Hát, nem túl jól teltek… Egyre több volt a jel hogy jól döntöttünk. A zaj, akárcsak a nemzetközi helyzet – fokozódott… Egyik este hajnali 3-ig ment a buli a szomszédban, dobfelszereléssel… Strandra már nem jutottunk el az utolsó heteinkben. Gondoltam egyik délután lefekszem, bepótolom a hiányzó alvást – alig feküdtem le, felvisitott a szomszédban a flex… Mintha érzéeklője lenne, mikor próbálok pihenni. S rengeteget égettek szemetet, akkor a száradó ruhákat is be kellett hozni.
Sokat dolgoztunk ismét s jöttek nagy esők és beázások, többször nem volt viz, elromlott a viztartály szűrője, áramszünetek voltak és az internet is elment többször.
Megvoltak az utolsó ügyintézések is.
Az is nehéz hogy Bocasban az emberek elég maguknak valók – nincs igazán közös élet, mindenki magának kb, nem is túl udvariasak. Nem csak velünk, egymással sem. Ha kedves valaki, akkor pénzt akar.
Bocas del Toro gyönyörű, a szigetek, a tenger, az élőlények… de az emberek elég mások mint Thaiföldön vagy Indonéziában.
Nagyon felmentek a lakbér árak is – s az útépités miatt egyre több a zajos munkagép is. Nem szaporitom a szót, minden arról szólt – menni kell tovább.
Utoljára még sétáltunk egy nagyot s visszavittük a tengernek a kincsei jó részét, Napsi kiválogatta miket tart meg, s a többit visszaadta. Búcsúzóul kapott még egy szép csigát a tengertől – sajnos egyetlen szputnyik sünit találtunk amit nagyon szeretett, s amig távollétünkben javitottak fürdőszoba bútort, annak pont nyoma veszett… valószinű véletlenül összetörték mikor a szekrényt tologatták. De majd lesz az is ujra!
Jellemző volt hogy itt a tengerparton is odajött egy ember, messziről barátságosan integetett, azt hittük teszik neki hogy visszaadjuk a tengernek a kincseit – de ő is csak pénzt akart – 5 macskának mint állitotta. Adtam neki egy dollárt, kevesellte. 5 macska van, adjak 5 dollárt, mutatta. Na, hát azért ez már.. Ilyennel még nem találkoztam, végre továbbállt.
Ettünk még utoljára a pizzázónál s nagyon finom fagyi is van ott, amit helyi kakaóbol készitenek – imádtuk.
És aztán napokon át rámolt be Napsi – az egész konyhát, fürdőt – én csak pár kis szekrényt rámoltam ki – még utolsó napokban is a feladatokon dolgoztam.