A Tollas látogatása

Sajnos nincs fényképünk arról a Tollasról, ami meglátogatott – de van olyan fénykép, ami azt a fajtáját mutatja, amivel találkoztunk.

Napsinak sajnos tönkrement a fényképezőgép lcd kijelzője, illetve először nem is tudtuk, mi látogatott meg minket.

Napsi arra figyelt fel, hogy a madarak izgatottak a kert végében a fákon, s valamerre néznek, egy magasabb fára – de nem látott ott semmit. Már bejött a kertből dolgozni, én is dolgoztam. Aztán elindultam ki a kertbe kicsit pihenni s úgy láttam először, hogy valami madár van a kertben, szép kék feje van… Jobban megnézve inkább leguánnak tűnt, hiszen hosszú farka volt. De fűnyirás előtt voltunk, nem láttam tisztán. Szóltam Napsinak, jöjjön ki, érdemes – s mivel azt hittem leguán, elindultam felé. S akkor a „leguán” huss, felszállt a magas fára a kertünk előtt, azzal a jellegzetes repüléssel, ami mint megtudtuk, a quetzal különleges szárnyalása… gyönyörű látvány volt…

Ilyen csodás madár látogatott meg minket:

A Quetzal a szabadság szimbóluma itt – ezt a pompás madarat nem lehet fogságban tartani, mert meghal szabadság nélkül. Azt mondják, az is ritka valaki az erdőkben egy tollát megtalálhatja életében, mégha kutat utána is – s nagy szerencse Quetzallal találkozni.

A minket meglátogató Quetzal ahogy felrepült a fára, rejtőszineinek hála, azonnal el is tünt … Talán Napsi fényképezőgépével tudtuk volna lefotózni. De talán nem is kellett most fotó..

Hihetetlen volt, Panamában sokféle madár él, a világon a legtöbb különböző faj ebben az országban él.. Még Tukánnal, sokkal gyakoribb madárral sem találkoztunk mióta itt vagyunk – de egy Quetzallal igen..

Azért is érdekes mert mi nem teszünk még ki etetőket – nincs rá időnk. Mellettünk a szomszédok igen, sok madár jár oda – de a Quetzal idejött…

Pár nappal később meg voltunk hivva egy születésnapi vacsorára ujdonsült panamai ismerőseink jóvoltából s ott elmeséltem vendéglátónknak. Nagyon meglepődött, mondta hogy az őserdőben van egy faház ahova hosszú ösvény vezet, azt szokták kivenni túristák napokra, hátha láthatnak egy Quetzalt, de ritkán jön össze – hozzánk meg csak úgy leszállt – velünk örült neki.

Nagyon gyönyörű farktollai voltak – kék-fehér szinekben… fennséges látvány volt – életre szóló emlék.

Nyolc év…

Sziasztok, kitartó olvasók!

Nyolcadik éve, hogy aug 19.-én elindultunk, talán pár hétre elég pénzzel a zsebünkben Orbanisztánból… Jó döntés volt! Azóta, mint minden évben megemlékszünk róla, szabadon élhetünk. S boldogan.

8 éve… 8 év, 9 ország…

Thaiföld, Japán, Laosz, Indonézia, Malájzia, Vietnam, Szingapúr, Panama, USA…. Eddig.

Meséljenek képek…

Hivnak még helyek…

De ha ennyi lett volna az életünk, akkor is nagyon boldogok vagyunk, sokat kaptunk…

Helyzet van Panamában!

Hát, sztrájkok vannak, tüntetések, útlezárások – panamai módra.

Mit is jelent hogy Panamai módra?

Szóval, a lakosság számára itt sem jó a helyzet. Panama bár nagy bevételekkel rendelkezik a Panama csatornának hála, ezt a pénzt itt is szeretik a kormányok úgy költeni, ahogy számukra a legjobb… S a panamai nép sok mindent megelégelt.

Az átlagfizetés 1000 dollár, de itt Davidban a minimálbér 300 dollár körül van s az átlag 500 USD. Egy liter benzin 5-6 dollár között volt, s persze az árak is emelkedtek.

Hire jött hogy meghalt egy őslakos származású tanár az őslakos régióban kigyómarásban – s hiába kértek mentést, érte nem szállt fel a helikopter… Nagy lett a felháborodás.

Már akkor voltak kisebb útlezárások, mikor elsején megérkeztünk Davidba. Aztán kb 1 hete azt vettük észre, nem jön busz – kiderült sztrájkolnak. Igy utánanéztünk a hireknek.

