Mármint nem rajtunk múlik, mi minden nap odatesszük magunkat. De a panamai ügyintézés az nagyon-nagyon hosszú, lassú… Most épp a bankkártya nem érkezett meg. De eszük ágában se volt, szóljanak, felesleges 3-4 órát utazzunk s várakozzunk, mig ez kiderül… Olyan magyaros a panamai ügyintézés, ej ráérünk arra még… Persze megigérték majd irnak ha mehetünk, de ez azt jelenti hogy miután nem jelentkeznek a megadott időig, mi telefonálunk s akkor majd kiderül, mehetünk vagy nem… Mindenesetre még egy papirt alá kellett irnunk, lehet az volt a baj…
Szóval a thai ügyintézés továbbra is messze a legjobb.
Sok minden nem történt, még vannak feladatok, végezzük őket… Külsösökkel még pár apróságot beállitunk egy elkülönitett honlapon, tárhelyen – helyesebben tanitanak engem a beállitásokra, biztonság stb terén. Ez heti 20-30 perc, amig kiképeznek rá.
A kinai étteremben rendeltem kacsát – s jelentem a thai kacsasült legyőzi a kinait, mert ott a kacsát nem robbantva kaptam, de a kinai étteremben igen… viszont itt is gyógynövényes volt a kacsasült s nagyon finom s jót is tett.
Mellette a kinai boltban végre volt Napsi kedvenc kinai levese, vettünk még belőle… nagyon már nem készletezünk mert ugyis hamar költözünk már, pár hét múlva.
Néhány napon belül kétszer lassú föztünk Parmezános csirkét, s szeretjük nagyon, vettünk jó sok parmezánt hozzá.
A lassú főzés nekem ugyis megy nagyon, magam vagyok egy lassú föző… felteszek valamit aztán elkezdek dolgozni, majd Napsi megkérdi, nem kávét akartam-e főzni számunkra 2 órával ezelőtt, stb… S akkor végre meg is főzöm 🙂
Boquete-be egyszer még elmentünk, már esős évszakos idő volt… Reméltük tudunk venni Napsinak ott sportcipőt de már tatarozták az outlet üzletet amit a multkor megtaláltunk. Igy máshol kell neki cipőt vennünk majd. Viszont aznap elázott a puma cipőm, ami rá egy napra nemes egyszerűséggel le kivánt válni a lábamról… szerencsére a bankból kifelé jövet volt egy cipőbolt a környéken ahol 21 dollárért lehetett egész jó cipőt venni… fel kell cipőügyben szerelkeznünk költözés előtt, mert errefelé olcsóbbak.
Boquete-ben még ettünk egy jót (Miso ramen levest és maki tekercset) a japán étteremben, fagyiztunk és kávéztunk egy jót. Talán utoljára voltunk ott, de nem biztos.
Néha ki tudok heverni a függőágyba, az mindig nagyon kellemes élmény, nézni a mókusokat, madarakat… néha egy iguana jön közel… fűnyiráskor rögtön érkeznek. Ez hiányozni fog. Egyszer Napsi s egy iguana egyszerre vette észre a másikat s hirtelen mindketten halálra rémültek, az iguana hanyatt-homlok menekült, Napsi nem tudta meggyőzni, hogy nyugodtan jöjjön vissza, a keritésig meg sem állt, és futtában át is mászott rajta. Ugyanis a terasz széle mellett volt, Napsi meg kiment a kertbe s az iguana csak akkor vette észre mikor Napsi majdnem már rá is lépett.
Függőágyazni az új helyen nem lehet majd, valószinű évekig… de majd egyszer lesz olyan hely, ahol lehetséges s időnk is lesz majd rá.
Kis csapatunk az utolsó simitásokat végzi a juliusi elindulás előtt, mely még lokális lesz, aztán év végén jöhet a nagy durranás, a globális indulás!
Addig is családtagjaink elvégezték az egyik képzésünket s azóta azt hiszem, nagyot nőttek szemükben a tagjaink… most láthatták ők már, mit épitettünk fel, mennyi minden áll rendelkezésre s mennyi nyelven…
A tanátadási vonalunk blokkláncról megjelenitésére nagyon büszke vagyok… Igaz még nem publikus évekig, de mi már csodálgatjuk..
Lesz még pár apróság amik jövőre maradnak talán apró fejlesztések, de azok a fő rendszereket már nem érintik.
Még várunk egy visszajelzésre, indulhatunk-e – remélem nagyon hogy igen….