…melyek az élet nagy élményei is talán… legalábbis nekünk, akik nem itt nőttünk fel.
Szóval miközben rengeteget dolgozunk, hetente sétálunk egy nagyot, s akkor bármi megtörténhet…
Egyik nap hazafelé egy érdekes formájú fát mutatott Napsi, s ahogy azt néztem, előtte a villanyvezetéken feltünt egy olyan szálas gombóc mintha kókuszpálma elszáradt leveleit valaki odahajitotta volna… hoppá, ennek a csomónak orra van! Igen, egy lajhár volt!!! Nagyon alacsonyan, ilyen közelről nagyobb lajhárt sose láttunk még, ott aludt, elfáradt a villanyvezetéken mászkálás alatt …
Máskor a házunk előtt a bokorra pillantva gyakorlott szemem nagy zöld leguánt látott – Napsinak kellett kis idő mig megtalálta, de nagyon boldog volt – annyira bele tud olvadni a környezetébe… mióta tudom ott van, gyakran megtalálom valamelyik ágon.
Keresd meg a leguánt!
Munka közben egyik délelőtt hatalmas madárribilióra lettem figyelmes – amúgyis fészekrakási idő van, nagyon hangosak a madarak, de most különösen… kinéztem az ablakon s nem hittem a szememnek – egy majom mászik a villanyvezetéken? Aztán láttam hogy talán a lajhármászási sebesség világcsúcsát dönti egy lajhár ahogy lefelé lógva szedi a lábait a vezetéken – a madarak meg repkednek körülötte, fészkeiket féltve. Gyorsan szóltam Napsinak, megnézte, rohant a fényképezőgépért – de mire visszatért, a lajhár átmászott a házunk melletti igen lombos fára, ahol szépen el is aludt… Napsi mászáskor észrevette hogy bébilajhár volt az anyuka hasán – sajnos most erről nem készült fotó.
Frissités: Hetekkel később sétáról hazatérve, a ház lécsőházának ablaknyilásán megláttam a lajhármamát a kicsivel a hasán mászás közben – de most csendben mászott. Nálunk volt Napsi fényképezője, ime!
Egyik délután pedig egy szép zöld amazon papagáj érkezett a közelbe, majd pár napig visszatért… Mivel a hollófélék üldözték, integettünk neki, jöjjön hozzánk s észrevette… tünődött kicsit, én meg bejöttem a szobába hogy ha ketten sokan vagyunk számára, ne legyek zavaró tényező… Napsi leült az erkély korlátja mellé, s a csodás papagáj odaszállt pár centire Napsitól a korlátra, megnézte, hunyoritgatott s kedves hangokat adott ki, majd elrepült… első kapcsolatfelvételnek megfelelt, igaz?
A kolibrik pedig… már legalább 5, de lehet 7 is jár hozzánk… hiába az összesen 6 etető, már hamarosan naponta kell ujratölteni… jön az anyuka, aki először járt hozzánk,
jön a két kicsinye,
s egy fehér hasú erdei kolibri
meg egy nagyon félénk is,
s egy olyan is mely mindig az összesből iszik…
s a megmentett kis sárga madár is idejár, ő is iszik a kolibri etetőkből… s hozott egy másik kis sárga madarat is …
Néha egyszerre 3 kolibri vagy a kis sárga madár és 2 kolibri iszik békésen… együtt… De van kettő kolibri, akik nem kedvelik egymást – az egyik a fehér hasú. Ők ketten a levegőben meg megállva fordulnak egymással szembe, s ha egyik iszik a másik megzavarja s kergetik egymást… érdekes látvány. Szinte már minden percben iszik nálunk egy kolibri 🙂
A Bocasi élővilág csodálatos… pedig csak egy részét láttuk. Hát nem gyönyörű?
