó tüzijátékokat szinte minden házban a környéken, hatalmas robajjal. Épp ez lett volna az első alvós esténk, de ünnep van, ezt ki lehetett birni s szép házi tüzijátékokban gyönyörkedhettünk. Maradt pihenésre december 25 és 26… akkor hátha alszunk jót s nagyokat.

Napsi vágyott egy képernyőre irható tollra, már ott tartottunk hogy az Amazonról rendeljük – mikor egyik nap Davidban az egyik egy dolláros boltban megéreztem, egy eladót kérdezzünk meg – megtettük s kiderült, nem messze egy boltban lehet venni. Mindenhol csak Iphone-hoz valót árultak jó drágán – de ebben a boltban volt a normális érintős toll, s nem is volt drága, s kettő volt a csomagban!

Tervezzük a költözést – bár még fél év minimum vagy több, de nem lehet elég korán kezdeni, hova menjünk tovább. Én egy szigetet néztem ki, Napsi egy szárazföldi területet amiről azt olvastam nagyon drága ott lakást bérelni – de Napsi talált megfelelőket, valószinű meglesznek később is. Ha egy évre vesszük ki – s annyira szoktunk bérelni – akkor megfizethető s szép helyen van. Nekem is tetszik, mehetünk akár oda majd. Most Napsi választ majd helyszint.

Egyenlőre sok alvásra van szükségünk, kimerültünk nagyon. Töltődünk, alszunk, illetve megfőztem Napsinak a híres részeg csirkémet! S neki is bejött.

A lassú főző nagyon bevált, imádjuk, hetente használjuk. És hetente eszünk thai curryt, azt is nagyon szeretjük.

Rájöttünk milyen nagy szerencse hogy Thaiföldön éhettünk éveket – az eddig a csúcs, életminőségben, emberek kedvességében, minden téren… Ma már tudjuk Bali is nagyszerű, de Thaiföld után nem volt annyira hatása, de ott is lehet boldogan élni. Panama se rossz, de itt nem lehet készen venni finom ételeket helyiektől az utcán, nem igazán van street food és sok idő elmegy a bevásárlásokkal, főzéssel. Thaiföld biztosit időt, pihenést, s van minden…

Kávé: Most ugyan már nem ihatok mert nagyon kifáradt vagyok s nem tesz jót ilyenkor a koffein – de nagy álmom volt magyarországon hogy bárcsak minden nap ihatnék arabica kávét, panamait, kenyait, columbiait, guatemalait ami nagy kedvencem… S most teljesült. Csak annyira kimeritett az informatika, hogy nem ihatom őket, lehet hónapokig tart mig regenerálódok. Főleg a szivem készült ki de nagyon. Szóval a kávéval várni kell. De egy Guinness sört ihatok időnként, karácsonykor cocktailokat is. Egy Guinness itt 85 cent!! S hatos kiszerelésben kapható – nagyon finom.

Elhalasztottam az utolsó 2 hónap időtartamú nehézfémkivezetést amig a száraz évszak tart, hogy kirándulhassunk végre… De egy májtisztitás vagy kettő addig is belefér.

Vettünk egy mini gofri sütőt is, ugyhogy lesz az is, tejszinhabot is beszereztünk.

Tartom a súlyom minden diéta nélkül – 73.6 – 74 körül maradt a súlyom, pedig nem figyelek oda mit eszek, most például naponta jöhetnek étcsokik, 50% feletti kakaotartalommal. Juj, a ghanai, nicaraguai csokik nagyon finomak… És eszem Napsi finom banános-csokis sütijeit, jöhet fagylalt, sörök, minden jöhet. Mégis marad a súly. Valószinű a májam tért magához s képes újra nagyon hatékonyan dolgozni.

Januárban dolgozunk a helyi elindulásunkon, sajnos ez is elcsúszott, decemberben már ezzel kellett volna törődnünk. Pár nagy lehetőségről lemaradtunk de akkor e téren fogunk most többet dolgozni – helyi szinten. Januárban és december végén sokat kell mennünk a helyi településekre, bemutatkozni, stb és a helyi szervezési, marketing feladatokkal foglalkozni. Keveset leszünk itthon, de nem baj. Boquete-ben hüvösebb is van – ha tetszik, akkor sokat fogunk oda járni.

