Hónap: 2024 augusztus

Hát ez a nap is eljött…

10 éve már, hogy a magyar korlátozott élet, szűk élettér helyett boldogan és szabadon élhetünk… 10 éve nem lopnak meg (jó, egyszer egy olcsó bukósisakot elvittek 2-ből) és nem kell 3-5 évente mindent elölről kezdeni – lehet végre építeni mert nincs bal…fék kormány hogy lerombolja amit építünk.

Thaiföld volt az első állomás… mikor az első szabad levegőt beszívtam Bangkokban, tudtam vége a megpróbáltatásoknak.

Bangkok, a nagyon élhető, sok parkkal rendelkező, egyszerre modern s tradicionális nagyváros…A Szaxofon bár… A thai család ami befogadott minket… aztán

Sriracha, az első hosszabb ideig tartó otthonunk… sok japán emberrel akik ott élnek, a japán negyeddel… a Robinson áruházzal, a japán áruházakkal, éttermekkel, a szuper sörkertekkel, remek thai zenekarokkal… Az első Tom Jam Kung krémes leves… kirándulások Ko-Sichangra hétvégeken… A kedves rendőr aki az életmentő is volt ott a strandon… a karaokézó gyerekek hétvégén, a sok finomság… a kellemes szállás, barátságos és segitőkész szállásadók…

Koh Larn, az első sziget amin eltöltöttünk pár napot – a kedves nyugágy kiadó srác aki tőlem feleannyi pénzt kért csak mint a túristáktól… a halakon élő szabad kutyák… a gyönyörű strand…

Majd nekem Japán következett 10 napra… Tokyo, Asakusa főleg, a gyönyörű park állatkerttel ahol félig szabadon élnek az állatok… A Meiji parkban séta, a Tokyoi vár kertjében a séta…

Kamakura, a tengerpart, a gyönyörű kirándulóhelyek, a nagy buddha szobor…

A mindig gyönyörű Kyoto, a régi császári palota hatalmas kertje… a kedvenc japán hegyem ahová háromszor is elmentem… A gésák akik este láthatóak inkább, túristák által nem látogatott helyen…

Nikko, ahol meglátogattam Tokugawa Iejaszu síremlékét és helyi speciális ételeket kóstoltam.

Nara, szivem csücske ahol Noh darabot láthattam egy Sinto szentélyben bemutatva a híres Kanze család előadásában. A sok kedves őz akiket ujra láthattam, a szentélyek, a templomok…

Jagyu falu, ahol a hires Jagyu család élt… a barátságos helyi japán emberek akik örültek hogy egy europai ember kiváncsi volt a falujukra s tudta kik voltak a Jagyu -k s mi volt a szerepük az ország történetében.

Majd ismét Sriracha és Pattaya,ahol thai nyelvet tanulhattam.. utána ott volt a tengerpart, a sok árus, sok finomság… Durian, Csillaggyümölcs, Mangók, Kiwi, finom kókuszok jéggel… és a sok finom thai étel…

Utána következett Koh Chang ahová évente visszatértünk… a kellemes szállások, a figyelmes thai vendéglátók, a finom thai ételek, a gyönyörű tiszta tenger, elefántháton túra, a sok fürdőzés, 2-3 naponta kirándulások, életem első snorkolása… a fantasztikus tenger alatti világ…

Ayautthaya, a régi főváros a szép parkkal, romokkal…

Közben Japán ismét, Napsival együtt – Osaka, Noh szinház, kedvenc hegyünk, közös célbaérés miközben tüdőgyulladásom volt s Napsi minden éjjel fél éjszaka kezelt… Utána derül ki a nehézfém mérgezésem.

Ismét Thaiföld, Koh Lanta, Krabi ami szintén nagyon kedves a szívünknek… A kedves muszlim étterem tulajdonos aki látva a csomagjainkat, felvitte azokat a szálláshoz és Napsit majd értem is visszajött…a fantasztikus szálláshely… A Smaragd barlang …

Azután következett Bali… A főváros majd Ubud, Amed, Amlapura… A Tirta Ganga, a Vizi Palota, Charlie csokigyára, az első tengeri sün ház megtalálása, a finom ottani csokik, August a lúd aki pehelykönnyű volt s szeretett a kezünkben lenni vagy Nóri mellett aludni… egyszer a robogókig elkisért… a hinta ami a tenger fölé lendült… A vulkán kitörés, költözés Uluwatu környékére… A Pandawa beach ahol annyi szép időt töltöttünk… a kertes ház ahol a kertben főzhettünk de esőben is, tető alatt…

