Régóta szerettünk volna bálnákat látni, csodálni… most végre van rá lehetőség. Sajnos összesen 2 órát tudtam aludni a szálláson (nehézfémkivezetés végzek épp) de megnyugtattam Napsit, birni fogom… A hajóhoz korán kellett menni, átszeltük Uberrrel a fél várost, majd a város külterületét is és megérkezünk a mólóra…
Az utazási iroda munkatársai egy cukrászda előtt fogadnak, ami itt már reggel 7 órakor is üzemel egy ideje… vannak akik fagyiznak, kávéznak, Napsi is iszik egy kávét. Majd kb egy óra múlva odébb megyünk, nemsokára érkezik is a hajó s beszállunk. Mi kint maradunk a fedélzeten, a tetején, hadd érjen a szél.
Indulás, a legényég áll kapitányból, idegenvezetőből, matrózokból és egy DJ-ből, aki nyomatja a zenét, csak akkor hagyja abba ha bálna megtekintésére van lehetőség.
A társaság nem mondható fegyelmezettnek, amint esély van bálnát látni s ezt bemondják, rohannak a hajó orrába vagy egyik oldalára, hiába mondja a túravezető angolul is, senki nem marad le, a kapitány úgy fog manőverezni a hajóval… igy többször félbe marad a bálnales mert a hajó orra veszélyesen süllyed s a kapitány kénytelen volt leállítani a hajót. A bálnák meg lemerülnek a zajtól, hogy újra s újra hangosbemondón kéri az utasokat a vezető, jöjjenek már hátrébb, addig nem megyünk tovább úgyse…. Ez sajnos sokszor előfordul, van aki hatalmas objektivval felszerelt fényképezőgéppel felszerelkezve érkezett s mindig ott akar lenni az első sorban, nehogy lemaradjon… s persze a gyerekek, a gyerekekkel lévők s szinte mindenki más.
Így bálnát nem nagyunk tudunk nézni, de odaérünk egy szigetre, ott lehet snorkolni.
Felhivják a figyelmünket a szigetre lépés előtt, van egy mérgező bogyós fa, ha hozzáérünk az is életveszélyes. Aztán nem sokkal később boldogan találunk árnyékos helyet egy fa alatt, ami alá lehajolva megyünk be s miután lepakoltunk, felfedezem hogy kis bogyók vannak rajta… Inkább odébb költözünk óvatosan majd megkérdem a matrózt, erre van-e a veszélyes fa, de megnyugtató a válasza – nem, az odébb van, oda nem visznek utasokat csak egyénileg lehet oda kóborolni.
Snorkolunk, úszunk, én óvatosan mert már nagyon régóta keveset alszom. Egyik merülésnél be is jelez a szivem, ki kell jönnöm pihenni, de Napsi nagyon ügyesen gyűjt szép csigákat. A parton lehet venni a matrózoktól hideg kólát, sört, élünk a lehetőséggel. Jól is esik.
Ebédre finomságokat kapunk később már a hajón, több féle ételből lehet mixet kérni. Van csirke, hal, garnéla… Finom volt s bőséges adag.
Mikor indulunk, a velünk szemben lévő sziget előtt látunk viszonylag messziről egy nagyobb bálnát kiugrani… igy vadásznak mint kiderül, egy bálna kiugrik, a halak pedig a többi bálna felé indulnak s azok jóllaknak…
Nem sokkal később szerencsénk van, egy mama bálna a kicsinyét tanitja a hajókra – igy megállunk, először óvatosak majd teljesen körbeússzák a hajót, a a mama a borjával – és aztán még egy anyuka 2 bálnaborjúval csatlakozik, hurrá!!! Teljesen az öröm a hajón! Szerencsénk volt hogy épp a hajók jelentette veszélyre oktatta a tengerbiológus vezető szerint a borját a mama.
Ennek örömére, miután elhagyjuk a bálnákat, félreteszem a takarékoskodást s koktéllal ünnepeljük a nagy találkozást! Mármint mi, a bálnák másképp.
Végig szól már a zene a hajón, jó a hangulat.
Kiszállás után még a kikötő területén megvacsorázunk. Mikor kihozzák a választott ételeinket, Napsi kis adag ételt kap, én hatalmasat – de megosztozunk természetesen rajta. Tintahal, hal és Garnéla ismét amit választottam.
Ezután még vissza ubereztünk a szállásra, vettünk ivóvizet s mentünk aludni. Igy telt a 2. napunk.
Évek óta szerettünk volna bálnát látni – Bali felé már nem nagyon járnak azt mondták az ott élők, már meleg nekik ott a tenger. Aztán Uj Zélandra utaztunk volna egy meghivással, de a covid járvány meghiusította. De most, ez az álom is végre valóra vált. Még jó lenne nagy fehér cápákkal úszni együtt, óriás rájákkal… Hátha ezek az álmok is valóra válnak.