Karácsonykor, 24.-én megvolt a hal lakoma – Napsi talált egy jó éttermet amit dicsértek s ott mindketten halat kértünk. Én parmezánosat, Napsi a hely halspecialitását kérte s jól választott – mandulás tejszines-gombás volt a hal amit kapott, s sokféle más földi jóval hozták… ittunk finom maracuja limonádékat is, s borravalóval együtt 36 dollár volt. A parmezános hal is nagyszerű volt -mindkettő halfilé volt. De Napsi hala volt a nyerő, különleges nagyon.

Nemrég egy helyi kifőzdét is találtunk, ahol akár 10 dollárért megebédelünk amikor bevásárolni megyünk s finomat főznek s változatosan… ott is van sült csirke, grill csirke, halfilé, 3 féle köret, kétféle saláta legalább, tésztás, rizses ételek s múltkor volt baconbe göngyölt marhahús is meg van sertésborda is… jó helyek vannak azért itt is.

Szóval most már gyakrabban jelentkezünk, vége a nagy hajszás időnek s előre vesszük az itteni feladatainkat – 3 hónapunk van itt bejárni a környéket, bemutatkozni, előadásokat tartani, ismerkedni.

Tartsatok velünk!

Na szóval:

Napsi Orbanisztánba látogatott családjához, barátokkal találkozni – s csaknem egy hónapot töltött ott. Tudta hogy felmentek az árak, de azért voltak meglepetések – egyre több minden olcsóbb Panamában, mint ott.

Ugy jött vissza, hogy nagyon jó hogy nem ott él már – s hogy nem tudna már ott élni.

Közben én 2 agyvérzést kaptam. Az elsőt észre sem vettem, egyik tanitványom jelezte hogy fura az arcom a kamerában, féloldalas volt az arcom:-) De én nem törödtem vele, végigdolgoztam a napot is becsülettel. Másnap Napsi is szólt, nagyon nem jól nézek ki. Utána jött a következő, arra felébredtem – éreztem agyvérzés, kezeltem magam s visszaaludtam, mert 4-5 órákat alszom elég régóta, s napi 3-4 kv is fogyott.

De utána vissza kellett vennem a tempóból – de addigra minden fontos fejlesztés véget ért, s már a csapatmunkákon a hangsúly. S hát jó a csapatunk 🙂

Szóval kérem napi 2 órát dolgozhatok s tanulhatok összesen – nem mindig sikerül betartani, volt nemrég 5 nap amiben 4 nap napi 5 óra munka volt – de aztán kivettem 3 nap pihenést.

Közben megérkezett Napsi s tanitványaim is kezelnek meg én is magam. Azt érzem sejtszinten fáradtam el, most regenerálódik a testem, s jövő évben is csak napi 4 órát szabad dolgoznom, pihennem kell sokat. De akkor már lehet is 🙂

Ilyenkor eszembe jut az a tanitóm, akitől mikor nagyon fáradt voltam már s kimerült 30 éves korom körül s megkérdeztem tőle, mikor pihenhetek végre? Szeretettel rám nézett akkor több mint 80 évesen s azt felelte – a sirban majd, fiam! Mi csak ott pihenhetünk meg.

Nos, mivel csapatmunka van nálunk s az következik, igy most azért pihenhetek majd.

Mellékhatásként fogyok, aminek kifejezetten örülük, célom volt a 71-73 kg elérése, ehhez elhagytam a cukrot, alig eszem kenyeret – s 77 kg-ról leereszkedtem 73.4 kg-ig, szóval közel a cél…

Januárban kezdem az utolsó 2 havi nehézfémkivezetést – most erősödnie kellett a testemnek előbb. Aztán következik májtisztitás, s végül a candida ujabb visszaszoritása. Ha már nincsenek nehézfémek túlságosan, akkor a candida is végleg viszaszoritható,

Közben pedig egy fogam is eltört, s hát erős foggyökereim vannak… A panamai fogorvosnő megkinlódott vele, egy órás eljárás volt de nagyon ügyesen dolgozott, miközben én kényelmesen feküdtem. Darabokban tudta kiszedni a fog gyökereket, s vésni kellett a csontból is hozzá – aztán kaptam fájdalomcsillapitót. Mikor hazaértünk, Napsi elolvasta s kiderült, agyvérzést kapott emberek nem szedhetik. Sebaj, kibirom, feleltem. De kiderült van panadol itthon, azokbol első nap összesen ketőt szedtem be, majd még 3 napig 2x felet, ennyi elég is volt, utána semmit. A doktornő 10 napra irt fel erős fájdalomcsillapitot de nem volt rá szükség. S 20 dollár volt az egész költsége.

