A David felé vezető utat egyszer már ugye bejártuk. Nagyon tetszett hogy az indián területen semmit nem lehet épiteni s Panama legnagyobb régiója egy indián nép területe s van még több ilyen, de ez a legnagyobb. Szép hegyeken át mentünk, sok zöld és egy nagy tó mellett érünk fel nagyon magasra… bedugul a fülünk is tőle. Hideg is van itt, s eddig minden alkalommal esett fent a hegyen az eső…
Indulásunk előtti nap izgalmas volt – Napsi mindent előkészitett, lehordtuk a holmikat s vártuk a zárt teherautót – ami elszáguldott megállás nélkül. Hivtuk a tulajdonost Davidban aki felhivta őket hogy ez mi volt… Igy ők is telefonáltak hogy csak sorba állnak a kompnál, de jön egy barátjuk kis autóval, arra felapkolunk, 10 perc és itt lesz. Fél óra múlva telefonáltunk – van neki kettő másik fuvarja előbb de jön. Ekkor már biztos voltam benne, nem éri el a kompot – azt állitották hogy odaviszi hozzájuk s ott berakodják a nagy zárt teherautóba… ugyanis eső közeledett, láttuk s elektromos holmijaink is vannak. Végre megjön a nyitott pickup, felrakjuk a holmikat, kapnak borravalót s Napsi megkéri őket – egy nagyon fontos védendő csomag van (Air-Fryer) arra nagyon figyeljenek, legalább arra tegyenek valamit ha esik. Ugyanis kiderült, szó se volt arról átpakolják a nagy teherautóba – az elment a holmink nélkül már s ez a kis nyitott pickup szállitja majd a holminkat. Megigérték, arra a csomagra nagyon fognak vigyázni. Ugyse lesz eső, mondták azzal elindultak a kikötő felé s 5 perc múlva leszakadt brutálisan az ég!
Este derült ki hogy vihar közeledik – hurrikán megy Nicaragua s Costa Rica felé, a széle eléri Panamát s akkor bármi lehet – földcsuszamlások a hegyi úton például, áradó folyók… Pont az útvonalunkon várhatóak ilyenek, a magas hegyek s völgyek között.
Az is kiderült, másnap tüntetések lesznek ami útelzárást jelent s pont ott, ahol mozgunk majd…
De hát menni kell, motorcsónak jegyek s buszé is foglalva. Megbeszéltük viszünk sok vizet, sópótló italokat s ennivalónak szendvicseket – s ha kell, megállunk ahol épp vagyunk s ott szállunk meg.
A motorcsónak időben indult, a gyönyörű szigetek között haladtunk egy ideig. Egy óra után kiszálltunk s taxi vitt a buszpályaudvarra – ahol enni szerettünk volna s mosdóba menni. De le van zárva, ki kell kerülni a tüntetőket, mögöttük van a buszunk. Mosdóba se mehetünk el, indulunk – majd útközben, mondták. Ez azt jelentette mint később kiderült hogy 2.5 óra után, Davidhoz már közel megálltak egy kistelepülésen, ahol lehetett mosdóba menni.
A buszban hihetetlen aláröhögős nappali rádiós műsor ment, de két óra után más következett, jobb zene. Aztán megérkeztünk Davidba, elmentünk taxival a Taiwani pár étkezdéjébe, ettünk jó ebédet majd átmentünk másik taxival a közjegyzői irodához. Még volt idő, beültünk a Kotowa kávézóba egy capucchinora, oda érkezett az ingatlanos hölgy is. Szegény nagyon izgult, mert amikor fizetünk az az ő pénze marad. Nyilván nagy szüksége volt rá… Megérkezett a tulajdonos is, vele már az iroda előtt találkoztunk, a kocsijába berakodhattunk. Aztán közjegyző, papirokat irunk alá – de a közjegyzőnek dolga akadt, nincs ott. Szegény ingatlanos hölgy továbbra is rettenetesen izgult de mi s a tulajdonos nem. Aláirás mellé az ujjlenyomatunk is kellett – ez igen! Megállapodtunk, majd a közjegyzőtől később kapjuk meg a papirokat, mehettünk a lakáshoz. Ott a tulajdonos mindent megmutatott, melyik zárakba mely kulcsok valók. Kérte a virágokat a fedett tető s a ház teteje alatt locsoljuk két naponta. Ő 2 hetente jön füvet nyirni. Megmutatta hol lehet elzárni a vizet. A szemetet hetente kedden viszik el, 1 dollárt tegyünk a szemetes tetejére, az a dija. Mindig zárjuk a lakást, s hat után a kertben kapcsoljunk villanyt is. Gáztűzhelyt, mosógépet megtanitotta használni s behoztuk a kis csomagjainkat. Kifizettük a dijat, az ingatlanos megkapta s boldogan ment is. Majd megjött a szállitást vállaló vállalkozás vezetője is, hozta a csomagjainkat. Előtte mondtam Napsinak, biztos azért késnek mert még mindig hajszáritóval száritják a cuccokat – sokat nem tévedtem.
Pont a védeni kért csomag kapta a legtöbb esőt, a doboza végérvényesen , vitathatatlanul elvesztette doboz jellegét a sok viztől, igy utólag már csuromvizesen próbálták sok sok ragasztószalaggal dobozszerűvé varázsolni. Hálisten a készülék túlélte az utat, de nem a szállitókon mult. Ez se olyan mint Thaiföldön, hogy figyelnek mások értékeire is… mármint a dolgozók.
A tulajdonos elköszönt, de még előtte segitett behozni a bőröndjeinket, majd elment a szállitó cég vezetője is s elkezdtünk kirámolni – egy bőrönd kivételével első este minden mást kipakoltunk s jó fáradtan zuhantunk ágyba – de végre csend volt este s jót aludtunk.