Malajzia, ahol először s eddig utoljára volt részem hindu masszázs-fodrászatban – s ahol túléltem a madárinfluenzát. Az Orangután sziget és a Pillangó park… A Kapitány curry bengáli kenyérrel, az aszalt szilvás csirke…

Vietnam, ahol a Pho levest ettük s nehezen találtunk Napsinak vegetáriánus ételeket…

Szingapúr a csodálatos állatkertekkel, a görög étteremmel ahol kisebb vagyont hagytunk ott egy gazdag vacsoráért de nem bántuk olyan jó volt… Évfordulónkat ünnepeltük… A metró, a mindenütt jelenlévő fenntartható fejlődés, a városállam születésnapi ünnepsége…

Majd Bali bejárása következett, a kalandos robogó túra esőben fel a magas hegyre… a tenger felett épitett utak… Lovina és a delfinek… a különböző szinű és formájú tengeri csillagok…

Utána ismét Thaiföld …

Nakorn si Thammarat az élhető lapos város, a suli melletti piac, a finom sárga currys rák, a gyümölcskelyhek, a kókuszos levesek, az árnyékszinház-étterem, a hatalmas grillezett garnélarákok…

Khanom, a titkos strand a hegynek fölfelé átvágással, a sok kirándulóhellyel… a gyümölcsöt lopni próbáló majmok… a kókusszedő majmok… ahol mindig ki tudtuk magunkat pihenni…

Ko Samui… a hihetetlen finom olasz pizzák, a francia pékségek, a fantasztikus snork helyek… jó volt nagyon….

Bangkok újra, egy időre búcsú Thaiföldtől..

Panama,

Panama City a főváros… A hahotázó papagájok…. Casco Viejo, a finom helyi kávék… kakaók… a gyors letelepedés, rekord idő alatt megkaptuk… Közép-Amerika legnagyobb bevásárló központja, a Panama csatorna, az Embera indiánok földjén a látogatás… A churros… A finom vegetáriánus étterem…

Bocas del Toro egy évig… A gyönyörű csillag strand a különleges tengeri csillagokkal, a lajhárokkal, a kedves bácsival aki mindig megtalálta őket … A lebegő bár, a szevicsék, a botanika park ahová hajóval mentünk, a finom csokoládé likőrök… az olasz és a mexikói étterem, az olcsó finom étkezde mellettünk… a vizet folyton lopó szomszéd apartmanház… a bőgőmajmok, lajhárok, különleges rákok….

Isla Caranero, az integető rákok, a derékig érő vizű tengeri stranddal…

Isla Bastimentos a különleges papagájokkal, a függőágyban töltött pihenőidők, a barátságos Mami kutyus aki minket választott… A nyílméreg békák…

David környéke, a napi áramszünetekkel, hatalmas esőkkel… a forró, meleg katlan várossal ahova inkább csak bevásárolni jártunk.

Boquete, a különleges városka ahol a környéken láttunk Quetzalt…. A barátságos s kézműves söröző, a perui éttermek, az olcsó éttermek finom ételekkel… a különleges kávézók, fagylaltozók, a virág és kávé fesztivál…

Azután Playa Coronado, a fekete-fehér homokos strand, 3 olasz pizzázó, halsütő és mindig lehet friss halat vagy halfilét venni… A nyugalom …

Hát, egyenlőre ennyi… és ha helyzetünk stabilizálódik, akkor folytatjuk a kalandozást még a világban…. hiszen vár Afrika még, esetleg egy európai körút és ujra Ázsia… vagy ki tudja?

A szabadság megfizethetetlen… szabad országokban élni jó, kellemes, barátságos kedves népek között élni – örök élmény.

Erről minden évben meg fogunk örömmel emlékezni… de itt majd csak a 15 éves évfordulón már.

Nagyon vártuk ezeket a napokat – Napsi születés és névnapja, kerek 10. házassági évforduló – elhatároztuk hogy mivel úgyis banki ügyintézés esetének fennforgása is forog fenn – Panama Cityben fogjuk ünnepelni!

Mit szeretnénk? Készítettünk egy listát:

Enni ahányszor csak lehet, a vega-szusis étteremben, ahol mindig legalább 20 féle finomság közül választhatunk vagy még több…

Fagyizni!

Finom Kávékat inni!

Eljutni a Mola múzeumba végre, megnézni a Guna indiánok viseletének történetét.

Egy tetőteraszon koktélozva ünnepelni az évfordulónkat.

Inni 1-2 sört a kézműves panamai Rana Dorada sörházban.

