Ugye a munka, munka, munka folyamatos, ám azért néha történnek dolgok, jönnek hirek.
Orbanisztánban a választások előtt 2 nappal elszenderedett örökre legjobb barátom, aki egyben első tanitóm is volt. Köszönök neki mindent! Jó ideje súlyos beteg volt, 10 éve egy hajszálon függött az élete, s most elszakadt a hajszál – azt gondolom sokkal jobb neki ott, ahol most van, mint orbanisztánban volt.
Lehet költöznünk kell, egyre nagyobb itt a zaj, s nemcsak mert mögöttünk épül egy ház – hanem elénk épül hamarosan egy 3 szintes Ferretteria, azaz barkácsbolt, s állitólag hamarosan kezdik… nem lesz utána innen kilátás már, s a zajban nem sok mindent lehet majd itt tenni, főleg nem a szép teraszon.
Lehet másik városba kell menjünk, itt nagyon mennek fel az árak. Vagy ha szerencsénk van, odébb tudunk költözni, májusban kiürül egy lakás ami korábban érdekelt minket de meg se tudtuk nézni. Most majd lehet. Viszont a szerződésünk július végéig szól… igy lehet elviszik majd az orrunk elől addig.
Ez már meg is történt, szóval költöznünk kell majd – szerettük nagyon a Carib tengert, de egy időre fel kell adni az itt élést – eléggé túlértékelt az ár-minőség arány. A természet szép, de hogy ételeket is ugyis máshonnan kell hozatni s emelik durván a bérleti dijakat, rezsit miközben a csapból hetek óta barna viz jön a városi vizművektől s sok az esős nap, strandolásra, egyebekre alkalmatlan – talán ha sokan elmennek innen, kijózanodnak az ingatlantulajdonosok, vagy mi tudunk majd épiteni valahova egyszer később.
Szóval csak a bizonytalan a biztos – de az nem is baj, majd kiderül merre tovább!