Sziasztok, Napsi plusz pénzhez jutott nyelvoktatással, amit arra forditott hogy Boquete-ben egy őserdei mini túrán (3 órás program) részt vehessünk.
Nagyon korán kelünk, meleg van, előző este összesen 4 órát sikerül aludnom… Napsi aggódott kicsit, fogom-e birni, de mondtam mehetünk, nincs gond.
A reggeli korán kelő nap első sugarai már a busz felé gyalogolva érnek. Taxival jutunk ki a buszig, majd hamarosan jön is a sárga szinű „vörös ördög” busz… Légkondi a nyitott ablakok, de még nincs túl nagy hőség.
Apropo, korábban is megtettük ezt az utat taxival a Boquetei buszmegállóig, mindig 2 dollár – de az ezt megelőző alkalommal a taxisoför látta épp benn áll a Boquetei busz, rádudált hogy várjon meg minket. Amikor fizetni akartam kiszállás előtt közölte hogy úgyis idejön a környékre, nem kell fizetni semmit 🙂 Ilyet se láttunk még, megköszöntük.
S most fent ülünk a Boquetei buszon, csodáljuk a kora reggeli látképet, tisztán látszanak a hegyek, dombok, szép fák, erdők… s hamarosan meg is érkezünk.
Van még idő a túráig, a túra-iroda melletti kávézóban kávézunk s kérek egy croissant Napsinak – de ő nem kéri, javasolja én egyem meg. Hosszas unszolásomra megkóstolja s arcán a korán kelős arcot felváltja egy nagyon boldog arc… – csokikrém van benne – sóhajtja. – Ez mindent megváltoztat… Örömmel átengedem neki, úgyis neki szántam, mert ő még nem is reggelizett.
Utána befizetjük az irodában a pénzt, majd el tudunk még menni a mellékhelységbe amit nagyon ajánlanak indulás előtt – s már megyünk is.
Kb fél óra múlva az őserdei ösvény bejáratánál vagyunk. Tilos letérni az ösvényről, mert ez őserdő, egy száraz évszakban száraz vizmosásban fogunk menni, azon belül biztonságos – de kitérni életveszélyes, sok a mérgező növény, valamint errefelé nem túl barátságosak a cicák – pumának hivják őket.
Elindulunk, tempósan, nincs idő nagyon madarakat nézni, a lábunk elé kell figyelmezni folyamatosan. Néha megállunk, egy-egy fánál, a túravezető elmondja amit tudni érdemes róla, s megyünk tovább tempósan…
Mi abban reménykedünk, Quetzalt láthatunk – mindenki igy van vele a csoportban. Látunk átlátszó lepkéket, ilyeneket:
látunk vörösfarkú solymot is, más kismadarakat amiket nincs idő lefotózni.
Végül elérünk egy több mint ezer éves fához.
Azután pedig elindulunk vissza. Többen előrevágtáznak, elég volt nekik a túrából lehet – mi beszélgetünk az idegenvezetővel páran.
Egyszercsak szól, csend – felmutat – Quetzal!
Elég nehezen vesszük észre, nagyon magasan van s nem törödik velünk, tollászkodik… Igy le lehet fotózni s videozni.
Az idegenvezető különleges távcsövét beállitja s azon keresztül is láthatjuk – most már biztos, pont ilyen szállt le a kertünkben.
A quetzal tovább áll egy 10 perc múlva, nem látjuk elrepülni de odébbmászott valahova s mint a kertünkből egy fára repülve, most is eltűnik az erdő szineiben…
Folytatjuk a visszautat, elmeséljük az idegenvezetőnek hogy a kertünkben is volt egy quetzal. Kérdi hol, elmondjuk hol lakunk, s kedvesen feleli, nem akar minket megbántani de nem hiszi hogy quetzal volt, szerinte mot-mot madár. Az is volt, felelem, de az kisebb. Nem hiszi, de amikor megmutatom a tenyeremmel hogyan repült fel a fára, izgatott lesz – mint a sárkány, mondta, s látom már kezdi elhinni. Fehér farktollai csak repüléskor látszódtak, s a repülése egyedi a világon – valóban nem lehetett más. Ő se érti, mi se, hogy került ide egy Quetzal akkor – de a lényeg, itt volt. Végülis busszal 35 percre vagyunk attól a helytől, ahol most járunk s a közelben van magas fákkal teli erdő…
Ezután még egy kolibri fészket is észrevesz – mindenkit megkér ne menjen közel, onnan fotozzunk – kb 1.5 m-re a fészektől – mert a kolibri anyuka épp költi a tojásokat, ne stresszeljük. Nem stresszeljük, az anyuka nyugodtan költi a tojásokat mi meg fotozzuk, nézzük.
Azután visszatérünk a buszhoz, ahol a többiek megtudják, lemaradtak a quetzalról – hát nem boldogok.
S még amiket láttunk – sziklafal, vizesés, lepke:
Ezután a perui étterem a cél, együnk hires perui-fuziós étteremben – de kedden pont zárva. Sebaj, ott a sabrozo étterem, az önkiszolgáló -van sült hal, sült csirke, saláta, rizs, minden amit csak kivánunk… utána egy kávét iszunk egy hűs kerthelyiségbe, majd az olasz fagyizóban eszünk 2-2 gombóc fagyit. Söröző jönne, de erős volt a nap, inkább hazamegyünk busszal – s addigra már kell is hideg zuhany, mert a buszról leszállva a 35 fokos erős UV sugárzásban gyalogolunk haza 25 percen át… Otthon hideg zuhany, nekem éjjel is kell, összesen 4 alkalommal hogy lehüljek… De megérte nagyon nagyon!