Első napjaink Davidban

Első este lefekvés előtt még vásároltunk – kiderült a kinai bolt 5 percre van gyalog… vettünk 2 napra ennivalót. Mikor hazafelé tartottunk, hangszórós autó érkezett s többen kijöttek vásárolni tőle – árult marhahúst, csirkehúst s SAJT-ot! Átmentem Kvarg Lipibe s felismerték, komoly vevővel állhatnak szemben. 2 dollár volt a gomolya szerű fehér sajt, egyből kettőt vettünk s nem bántuk meg – pár nap múlva ismét jött s addigra már el is fogyott, megint vettünk hát.

Másnapra csak kirámolást terveztünk de a magyar pár már nagyon várta a találkozást, igy velük töltöttük a délutánt. Kisétáltunk a kinai bolthoz s láttuk, érkezik egy busz – leintettük s már fent is voltunk! Megmutatták a városban mit hol érdemes venni, melyik plazaban mik vannak, sokat beszégettünk is és felmentünk egy kávézó teraszára ahol kávéztunk, előtte meg elvittek kedvenc kinai vendéglőjükbe – ami megegyezett a taiwani pár éttermével ahol előző nap is ettünk… s korábban mig lakást kerestünk… fogyasztottunk rendesen s beszélgettünk, elmesélték hol éltek, merre jártak… mivel foglalkoznak stb.

Utána elvittek a buszmegállóhoz s máris jött a busz!

Esőben érkeztünk ugye a Hurricán miatt s még napokig kitartott a sok esős idő… Napsütés először csütörtökön volt, csaknem egy héttel érkezésünk után.

Jó hir, most kezd teljesen begyógyulni a térdem. Sokat fájt heteken át, mivel e hetekben sikerült teljesen kiegyenesitenem, s most megy teljesen minden a helyére… jó érzés. Kb 2 évig tartott a felépülés. A bal kézfejem is sokat javult, de még fájdogál időnként s vastagabb is, mint a másik tenyerem, de már csak a gyűrűsujjam nem hajlik be teljesen. Remélem az is meg fog gyógyulni.

Elkezdtük a beszerzéseket is – hanyadjára is? Sriracha, majd Bali szigetén Amlapurában majd Uluwatunál, azután következett Nakorn si Thammarat majd Bocas del toro s itt Davidban ismét…

Először ugye 2-3 napra ételt vettünk, majd bevásároltunk zöldségeket egy supermarketben, a neve Baru… boldogan láttuk a zöldégek árait vettünk sokat s házi patikánkat is megujitottuk.

Bár most is bútorozott helyen vagyunk, sok mindenre van szükség – itt például kis kézikocsira gázpalack cseréhez, takaritó szettre, a kezelőágyhoz vettünk kisszéket, paravánt, vékony matracot hogy kényelmesebb legyen, kellenek majd még lepedők rá…

Sok konyhafelszerelési cikk, kistörülközök, párnák, takarók, a Balin vett ágyneműgarnitúránk is feladta a szolgálatot… fürdőszoba kilépőre is szükség volt, szappantartóra, rengeteg kis apróságra s nagyobb dolgokra.

Aztán jött a Price smart, ahol 37 dollár az éves tagsági dij – cserébe olcsón lehet vásárolni nagyobb tételben. Rászabadultunk!

Rostos üditők, nagy szőlőlevek, kolbászok, sörök, borok, cólák, műzliszeletek s műzli, brownie sütemények, svájci lyukacsos sajt, mozzarella rudak, röszti, wonton, humuszok, legalább 1 hónapra sok mindent megvettünk… tejföl, joghurtok, krémsajt, Ricotta sajt sütihez, sok finomság…

Szinte mindent meg tudtunk venni.

folytatás következik!

Kalandos út Davidba

A David felé vezető utat egyszer már ugye bejártuk. Nagyon tetszett hogy az indián területen semmit nem lehet épiteni s Panama legnagyobb régiója egy indián nép területe s van még több ilyen, de ez a legnagyobb. Szép hegyeken át mentünk, sok zöld és egy nagy tó mellett érünk fel nagyon magasra… bedugul a fülünk is tőle. Hideg is van itt, s eddig minden alkalommal esett fent a hegyen az eső…

„Kalandos út Davidba” bővebben

Utolsó hetek Bocasban

Hát, nem túl jól teltek… Egyre több volt a jel hogy jól döntöttünk. A zaj, akárcsak a nemzetközi helyzet – fokozódott… Egyik este hajnali 3-ig ment a buli a szomszédban, dobfelszereléssel… Strandra már nem jutottunk el az utolsó heteinkben. Gondoltam egyik délután lefekszem, bepótolom a hiányzó alvást – alig feküdtem le, felvisitott a szomszédban a flex… Mintha érzéeklője lenne, mikor próbálok pihenni. S rengeteget égettek szemetet, akkor a száradó ruhákat is be kellett hozni.

„Utolsó hetek Bocasban” bővebben

Azok a csodálatos pillanatok…

…melyek az élet nagy élményei is talán… legalábbis nekünk, akik nem itt nőttünk fel.

Szóval miközben rengeteget dolgozunk, hetente sétálunk egy nagyot, s akkor bármi megtörténhet…

Egyik nap hazafelé egy érdekes formájú fát mutatott Napsi, s ahogy azt néztem, előtte a villanyvezetéken feltünt egy olyan szálas gombóc mintha kókuszpálma elszáradt leveleit valaki odahajitotta volna… hoppá, ennek a csomónak orra van! Igen, egy lajhár volt!!! Nagyon alacsonyan, ilyen közelről nagyobb lajhárt sose láttunk még, ott aludt, elfáradt a villanyvezetéken mászkálás alatt …

„Azok a csodálatos pillanatok…” bővebben

Új lakhely keresése

Mivel eredetileg is arra gondoltunk, kell idő megnézni hogy Panama mely részén élnénk szivesen, tervbe volt véve hogy fogunk költözni.

Első panamai helyszinnek Bocas del Toro összejött, sokáig jó s szép volt – de nem könnyű itt lakhelyet váltani s arra is rá kellett jönnünk – a mi jelenlegi anyagi helyzetünk nem teszi lehetővé hogy itt élvezhessük az életet. Ahhoz bizony itt az a realitás hogy 2-3x annyi pénzre van szükség – főleg a jó, csendes helyen élés dobja meg az árat s bizony motorcsónak kell, sok benzin bele, s a jó helyeken az étkezés megoldása is drágább.

„Új lakhely keresése” bővebben