Kissé olyan már, mintha letelepedtünk volna, ritkábban irunk blogbejegyzést – pedig még nem telepedtünk le, megyünk majd tovább, csak itt nincs robogónk, se autónk, igy nem sok helyre tudunk eljutni. Ha igen, akkor szállás is kellene s erre most nincs keretünk.
Marad tehát Boquete vagy David, ami elérhető.
Davidban meglátogattunk egy idős házaspárt akik már rég meghivtak magukhoz, de aztán hol nekik, hol nekünk nem volt alkalmas – de végre eljutottunk hozzájuk. A férfi, E. megmutatta a kis kertjüket, tele növényekkel… még thai chili féléje is volt, meg édes mini chili paprikát is termel. Ananász is, Papaya is, Mangó is és Banán is, Utifő is terem nála, s gyógynövények. Beavat a kis titkokba, sokat tud a növényekről, az állatokat annyira nem kedveli, a kolibrire szinte ügyet sem vet.
Két órát vendégeskedünk, kapunk vizet, ventillátort hoznak a kertbe s kis süteményt s fagylaltot eszünk, finom nagyon. Aztán esőre áll s el kell jönnünk, meghivjuk előtte őket hozzánk, reméljük sor is kerülhet majd rá.
P. barátainkhoz vendég érkezett, J, és összefutottunk egyszer Boquete-ben, megkávéztunk, fagyiztunk együtt, aztán mi még mentünk meginni egy sört, ők meg már haza.
Pár héttel később felhivtak s együtt elmentünk öten egy másik kisvárosba, Volcanba. Megálltunk egy étteremnél, amit P jól ismer s felesége, mert korábban itt éltek, s ott rántott féle csirkét kapunk, 2 egészet, sült krumplival és sült patacon chipssel… nagyon nagyon finom!
Az ut mellett árulnak friss zöldségeket nagy zsákban mint egyszer vettünk Bocasban, most is 20 dollár, de nem veszünk, több napra van otthon étel készen, csak megromlana. J. fotozik sokat, 5 hetet tölt Panamában, sok élmennyel megy majd haza.
Aztán már indulunk is haza, s még egy Mekiben fagyizunk, eszünk, aztán mi hazaindulunk busszal, P.-ék még vásárolni mennek.
Ezenkivül sok minden nincs, dolgozunk, hetente bemegyünk vásárolni kétszer Davidba, ugyanaz a program szinte mindig. De április végén lesz uj beszámoló, mert mielőtt költözünk majd, megnézzük a leendő uj főhadiszállásunkat, ahol élünk esetleg…. Tehát április végén legkésőbb lesz uj kaland, beszámoló érdekes!
Itt nagyon nyugis, jól alszom végre, füldugóval. Igy nem hallom a kutyaugatásokat, kakasokat, a kora reggel érkező fémgyűjtő autót s tudok aludni, ez évben, sok év óta először jól alszom, 7 óra felett áll a napi átlag alvásom. Márciusban tudtam már jól aludni, igy emelkedik az éves alvás átlag.
Csökkentenünk kell a havi kiadásainkat most, 200 dollárral kevesebb a bevételünk idén a korábbinál, a kiadások nőnek viszont, összesen 230 dollárral, tehát 430 dollárral kell korrigálni a költségvetésünket. Le is ültünk Napsival, elhagyjuk a Boquetei utakat, ugyis hamarosan itt az esős évszak s amit szeretünk ott, Davidban is van ugyanolyan étterem (Sabrozo önkiszolgáló étterem) olasz fagyizó, kávézó is ugyanolyan. Igyekszünk kevesebbet utazni, nem nagyon fogunk költeni beszerzésekre – eddig vásárolgattunk amazonról, például a füldugómat. Otthon fogunk enni, s igy remélhetőleg kitartunk mig a dolgaink elindulnak. Sajnos a munkavállalási engedély nincs meg, de most már a munkaügyi minisztériumnál van az ügyünk, nem a bevándorlási hivatalnál, valamit haladtunk, de 1 hónapra igérik, ami itt 2.5 hónapot vagy hármat is jelenthet… Addig ki kell tartanunk, az már nem sok! Utána 2-3 hónappal már könnyebb lehet, de utazgatni még egy darabig – évekig – nem nagyon fogunk tudni várhatóan.
Viszont áprilisban ugye megnézünk egy lehetséges helyszint ahova költöznénk, igy április végén lesz megint egy kis utibeszámoló!