Végre nagyjából véget ért a berendezkedés, utoljára maradt a cipőtároló beszerzése s még pár apróság – kezdünk berendezkedni.
Két sétát már tehettünk a tengerparton, s Napsi talált szép kaori csigákat is, igaz hogy csak kisebbeket, de ez is valami.
A tenger nem átlátszó, nem nagyon úszkálok benne mert nem látom mi van a vizben – lehet tengeri kigyó veszélyes, meduza vagy a homokban pihenő óriás rája s nem lenne jó rálépni.
De jó látni a tengert s hőség idején bele merülni nyakig.
Júliusban megünnepeltük Napsi szüli s névnapját s évfordulóját is annak, együtt élünk. Voltunk a NacionSushi étteremben, ettünk pizzát olasz pizzázóban s egy helyi kifőzdét is meglátogattunk. Ma főzünk először lassú főzővel a költözés óta, készül az isteni parmezános csirke épp.
E hónapban elszaladtunk a költségekkel, sok volt a taxi számla, nekem sok kókuszvizet kellett innom és sópótló italokat is, helyreálljon a viz-só háztartásom, de Napsinak is kell még ugyanaz – hiszen 7 év tartályos (forditott ozmozisos ) víz ivás után bizony a szervezetünk megsínylette az ásványi anyagok hiányát.
Most már 30 fokot is kibirok a lakásban, mikor érkeztünk olyan kimerült voltam, 27 fok már sok volt nekem…
Az egyik moziban van angolul filmnézési lehetőség, spanyol felirattal. Ott láttuk az Impossible Mission legutóbbi részét, az Oppenheimert s most a Barbie élőszereplős film következik épp… Nem túl hideg a mozi, s nem üvöltenek úgy a filmek se mint a magyar plaza mozikban volt.
Elmentünk az itteni heti bevándorló piacra, ismerkedtünk, bemutatkoztunk, vettünk pár apróságot – karkötőt Napsinak, csirkés empanadát nekem, kekszet Napsinak, s egy kubai rummal kevert kávélikőrt… Nagyon finom !
Úgy gondoljuk jó helyen vagyunk – egyre többen jönnek ide letelepedni.