A tanárok követeléseire azt felelte egy panamai miniszter,  felesleges a tanárokkal tárgyalni, ők úgyis az ellenzéket akarják s biztos felállnának a tárgyalóasztaltól. Erre melléjük álltak a diákok, fuvarozók s a kezdeti pár órás utlezárásokból több lett. A helyzet akkor lett erős mikor a Ngabe-Bugle indiánok, az itteni őslakosok a tanárok mellé álltak s lezárták a pán-amerikai autosztrádát, ami USA-tól Kolumbiáig tart… Erre a kormány kijelentette, tárgyal a szakszervezetekkel, tanárokkal de az indiánokkal nem. A katolikus egyházat kérték fel találkozó szervezésére, tárgyalás kereteit hozzák össze a kormány s szakszervezetek között, tanárok között. Meg is állapodtak ott 3.95 dolláros gallononkénti árban s 10 élelmiszer árának befagyasztásában – pld paradicsomos szardinia, tonhalkonzerv vizben, makaroni tészta stb. S ekkor a katolikus egyház itteni vezetője közölte, Panama mindenkié s ebbe az indiánok is beletartoznak s a megállapodás nem érvényes az indiánok jóváhagyása nélkül – se a tanárok, se a szakszervezetek nem kötnek különalkut nélkülük. Erre a kormány meghivta az indiánokat, ők meg közölték ha Panama elnöke akar valamit tőlük, ő menjen hozzájuk! Kénytelen volt ő menni, s tegnap nem állapodtak meg , az indiánoknak ez a benzinár is sok – ők a legszegényebbek, alkalmi munkák vannak kávé szüretkor, kakaoszüretkor. Mivel a többiek kitartottak hogy az indiánok nélkül nincs megállapodás, ma visszament az elnök s 3.30 USD lett a gallonja a benzinnek.

Ám amikor a szakszervezeti szövetség a megállapodást a tagjainak megmutatta, többen nem fogadták el, mert más gondok is vannak – például a gyógyszerek – kevés van s drága s nem jó minőségű, s az egészségügyben dolgozók közül vannak akik hónapok óta nem kapták meg a fizetésüket! Továbbá, 40 alapvető élelmiszer árának befagyasztását kérik s gallononként 3 dollár benzinárat, stb. Mások pedig kijelentették, a fő gond a korrupció, hogy a kormányok a családtagjaikat, barátjaikat miniszteriumi fiktiv állásokba teszi, s be se járnak dolgozni – őket botelláknak, palackoknak, üvegecskéknek hivja a nép.

Igy végül össznemzeti tárgyalás indul, három nagy szervezet részvételével s egyeztették közös álláspontjukat, amiket együtt képviselnek. Igy nem lehet megosztani őket, nincs különalkú lehetőség.

A követelések:

Az alapkosár (élelmiszerek) árának csökkentése és befagyasztása úgy, hogy a termelőt emiatt nem érheti kár.

Az üzemanyag árának csökkentése és befagyasztása 3 USD gallononkénti áron.

A társadalombiztosítási alapban a gyógyszerek árának csökkentése privatizáció nélkül.

A bruttó hazai termék (GDP) 6 százalékát fordítsák oktatásra.

Elektromos áram dijának csökkentése.

Vitassák meg a Társadalombiztosítási Alap pénzügyi helyzetét – munkanélküliek is kapjanak egészségügyi ellátást (10%-os a munkanélküliség).

A korrupció ellen lépjenek fel.

Állítsanak fel egy ágazatközi biztottságot az elért megállapodások nyomon követésére.

 Itt ha elérni akarnak valamit, nem az elnök háza vagy munkahelye elé mennek tüntetni – minden város minden kivezető útját lezárták amig a benzin is el nem fogyott, még Panama City utcái is kiürültek !  Na, ez már a gazdag panamaiakat is érinti, igy elég gyorsan sikert is értek el.

A probléma hogy mig az ország GPP-je 6.5%-os növekedést ért el ami a leggazdagabbaknak jutott – a nép ebből semmit nem tapasztalt, csak megszoritásokat, növekvő árakat s megelégelték.

Az őslakosok addig tartják fent az utak blokádjait, mig nem lesz teljes megegyezés.

Ja, és a rendörség itt a tüntetőket védi az attrocitásoktól – nem avatkoznak be a kormány és a nép vitájába, nem az a dolguk. Egyszer léptek fel, mikor erőszakossá vált egy útzárnál a helyzet, a bajkeverőktől a tüntetés szervezői elhatárolódtak – ezután lépett a rendörség s állitotta helyre a rendet s megy tovább békésen az útlezárás.

Szerencsénk van, van egy bolt a közelben s pont még a nagybevásárlást megejtettük, igy van itthon ennivaló s innivaló, s a csapviz is iható.