Találtam a világ egyik legnagyobb pillangójából egyik nap a földön egy példányt, a kinai bolt előtt.

Panamában fantasztikus hogy a tömegközlekedés mennyire figyelmes. Nem állami pénzből vannak támogatva, mi utasok fizetünk. 80-90 cent az ut a városba, kb 20 perc. Ott tesz le a busz, ahol kérjük, nem csak a hivatalos megállókban – s bárhol fel is vesz. Csak inteni kell. Sose vernek át az utiköltséggel. A soför minden mellékutcába benéz, nem iparkodik-e valaki a buszhoz? Ha igen s már túlhaladt, akkor szépen visszatolat az utas elé. Ha forgalmas uton akár 5 perc mire át tud jutni a mi oldalunkra, akkor is mindenki türelmesen vár. Ez mindenkinek jó. Gyakran eszembe jutnak a királykodó magyar járművezetők, akik akár az orrod előtt csukták be az ajtót…

Beszereztünk egy lassú főzőt, Napsi szerint azzal akár én is képes leszek alkotni valamit. (Pedig a gyorsfőzés is jól megy, thai curryt pár perc alatt wokban bármilyet készitek gyorsan, sült rizst is, s de finomak)!

S igaza volt, a lassú főzőbe elég betenni az összetevőket aztán 4-8 óra alatt elkészül… Elsőként parmezános csirkét készitettünk s nagyon bejött mindkettőnknek, utána marha oldalast (sertésoldalas nem volt épp) az is megpuhult de az izek nem értek ugy össze, pedig mézzel is bekentem… afféle gulyás lett belőle, de az igaz hogy a krumpli is, répa is hihetetlen finom benne. A legolcsóbbak közül vettünk készüléket, automatikusan nem is áll át melegen tartásra, nincs időzitése, nem programozható – viszont ólom se jön ki belőle mint sok lassú főzőből. Napsi ennek is gondosan utána járt, amit mi vettünk, abból semmi ólom nem szivárog ki.

Jövő héten Napsi jön, olasz csirkés receptet választott, utána én tacohoz szeretnék husit késziteni majd. S karácsonykor elkészitem Napsinak a hires nevezetes részeg csirkémet!

A napok rohannak, spanyolul tanulok még. November még hajtós a csapatnak, de a december már nagyon laza, több csapat befejezi a munkát évekre: A forditók, a az informatika fejlesztésen dolgozók, a design tervezők, a webfejlesztők, az app és script irok… Véget ér sok év után. Marad az informatika rendszergazdai feladatok ellátása (automatizáltunk mindent szinte) a non profit marketing és a videoanyag fejlesztés néha… Végre jöhet ujra a gyógyitás, a szervezetfejlesztés, az oktatás…

Elindult hivatalosan is Floridai kezelőhelyünk, s Napsival mi is hamarosan belevágunk. Vettünk itt is kezelőágyat, könnyű, hordozható s kényelmes.

Aztán, következik hamarosan ujra a világjárás valószinűleg…

Uj honlapunk 46 nyelvre készült el, a tananyagok forditásai is. Szóval végre készen állunk!

Következik 1 lazább év (remélem) s utána 4, sok sok utazással, kalanddal, világjárással.

Sokáig nem jelentkeztünk, szorgos munkás napok vannak kérem, s mivel a La Nina jelenség továbbra is aktiv, itt kb déltől mindennap nagy esők vannak, néha csak du. A páratartalom 85-91%, máskor nem ilyen esős errefelé. Szóval nincsenek felfedezőutak most, majd decembertől kb.

Nos, a tárgyalás hónap befejeződött, s teljes béke van Panamában. Rengeteg élelmiszernek levitték az árát. Amiért régebben 20-22 USD-t fizettünk a kisboltban, most 8-12 dollárba kerül. Nem csak a szegényeknek fenntartott boltokban, mindenhol. Szeptemberben muszáj voltunk több légkondit használni, akkor volt a legmagasabb a páratartalom a lakáson belül is – és pont akkor jött a rezsicsökkentés panamai módra, ugyhogy mig korábban 2-3 órát ment a légkondi, szeptemberben fél napokat – de a számla ugyanannyi maradt 🙂 Pont ugy csökkentették az áram diját.