Gyűjteni kagylókat, csigákat.


Előtte egy nagyon jó barátunk állapota rosszra fordult és kórházba került – reméltük már jó kezekben van s minden rendben lesz vele.

Pénteken indultunk, ezúttal a busz időben, másfél óra alatt felért. Előtte éjfél utánig dolgoztam, igy csak ébredés után tudtunk összepakolni, de pár óra alvás után felébredtem. Tudtuk mindketten így lesz, el kell végeznem annyi feladatot indulás előtt, amennyit csak tudok s Napsinak is. Még mindig rengeteg a feladatunk.

Napsi reggel nagyszerűen összerámolt, kevés holmink lett.

Az utunk elég gyors volt busszal, kb másfél óra alatt már meg is érkeztünk. Gyors metrózás, s végre elsőnek a lehető legjobb metró kijáraton jöttünk fel. Ennek örömére ettünk a vega étteremben ismét finomságokat, nagy kedvencem az ottani shitake gomba a remek pácolással és a tavaszi tekercs féleség valamint a maki tekercsek.

Utána a szállásra mentünk, kicsit pihentünk majd indultunk volna a Bankba – de eleredt az eső, igy hétfőre napoltuk ezt a lehetőséget. Miután elállt az eső, bementünk Casco Viejoba, de a Mola múzeum már bezárt addigra. Sétáltunk a tengerparton s Napsi talált néhány szép csigaházat ezúttal is, kis kaorit is, mig én főleg gombokat láttam mindenfelé…. Kávéztunk és ittunk 2 sört a Rana dorada-ban, melyről kiderült a legelső, legöregebb épület ezen a területen – abban működik a kézműves söröző. Napsi finom szűrtelen búza sört ivott, és meg két korsó vörös sört, angol recept szerint – ez itt a kedvencem. Ettünk a sörhöz sült krumplit, igy megvolt a vacsora is.

Sajnos ez nem jelenti azt, már sörözhetek bármikor – e különleges alkalomra engedtem meg magamnak ezt a két sört – de a többivel várni kell minimum novemberig.

A sörökhöz ettünk sült krumplit, ezzel a vacsora is megvolt, majd visszamentünk a szállásra s aludtunk.

Másnap reggel ébredés után bajsejtelem ért egy barátunkkal kapcsolatban, aki kórházba került indulásunk előtt. Mig Napsi készülődött, eszembe jutott barátunk előző esti üzenete, hogy biopsziát végeztek közös barátunkon – s hogy egy nagy sebet is találtak. Rákerestem a leirás alapján ez mi lehet – és emlőrák volt, amit találtam. Döbbentem mondtam Napsinak hogy lehet a barátunknál ez a probléma – de nem vagyok orvos. Azon gondolkodtam, hogyan készítsem fel rá az üzenet küldőjét – egy üzenet ehhez nem elég s lehet nem is igaz.

E napra a terv két banki ügyintézés közül az egyik volt – de mikor már megreggeliztünk s készülődtünk volna, esni kezdett. Elnapoltuk a banki ügyintézést hétfőre. Úgy döntöttünk, megebédelünk majd megyünk vissza Casco Viejoba. Elindultunk hát ebédelni a vega étterembe majd ismét Casco Viejoba mentünk, s megnéztük a csodás Mola múzeumot. Itt az őslakosok például video felvételen mutatják be, néhány évtizedenként hogyan változtattak a viseletükön, megnézhettük a Mola készitésének fázisait is a felrajzolástól a az anyagok ráhelyezéséig majd a himzéseket, végül az utolsó szövetréteg rá helyezését – bizony ők több rétegen keresztül terveznek, gondolkoznak, de törzs minden egyes nő tagja! A mola-k különlegesek… Geometriaiak, állatok, növények ábrázolása, embereké s a világképüké – de ma már készülnek például pókemberes mola-k is, mert már eljutnak a fiatalok moziba s elmesélik élményeiket.

Egy különleges átlátszó dobozba állva egy projector segitségével a világképüket is megérthetjük – az egész kozmosz, minden benne van – s magunkat is látjuk rengeteg példányban mintha párhuzamos univerzumok lennének s bármely mozdulatunk kihat az egészre… lájuk magunkat talppal felfelé, fejjel lefelé, stb… nagyon különleges élmény. A muzeum egyik kis termében pedig molat készitenek a látogatók előtt. Mindenki láthatja, ahogy készülnek.

És nagyon sok gyönyőrű Mola volt kiállitva.

