Ha Panama Cityben vagyunk, akkor Casco Viejo kihagyhatatlan…
Sétálni ezen csodás részen, enni egy jó kis szendvicset a Subwayben, inni egy jó kávét vagy finom sört és lemenni a partra, keresni csigaházakat…
Több koldus megtalál megint, kezdett elegem lenni. Közben Napsi talált egy nagyobb csigaházat, de nem volt nagyon szép ott hagyta.
Ezután egy elég elhanyagolt külsejű férfi kezdett utánunk jönni s kiabálni, igy inkább elindultunk, már nem maradt apróm s elegem lett abból, sorban jönnek a kéregetők. De kiderült, ő egy nagy csigaházat akart adni Napsinak, megvártuk mert szóltak, hozzánk sietett és Napsinak ajándékozta a szép csigaházat… jó tanulság volt, nem mindenki kéregető, aki Hermano-nak szólit…
Este a szállástól nem messze beültünk még egy sört meginni este, s nagyon finom söröket ihattunk e nap befejezésére…én angol IPA sört választottam. Napsi világosabb, de nagyon finom sört.
Igy telt a 3. nap s jött a negyedik!
Ahogy felébredtünk s megreggeliztünk – elindultunk egy parkba, ahol előfordulnak Tukánok. Ilyen madárral még nem sikerült találkoznunk.
Jó sokat gyalogoltunk felfelé, s először rossz irányba fordultunk – de nem csak mi, mások is. Kerités zárta el az utat. Már az is furcsa volt, házak mellett mentünk – de mivel láttunk kis emlősöket, érdekes gyikokat, nyilméreg-békákat, reméltük jó felé megyünk. A keritésnél visszafordultunk, s ekkor már jó irányba tartottunk.
Suli szabadnap volt és rengeteg nagyon zajos tanulócsoport kisért minket – akkor már sejtettük, nem sok esélyünk van élőlényeket látni, mármint növényeken s rovarokon kivül.
Igy is lett, szegény Napsinak a pulzusa is felment mikor már majdnem a tetejére felértünk a dombnak… volt vagy 30 fok, déli hőség és 75%-os páratartalom hegymenet közben… le kellett ülnie 10 percre. Aztán felmentünk a tetőpontra, és eltöltöttünk egy jó időt a kilátással, ha már élőlények nem nagyon vannak… Ekkor pár kisemlős megszánt minket s előjött, de Tukánnak nyomát se láthattuk.
Mikor leértünk, az őr mondta is, tukánt kora reggel lehet esetleg látni, gyakorlatilag hajnalban… a park du 15 órakor ugyanis bezár. Ez a nap nem volt igazán sikeres, kárpótlásul eszünk később finom vacsorát. Chow mein tésztát és wonton levest, nagy adagot…
De előbb még az Ázsiai bolthoz mentünk vásárolni. Ott pedig beszereztünk 3 féle thai curry pasztát, vöröset, zöldet, massaman -t… valamint igazi thai chilipaprikát!
És lőn ötödik nap…
Az ötödik napi feladat – megkapjuk a sárgaláz elleni oltást.
Ugyanis ha a környéken (Dél Amerika, Karib szigetek) szeretnénk egyszer körbenézni – márpedig szeretnénk – akkor sárgaláz elleni védőoltással kell rendelkeznünk. Például ha mondjuk egyszer ellátogatnánk a Bahama szigetekre vagy Arubára… Vagy Peruba, esetleg Braziliába.
Nem jókat olvastunk az oltóközpontról, de szerencsére mi nagyon kedves emberekkel találkozunk végig.
Először befizettük a pénzt, kaptunk elismervényt, utána mentünk egy másik épületbe, ahol hamar sorra is kerültünk. Végig kedvesek, figyelmesek voltak.
Utána már jöttünk is haza, és hozták végre a jó TV-t, és a szerelő mikor megtudta, semmi előfizetésünk nincs, adott belépési lehetőséget ami kb egy hétig működött, a HBO-hoz. Köszöntük nagyon!
Az oltás később okozott nekem kis fejfájást, karfájást, de pár nap alatt elmúlt s ezt egyszer kell az életben megkapni – most már ha sikerül, mehetünk majd bárhova!