Nem csak alapélelmiszerek árát csökkentették, hanem kb 120 élelmiszerét. A benzin még olcsóbb lett, literje kevesebb mint egy USD. A tanárok fizetése a legkisebb faluban is már 1-el kezdődik minimum – azaz 1000 dollár minimum. A munkanélküliek is kapnak egészségügyi ellátást mostantól, a gyógyszerek árát levitték s ezentúl az állam közös beszerzésben nagy tételben vásárol, ráadásul jobb minőségű gyógyszereket. És olcsóbbak lettek azok is. Létrejött korrupció ellenes csoport is, illetve árellenörző, hogy betartják-e a kereskedők az árakat. A GDP 6.5%-át ezentúl oktatásra forditják. Szóval béke van, mindenki örül, kivéve a munkaadókat – ők is követelték a részvételt de a püspök csak a második fordulóra hivta meg őket, a vállalkozásokat érintő kérdésekről egyeztethetnek – de ők azt akarták hogy mindent vizsgáljanak felül, eddigi megállapodásokat – nyilván mert eddig a panama csatorna profitja az ő zsebükbe került, főleg a leggazdagabb családokéba – de erre se a munkavállalók, se a kormány nem volt hajlandó, igy nem volt második forduló..

Ja s emelték a minimálbért is, szóval kénytelenek jobban megfizetni az embereket a vállalkozók most már.

És megjött a kedvenc maja függőágyam, most már néha van időm kifeküdni bele, fél vagy 1 órát pihenésképp, s csak nézni a madarakat, hallgatni őket.

Egyenlőre ennyi, a nagy munkák után, valamikor november 2. felében folytatjuk!

Sajnos nincs fényképünk arról a Tollasról, ami meglátogatott – de van olyan fénykép, ami azt a fajtáját mutatja, amivel találkoztunk.

Napsinak sajnos tönkrement a fényképezőgép lcd kijelzője, illetve először nem is tudtuk, mi látogatott meg minket.

Napsi arra figyelt fel, hogy a madarak izgatottak a kert végében a fákon, s valamerre néznek, egy magasabb fára – de nem látott ott semmit. Már bejött a kertből dolgozni, én is dolgoztam. Aztán elindultam ki a kertbe kicsit pihenni s úgy láttam először, hogy valami madár van a kertben, szép kék feje van… Jobban megnézve inkább leguánnak tűnt, hiszen hosszú farka volt. De fűnyirás előtt voltunk, nem láttam tisztán. Szóltam Napsinak, jöjjön ki, érdemes – s mivel azt hittem leguán, elindultam felé. S akkor a „leguán” huss, felszállt a magas fára a kertünk előtt, azzal a jellegzetes repüléssel, ami mint megtudtuk, a quetzal különleges szárnyalása… gyönyörű látvány volt…

Ilyen csodás madár látogatott meg minket:

A Quetzal a szabadság szimbóluma itt – ezt a pompás madarat nem lehet fogságban tartani, mert meghal szabadság nélkül. Azt mondják, az is ritka valaki az erdőkben egy tollát megtalálhatja életében, mégha kutat utána is – s nagy szerencse Quetzallal találkozni.

A minket meglátogató Quetzal ahogy felrepült a fára, rejtőszineinek hála, azonnal el is tünt … Talán Napsi fényképezőgépével tudtuk volna lefotózni. De talán nem is kellett most fotó..

Hihetetlen volt, Panamában sokféle madár él, a világon a legtöbb különböző faj ebben az országban él.. Még Tukánnal, sokkal gyakoribb madárral sem találkoztunk mióta itt vagyunk – de egy Quetzallal igen..

Azért is érdekes mert mi nem teszünk még ki etetőket – nincs rá időnk. Mellettünk a szomszédok igen, sok madár jár oda – de a Quetzal idejött…

Pár nappal később meg voltunk hivva egy születésnapi vacsorára ujdonsült panamai ismerőseink jóvoltából s ott elmeséltem vendéglátónknak. Nagyon meglepődött, mondta hogy az őserdőben van egy faház ahova hosszú ösvény vezet, azt szokták kivenni túristák napokra, hátha láthatnak egy Quetzalt, de ritkán jön össze – hozzánk meg csak úgy leszállt – velünk örült neki.

Nagyon gyönyörű farktollai voltak – kék-fehér szinekben… fennséges látvány volt – életre szóló emlék.