Ezután a mellette lévő kávézóba ültünk be s épp csak kirendeltük a kávét mikor a mobilomon barátunk üzenetét láttam – tényleg mellrák. Kérte hivjam, Napsi maradt a kávékkal a kávézóba, én meg kimentem hogy a többi vendéget ne zavarjam a hivással, illetve halljam is akivel beszélek. Kétszer is ujra kimentem, de már érdemben segiteni nem tudtam – megértettem senki nem tud s nagy béke szállt meg – csak tenni kell, amit még lehet.

Az ünnepi hangulat elszállt, ami ilyenkor természetes. Vacsorázni viszont kellett, elmentünk hát egy koreai étterembe ahol kézzel készitett, életem legfinomabb wonton-levesét ehettem, rákhússal töltötték a kézzel készitett tészta batyukat, Napsi finom vegetáriánus, thaiföldről már ismert üvegtésztás ételt evett. Aztán elmentünk a szállásra, s bár nézhettem volna, nem volt érdekes már a copa amerika elődöntő sem. De Napsi azt mondta őt érdekli – igy bekapcsoltuk a tv-t s láttam életem első copa amerika döntőjét, jó meccs volt – köszönöm Napsi! Ugyanis ő amint látta hogy én is nézem, már visszatért az olvasáshoz – csak nem akarta lemaradjak róla.

Vasárnap is érkeztek reggelizésünk után nem túl jó hirek barátunkról – másik barátunktól. Azt tanácsoltam, most mondjon el mindent még társának amit szeretne – s akkor eltört bennem is mécses. Felnézve láttam hogy Napsi válla már valószinű egy ideje rázkódik a csendes zokogástól – itt vagyunk tehetetlenül s nem tehetünk semmit, barátaink meg nagyon nehéz helyzetben.

Nem volt ünnepi hangulatunk, gondolhatjátok. Elmentünk a Metrololitan parkba s a nagy hőség ellenére majdnem teljesen bejártuk a legnagyobb ösvényt. Tukánnal most sem sikerült találkoznunk, lehet nem is ezen az ösvényen lehet velük találkozni – de voltak teknősök, gyikok, gyönyörű kicsi és hatalmas lepkék s kis madarak a bozótosban.

Taxiba ültünk csurom vizesen a magas páratartalom s hőség miatt, a szálláson átöltöztünk s elmentünk ebédelni egy önkiszolgáló török büfé szerűségbe, ahol már csak egyféle étel volt, sült csirke, azt ettük hát körettel.

Utána kávéztunk s lesétáltunk a tengerparti sétányhoz – de most nagyon büdős volt s koszos is a part, nem sokáig birtuk – ami jó is, mert hazafelé már fájt a lábunk rendesen. A park ugyanis nagy emelkedős dombos terület, nem egy sik park.

Hétfőn két banki ügyintézés várt ránk, így a szokásos reggeli után összerámolt Napsi és elindultunk az első bankba. Időre ott voltunk, jött az előre megbeszélt találkozóra a bank képviselője – és még életünkben ilyen lerázós, ti nekünk nem számitotok beszélgetésben nem volt részünk. Szinte tüntetően nem foglalkozott velünk az első kérdések után.

Átmentünk a másik bankba, ahol az ottani bankkártya cserére vonatkozó kérésünk meghallgatták figyelmesen, majd elkezdtek intézkedni, hatástalanitották az eddigi helyi bankkártyát, igérték szerdára készen lehet az uj nemzetközi szinten használható. Elindultunk a közeli kávézóba, épp csak kikértük mikor hivtak – a bankból. Mégsem figyeltek arra amit kértünk, kicsit összekutyulták a dolgokat, de szerencsére Napsi angol nyelven el tudta magyarázni, mit is mondtunk el nekik korábban személyesen.

Aztán végül kiderül, nem adnak nemzetközi bankkártyát.

Még ebédeltünk egy utolsót a vega étteremben majd metro, busz és egyből bevásárlás – hazaérkezés s víz szűrés volt a menetrend.

Aztán ismét eltört a mécses s a következő napok sok sírásban teltek – együtt is, felváltva is.

Ezek most a búcsú napjai egy nagyszerű baráttól. Szeretett volna eljutni Alaszkába s azt hiszem szívesen társasozott volna velünk a Septimával is – bár messze éltünk egymástól földrajzilag – hiányozni fog. Sok tettét csak utólag érthettük meg – nagyszerű dolgokat tett. Sok embernek hiányozni fog még sokáig. Ritka nagy szívvel áldotta meg az ég. Sok ember – beleértve minket is – rengeteget köszönhet neki. Igy fogunk rá emlékezni..